2014. október 11., szombat

Lencsés marharagu

Nem nagyon tudok mit hozzáfűzni. Szétomlós marhahús gazdag szószban, lencsével, mert épp erre volt gusztusom. Nem szép, a fotók sem sikerültek túlzottan, de - és itt most nem szeretnék nagyképűnek tűnni - egy igazi ízbomba lett belőle.


Ezt az ételt reggel kell elkezdeni főzni, ha ebédet akarunk belőle, mert kb 2,5-3 óra főzés kell neki, viszont ha egyszer odatettük a tűzre, órákon keresztül semmi dolgunk nincs vele, csak néha megkeverni.

Hozzávalók (ez az adag 4 személynek bőven elég, nem nagyon lehet belőle keveset készíteni):
  • kb 40 dkg marhahús (én lábszárból készítettem)
  • egy bögre lencse
  • egy nagy fej hagyma
  • egy közepes sárgarépa
  • kb 1.5-2 dl vörösbor (mondjuk szó, mi szó, én fehérborral csináltam, azzal is nagyon jó lett, de a vörös illik bele igazán)
  • néhány szál zeller vagy egy negyed zellergumó
  • két evőkanál olaj
  • két kis konzerv sűrített paradicsom
  • két gerezd fokhagyma
  • egy teáskanál cukor
  • egy csapott teáskanál bors (ízlés szerint lehet kevesebb is)
  • kb egy púpos teáskanál só
  • késhegynyi köménymag
  • egy teáskanál borsikafű
  • egy csapott teáskanál őrölt rozmaring (vagy egy púpos teáskanál friss)
  • fél citrom leve
  • 2-3 babérlevél
  • kb egy evőkanál pirospaprika

Elkészítés (a sok hozzávaló ellenére nem kell megijedni, egyáltalán nem bonyolult):
A lencsét áztassuk hideg vízbe. A húst falatnyi kockákra vágjuk, a hagymát apróra kockázzuk, a sárgarépát lereszeljük nagylyukú reszelőn. Ha zellergumónk van, azt is lereszeljük, ha levelünk, akkor azt apró darabokra vágjuk. Kicsit felhevítjük az olajat a fazékban és a zöldségeket rádobjuk dinsztelni. A lángot vegyük közepesre és sózzuk meg a zöldségeket. Ha valamennyire megpuhultak, és összeestek, dobjuk rá a húst és jöhetnek a fűszerek: fokhagyma, köménymag, cukor, só, bors, babérlevél, pirospaprika, borsikafű, rozmaring, majd öntsük az egészet nyakon a borral és a paradicsommal. Keverjük jól össze, fedjük le, a lángot vegyük kicsire és kezdjünk valami egész mással foglalkozni, mert mostantól két órán keresztül az ég világon semmit nem kell csinálni az ebédünkkel (esetleg néha megkeverni és megnézni, hogy nem főtte-e el a levét; ha igen, akkor vízzel és/vagy borral pótoljuk, nehogy leégjen).
Ha a hús megpuhult, a szaftja pedig besűrűsödött és a reszelt zöldségeket sem lehet már felfedezni benne, adjuk hozzá a lencsét, öntsük fel egy bögre vízzel, amit majd főzés közben szépen fel fog szívni, a mártás összes finom ízével együtt. Ha a lencse megpuhult, a ragu szép sűrű és minden víz elfőtt róla, csorgassuk bele a citromlevet, keverjünk egyet rajta és már készen is vagyunk.

Friss kenyeret kínáljunk hozzá. (De szerintem anélkül is meg lehet enni, ha valaki vigyázni szeretne a vonalaira, mert egyáltalán nem zsíros étel.)

Tipikus "ronda, de finom"...

2014. október 9., csütörtök

Korfui szellő: koum quatos gyümölcskenyér

Derékig érő rozmaring sövény egy étterem mellett
Hol is kezdjem? Igen, a múlt hónapban volt olyan szerencsém, hogy testközelből tapasztalhattam meg a korfui ételeket. Meg a tengert. Meg a napsütést. Meg a rengeteg korfui látványosságot... Azonban most nem engedhetem meg magamnak, hogy az emlékek messzire röpítsenek, maradok inkább ezen blog témájánál, azaz az ételeknél. Alapvetően igaz ránk (férjemre és jómagamra), hogy ha azon ritka esemény történik meg velünk, hogy ellátogathatunk más országokba, mindenképp megpróbáljuk magunkba szívni az ottani ízeket és illatokat, végigkóstolni a helyi ételeket, amennyire csak lehetséges. Korfun sem történt ez másként, ott tartózkodásunk alatt megpróbáltuk végigenni a nemzeti étlapot. Megkóstoltuk a rozmaringgal, fokhagymával, krumplival alufólia csomagban omlósra sütött bárányt, a cserépedényben sokáig párolódott marhahúst zöldségekkel és feta sajttal megrakva, illetve a finoman fűszerezett paradicsomszószban szétesősre párolt marhát. Sajnos a görög neveiket ezeknek az ételeknek nem tudtam megjegyezni (ha te, Kedves Olvasóm, esetleg tudod, kérlek írd meg nekem), de most már tudom, hogy szorgosan dokumentálni kellett volna, hogy kellően részletes képet tudjak adni ezekről a finomságokról és ne vesszenek a feledés homályába és adott esetben némi nyomozás után akár a receptjeiket is megleljem valahol. Ez esetben tehát maradnak az emlékek, legközelebb majd körültekintőbb leszek.

De hogy visszatérjünk mai ételünk háza tájára, egy érdekességről is szót kell, hogy ejtsek. Merthogy van ez a koum quat, ami egyáltalán nem hangzik európainak, mint ahogy nem is az, mégis ide került valahogy, mégpedig a Távol-Keletről és Európában kizárólag Korfun termesztik. Maga a gyümölcs egy citrusféle, ami akkora mint egy dió és héjastul kell megenni. A korfuiak készítenek belőle likőrt, jamet, és kandírozva is kapható. Természetesen én sem álltam meg, hogy ne vásároljak belőle egy kóstolónyi mennyiséget, ami a repülőutat túlélve, sokat látott koum quatként a mai gyümölcskenyérben landolt és végezte be sorsát. A végeredmény olyan finom lett, hogy komolyan sajnálom, hogy nálunk nem lehet ezt a gyümölcsöt kapni, bár valószínűleg kandírozott narancshéjjal helyettesíthető, így rajtam kívül, meg azon a néhány emberen kívül, aki most esett haza Korfuról koum quattal felfegyverkezve, más is meg tudja sütni hasonlóképpen ezt a finomságot.

Ő itt a kandírozott koum quat maga, háttérben a koum quat jam, aminek a férjem szerint jaffa ízű savanyú cukor íze van...

Hozzávalók:
  • 15 dkg liszt (+1 evőkanálnyi a gyümölcsökhöz)
  • 5 dkg cukor (én nádcukrot használtam, mert az elvileg egészségesebb, de bármilyen cukor jó)
  • 1 teáskanál sütőpor
  • 12 dkg margarin
  • 4 tojás
  • 1 csipet só
  • 1 csomag vaníliás cukor vagy egy fél vaníliarúd kikapart magjai
  • egy citrom reszelt héja
  • 1 mokkáskanál őrölt gyömbér (elhagyható)
  • 5 dkg durvára tört mandula, dió vagy mogyoró (az enyémben hántolatlan mandula volt)
  • 10 dkg mazsola
  • 10 dkg koum quat (helyettesíthető kandírozott narancshéjjal)
  • 5 dkg aszalt sárgabarack
  • 5-8 dkg étcsokoládé
  • ha valakinek van otthon narancslikőrje, ne adj' Úristen koum quat likőrje, abból is mehet bele 1-2 evőkanállal, nekem nem volt, de így is nagyon finom lett

Elkészítés:
1. Ne ijedj meg Kedves Olvasóm, azért nem azzal fogom kezdeni, hogy menjél Korfura koum quatot venni, hanem azzal, hogy melegítsük elő a sütőt 180 fokra (alsó-felső sütés) és vajazzunk-lisztezzünk ki egy gyümölcskenyér sütőformát.
2. A koum uqatot vágjuk ketté, magozzuk ki és daraboljuk össze. Vágjuk össze a barackot és a csokit is apró darabokra és a mazsolával és a durvára tört mandulával együtt keverjük össze egy tálban. Szórjuk meg egy evőkanálnyi liszttel és alaposan forgassuk össze. A liszttől a gyümölcsök a tésztában egyenletesen el fognak keveredni, mert nem tudnak összeragadni, és sülés közben nem süllyednek le a massza aljára.
3. A konyhában terjengő szagok alapján kezdjünk gyanakodni, hogy a sütő nem volt üres, amikor begyújtottuk. Húsfogó csipesszel távolítsuk el belőle az olvadozó, már-már folyós, füstölgő-bűzölgő befőttesgumi darabokat, amiket a kicsi lányunk rejtett oda a tudtunk nélkül és próbáljunk meg megszabadulni az égett gumiszagtól.
4. Ha normalizáltuk a helyzetet, a vajat keverjük ki a cukorral és a vaníliás cukorral (vaníliával), adjuk hozzá a tojásokat, majd ha jól elkeveredett, a lisztet, gyömbér port, sütőport, sót, citrom héjat és a likőrt is. Ha sima a massza, keverjük hozzá a gyümölcsöket és az egészet öntsük a sütőformába.
5. Kb 50-55 percig süssük miközben kicsit izgulunk, hogy a sütink nehogy átvegye a még mindig makacsul a konyhánkhoz ragaszkodó gumiszagot.
6. Kicsit hagyjuk kihűlni és csak utána szeleteljük, mert forrón széteshet.



A tészta receptje egy alaprecept, természetesen bármilyen más aszalt és kandírozott gyümölccsel használható.

Nem bírtam ki, hogy egy ilyen képet ne tegyek ide zárásnak :)