2013. december 11., szerda

Így készült: a gyors, pihentetés nélküli címlap-mézeskalács



Már egy ideje megígértem, hogy a szuper kis mézeskalács receptet, amit egyik kedves barátnőm anyósától kaptam - remélem, nem bánja, hogy egy blogon kötött ki a receptje - megosztom veled, Kedves Olvasó, mert én rendkívül meg voltam elégedve vele és nagyon boldog voltam, hogy ilyen jól sikerültek életem első mézeskalácsai.

A mézeskalács sütés gondolatának gyakorlati megvalósításával kapcsolatban őszinte leszek. Amikor elhatároztam, hogy karácsonyra ünnepi ruhába öltöztetem a blogot, sokat gondolkoztam rajta, hogy a fejlécre milyen képet tegyek, hiszen az meghatározza a blog hangulatát. Mivel ez mégiscsak alapvetően egy főzős blog, még ha nem is a gasztro-spanyolviaszt találom fel rajta rendszeresen, szerettem volna valami ünnepi, de ételhez kapcsolódó, szép fényképet kitenni, amit magam készítek. Így jött a mézeskalács gondolata és tulajdonképpen a fotó kedvéért álltam neki a sütésnek. Tudom, szörnyű, hogy nem azért sütöttem elsősorban, hogy a kicsi családom boldogságos legyen… Ugyan a sütikéknek már rég hűlt helye, de elhatároztam, hogy karácsonykor megint fogok sütni egy adagot és azok már a karácsonyfa díszek egy részét fogják képezni. Azt gondoltam, hogy ha már így rákaptam az ízére a mézeskalács-sütésnek, akkor idén csak ehető díszek lesznek a fán, leszámítva az égőket, természetesen. :)
A fényképet végül a férjem készítette, de sikerült amit elterveztem és így a blog fejlécét életem első mézeskalácsai díszíthetik az ünnepek alatt.

Hozzávalók (most a teljes mennyiségeket írom le, én az egyharmadából készítettem, de abból is lett egy tisztességes tálcára való süti, feldíszíteni ez a mennyiség is tetemes):

  • 1 kg finomliszt
  • 3 teáskanál szódabikarbóna
  • 1 evőkanál mézeskalács fűszerkeverék
  • 30 dkg porcukor
  • 30 dkg margarin
  • 2,5 dl méz
  • 3 tojás
A lisztet a szódabikarbónával, a mézes sütemény fűszerkeverékkel és a porcukorral összeforgatjuk. A margarinnal elmorzsoljuk, majd a mézzel és a tojásokkal összedolgozzuk. Akkor jó, ha közepesen kemény tészta lesz belőle. De nem szabad nagyon sokáig gyúrni, mert nyúlós és ragacsos lesz. Ezután meglisztezett gyúrólapra borítjuk, 2-3 cipóra osztjuk (mivel én csak a harmada mennyiséget csináltam, ezért ezt nem kellett). Az egyiket 3 milliméter vékonyságúra kinyújtjuk és kiszaggatjuk. Sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk és előmelegített sütőben, közepes lángon (180 °C; légkeveréses sütőben 165 °C) 8-10 perc alatt megsütjük.

Mivel Hanga mindenre kíváncsi, mint minden gyerek, elég kreatívnak kellett lenni, hogy a sütésre váró és a sütőből éppen forrón kivett tepsiket úgy helyezzem el a konyhában, hogy nehogy valamelyiket magára rántsa - mert mindent meg kell nézni, fogni, szagolni, amivel anya foglalkozik - így idővel még a kávéfőző tetején is tepsi egyensúlyozott. Azért szerencsére senkit nem ért baleset, még a mézeskalácsokat is csak annyi, hogy idővel elfogytak.

Egyéni tapasztalat: A gyúráshoz és a nyújtáshoz bőven használjunk lisztet, mert a méz miatt mindig egy kicsit ragacsos marad a tészta.

A díszítést cukormázzal csináljuk. Ezt úgy állítjuk elő, hogy egy tojásfehérjéhez hozzákeverünk annyi átszitált porcukrot (nem habverővel, mert nem tojáshabot szeretnénk, hanem egyszerűen kanállal), hogy egy sűrű, kissé formatartó, de még nyúlós masszát kapjunk. Őszintén megmondom, nem emlékszem, hogy mennyi volt a porcukor, szerintem olyan 20 dkg lehetett, de folyamatosan adagoltam hozzá, amíg úgy nem gondoltam, hogy elég sűrű lesz a massza. Töltsük habzsákba és innentől kezdve 2-3 órán keresztül nem fogunk unatkozni. :D Mondanom sem kell, hogy az első mézeskalácsok igencsak bizonytalan díszítéssel rendelkeztek, néha Hanga is besegített azzal, hogy belekapaszkodott a kezembe vagy meglökte az asztalt miközben kíváncsiságát csillapítandó felmászott egy székre, hogy meglesse, anya mivel van elfoglalva olyan nagyon, de aztán egészen jól belejöttem, bár így sem keletkezett két egyforma díszítés, leszámítva a "kócos" fenyőfákat, de ahhoz a mintához mondjuk nem kellett mérnöki pontosság. :)

A feldíszített sütikből aztán nem mindegyik érte meg a fotózkodást, sőt némelyik még azt sem, hogy megszáradjon rajta a cukormáz. :)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése