2014. május 29., csütörtök

Túrós rizsfelfújt (rizskoch) házi eperöntettel

Tudom, egy ideje már tart az eperszezon, de egyrészt én szerettem volna az epres finomságokkal megvárni a szüleim kertjében termő, "bio", szabadföldi epret és nem a boltival kezdeni, másrészt, eddig csak úgy magában ettük uzsonnára, tízóraira, esti nasinak stb, ami ugye egy ilyen blogra nem lenne túl izgalmas téma... most már viszont megérkezett az igény az egyéb eperkészítményeket illetően is, így nekiálltam a következő finomság elkészítésének:






A rizsfelfújt elkészítése:

Hozzávalók:

  • 1 bögre rizs
  • 1 bögre víz
  • 2 bögre tej
  • 5 dkg vaj
  • 3-4 szelet citromhéj
  • legalább egy fél rúd vanília a magjaival együtt
  • egy csipet só
  • 4 tojás
  • 12 dkg cukor
  • a citrom maradék héja lereszelve
  • legaláb 15 dkg túró (Őszintén? 2 nappal ezelőtt túrós tészta volt az ebéd és ennyi túró maradt a hűtőben. Mikor benyúltam, hogy kivegyem a tejet, megláttam és hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem, hogy belekeverem ezt is a rizskochba, el nem ronthatja. De ha valakinek egy egész csomag - 25 dkg - túró van otthon, nyugodtan tegye bele, mert nagyon finom.)
  • 10 dkg mazsola
  • a tepsi kikenéséhez vaj és zsemlemorzsa





Elkészítés:
Ez most nem az a 20 perc alatt összedobható desszert, számítsunk arra is időt, hogy az először megfőzött tejberizsnek valamennyire ki kell hűlnie, mielőtt a többi hozzávalóval összekeverjük, de ahogy ilyenkor mondani szoktam, nagyon megéri az időráfordítás, mert isteni finom. De kezdem az elején.
A rizst mossuk meg, majd az egy bögre vízzel, a csipet sóval, a citromhéj szeletekkel, a vaníliával és a vajjal kezdjük el főzni. Ha a vizet nagyjából beszívta, öntsük rá a tejet és takarék lángon főzzük puhára. Fontos, hogy néha kevergessük, mert a rizs hajlamos leragadni. Mire a folyadékmennyiséget beszívja és krémes állagú, ringatózó tejberizzsé válik, addigra a rizsnek is meg kell puhulnia, de azért kóstoljuk meg, mert ennek nem jó, ha al dente. :) Ha tényleg puha, próbáljuk meg kihalászni belőle a vanília rudat és a citromhéjakat és tegyük félre hűlni. Nem kell, hogy jég hideg legyen, de semmiképp se lépjünk tovább az elkészítési ügymenettel, amíg a rizs forró, mert összekapja a tojást és akkor kezdhetjük az egészet elölről. 
Ha legalább egy kézmeleg állapotot elértünk, melegítsük elő a sütőt 190 fokra, a sütőformát vajazzuk ki, majd szórjuk be zsemlemorzsával. Ami a sütőformát illeti, én egy 26 cm-es kapcsos tortaformában szoktam sütni, de megteszi egy hasonló méretű tepsi vagy tűzálló jénai tál is.
A tojásokat válasszuk szét, a fehérjéből verjünk kemény habot, a sárgáját keverjük ki a cukorral. Ha a sárgája már habos, és csak halványan emlékeztet a színe az eredeti intenzív tojássárgájára, valamint a cukorkristályok sem felfedezhetőek benne, reszeljük hozzá a citromunk felületén maradt sárga héjat és tegyük hozzá a túrót. Ismét keverjük jól át. A túró nedvességtartalmától egy kicsit hígulni fog a massza, de ez nem baj. Ha a túró eloszlott szépen, akkor tegyük félre a robotgépet pihenni és ragadjunk fakanalat. A további hozzávalókat már ezzel elegyítsük. Öntsük a tojásos masszához a rizst és a mazsolát és keverjük össze. Ha egyenletes a massza, óvatosan keverjük bele a tojásfehérje-habot és az egészet öntsük a sütőformába. Toljuk a sütőbe és hagyjuk kb egy órát sütkérezni.

Amíg a rizsfelfújt a sütőben azon fáradozik, hogy a mi legnagyobb örömünkre szemet gyönyörködtető, aranybarna színezetet vegyen fel, készítsük el az eper öntetet.

Hozzávalók:

  • kb 35-40 dkg eper
  • 3 evőkanál cukor
  • 1 púpos teáskanál étkezési keményítő
  • bő 1 evőkanál víz


Ettől egyszerűbb dolog nem nagyon van: az epret mossuk meg, tegyük egy lábasba és egy krumplitörővel kissé törjük össze. Nem kell rommá őrölni, maradjon picit darabos. Gyújtsunk alá és tegyük hozzá a cukrot. Főzzük így egy darabig és a keletkezett habot egy kanállal szedjük le a tetejéről. Ha már nem habzik, a keményítőt a hideg vízzel keverjük simára és öntsük az eperhez. Ezzel is rottyanjon kettőt, majd zárjuk el alatta a gázt. Hűlés közben néha kevergessük meg. Nem baj, ha nem hűl ki, mire elkészül a rizskoch, melegen is nagyon finom.


2014. május 23., péntek

Extra gyors krumplis pogácsa kelesztés és szaggatás nélkül - fázisfotókkal

Természetesen, mint ahogy minden ételemnek, ennek is van egy története. Úgy kezdődött, hogy szegény Hangám beteg lett, elkapott egy jó kis vírust, amitől napokig lázas volt és ment a hasa. Ilyenkor mi van? Diéta. Három napig csak rizst, krumplit, almát meg sárgarépát ehetett a lelkem. Mikor már úgy tűnt, kifelé haladunk a kórságból, még mindig csak óvatosan lehetett bővíteni az ételpalettát. Mivel a fent említett alapanyagok láttán a harmadik nap már sikítófrászt kapott szegény gyerek, és a rizstől (amit egyébként imád) azonnal az ellenkező irányba kezdett menekülni, a krumplit pedig már minden lehetséges formában elkészítettem neki, úgy gondoltam, így a lábadozási időszakban már belefér egy kis csavar a dologba és az ötlött az eszembe, hogy csinálok neki egy jó kis krumplis pogácsát. El is kezdtem a neten kutakodni, amikor is ebbe a receptbe botlottam bele. Nagyon tetszett, hogy a recept írója azt ígérte, még másnap is könnyű, puha marad a pogácsa. Na nem mintha megérhette volna. :D Kicsit változtattam az összetevők arányán, hogy kevesebb zsiradék legyen a tésztában, de így is nagyon finom lett.

Ez volt az első eset, hogy megsütöttem ezt a pogit. Most viszont az történt, hogy egész délelőtt kint kertészkedtünk, így kissé megcsúsztam időben az ebéd készítéssel, márpedig a pogácsának ebédre kellett elkészülnie, mert ez volt eltervezve a frankfurti leves mellé és pont. Mostanában igen nehezen szülöm meg, hogy mi legyen a napi menü, így képtelen lettem volna az utolsó pillanatban új tervvel előállni, a frankfurti leves pedig adott volt, amellé meg nem passzol akármi stb, stb...

A fenti eszmefuttatásból következésképpen gyorsítanom kellett az eredeti folyamaton. Sikerült is, olyannyira, hogy bizton állíthatom, kedves Olvasó, hogy egy órán belül garantáltan friss krumplis pogácsa fog illatozni az asztalodon, ha Te is úgy teszel, ahogy én...

Íme az én verzióm:

Hozzávalók:
  • 3 db nagyobb burgonya
  • 40 dkg liszt
  • 2 teáskanál só
  • 1 teáskanál cukor
  • 15 dkg puha margarin
  • 1 tojás
  • kb 1,5 dl tej
  • 1 cs (2,5 dkg) instant élesztő

Villám elkészítés:
Azzal kezdjük, hogy a krumplikat hajában megfőzzük. Ez mikróban mindössze 10 percet vesz igénybe. A módszert anyósomtól tanultam: a krumplikat tegyük egy hőálló, mikrózható, fedeles edénybe. Töltsünk bele ujjnyi vizet, majd zárjuk le a tetejét és tegyük be a mikróba maximum hőfokra, 10 percre. Ha nagyok a krumplik, vagy nem olyan erős a mikrónk, lehet, hogy még két percre vissza kell tenni, de nálam ez elég ritkán szokott előfordulni. Mialatt fő a krumpli, a lisztet, az élesztőt, a sót, a cukrot, a margarint és a tojássárgáját készítsük a dagasztásra kiszemelt tálba (a tejet kissé langyosítsuk meg de majd csak a krumplival együtt adjuk a masszához). Ha csenget a mikró, a krumplikat azon melegében döfjük rá egy villára és hámozzuk meg, dobjuk egy tányérba és törjük össze. Immár a tejjel együtt ezt is hozzáadhatjuk a tésztához és jól kidagaszthatjuk. Ha van robotgépünk dagasztópálcával, azzal is mehet. Lágy tésztát kell, hogy kapjunk, de azért ne legyen egy merő ragacs, tartsa a formáját. Ha ez nem így lenne, adjunk hozzá még egy kis lisztet.

Melegítsük elő a sütőt 190-200 fokra.

Ha összeállt a tészta, gyúrjunk belőle egy gombócot...


... majd nyújtsuk ki 2-3 mm vékonyra.


Ez után jön egy kis hajtogatás: A tészta felső részét hajtsuk be a kétharmadáig...


... majd az alsó felét hajtsuk rá fel.


Ez után a bal szélét hajtsuk a tésztára szintén a kétharmadáig...


... majd a jobb szélét hajtsuk alá.


Ezt a procedúrát végezzük el még egyszer. Tehát nyújtsuk ki a tésztát és hajtogassuk. Ez azért kell, hogy a tészta szép réteges legyen, amikor megsül, illetve így négyzet alakú lesz, így sokkal könnyebb lesz egy nagyobb négyzetet nyújtani belőle.

Ha megvagyunk a hajtogatás komoly szertartásával, nyújtsuk ki a tésztát kb 1,5 cm vastagra. Fogjunk egy éles kést és egyszerűen kezdjük el felkockázni a tésztát kb 3*3 cm-es kockákra, de természetesen mindenkinek az ízlésére bízom, hogy mekkora pogácsákat szeretne. Ha a késünk ragadna, időnként mártsuk lisztbe.


(Ezt a képet a blogger valamiért kizárólag elforgatva volt hajlandó feltölteni, de azért így is láthatóak a kockák, amit ki kellene hozni a dologból.)

Az így keletkezett kockákat a kés lapjával és a kezünkkel kicsit megformálgathatjuk, hogy szebbek legyenek, így azokból is kockákat lapogathatunk, amik nem sikerültek teljesen annak. Az így keletkezett pogácsákat tegyük sütőpapírral kibélelt tepsibe. Jelentem, a szaggatás-összegyúrás-szaggatás-összegyúrás-szaggatás... hosszas procedúráját ezennel megúsztuk.


A tésztából kimaradt tojásfehérjéhez öntsünk egy korty tejet, villával kissé kavarjuk össze, majd ezzel kenjük meg a pogik tetejét és már mehetnek is a sütőbe. 200 fokon kb fél óra alatt sülnek meg. Akkor jó, amikor így néznek ki:


Ugye, hogy megkelt? :)


A fotók nem lettek a legprofibbak, mert ahogy már említettem, sietnem kellett, de azért a lényeg látszik rajtuk. Remélem, segítettem! :)
(Három nap és négyszeri nekifutás után már sikerült is közzé tenni ezt a bejegyzést. Unatkozó kismamák...)

2014. május 9., péntek

Tárkonyos-gombás borjúragu snidlinges krumplipüré-puffanccsal

Általában elmondható, hogy igyekszem gyors és könnyű ételeket tálalni itt az internet virtuális asztalán, most azonban következzen egy kicsit több időt igénylő étel, amit azonban szintén nem bonyolult elkészíteni és az élmény minden fáradtságért kárpótol.

Hozzávalók a raguhoz (2-3 személyre):
  • kb fél kg borjúhús, ízlés szerint olyan típusú, amiből szeretünk pörköltet készíteni
  • kb 20 dkg gomba (vegyes erdei gombával a legfinomabb, de ez azért nem alap elvárás, csiperkével is nagyon finom)
  • egy nagyobb fej hagyma
  • só, bors ízlés szerint illetve kóstolás alapján - a sóból együnk egy nagy, olyan négyujjas csipettel először, aztán majd utána sózhatunk, borsból kb egy mokkáskanálnyit javasolnék
  • kb egy evőkanál pirospaprika
  • késhegynyi őrölt köménymag
  • egy púpos teáskanál tárkony
  • fél citrom leve
  • 1-2 babérlevél
  • fél pohár tejföl (kicsi pohár, hogy nehogy félreértés essék)
  • 1-2 evőkanál olaj
  • 1-1,5 dl paradicsomlé
  • kevés víz

Mondhatjuk, hogy úgy indulunk neki a dolognak, mintha egy normál pörköltet szeretnénk készíteni: a husit kockázzuk fel, aprítsuk fel a hagymát, amit kezdjünk el közepes lángon az olajunkon dinsztelni. Könnyebben puhul a hagyma, ha kicsit megsózzuk. Ha úgy látjuk, hogy a hagyma feladja büszke, erős tartását és megadja magát a hő és a só folyamatos ostromának, rádobhatjuk a húst. Locsoljuk meg a paradicsomlével, mehet rá a só-bors-pirospaprika trió is, illetve a babérlevél és a köménymag, majd takarjuk le, vegyük alatta a lángot takarékra és egy jó ideig hagyjuk békén. Most mindössze annyi a dolgunk (az ebéddel legalábbis, az egyéb teendőkkel kapcsolatban nem tisztem tanácsokat adni), hogy kb negyed óránként ránézünk, megkeverjük és pótoljuk az elfőtt folyadékot kevés vízzel, nehogy odaégjen az ebédünk, mert ez némi elkeseredésre adhatna okot kicsi családunk körében.

Én speciel a fennmaradó időben arra adtam a fejem, hogy túlessek az általam gyűlöletes házimunkának tartott fürdőszoba takarítás procedúráján. Ebben az esetben természetesen Hanga lányom is ott kavarog körülöttem a fürdőszobában. Egyéb alkalmakkor nem nagyon szeretjük, ha ott tartózkodik, mert mindenféle flakonok, kencék, piperék stb... ki tudja, mi villanhat éppen egy ilyen pici lányka elméjébe. De most, hogy én is ott voltam és szeretem drága cseppemet szemmel tartani, ő is lelkesen segédkezett a takarításban és néhány testápolós meg egyéb flakont kezdett nagy műgonddal ide-oda rakosgatni. Azt meg szokták ugyebár mondani, hogy az ember csak egy pillanatra nem figyel oda és máris történik valami. Tényleg így volt, a következő pillanatban üvegcsörömpölésre lettem figyelmes a hátam mögött... Megfordulok, hát a kicsi lányom nem akármit tört össze, hanem a babaolajos üveget. Ott folydogált az olaj a földön egy csomó üvegcserép között Hanga meg lemerevedve állt a fenyegető, nagy folt szélén (Azoknak, akik nem tudják, milyen a gyógyszertári babaolaj, segítségül elmondom, hogy ez tulajdonképpen iszonyúan megtisztított, elképesztően agyonfinomított, sűrű napraforgó olaj. Most akkor képzeljük el, hogy ebből jó két dl folyt szét a fürdőszoba padlóján, tele üvegcserepekkel...) Mit volt mit tenni, valahogy meg kellett szabadulni ettől a szörnytől, viszont pontosan tudtam, hogy az üvegszilánkok összesöprése közepette a partvis tele fogja szívni magát az olajos rettenettel, amit egy örökkévalóság lesz kitisztítani belőle. Így is volt... Napokig próbáltam forró vízben kiáztatással és egyéb praktikákkal megszabadítani a pórul járt partvist a rettenettől... Mint ahogy az is napokig tartott, mindenféle csilli-villi és kevésbé csilli-villi tisztítószer bevetése ellenére, mire a fürdőszoba padlójáról eltűnt a sikamlós filmréteg, amit az okozott, hogy a szétfolyt babaolaj ügyesen megbújt a kövezet pórusaiban és egyáltalán nem szeretett volna onnan kijönni még nagyon hosszú ideig...

Nna, ha mindenki túl van az ilyen és ehhez hasonló közjátékokon és a hús már puha (ha szerencsénk van és tényleg borjúhúst kaptunk, akkor ez kb egy óra, egy meglett marha puhulásra bírásának kísérlete esetén ez két óra is lehet) akkor dobjuk hozzá a megpucolt, felkockázott gombát és a tárkonyt és locsoljuk meg a citromlével. Újabb lefedve rotyogtatás után, ha már a gomba is megpuhult és a citromlé beépült a ragu ízébe, még a tejfölt adjuk hozzá és hagyjuk, hogy bugyogjon 1-2 percig. Ezennel elkészültünk.

Bármilyen körettel kínálhatjuk, ami a lelkünknek kedves, én a krumplipürét a megszokottnál kicsit keményebbre kevertem, apróra vágott snidlinget kevertem bele, kanállal sütőpapírra puffancsokat formáztam belőle és a sütőben pirosra sütöttem.

Jó étvágyat!