Hozzávalók:
- kb 40 dkg marhahús, de szerintem a malacka sem sértődik meg
- egy közepes méretű sárgarépa
- egy nagyobb darab zeller (nem kell egy egész zellergumó ehhez a mennyiséghez, csak úgy kb a harmada egy közepes gumónak, de lehet szárzellerből is csinálni)
- egy nagy vöröshagyma
- egy konzerv paradicsom, a „darabolt paradicsom paradicsomlében” verzió
- két gerezd foghagyma
- só
- bors
- két babérlevél
- fél-fél marék friss rozmaring és kakukkfű
- fél – 1 liter húsleves
- némi liszt és olaj
- egy fél citrom leve
- egy csapott teáskanál cukor
- kb 1 dl vörösbor (az ossobucoba fehér kell, azzal is biztos finom, nekünk ez volt itthon)
- apa, aki szórakoztatja a gyereket amíg én reszelek, vagdalok és kimegyek a kertbe fűszerekért (Ha ez nem áll rendelkezésre, akkor valami játék, amivel a gyerek lefoglalja magát, lehetőleg nagyon színes, izeg-mozog, zenél és verset is mond egyben :D. Nálunk apa csak fél megoldást jelentett ebben az esetben, mert időközben el kellett mennie.)
Elkészítés:
Azzal kezdtem, hogy összeszedtem a konyhai eszközöket a konyha
padlójáról, amit a kicsi lányom kipakolt a fiókokból, hogy ne essek át rajtuk
főzés közben.
A húst felkockáztam, mintha pörköltet főznék, a hagymát apróra vágtam,
a zellert és a sárgarépát nagylyukú reszelőn lereszeltem. A húst összeforgattam
a „némi liszttel” és a „némi olajon” megpirítottam, majd kiszedtem az olajból
és ugyanebben az olajban kissé megdinszteltem a hagyma-zeller-sárgarépa triót,
azaz sofrittot készítettem, mint azt az ossobuconál is kell.
Mikor a zöldségek már nagyjából összeestek és a hagyma megüvegesedett ,
visszatettem a húst és nyakon öntöttem a vörösborral. Hagytam, hogy az alkohol
elpárologjon, majd belegyűjtöttem az összes többi hozzávalót a fazékba a
húsleves kivételével, mert azt adagonként adom hozzá mindig, ahogy elfővi a
levét. Ha kell, még némi vízzel pótolom a végén. Innentől kezdve már csak
szeretgetni kell, nem kell vele egyebet csinálni, csak néha kevergetni, mert
hajlamos leragadni, valamint kóstolgatni, hogy igazán ütős és az ízlésünknek
megfelelő ízbomba alakuljon ki belőle. A főddögélés kb 2 órán keresztül
tartson, ha valakinek több ideje van, mert nem délben kezdett hozzá mint
szerény személyem, akár 3 órát is rotyogtathatja.
Ezt az időt remekül kihasználhatjuk arra, hogy előkerítjük a gyermekünk
által időközben újra széthurcolt konyharuhákat és egyéb konyhai eszközöket.
Történetesen a konyharuhákat a férjem találta meg a nappaliban található
pokróctároló fedeles kosarunkban. Ezen felbuzdulva kipakoltuk a kosarat és
találtunk még benne egy db gyerekfarmert, egy db vonalzót, két db plüssnyuszit,
egy tekercs celluxot és egy kézi habverőt. No comment :D
De térjünk is vissza a főzőcskéhez, hiszen köret is dukál az ételünk
mellé. :) Én
most linguinit főztem hozzá. Mikor már megpuhult a hús, elkezdtem melegíteni a
vizet a tésztának egy nagy, olyan háromujjas csipet sóval, így pont egyszerre
lesznek majd készen a raguval (hiszen mi a „szétrágható” állapotnál most nem
adjuk fel, sokkal többet szeretnénk a hústól, teljesen szétomlós kockákat sűrű,
egynemű, ízes mártásban, ezért ha már puha, még egy kicsit tovább kell főznünk).
A tésztát a zacskón lévő utasítás szerint főztem meg, majd leszűrtem és
rákanalaztam a kész ragut.
Összességében egy isteni étel lett, fotó sajnos nem készült róla, mert
túl éhesek voltunk és azonnal befaltuk. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése