2013. december 29., vasárnap

A karácsonyi gesztenyés pulyka receptje, ami nem csak Karácsonykor finom



Őszinte leszek. Legalább három napja nem főztem. A család összes egységénél jártunk ebédelni, illetve, amit én állítottam elő, az is egy árvaházra való mennyiség volt, nem is tudom, mi lett volna velünk, ha kicsi lányom keresztszülei nem segítenek az elpusztításában… Na jó, tekintettel, hogy ez kedves Férjem kedvenc étele, azért nem voltak álmatlan éjszakáim amiatt, hogy mi lesz a sorsa az imádott gesztenyés pulykának.

A pulyka története egyébként még kedves Férjem kicsi gyerekkorában kezdődött, amikor is emlékei szerint egy amerikai filmben meglátta, hogy ott pulykát esznek vacsorára karácsonykor és addig rágta Anyósom fülét, amíg kötélnek nem állt és ki nem kutatott egy megfelelőnek tűnő pulykás receptet valahonnan és elő nem varázsolt egy egész sült pulykát a karácsonyi asztalra. Apósomnak viszont a karácsony továbbra sem volt karácsony töltött káposzta nélkül, így anyósom a családi béke érdekében mindkettőt készítette éveken keresztül, egészen addig, amíg én be nem léptem az életükbe, mert most már az én feladatom a pulykasütés, ami természetesen azóta sem hiányozhat a karácsonyi menüből.

A pulyka elkészítése igazából csak addig volt bonyi, amíg nem lehetett előfőzött, pucolt gesztenyét kapni. Most már, ebben a nagyon modern világban viszont már nincs akadály meg kifogás, egészen könnyen tudunk világbajnok ételt készíteni és attól, hogy nálunk hagyományosan karácsonykor készül, Neked, Kedves Olvasó, nem kell a jövő karácsonyig várni az elkészítésével. Nem gondolom például, hogy az újévi malacsültet megjelenítő bőrös karajt vagy egy egészben megsütött pipit el lehetne rontani az alábbi recepttel. :)

Az eredeti receptet sajnos nem tudom megmondani, hogy honnan származott, Anyósomtól egy könyvből kifénymásolt papíron kaptam meg, de semmi nem utal rajta a könyv címére vagy szerzőjére. Néhány apró dolgon azóta módosítottunk, finomítottunk is, az eredeti mennyiségek például egy kb 4 kg-os bébi pulykára vonatkoztak, mi ezt az elképzelhetetlen mennyiségű húst egy kb másfél-két kg-os bőrös pulykamell darabra szelidítettük.

Hozzávalók tehát:

  • belátásunk és a család mérete szerint megválasztott tömegű husi, nálunk, ahogy említettem, a kb másfél kg-os bőrös pulykamell volt a nyerő, a további mennyiségek ehhez igazodnak
  • kb 20 dkg füstölt szárazkolbász
  • 20 dkg aszalt szilva
  • 5-6 szelet bacon
  • 1 ek olíva olaj
  • kb 20-25 dkg előfőzött gesztenye
  • 4 birsalma
  • kb 3 dl húsleves (lehet kockából)
  • 1-1,5 dl száraz fehérbor
  • só, bors, szerecsendió, zsálya, rozmaring


Elkészítés:
A sütőt melegítsük elő jó forróra (230-250 fok). A kolbászt karikázzuk fel és az olíva olajon kissé pirítsuk meg, majd zsírjával együtt öntsük egy mélyebb tepsi vagy tűzálló tál aljára (mi római tálban szoktuk sütni, azt előtte egy órával be kell vízbe áztatni). A husit alaposan szórjuk be a fűszerekkel, ha leveles zsályánk van, akkor néhányat szórjunk a kolbászra. Ha egyben sült állatkával rendelkezünk, a hasába tegyünk egy-két ág rozmaringot. Mondjuk akkor sem történik tragédia, ha ilyenünk nincs és őrölt rozmaringgal adunk egy masszázst a husinak. A kolbászos ágyra fektessük a madarat (vagy amink van :)). Locsoljuk köré a bort és így, ahogy van, toljuk be a forró sütőbe. „Kapassuk meg” kissé (10-15 perc), hogy picit összehúzódjanak a husi rostjai. Ha ez megtörtént, még egyszer vegyük ki, takargassuk be a bacon szeletekkel, locsoljuk meg a húslevessel, a sütő hőmérsékletét vegyük le olyan 180-190 fokra és a tepsit szorosan betakarva toljuk vissza a sütőbe.

Innentől kezdve azon kívül, hogy néha meglocsolgatjuk a saját levével, a husival az égvilágon semmi dolgunk nincs úgy másfél órán keresztül, esetleg annyi, hogy visszafogjuk a nyálelválasztásunkat, amikor a fűszerek illata elkezd kiszivárogni a sütőből és rafinált táncot kezd lejteni az orrunk körül.

Ha a hús már szinte teljesen puha, dobjuk hozzá a gesztenyét, az aszalt szilvát és a feldarabolt, hámozott almát és így süssük még kb 20 percig, még mindig letakarva. Ha teljes puhulást tapasztalunk, levesszük a fóliát, légkeverésesre állítjuk a sütőt vagy feljebb tesszük a hőfokot és pirosra sütjük a pecsenyénket.

Tálaláskor a sok vele sült finomság mellett  ne feledkezzünk meg a pecsenyeléről sem, szeletelés után alaposan locsoljuk meg vele a husinkat.



Köretnek nagyon finom hozzá a rozmaringos tepsis krumpli, ami egy másik tepsiben a hús alá betolva egy óra alatt nyugodtan megsülöget. Van nekünk más dolgunk meg pici gyerekünk is, nomeg sok egyéb finomság a tepsiben, nem kell a köretet túlbonyolítani. :) Recept itt.

2013. december 27., péntek

Karácsony utáni gyorstipp - avagy a majonézes saláta is lehet könnyű

1. 3 nap alatt egy étkezés (24-én reggel elkezd, 26-án este abbahagy)
2. Karácsonyi habzsi-dőzsiből megmaradó, hűtőben szétszabdalva szomorkodó sült hús társat keres
3. "Úrisen, fogynom kell", illetve "Rá sem bírok nézni a kajára"
4. Sali
5. 1 csapott evőkanál majonéz (egye fene, lehet bolti Light) + 1 pohár natúr joghurt + 1 mokkáskanál mustár + 1 csipet cukor (nádcukor, Xilit, édesítő stb... stb...) + 1 teáskanál citromlé + kevés bors = könnyű, majonézt helyettesítő salátaöntet.

Lila káposzta + kukorica (konzerv) + lesózott lilahagyma + öntet

2013. december 23., hétfő

Sűrű, ízes pontyhalászlé passzírozás nélkül, két-három személyre



Jelentem, sikerült. Egy óra alatt, két személyre való (na jó, lehet, hogy három, vagy négy, de semmi esetre sem egy kondér), sűrű, ízes halászlevet főzni passzírozás és bolti sűrítmény nélkül! De kezdem az elején:

Nálunk a családban a halászlé igen megosztó étel. Édesapám szereti, édesanyám nem, én szeretem, a férjem nem, anyósomék szeretik, a gyerek meg még nem evett. Minden évben karácsonykor felmerül a halászlé főzés problémaköre, pontosabban édesapám veti fel, hogy ő enne, én támogatom, édesanyám közli, hogy ő ugyan neki nem áll passzírozni két személyre, mert halászlében fog úszni az egész konyha, anyósom pedig ilyenkor elő szokott állítani egy árvaházra való másik ételt, úgyhogy nem merül fel, hogy még halászlé-készítéssel is traktáljuk. Tavaly apuval rendeltünk étteremből halászlevet, ami finom is volt, de én most a fejembe vettem, hogy idén, életemben először el fogom készíteni. Bevallom őszintén, hogy engem is eddig a passzírozás rettentett el a dologtól, viszont ha én egyszer a fejembe veszek valamit… Napokig gondolkodtam, hogy hogyan lehetne valahogy a passzírozást megúszni, de ezzel együtt rendes halászlevet főzni. Sűrítményt meg nem akartam használni, mert mittudomén… A másik probléma az üggyel pedig az, hogy ugyebár ketten eszünk ebből összesen, így nem kezdhettem el több hektolitert főzni, mert halászlé-mérgezést kapnánk, mire elfogy. Így meg kellett cáfolnom az „ebből pedig nem lehet keveset főzni” álláspontot is… Van egy kedves ismerősöm, aki Szeged környékéről származik, és kiokított az általa ismert halászlé-főzés csínjáról-bínjáról, néhány dolgot meg is fogadtam belőle, így úgy érzem, őt is meg kell említenem, mert neki is köszönhető, hogy ez a halászlé létrejött; meg sok mindent olvastam az interneten is, de mint tudjuk, önfejű vagyok…

Rettenetes nagy izgalommal fogtam neki a főzésnek, még az sem érdekelt, hogy kicsi lányom közben újfent aknamezőt csinál a konyhakövön a különböző helyekről előszedett konyhai eszközökből… Végül az alábbi hozzávalókból állt össze a dolog:


  • 6 nagyobb szelet ponty
  • 1 nagy fej hagyma
  • kb két-három evőkanálnyi olaj
  • 2 evőkanál pirospaprika
  • 1 pici gerezd fokhagyma (elhagyható)
  • só, bors
  • 1 teáskanál sűrített paradicsom
  • 1 szelet zöldpaprika
  • 1 mokkáskanál Erős Pista


Azzal kezdtem, hogy a halszeleteket besóztam. A hagymát felkockáztam és az olajon fedő alatt párolni kezdtem. Mikor már üvegesedett, hozzá dobtam a felkockázott zöldpaprikát, majd tovább pároltam, néha megkevertem. Néhány perc alatt ezek összeesnek, megpuhulnak. Ekkor lehúztam a tűzről, hozzátettem egy evőkanál pirospaprikát, két szelet halat, felengedem annyi vízzel, ami ellepi őket és beletettem a paradicsompürét, valamint kicsit sóztam és borsoztam. Ezt így főztem, amíg a hal meg nem puhult (kb 20 perc).

Éééés, kérem szépen, most jön az a része a dolognak, amiért engem a magyar horgász- és profi halászléfőző-társadalom valószínűleg legszívesebben meglincselne: fogtam a két szelet halat, kivettem egy deszkára és kicsit hűlni hagytam. (Neeem, nem ez a szentségtörés, hanem ami ez után következik.) Mikor már hozzá lehetett nyúlni, villával lefejtegettem a húst a gerincéről és nagyjából kiszedtem a szálkákat. (Azért törekedtem rá, hogy mindet kiszedjem, amit találok, de nem akartam vele órákat elmolyolni, meg mikroszkopikus darabokra szedni az egészet, hiszen gyors halászléről van szó, állítólag, bár két szelet halat kiszálkázni azért nem a világ.) A halhúst visszadobtam az alapléhez, engedtem hozzá még nagyjából annyi vizet, mint amennyi volt benne és az egészet botmixerrel pépesítettem. Itt nem kell megijedni, kicsit fura külleme lesz, mert a mixertől kissé felhabosodik, de mire készen leszünk a főzéssel, addigra híre-hamva sem lesz a habosodásnak. Ezután csak egy nagy lyukú szűrőn (pl tésztaszűrő) átszűrtem az egészet, nehogy szálka maradjon a lében. Itt egy kicsit segíteni kell egy merőkanál hátuljával, nehogy az értékes halhús is fennakadjon a szűrőn, de ez sehol nincs szerintem a fizikai erőt követelő passzírozáshoz képest, inkább csak simogatni kell a halacska darabokat és finoman áttessékelni a lyukakon, kutyuló mozdulatokkal.

Ha ezzel megvagyunk, tegyük a lébe a másik négy halszeletet, állítsuk be a lé megfelelő sűrűségét és mennyiségét (lepje el a halszeleteket) további víz hozzáadásával, ismét sózzuk, borsozzuk, adjuk hozzá a maradék pirospaprikát és egy pici fokhagymát és főzzük készre. (Ismét kb 15-20 perc, ha a hal megpuhult, már jó is.)

Mikor édesapám megkóstolta, azt mondta, olyan, mintha mindig is ezt csináltam volna. Szerintem ez elég pozitív visszajelzés…


2013. december 21., szombat

Karácsonyi fennforgások a Receptmesék konyhában

Rengeteg az esemény mostanság a Receptmesék háza táján:
  • December 20. - Kedves Férjem szülinapja
  • December 24-25-26. - Mondanom sem kell... :)
  • December 27. - János nap
  • December 30. - Vannak, akik már 40 éve házasok a családban ;)
  • December 31. - Szilveszter

Sok-sok ünnepelni való, amikhez természetesen finom ételek és sütemények is dukálnak.

A mogyorós csokimousse torta, amit 20-ára készítettem, már szinte a múlté. De ezen kívül még rengeteg finomság keletkezik a Receptmesék konyhájában: karácsonyi linzer, békebeli grízes-mézes, karácsonyi pulykasült és ha minden jól megy, még egy zserbó torta recept is vár majd a blogon!

Hogy hogy lesz idő minderre, ez még előttem is rejtély... :)

A kísérletinél is kísérletibb mogyorós csokimousse torta...


2013. december 18., szerda

Fűszeres juhtúróval töltött gombafejek, rántva



Jó hosszú neve van. :D

Hanga Keresztanyukájával még nagyon régen együtt dolgoztunk egy munkahelyen és akkor rengeteget ettünk ilyet ebédre. Persze akkor étteremből rendeltük, most már viszont tudom, hogy hogyan kell előállítani ezt a finomságot, sőt kikísérleteztem, hogy a mi szánk ízének milyen fűszerezéssel a legfinomabb. Azért említettem Hanga keresztanyukáját, mert ő jött hozzánk ebédre, amikor ezt főztem, bár teljesen véletlenül jött ez így ki – előbb döntöttem el, hogy ez lesz az ebéd és utána derült ki, hogy keresztanyu meglátogat minket. Mondjuk ő azt kérte, hogy maradjon névtelenség homályában, ő csak enni szeretne, de mondtam neki, hogy ez így nem megy, mert a történetet meg kell írni. Hát így most hoztam ajándékot meg nem is. :)

Az elkészítés során arany életem volt, mert itt volt Keresztanyu, aki lekötötte a gyereket, amíg én főzőcskéztem. Kicsi leányom így időközben nem pakolta ki a fél konyhaszekrényt, nem halászta le a pultról mindig azt a fakanalat, amit éppen használok, nem próbálta magára rántani a panírozó tányérokat és nem húzgálta neki a lábamnak a fiókokat, így az egész ment, mint a karikacsapás.

Hozzávalók:

  • Személyenként két, nagyétkűek esetén három rántott gombát számoljunk, amihez egyenként két nagyobb gombafej kell. Én 12 szép nagy gombafejet vettem, így hat gombóc lett belőle.
  • Juhtúró, az én gombamennyiségemhez kb 20 dkg
  • Pici olaj
  • Egy gerezd fokhagyma
  • Egy teáskanál kakukkfű
  • Egy fél marék petrezselyem
  • Bors


A panírozáshoz:

  • Liszt
  • Tojás
  • Zsemlemorzsa


A sütéshez:

  • Olaj


Elkészítés:
A gyereket sózzuk rá Keresztanyura, aki nagyon lelkesen fogja vállalni a bébiszitter feladatot és közben még csacsogni is lehet.

A gombákat hámozzuk meg, a tönkjüket törjük ki és vágjuk apróra. A „pici olajon” kezdjük fonnyasztani a tönkdarabokat. Dobjuk hozzá a kakukkfüvet, a petrezselymet (apróra vágva természetesen), borsozzuk és nyomjuk bele a fokhagymát. Sózni nem kell, mert a juhtúró sós. Ha a gombadarabkák összeestek és magukba szívták az ízeket, öntsük hozzá a juhtúróhoz és jól keverjük el. Minden gombát töltsünk meg színültig a masszával, majd borítsuk őket kettesével össze. Kissé nyomkodjuk meg, hogy a töltelék középen összetapadjon, de azért vigyázzunk a nyomkodással, nehogy eltörjön a gomba.

Azonban Keresztanyu ide, Keresztanyu oda, Hangának sem lehet a végletekig lekötni a figyelmét, mint mindig, most is nagyon érdekelte, hogy mit csinálok. Néhányszor fel kellett emelni és meg kellett neki mutatni, hogy ez itt a gomba, ez a túró, az egy tányér, az meg a serpenyő. Ő pedig nagyokat mosolygott és élénken mutogatott, hogy „Hámm-hámm” - úgy látszik, felfogta, hogy mire megy ki anyu ténykedése - illetve egy gombát is meg kellett egészen közelről vizsgálni.

A panírozásnál érdemes dupla panírt használni (liszt, tojás, zsemlemorzsa, tojás, zsemlemorzsa), hogy sütés közben nehogy kifolyjon a töltelék. Sütésnél használjunk inkább mélyebb, de kisebb alapterületű lábast, mert az olajnak kb kétharmadig el kell fednie a gombuszokat. (A kisebb alapterületűt azért írtam, mert úgy mégis kevesebb olaj kell. Mivel elég nagy gombócok ezek, ha egy nagy serpenyőben egyszerre akarjuk kisütni őket, nagyon sok olajat el kell használnunk.)

Ha nem kell egy árvaházra való mennyiséget előállítanunk, akkor elég gyorsan elkészülhetünk ezzel az ebéddel is. Én vegyes salátát és rizst kínáltam hozzá, Keresztanyu tartárba sem átallotta beletunkolni (tényleg nagyon finom vele egyébként, ajánlom kipróbálásra).


2013. december 15., vasárnap

Töltelék ötletek leveles tésztához - sósak és ropogósak



A leveles tészta a barátunk. Gyakorlatilag bármivel megtölthetjük, legyen az édes vagy sós töltelék és mivel nagyon jó minőségűeket lehet kapni, nem kell egy egész napig hajtogatnunk és nyújtogatnunk otthon, hogy hozzájussunk egy finom, ropogós leveles tésztából készült sütihez. Most pedig, amikor az ember el van foglalva a karácsonyi készülődéssel, különösen hasznos, hogy percek alatt lehet akár ebédnek vagy vendégvárónak is beillő sütiket előállítani. 
De mi is az a bármi? Most leírok néhány töltelék lehetőséget arra a esetre, ha a sajtos vagy virslivel töltött verziónál egy kicsit fantáziadúsabbat szeretnénk. Nem szeretném azokat sem leszólni, nagyon jók szolgálatot tudnak ők is tenni az éhes gyomornak, de néha az ember vágyik kicsit változatosabb, összetettebb ízekre. Pontos mennyiségeket nem fogok tudni megadni, ezt most inkább csak amolyan gondolatébresztő szösszenetnek szánom (a magam részére is egyébként), bátran lehet tovább gondolni őket. :) A leveles tészta darabok alakja és mérete is tetszőleges, csak tudjuk őket megtölteni. :)



Káposztás:
A káposztát úgy készítsük el, mint ahogy a káposztás tésztához szoktuk: Egy kisebb káposztának a felét daraboljuk apróra, sózzuk le, majd hagyjuk állni legalább egy órát. Csavarjuk ki, majd kevés olajon kezdjük dinsztelni. Borsozzuk, cukrozzuk majd ha megpuhult, töltsük a leveles tésztába.

Erdei gombás-sajtos:
Ez a legfinomabb vegyes erdei gombákból, de ha nincs, jó hozzá a csiperke is, elvégre igyekszünk mindig az egyszerűséget szem előtt tartani.
A gombát tisztítsuk meg és daraboljuk fel viszonylag kisebb darabokra. Kevés olíva olajat forrósítsunk fel, dobjuk rá a gombát. Nyomjunk rá egy gerezd fokhagymát, sózzuk borsozzuk, szórjuk meg kevés kakukkfűvel (nem kell, hogy domináljon az íze) és petrezselyemmel. Az így kapott ragut kanalazzuk a leveles tészta darabokra, majd mindegyik tetejére tegyünk egy darab sajtot. Jól passzol hozzá a sima trappista, de nagyon finom benne a mozzarella vagy a fetasajt is (a fetánál a gombát óvatosan sózzuk, mert a sajt nagyon sós). Erős ízű sajtot ne válasszunk, mert elnyomhatja a gomba ízét.

Spenótos-ricottás
A spenótot fonnyasszuk meg kevés olíva olajon. Nyomjunk rá egy gerezd fokhagymát, sózzuk, borsozzuk majd keverjük össze a ricotta sajttal. Kicsit forraljuk be, hogy nehogy folyós maradjon és mehet is a leveles tésztába. Ezt a fajta tölteléket készíthetjük a spenót helyett mángolddal, a ricotta helyett tejszínnel is.

Camambert sajtos-áfonya lekváros:
Ehhez nincs nagyon sok hozzáfűzni való infó. Minden tésztára tegyünk egy-egy darab camambert sajtot és kiskanálnyi áfonyalekvárt.

Darált húsos-pörköltes:
Kb 25 dkg darált húsból készítsünk pörköltet jó sűrűre és ezt töltsük a tésztába. Ha gazdagítani szeretnénk, még egy-egy darab sajtot is csomagolhatunk a pörkölt mellé. Ily módon a megmaradt pörköltünket is hasznosíthatjuk, csak a husidarabokat vágjuk apróra, vagy ha bolognait készítünk, akár készíthetünk kicsit több szószt és a maradékkal megtölthetjük a tésztánkat.

Olaszos:
Minden tésztadarabra tegyünk egy karika paradicsomot, egy vékony szelet hagymát, egy csipet bazsalikomot, oreganot és borsot, valamint egy darab sonkát és mozzarellát, majd csomagoljuk be.

Lehet, hogy némelyik töltelék picit több előkészületet igényel, de szerintem ennyi munkát megér egy jó süti.

Mára ennyi, hamarosan jelentkezem édes töltelék ötletekkel is, nehogy az édesszájúak éhen maradjanak. :D