2014. február 18., kedd

A bukta sósan - fázisfotókkal

Ki mondta, hogy a bukta csak édesen finom? Szeretnék, Kedves Olvasóm, a figyelmedbe ajánlani egy sós változatot, ami épp olyan puha kelt tésztából van, mint a hagyományos édes változat, de legalább ugyanannyi erénnyel is rendelkezik. Főleg azok számára, akik nem édesszájúak. Salátával kombinálva pedig egy finom ebéd vagy vacsora is lehet. A töltelék tulajdonképpen tetszőleges, én most egy gombás-darálthúsos egyveleget választottam (meg szokásomhoz híven volt némi gomba a hűtőben, ami, hogy úgy mondjam, megérett az elfogyasztásra...)


Az alábbi receptből kb 15 db kisebb bukta lesz.

Hozzávalók a töltelékhez:
  • 25 dkg csiperke gomba
  • 15 dkg darált hús
  • 1 ek olaj
  • fél fej hagyma
  • egy gerezd fokhagyma
  • egy csapott teáskanál kakukkfű
  • egy teáskanál pirospaprika
  • fél citrom héja és egy csavarintás a levéből
  • egy nagy csipet só és bors
  • kb 1 dl paradicsomlé
  • egy késhegynyi köménymag
  • kb 7-8 dkg sajt

Hozzávalók a buktatésztához:
  • 12,5 dkg finom liszt
  • 12,5 dkg rétesliszt
  • egy tojás sárgája + egy egész tojás a tetejére
  • 1 csomag instant élesztő
  • egy csapott teáskanál cukor
  • egy csapott teáskanál só
  • kb 1 dl langyos tej
  • 1 evőkanál olaj

Az elkészítés:
A bukta tésztával kezdjük, hogy amíg kel, meg tudjuk csinálni a tölteléket. A hozzávalókat szórjuk egy tálba és dagasszunk belőle sima tésztát. Szerencséseknek van erre egy gépi alkalmatosságuk, amihez lehet csatlakoztatni dagasztóspirált és így 2-3 perc alatt meg is van a tésztánk. Ha túl kemény lenne, pici tejet önthetünk még hozzá, ha ragad, akkor szórjunk még bele némi lisztet. Ha a tésztánk sima és egynemű, formáljunk belőle gombócot és letakarva langyos helyen pihentessük, amíg a töltelék elkészül.

A töltelékhez a hagymát vágjuk apró kockákra és a kevés olajon kezdjük el dinsztelni. Sózzuk is meg, mert úgy könnyebben puhul. Amíg a hagyma szépen sercegve teszi a dolgát, pucoljuk meg és karikázzuk fel a gombát. Ha a hagyma megadta magát a sónak és a forró olajnak, dobjuk rá a darált húst és nagy lángon addig pirítsuk, amíg ki nem fehéredik. Ekkor jöhet hozzá a sajt kivételével az összes többi dolog. Fedő alatt most már csak addig kell rotyogtatni, amíg el nem fővi a levét.

Ennyi idő alatt már bizonyára szépen megducisodott a tésztánk. Nyújtsuk is ki nagyjából négyzet alakúra és 2-3 mm vékonyra. A sütőt melegítsük elő 190 fokra (alsó-felső sütés) és béleljünk ki sütőpapírral egy nagyobb tepsit. Ha így előkészültünk, már csak a lényeg van hátra. A tésztát szabdaljuk fel kb 10 x 12 cm-es darabokra, de ahogy kijön, csak az egyik oldaluk legyen egy kicsit hosszabb a másiknál, ne legyenek teljesen négyzet alakúak a lapocskák. Én erre a célra a pizzavágót szoktam alkalmazni, de természetesen késsel is megoldható.

A képen 16 db lapocska látható, hogy hogy lett belőle 15 bukta...??? Nem emlékszem.. :D

Itt látható a 2-3 mm-es vastagság :)

Ez után szeleteljük fel a sajtot akkora darabokra, hogy kényelmesen beleférjenek a téglalapokba és minden sütiszeletre fektessünk egyet úgy, hogy a rövidebb oldallal legyenek párhuzamosak, mert így fogjuk őket feltekerni.


Osszuk el a tésztákon a gombás tölteléket...






majd a rövidebbik oldaluktól indulva tekerjük fel a buktakezdeményeket úgy, hogy alul kicsit fedje egymást a tészta két vége.






A széleit kicsit nyomkodjuk össze (erről nem csináltam fotót) és fektessük őket egymás mellé a tepsibe. Nem igazán kell közöttük helyet hagyni, mert így nem tehetnek mást, mint szépen felfelé törekednek a sütőben.


A tetejüket kenjük meg felvert tojással és addig süssük őket, amíg ilyen színűek nem lesznek (kb 30 perc):


És TÁDÁÁÁMMM:



kész a sós bukta. :)

Elkészítési idő (sütéssel együtt): kb másfél óra
Elfogyasztási idő (terítéssel együtt): kb 10 perc

2014. február 15., szombat

Steak burger házi készítésű "barbecue szósszal"

Nem szeretnék ehhez az ételhez sok körítést fűzni. Egyáltalán nem biztos, hogy autentikusan ezt így kell csinálni, ami pedig a barbecue szószt illeti, interneten és egyéb mindenfélemás helyeken fellelhetőek sokkal bonyolultabb verziók is erre a mártásra, de én az egyszerűség híve vagyok és bevallom, szívesen kísérletezem azzal, hogy hogyan lehet bizonyos ételeket kisebb energiabefektetéssel ugyan olyan finomra készíteni. Most sem tettem másként, így megalkottam az én egyszerűen elkészíthető, ámde ettől függetlenül igen ízletes és a steakhez remekül passzoló kis barbecue szószomat.



Hozzávalók a burgerhez:
  • étvágytól függően személyenként egy vagy két hamburgerzsemle
  • a hamburgerzsemlék számának megfelelő számú, steaknek alkalmas, kb 1,5-2 cm vastag hússzelet (tehát, 4 zsemléhez 4 szelet hús, amelyek méretre nagyjából illeszkednek a zsemlék méretéhez - lehet tehát kreatívan darabolni :)) én személy szerint marha hátszínt használtam
  • 3-4 evőkanál mustár
  • só, bors
  • kb egy evőknál olaj a hús sütéséhez
  • zöldségek igény és ízlés szerint, az én hamburgeremben madársaláta, koktélparadicsom és uborka volt
  • a fentebb emlegetett "barbecue" szósz, vagy ha nem akarjuk bonyolítani a saját életünket, akkor egyszerűen ketchup

Hozzávalók a barbecue szószhoz:
  • egy kis konzerv sűrített paradicsom
  • kevés víz
  • egy közepes fej hagyma
  • kb egy evőkanál olaj
  • egy fej fokhagyma
  • só, bors
  • egy evőkanál méz
  • egy evőkanál baracklekvár
  • két babérlevél
  • egy teáskanál vörösborecet
  • azoknak, akik szeretik a csípőset, egy mokkáskanál chilipehely

Elkészítés:
A húst szeleteljük fel a fentebb már részletezett formában, majd mindkét oldalukat kenjük be vékonyan mustárral és borsozzuk meg, majd tegyük hűtőbe legalább egy órára. Amíg a hús pácolódik, és arra adtuk a fejünket, hogy a hamburgerben szokásos ketchupot felváltjuk egy ízletes szósszal, akkor azt most van alkalmunk elkészíteni. Ennek a módja a következő: a hagymát vágjuk apróra és az olajon kezdjük el kis lángon dinsztelni. Sózzuk is meg, mert az segít a hagymának puhulni, sőt, egy ideig fedő alatt is párolhatjuk. A lényeg, hogy viszonylag puha hagymát kapjunk eredményül. Ha ezt az állapotot elértük, öntsük rá a sűrített paradicsomot, meg kb még másfélszer annyi vizet. Nyomjuk, vagy reszeljük bele a fokhagymát, borsozzuk, dobjuk bele a babérlevelet és a chilipelyhet, majd így főzzük néhány percig, amíg alaposan el nem kezd rotyogni. Ekkor adjuk hozzá a mézet, a baracklekvárt és az ecetet, majd 5-10 perc alatt jól főzzük össze. Mire elfő róla a felesleges víz, addigra el is készül. Kóstoljuk és sózzuk vagy fűszerezzük utána, ha szükségesnek találjuk.


A következő lépés a hús megsütése. Forrósítsunk fel egy tapadásmentes serpenyőt és önsünk bele kevés olajat. A húsnak az egyik oldalát sózzuk meg és ezen oldalukkal lefelé fektessük a szeleteket a serpenyőbe. Innentől kezdve az ízlésünkre van bízva, hogy mennyire szeretnénk megsütni a húst. A teljes átsütést nem javaslom, én például úgy szeretem, ha a közepe rózsaszín. Ehhez az állapothoz 1-1,5 percig süssük az egyik felét. Ez alatt a másik felét (ami jelenleg felül van) sózzuk, majd fordítsuk meg a szeleteket és a másik oldalukat is kb 1 percig süssük, de az a biztos, ha óvatosan, az ujjunk hegyével megnyomkodjuk a husikat. Nézzük meg, mennyire puha az állaga közvetlenül megfordítás után. Ehhez kell némi tűrőképesség a forróság elviselését illetően, de azért nem vészes és nem rátenyerelni kell. :) A rózsaszín állapot eléréséhez akkor vegyük ki a húsokat, amikor ezzel a tapogatós módszerrel - amitől egy profi szakácsnak valószínűleg felállna a hátán a szőr - úgy érezzük, kezdenek keményedni a hússzeletkéink, de még érezhetően rugalmasak. Ez után fontos, hogy néhány percig pihentessük a husikat. Ez remek alkalom arra, hogy a zsemléinket félbevágjuk és megpirítsuk. Ezt én úgy szoktam csinálni, hogy egy száraz, tapadásmentes serpenyőt felforrósítok és vágott felükkel lefelé beleteszem a zsömiket és addig hagyom ott őket, amíg színt nem kapnak.

Már csak az összeállítás van hátra. A zsemlék alját és tetejét kenjük meg a szósszal. Mustár már van a hússzeleteken, de ha szeretjük, a zsemlék tetejét a mártás helyett további mustárral is megkenhetjük. Helyezzük rá a zsemle alsó felére a húst, pakoljuk meg zöldségekkel, majd borítsuk be a zsemle tetejével.

Hidd el, Kedves Olvasó, nem olyan hosszú és bonyolult dolog ez, mint ahogy a leírtak alapján tűnik. A végeredmény, és a család dicsérő és hálás szavai pedig biztosan kárpótolnak a befektetett energiáért. :)


2014. február 12., szerda

"Rácsipsz" - Avagy hogyan süssünk házilag ropogós rácsos chipset a bolti ár töredékéből?

Nem gondolom, hogy a házi chips készítésének metódusa egy különleges, sohasevolt recept, de az elnevezés megér egy bejegyzést. Ezt a találó nevet a férjem alkotta a rácsos chipsre, bevallom, én nagyon jót nevettem rajta. Nagyon jó tehetsége van a szó- és névalkotáshoz. :) Egy kicsit szöszölős meló elkészíteni ezt a ropogtatni valót, de nem bonyolult. Házi chipset már többször készítettünk itthon, azt az ötletet, hogy rácsos is legyen, egy TV műsorból merítettük. Ebből következik, hogy annak sem kell kétségbe esnie, akinek nincs olyan alkalmatossága, amivel rácsokat lehet készíteni, a sima szeletelt krumpli is éppen olyan finom és ropogós lesz a lentebb ismertetett metódussal.


Hozzávalók:
  • kb fél kg krumpli, de ez létszámfüggő, lehet több vagy kevesebb is (bár kevesebb ne nagyon, mert hamar hűlt helye lesz csak)
  • bőségesen olaj a sütéshez (7-8 dl, de lehet egy liter is)
  • Ezen kívül még lehet használni bármilyen porított fűszert, ami érzésünk szerint megy a krumplihoz. Mi volt, hogy kínai ötfűszer keverékkel ettük, de lehet rászórni őrölt rozmaringot, borsot, akár fokhagyma granulátumot (de ezt csak módjával), vagy őrölt chilit. Ha valaki szereti az extrémebb ízeket, ecettel vagy citromlével is megcsepegtetheti.

Az elkészítési metódus:
A krumplikat pucoljuk meg, majd öblítsük le hideg vízzel. Szeleteljük fel hajszál vékonyra. Ezt késsel kicsit nehezebb megoldani, de ha nincs más, odafigyelve, éles késsel megoldható. A legjobb eszköz hozzá az uborkagyalu, vagy az erre a célra kifejlesztett mindenféle szeletelő okosságok egyike. A "rácsipszet" olyan szeletelővel tudjuk elkészíteni, amihez van hullámos penge. A krumplit minden szelet vágása után fordítsuk el egy negyed fordulattal és máris rácsos szeleteket kapunk. Ezután áztassuk a szeleteket hideg vízbe legalább fél órára. Ez azért szükséges lépés, hogy a keményítő kioldódjon a krumpliból. Minél több keményítő tud kioldódni, annál ropogósabb lesz. Ha eltelt az idő, szűrjük le a krumplit és öblítsük át még egy adag hideg vízben, majd terítsük ki a szeleteket egy konyharuhára vagy papírtörlőre. Borítsuk be egy másikkal és jól itassuk le róla a nedvességet. Az olajat töltsük egy nagyobb alapterületű lábasba és alaposan durrantsunk alá. Nagyon forrónak kell lennie, hogy a krumpliszeletek ne párolódjanak, hanem piruljanak benne. A legegyszerűbben úgy tudjuk ellenőrizni, hogy elég meleg-e az olaj, ha egy kis szelet krumplit beledobunk. Ha azonnal intenzív habzásba és sercegésbe fog a chipsszeletünk, akkor elég meleg az olaj. Innentől kezdve a következő dologra javasolnék odafigyelni: 
1. Ne tömjük meg az olajat sok chipsszel, mert nagyon lehűl és nem lesz ropogós a végeredmény. Két kisebb maréknál több krumplit ne tegyünk egyszerre az olajba. 
2. Sülés közben néha kevergessük meg a szeleteket, hogy mindkét oldaluk megpirulhasson.
3. Az olaj végig legyen nagyon forró, tartsuk folyamatosan nagy lángon.
4. A krumpliszeletek 1-2 perc alatt meg fognak sülni, így készüljünk oda konyhai papírtörlővel és edénnyel, amibe kiszedhetjük.
Ez után már csak a sózás, az ízesítés és a ropogtatás van hátra. :)


2014. február 11., kedd

Maradékból lakomát! – Előző napi sült húsból friss saláta, mellé guacamole, pirítós és egy kis történet



Szerény blogomban továbbra is folytatódik a fogyókúrás ételek sorozata. Ma a tegnapról maradt sült hús, a spejzban árválkodó, fogalmamsincsmitkezdjekvele avokádó, a nemrég vásárolt, gyönyörű fej zöldsaláta és a több napos szikkadt, teljes kiőrlésű kenyér között kerestem a kapcsolatot. Meg is találtam. :)

Hozzávalók a salátához:

  • fél fej zöldsaláta
  • fél fej lilahagyma
  • maradék sült hús lebőrözve, kicsontozva (ha szükséges), kb 30 dkg, de maradékról beszélünk, szóval amennyi van :)
  • kb egyharmad avokádó
  • fél pohár natúr joghurt
  • egy evőkanál citromlé
  • másfél evőkanál olíva olaj
  • csipet só és bors


Hozzávalók a guacamoléhoz:

  • az avokádó többi része (kb kétharmada), természetesen nem a héjára és a magjára gondolok :D
  • két-három koktélparadicsom vagy egy közepes paradicsom
  • egy kis gerezd fokhagyma
  • kb egy evőkanál olíva olaj
  • fél citrom leve
  • egy csipet só és bors
  • egy kis fej lilahagyma (vagy egyéb fajta, nem erős hagyma) fele
  • És itt jön a szentségtörés, eredetileg ugyanis egy nagy, piros chilipaprikát kellene beletenni, viszont nekem nem volt itthon, így felhasználtam a megmaradt, kb egyharmad kápia paprikát és őrölt chilit adtam a keverékhez. Így végül is hasonló végeredményt lehet elérni.

Nagyon szeretem, és igazán nagyra értékelem azokat, a napom folyamán bekövetkező ritka, nyugis pillanatokat – mondjuk egy órát – amikor ebéd után a gyermekem alszik, a mosogatógép halkan duruzsolva végzi a dolgát (ami azért fontos és megjegyzendő, mert ez azt jelzi, hogy én már elvégeztem az enyémet), én pedig végre leülhetek egy csésze kávéval (ami mondjuk általában melegített, mert mire a kicsi lányomat ágyba teszem és rendet rakok, szinte mindig kihűl) és élvezhetem a csendet. Ezeket a csendes pillanatokat szoktam legtöbbször a blogírásra fordítani. Kell ennyi feltöltődés az embernek, főleg azért, mert egy ilyen kicsi gyerek mellett két opció lehetséges a számára, azaz inkább három: a gyerek után rohan, a gyerek széjjelhagyott dolgai után rohan, vagy rohanna, de kicsi gyermekének más az elképzelése, így az az érzése, hogy az életben nem fog elindulni sehova, mert mire a gyerekre adja a csizmát, addigra ő leveszi a sálat… Legutóbb, aznap, amikor ebédre a fentebb már beharangozott és rögtön be is következő ételt gyártottam, este egy barátnőm születésnapjára voltam hivatalos. Én mentem egyedül, gyerek nélkül.
-          Tudod, mi a legjobb az egészben? – intéztem a kérdést készülődés közben a páromhoz – Az, hogy nem kell összepakolnom semmit. Csak megfogom a kis retikülömet és beülök az autóba. :)
Ő persze jót derült ezen és nagyban helyeselt, hisz tudja, mit jelent, mikor gyerekkel együtt indulunk valahova. Lehet, hogy én vagyok az, aki túlgörcsöli a dolgot, de általában kétszer szoktam ellenőrizni indulás előtt, hogy megvan-e a kicsi lányom napi komfortját szolgáló dolgok hada a táskában.
A feltételezés - miszerint csak kapom a táskámat és beülök az autóba – viszont igen naivnak és elhamarkodottnak bizonyult, tekintettel, hogy a kulcsomat viszont égen-földön nem találtam. Persze azonnal tudtuk, hogy Hanga keze van a dologban, mert – mint minden gyerek – mániákusan szeret a kulcsokkal játszani és mivel korához képest elég magas kislány, már nem tudjuk úgy tárolni, hogy ne érje el őket. Ezért aztán, mikor úri kedve úgy kívánja, megszerez néhány kulcscsomót, majd a lakás valamely – lehetőleg minél félreesőbb - pontján minden átmenet nélkül elhagyja őket. Most azonban hiába hasaltunk be minden bútor alá és néztünk be minden elképzelhető résbe és fiókba, a történet vége az lett, hogy kénytelen voltam kulcs nélkül távozni, drága férjem meg virraszthatott, hogy beengedjen mikor jövök haza, én pedig, a mintegy 40 perc haszontalan kulcskeresés után mondhatom, kissé elkéstem...
Azt azért nem gondoltuk, hogy a kulcs örökre elveszett, mert már hozzászoktunk, hogy előbb-utóbb minden elő szokott kerülni, ha olykor igen meglepő helyekről is. Ami valójában történt, arra viszont egyikünk sem számított.
Távozásom után férjecském még mindig nem adta fel és tovább folytatta a keresést, kitartóan hasalt a bútorok alatt, kukucskált a résekbe. Hanga meg ment vele és ugyan úgy kitartóan hajlongott, nézett a bútorok alá, mint az apja. Erre párom, egy újabb, csaknem fél óra keresés után, egyszer csak gondolt egy merészet, elővette a meglévő kulcsot és megmutatta Hangának.
-          Hanga, hol van a másik ilyen? – kérdezte tőle.
Hanga erre fogta magát, odarohant az én sporttáskámhoz, ami az előszobában hevert az egyik ülőkén és elkezdett rá mutogatni. Párom kinyitotta a táskát, és ahogy megmoccantak benne a dolgok, láss csodát, megcsörrent benne a kulcs is...
Mint kiderült, a pótkulcs az én sporttáskámban található edzőcipőben volt, és Hanga ezt végig tudta, csak meg kellett volna tőle kérdezni. :D Persze, hogy milyen megfontolásból tette oda, azt valószínűleg soha nem tudjuk meg. :)

Hú, most viszont nagyon elkanyarodtam az eredeti mondandómtól, és Kedves Olvasóm, Te is méltán vonhatsz kérdőre, hogy hát jó, jó, de ez mégiscsak egy gasztroblog, hol van a beígért saláta recept? Teljességgel igazat is adok ebben Neked, de egy belső késztetésnek engedve ezt a kis történetet muszáj volt kiírnom magamból…

Az aznapi saláta elkészítése tehát, csak így, minden átmenet nélkül:

A húst vágjuk falatnyi darabokra, a salátát tépkedjük össze, a lilahagymát szeleteljük fel hajszál vékonyan és az egészet szórjuk egy tálba. A többi hozzávalóból lesz az öntet. Egyszerűen csak dobjuk őket egy turmixgépbe és keverjük simára. Tálalás előtt locsoljuk meg vele a salátát.
A guacamoléhoz az avokádót villával törjük össze, a paradicsomot, a paprikát és a lilahagymát vágjuk nagyon apró kockákra és tegyük az avokádóhoz. A fokhagymát nyomóval törjük össze, vagy reszeljük le és úgy adjuk a masszához. Fűszerezzük és adjuk hozzá az olíva olajat és a citromlevet, majd jól keverjük össze az egészet.
Mi pirítóssal ettük úgy, hogy a guacamoléba mártogattuk a kenyeret és ettük hozzá a salit – nagyon finom az összhatás -, de akkor sem fognak megsértődni ők ketten (mármint a guacamole és a saláta), ha tortillát társítunk hozzá.


2014. február 4., kedd

Két egészséges túrós süti: cukormentes túrófánk sütőben sütve és teljes kiőrlésű túrós pogácsa



Hol is kezdjem? Történt nálunk néhány héttel ezelőtt, hogy a drága Férjem az ünnepekhez szervesen kapcsolódó, és ezáltal megkerülhetetlen habzsi-dőzsi után fogyókúrára adta a fejét. Ez gondolom, blogom legutóbbi írásaiból is érezhető, tekintettel, hogy jó feleség lévén, férjem eme döntését tiszteletben tartván igyekeztem – és igyekszem eztán is – viszonylag alacsony kalóriatartalmú és egészséges ételeket ebéd gyanánt felkínálni. Néha egyébként minden túlzás nélkül állíthatom, hogy nincs könnyű dolgom, tekintettel pl a fánkszezonra (persze ilyen szempontból szinte soha nincs könnyű dolga az embernek, hiszen valamilyen „szezon” mindig van: bejgli szezon, fánk szezon, húsvéti sonka és kalács szezon, nyáron strandi lángos és főtt kukorica szezon, és még sorolhatnám…). Mostanában azonban tényleg lépten-nyomon ütközök bele a finomabbnál finomabb, habos kelt tésztából álló, porcukortól szikrázóan csillogó, házi lekvárokkal magukat szemérmetlenül illegető fánkreceptekbe, de mindezidáig keményen ellenálltam nekik a családi béke érdekében.
Most azonban úgy hozták a körülmények, hogy mégiscsak lett fánk, de korántsem a hagyományos fajta, ennek ellenére azonban nem lett kevésbé finom a végeredmény. Drága Férjem néhány nappal ezelőtt ugyanis vett egy fél kg zsírszegény túrót azzal az elgondolással, hogy reggelire joghurtba keverve fogja elfogyasztani. Tegnap azonban benéztem a hűtőbe és a fél kg-os túró csomag még mindig ott hevert bontatlanul. Mivel a lejárati dátum ellentmondást nem tűrően a mai napra hivatkozott, úgy gondoltam, hogy eddig kapott haladékot a túrós joghurt, ezzel a tejtermékkel bizony valamit kezdeni kell.
Hogy a teljes mennyiséget felhasználjam, két féle süti is sikeredett belőle: egy túrós fánk, amit nem olajban, hanem sütőben kell sütni, illetve egy finom túrós pogácsa. Azaz, hogy egészen pontos legyek, a túrós fánk receptje eredetileg fél kg túrót ír, azonban elvileg 32 fánk elkészítésére elegendő, de úgy gondoltam, hogy mi "két és felen" az életben nem eszünk meg 32 fánkot, így csak fél adagot sütöttem. A pogi meg eláll, még vacsira meg reggelire is el lehet rágcsálni.
De hogy ez után a rendkívül alapos, viszont cseppet sem rövid bevezető után a lényegre térjek, már írom is a recepteket (eredeti itt és itt, én ezeket formáltam a magam ízlésére)

Túrós fánk, a cukormentes

Hozzávalók:
Ez a fél adag, amit én sütöttem, a recepttel ellentétben nekem nem lett belőle 16 db csak kb 12, de mivel elég laktató, bőven elég volt leves után, még maradt is 4-5 db

  • 125 g liszt (itt finomlisztet használtam, mégiscsak egy fánkról van szó… :))
  • 1 teáskanál sütőpor
  • 6 dkg xilit (na jó, ez is cukor, de sokkal alacsonyabb a kalóriatartalma, mint a kristálycukornak)
  • 1 csipet só
  • 25 dkg zsírszegény túró
  • 1 tojás
  • fél citrom reszelt héja
  • fél vaníliarúd kikapart magjai

 A tetejére:
  • kb 1 teáskanál olaj
Hozzá:
  • baracklekvár (akár diabetikus), vagy ha még kalóriaszegényebben szeretnénk fogyasztani, keverjünk össze egy pohár natúr joghurtot egy teáskanál mézzel, fél citrom reszelt héjával és fél rúd vanília kikapart magjaival
Az elkészítéssel nagyon egyszerű dolgunk van, mindösszesen egy tálban alaposan össze kell gyúrni a hozzávalókat. A sütőt melegítsük elő 190 fokra. Az eredeti recept szerint nem kell a tésztát pihentetni, én azonban egy brokkoli krémlevest is rittyentettem mellé, hogy mégiscsak ebéd szaga legyen a dolognak, így amíg azt odatettem, a tészta pihent egyet. Majd kb 1-1,5 cm vastagra nyújtottam és kb 6 cm átmérőjű korongokat szaggattam belőle, amiket sütőpapírral kibélelt tepsibe fektettem. A tetejüket egy ecset segítségével vékonyan megkentem olajjal, majd irány a sütő. Őszintén megmondom, nem tudom, meddig sültek, de mikor szép aranybarna a tetejük, akkor már biztosan jók.



Amíg sült az édes, gyorsan összekutyultam a sósat is, mert annak viszont kell egy kis kelés. Ez is kalóriacsökkentett változat: a liszt egy részét lecseréltem teljes kiőrlésűre, a tejföl helyett pedig joghurtot használtam. Azért azt gondolom, fogyókúrázó körökben mindenképp finomnak számítana ez a süti is.

Sovány túrós pogácsa
Hozzávalók:

  • 30 dkg finomliszt
  • 10 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
  • 1 tk xilit
  • 0,7 dl tej
  • 25 dkg zsírszegény túró
  • 1 csapot evőkanál só
  • 1 tojás sárgája + a fehérje a tetejére
  • 1 kis pohár natúr joghurt
  • 15 dkg margarin
  • 1 csomag instant élesztő
  • a pogácsák tetejére tetszés szerint reszelt sajt vagy bármilyen mag


Elkészítés:
Itt is mindent csak alaposan össze kell gyúrni, csak arra figyeljünk – kelt tészta lévén – hogy a hozzávalók ne legyenek hidegek. A túrót és a joghurtot is érdemes kicsit korábban kivenni a hűtőből, hogy át tudjanak melegedni. Ha sikerült összeállítanunk a tésztát, letakarva kelesszük egy órát, majd szaggatás, tepsibe rakás következik. A pogácsák tetejét kenjük meg a tojásfehérjével és szórjuk meg tetszés szerint sajttal vagy magokkal. A sütő még mindig 190 fokon az ideális, ezen a hőfokon süssük aranybarnára a pogikat.