2014. január 27., hétfő

Maradékból lakomát! - Egy kis quiche - zöldséges és szép színes

Sokat gondolkodtam ma, hogy mi legyen az ebéd. Aztán, mivel napok óta ettem volna valami tésztás sütiszerűséget, úgy gondoltam, hogy összekötöm a kellemest a hasznossal és egyúttal kipaterolom a maradék maréknyi zöldségeket a fagyasztóból, amik már önmagukban semmire sem lennének elegendőek, mindet összekeverem egy lábasban és quiche köntösbe öltöztetem. Ezt a francia pitét leginkább tavasszal, a spárgaszezonban szoktam készíteni, viszont most is kapóra jött az alaprecept, csak a beltartalmat cseréltem ki benne. 
Így több legyet is üthetünk egy csapásra: finom süti, minden maradék zöldséget fel lehet benne használni (akár megsütött, másnapos sütőtököt vagy maradék zöldköretet is) valamint - pont a fentiekből következően - nagyobb mennyiségű zöldséggel láthatjuk el kicsi családunk szervezetét ezekben a vitaminszegény időkben. Az már csak hab tortán, hogy ez is egyszerű és gyorsan elkészíthető recept, amiben semmi nem kötelező. Olyan jó ízű lett, hogy a hús nem is hiányzott belőle.


Hozzávalók a tésztához:


  • 25 dkg liszt
  • 10 dkg vaj
  • 1 tojás sárgája
  • egy mokkáskanál só
  • 0,75 dl víz
  Hozzávalók a töltelékhez:
Gyakorlatilag bármilyen zöldség, lehetőleg jó sok. Amit én felhasználtam:
  • egy közepes fej hagyma
  • egy sárgarépa
  • két paradicsom
  • 3 marék zöldborsó
  • egy marék zöldbab
  • háromnegyed kápia paprika
  • két maréknyi fagyasztott vegyes zöldség
  • só, bors 
  • kevés olíva olaj
  • kb 5 dkg olvadós sajt (akár többféle, szintén maradék)
Hozzávalók az öntethez:
  • 1 dl tejszín
  • 1 dl tej
  • két tojás + a tésztából kimaradt fehérje
  • 1 gerezd fokhagyma lereszelve vagy fokhagymanyomón átnyomva
  • fél marék apróra vágott petrezselyem

És az elkészítés:
Kezdjük a tésztával. A lisztet morzsoljuk el a vajjal, majd adjuk hozzá a többi hozzávalót és gyúrjuk össze. Nem kell kidolgozni, csak nagyjából álljon össze. Majd csomagoljuk folpackba és tegyük a hűtőbe, amíg előkészítjük a zöldségeket.
A sütőt melegítsük elő 190 fokra. A zöldségeket tisztítsuk meg és - ha szükséges - aprítsuk össze. A fagyasztott zöldségeket nem kell kiolvasztani, csak öblítsük le a csap alatt meleg vízzel. Hevítsük fel az olajat egy serpenyőben és dobjuk rá a zöldségeket (kivéve a paradicsomot, mert annak a sütési idő is elég, hogy megpuhuljon). Sózzuk, borsozzuk és fedő alatt félig pároljuk meg őket.
Amíg párolódik a zöldség, nyújtsuk ki a tésztát és béleljünk ki vele egy piteformát (kb 26 cm-eset), vagy ha ilyen nincs, akkor egy sima tortaforma is megfelel. Úgy intézzük a dolgot, hogy a forma oldalán még egy 2-3 cm-es pereme is legyen a tésztának. Az alját szurkáljuk meg villával, majd süssük elő így üresen, úgy 15 percig, amíg a tészta kifehéredik és a legszéle elkezd sültsárga színbe hajolni. (Tapasztalatom szerint, ha villával megszurkáljuk a tészta alját, nem kell babbal, rizzsel stb... kibélelni, nem fog felhólyagosodni) Ha ezt az állapotot elértük, vegyük ki a sütőből és öntsük bele a zöldségeket. Az öntet hozzávalóit keverjük ki és locsoljuk a zöldségekre. A sajtot vájguk apró kockákra vagy reszeljük le és szórjuk a zöldségek tetejére.
A quiche-t toljuk vissza a sütőbe és addig süssük, amíg a tészta széle aranybarna nem lesz és a közepe megszilárdul (kb 40 perc). Ha megsült, kb negyed órát hagyjuk pihenni és utána vágjuk fel.


2014. január 25., szombat

Édesanyám szalagos, habkönnyű farsangi fánkja, hozzá a szintén általa készített baracklekvár

Annyira szép és finom lett, hogy - bár nem én sütöttem - nem bírtam ki, hogy ne tegyem fel ide a blogra. :)


Recept:

Hozzávalók:
  • 1/2 kg liszt, 
  • 3 dkg élesztő (+ fél bögre tej a futtatáshoz), 
  • 4 tojássárgája, 
  • 10 dkg vaj, 
  • 10 dkg cukor, 
  • 1 cs. vaníliás cukor, 
  • a sütéshez olaj
Elkészítés:

Az élesztőt a tejben 2 dkg cukorral megfuttatjuk. A vajon és az olajon kívül az összes hozzávalóval elkeverjük, majd az olvasztott vajjal bedagasztjuk. Egy órát hagyjuk kelni, majd fánkokat szaggatunk a tésztából. Bő, forró olajban sütjük úgy, hogy a fánk aljába az ujjunkkal óvatosan mélyedést nyomunk és ezzel lefelé tesszük az olajba. Az első oldalukat kis lángon, fedő alatt sütjük, a másikat fedő nélkül, magas fokozaton (ettől lesz "szalagos", majd konyhai papírtörlőre szedjük őket. Még forrón meghintjük a fánkokat porcukorral. Lekvárral tálaljuk.

Jó étvágyat!

(Eredeti recept: F. Nagy Angéla)

2014. január 24., péntek

Újabb egészségesség: tortilla balzsamecetes hagymával, ricottás öntettel, pirított husival és sok zöldséggel megpakolva

Már egy ideje tervezgetjük itt családilag - Hanga persze nem - , hogy csinálunk valami jó kis mexikói ételt valamikor. Én bevallom, egyáltalán nem vagyok otthon a mexikói konyhát illetően, de egy szép napon, valami hirtelen ötlettől vezérelve - igen, megint* - bevásároltam némi tortillát és avokádót, azzal a céllal, hogy majd kinézek valahonnan valami tuti kis receptet amit aztán átvariálok úgy, ahogy nekem tetszik és óriási mexikói lakomát fogunk csapni. Meg is érkezett a sugallat, ahogy szokott, de már nem is tudom, hogy honnan és miért....
DE! Igen, megvan. Az történt, hogy ugye a ricottás szendvicskrémes receptemben említettem, hogy nem használom fel a teljes 25 dkg-os ricottamennyiséget, mert még ránk romlana a nagymennyiségű, egyébként igenjólsikerült krémecske, tekintettel, hogy a kapacitásunk nem engedné, hogy 1-2 nap alatt elfogyasszuk mindet. Így aztán egy jó 8 dkg-nyi ricotta még továbbra is szúrós tekinteteket meresztett rám a hűtőből. Szintén maradt az egyik ebédünkből némi pulykahús, mert az említett ebédhez előre kiporciózott és lefagyasztott pulykát használtam, de egy csomag kevés lett volna, kettő pedig sok, így a maradékot felmiszlikeltem és szintén várta a sorsát a hűtőben néhány olyan zöldséggel, amik már kezdtek belelépni az utolsó pillanatos korba. Tudom, hogy édesapám pipjei nagyon örültek volna némi zöldnek így tél közepén, még akkor is, ha szegény salátának valók már nem legszebb fényükben tündökölnek, de azt azért mégsem várhattam tétlenül, hogy a zöldségek elhalálozzanak a hűtőben és a kis tojók eledeleként végezzék. 
A fenti hosszas okfejtést összegezve tehát a végkövetkeztetés: ki kellett találnom valami olyan ételt, amiben mindhárom ételféleséget egy vakmerő ugrással kimentem az enyészet karmai közül és tortillába is göngyölhető. A gordiuszi csomót az alábbi recepttel oldottam fel: a húst megpirítottam egyszerűen sóval és borssal, a ricottából kevertem egy jó kis öntetet és az egészet egy nagyon ízes, dinsztelt hagymával feldobott zöldségeleggyel töltöttem a tésztába.

Részletek:

Hozzávalók a húshoz:
  • apró kockákra vagy vékony csíkokra vágott csirke- vagy pulykamell - ebből minden tortillához egy pici marékkal számoljunk, szerintem 6 tortillához két csirkemell filé biztosan elég
  • só, bors
  • kevés olaj

Hozzávalók a ricottás öntethez:
  • kb 8-10 dkg ricotta
  • fél pohár natúr joghurt
  • két evőkanál mustár
  • egy teáskanál citromlé
  • egy csipet cukor vagy egy mokkáskanál méz
  • pici só és bors

Hozzávalók a dinsztelt hagymához:
  • két nagy fej hagyma
  • egy ek. olaj
  • egy nagy csipet só
  • egy ek. balzsamecet

Továbbá:
  • tortilla
  • zöldségek ízlés szerint, vagy amit épp meg akarunk menteni az enyészettől

Elkészítés:
Egy tapadásmentes serpenyőt forrósítsunk fel. Ha már jól felmelegedett, öntsünk bele egy kevés (kb kis evőkanálnyi) olajat, majd nagy lángon pirítsuk meg rajta a húst. Ha már kifehéredett és kissé kérget kapott, akkor sózzuk és borsozzuk.
A hagymát pucoljuk meg, vágjuk félbe és hajszál vékonyan szeleteljük fel. Egy serpenyőbe öntsünk egy kanálnyi olajat és adjuk hozzá a hagymát, majd sózzuk meg. Közepes lángon dinszteljük. A só kicsalja a nedveket a hagymából, ezáltal segít neki megpuhulni és nem is fog odaégni, csak párolódik. Ha megpuhult és láthatóan összeesett, kissé borsozzuk, majd zárjuk el alatta a gázt és locsoljuk meg a balzsamecettel, és alaposan keverjük össze.

Az öntethez a fent felsorolt hozzávalókat keverjük ki simára.

Hangát egyébként nagyon érdekli a főzés, egyre gyakrabban kéredzkedik, hogy vegyem fel, mikor főzök és nézi a karomból, ahogy sül a husi, vagy fő a tészta és bugyog a fazékban. Ilyenkor mindig elmondjuk, hogy ez lesz majd a "hamm", de most még nem szabad hozzányúlni, mert nagyon forró, csak nézni szabad. Szerencsére az soha nem jutott eszébe, hogy a tűzhelyen lévő lábasokhoz nyúljon, de elővigyázatossági okokból azért mindig a belső gázrózsákat használom. Viszont azt tudja, hogy ha meleg az étel, akkor meg kell fújni és ő is fújja, ha mondjuk neki. Sőt, egyszer öltöztetés közben mondtam neki, hogy felvesszük ezt a nadrágot, mert ez jó meleg, erre azt is fújni kezdte. :)
Már csak össze kell állítani az ételünket. A tortillákat melegítsük fel, majd töltsük meg a finomságokkal. Szerintem az a legjobb, ha az összes hozzávalót kitesszük az asztalra és mindenki összeállíthatja a sajátját. (Mi is így csináltuk, kivéve Hangát, akinek külön-külön pakoltam a tányérjára a hozzávalókat és desszertvillával egyesével kebelezte a husikat meg a zöldségeket. Apropó, azt nem tudom, említettem-e, hogy Hanga lelkesen gyakorol evőeszközzel enni. Én azt gondoltam, hogy a gyerekek kanállal tanulnak meg először enni, de lehet, hogy ez nem így van, mert a kicsi lányom evés közben mindig mutogatni szokott a fiókra, hogy adjunk neki tortavillát. Azzal úgy eszik, hogy megfogja az ételt a kezében, majd felszúrja a villára és úgy teszi a szájába. Már egész ügyes, nagyon kigyakorolta a folyamatot. A kanállal evés még nem igazán megy, mert ahogy teszi a szájához a kanalat, azzal együtt elkezdi dönteni is, így mire a szájához ér, minden kiborul belőle. Viszont nagyon makacs, így nem mindig hagyja, hogy segítsek, szóval el lehet képzelni az ebédlőasztal környékét, miután mondjuk pl. rizst eszik kanállal... :))

Visszatérve az ebédünkre, szerintem egészséges, laktató és gyors étellel lettünk ismét gazdagabbak. Persze legközelebb majd biztos valami más maradék lesz, amiből ebédet kell gyártani, de hát nem ismerünk lehetetlent. :) Joggal kérdezheted azonban, Kedves Olvasó, hogy mi lett az avocadoval, mert az nem szerepel a receptben. Nem tévedés. Tényleg nem szerepel. Várja a sorsát a hűtőben. :D




*Ez vagyok én: egyrészt jön a kattanás, amikor valamit meglátok a boltban, hogy biztos finomat lehetne csinálni ebből vagy abból az alapanyagból, másrészt mindig félek, hogy kevés lesz az étel és éhen halunk, ezért néha túllövök a célon, aztán meg nagyon büszke vagyok magamra és itt a blogon újságolom el, hogy milyen gazdaságosan főzök, mert minden maradékot felhasználok. :D

2014. január 16., csütörtök

Csak úgy gyorsan: zöldséges-ricottás szendvicskrém

Már néhány bevásárlással ezelőtt történt, hogy lekaptam egy csomag ricottát a polcról és a következő érdeklődő kérdést intéztem a páromhoz:
- Ebből lehet valamilyen szendvicskrémet is csinálni, nem? - Ő meg azt mondta, hogy valószínűleg igen, erre én: 
- Jó, akkor majd kitalálunk valamit! - és a ricotta landolt a kosárban. Aztán a hűtőben. Aztán minden egyes hűtő nyitásnál ránéztem, hogy "Hú, ezzel is kellene kezdeni valamit, mielőtt megromlik..." és egy enyhe lelkiismeret furdalás kezdett eluralkodni rajtam, hogy ilyen könnyelmű módon szert tettem valamire, amihez semmi konkrét tervem nem fűződött, és átfutott az agyamon az önostorozó gondolat, hogy hová tűnt akkor a célirányos bevásárló énem, amikor szegény ricottát megvettem. Na jó, azért a történethez az is hozzátartozik ám, hogy nálunk szinte mindig van otthon valamilyen saját gyártású szendvicskence, mert a bolti felvágott egyrészt uncsi egy idő után, másrészt talán teszünk egy kicsit az egészségünkért azzal, ha olyan dolgokat eszünk, amiben tudjuk, hogy mi van. Viszont a szendvicskencék nagy része is némileg kalóriadús, és a karácsonyi bőség után megegyeztünk otthon, hogy visszaveszünk a tempóból és odafigyelünk kicsit azokra a fránya kalóriákra. Ezért most pihenőre küldtük a szokásos tojáskrémet, májkrém alapú szendvicsre valókat és kőrözöttet egy időre. Így jutottam el gondolatban a ricottáig abban a reményben, hogy sikerül belőle létre hozni valami egészséges kenyérre kenhetőt. Azonban ezzel az alapanyaggal nem vagyok kifejezetten gyakorlott, ha enyhén, viszont tőlem elvárható őszinteséggel szeretnék fogalmazni...

Szóval szegény, jobb sorsra érdemes ricotta csak megrovó pillantásokat lövellt felém a hűtőből néhány napon keresztül... Ma azonban mégis felragyogott a napja. Ebéd után gondoltam egy merészet és egy finom uzsonna reményében, minden előképzettség nélkül, egy hirtelen jött ötlettől vezérelve nekiálltam szendvicskrémet gyártani. Az alap koncepcióm az volt, hogy talán kihozhatok a dologból valami finomat, ha egészen apróra vágott nyers zöldségeket és néhány fűszert keverek vele össze. Az alapot néhány, otthon éppen fellelhető zöldség képezte, a többi menet közben alakult. Végül még most sem használtam fel a teljes 25 dkg ricottát, mert annyit mi ketten soha nem bírnánk megenni, de a maradék kb 8 dkg remek lesz egy finom spenótos tésztához, aminek a receptjét már korábban itt a blogon közzé is tettem  (itt olvasható, ha esetleg felkeltettem az érdeklődésedet). 

A végeredmény szerintem finom lett (persze, hisz másképp le sem írnám :D), ím a recept:

Hozzávalók:
  • kb 15-20 dkg ricotta (de ahol nagyobb a család, bátorkodom javasolni az egész doboz felhasználását)
  • egy fél kígyóuborka
  • egy fél vajretek
  • egy zöldpaprika
  • só, bors
  • 2-3 dkg parmezán
  • fél gerezd fokhagyma
  • egy púpos teáskanál petrezselyem és kapor (szárítottból nem kell púpos, elég a csapott teáskanál is)
  • egy kisebb evőkanál margarin  (akit nem köt ígéret a kalóriaspóroláshoz, nyugodtan használjon vajat)
  • egy teáskanál olívaolaj
  • Nagyon finom lehet benne a piros kaliforniai paprika is, meg jól is mutatna, de nekem most sajnos nem volt itthon. Viszont ha valaki előre megfontolt szándékkal szeretne ilyet készíteni, feltétlenül szerezze be hozzá. Egy jó nagy szelet (vagy kettő) bőségesen elég.

Elkészítés:
Az uborkát és a retket reszeljük le nagylyukú reszelőn, a paprikákat vágjuk nagyon apróra, majd sózzuk be a zöldségeket egy nagy csipettel és hagyjuk kicsit állni, hogy kieresszék a levüket és kissé megpuhuljanak. (Zárójelben jegyzem csak meg, mert már lehet, hogy mindenki unja, de kicsi lányom, mikor látta, hogy itt bizony zöldségek kerülnek elő a hűtőből, hanyatt homlok rohant oda, hogy kicsaljon anyától némi kóstolót. Így nálunk a kígyóuborka másik fele bizony a másfél éves gyermekem pocakjában végezte, amit mintegy 10,3 másodperc alatt pusztított el...)

Ha már látjuk, hogy a zöldségek alatt összegyűlt a nedvesség, jól nyomkodjuk ki és keverjük hozzá a ricottához. A parmezánt és a fokhagymát kislyukú reszelőn lereszelve adjuk a masszához (a fokhagymának tényleg csak a felét reszeljük bele először, mert nyersen nagyon intenzív az íze, inkább fűszerezzünk később utána, nehogy elnyomja a zöldségeket), majd a vajjal, az olíva olajjal és a zöldfűszerekkel - és persze némi borssal - jó alaposan dolgozzuk össze az egészet. A legegyszerűbb ezt villával megtenni. Tegyük hűtőbe egy órára és máris fogyasztható.






A fénykép nem lett díjnyertes, mert már sötétben, lámpafénynél készült, de azért talán látszik rajta, hogy mit is akartunk a ricottától...

2014. január 11., szombat

Leves utáni szombati süti – könnyű diós-szilvás kocka egy nehéz napra



Vannak olyan napok, amikor minden igyekezetünk, és a mostanság oly ritka mosolygós napsütés várva-várt megjelenése ellenére sem mennek úgy a dolgok, ahogy elterveztük. Távolról sem. Az ember felkel optimistán, azt gondolja, hogy a mai nap biztosan nagyon szép és különleges lesz, mert hisz hetek óta először ébredtünk napsütésre, a gyerkőc is jó sokáig hagyott aludni minket, aztán nem sokkal később valami történik, ami kissé megingatja az embert ebben a hitében, de még reménykedik, hogy nem baj, azért a nap további része még működhet jól, még nincs minden veszve, aztán néhány apró dolog miatt, amit talán máskor említésre sem méltat, kénytelen lesz belátni, hogy nem. Ez a nap ez ilyen. Mert a gyerkőc azzal kezdte a reggelt, hogy elesett és beverte a fejét a kanapéba és amúgy is nyűgös, mert jön a foga. Mert a betervezett és előre elkészített leves valamilyen oknál fogva megsavanyodott. Mert a gyerek kiborított egy bögre kávét, ezen kívül mindent kipróbált újra, amit eddig nem szabadott csinálnia, hogy azóta már szabad-e esetleg és folyamatosan kell lehalászni különböző bútorok tetejéről, és kiszedni a kezéből olyan dolgokat, amikről pontosan tudja, hogy tilos, majd kisebb-nagyobb hisztik és többszöri próbálkozás után a délutáni alvás is elmarad. Sétálás, dajkálás, zenélő körforgó, halk szavakkal csitítgatás, lélekre beszélés, minden hiábavaló. Ilyenkor kell az ember lelkének valami bíztató. Valami, amit nem lehet elrontani és lehetőleg az édes ízkategóriába tartozik és finom. Továbbá akkor sem lesz tőle az embernek lekiismeret-furdalása, ha több szeletet sem átall elfogyasztani belőle. Mert az is fontos, hogy ne csak közben, de fogyasztás után is érezzük tőle jobban magunkat, mint előtte.

Ez a süti ilyen. Elronthatatlan és némi átalakítás után csökkentett bűntudattal fogyasztható. Mivel a fent említett okok miatt kissé kicsúszott a kezeim közül az irányítás, ebédet meg ugye kell prezentálni, meg hát a léleknek is kell a maga nyugtatója, elkezdtem valami gyors kevert tésztát keresni a neten. Kicsi lányom folyamatos nyaggatása és a tiltott folyamatos feszegetése miatt nem is tudtam nagyon belemerülni a dologba, így nagyjából a második megtekintett receptet el is kezdtem gondolatban átalakítani a saját igényeimnek megfelelően. A cukor mennyiségét jelentősen lecsökkentettem és elhatároztam, hogy jól megpakolom gyümölccsel az eredetileg javasolt csokimázas borítás helyett.

Következzen tehát az én kevert tésztás finomságom:

Hozzávalók:

  • 10 dkg darált dió
  • 15 dkg nádcukor (sima cukorral is biztos finom, én ezzel csináltam)
  • 25 dkg liszt
  • 3 tojás
  • 2,5 dl tej
  • fél vaníliarúd kikapart magja vagy egy vaníliás cukor
  • 1 cs. sütőpor
  • kb 4 nagy marék szilva felezve, magozva (én fagyasztottat használtam, de egy üveg lecsepegtetett szilvabefőtt is megteszi)
  • két-három nagy csipet nádcukor (vagy sima) a tetejére
  • egy mokkáskanál fahéj

Az elkészítés tényleg elronthatatlan:
A sütőt melegítsük elő 190 fokra. Egy normál méretű tepsit béleljünk ki sütőpapírral. A száraz anyagokat (liszt, sütőpor, dió) keverjük össze egy tálban. A tojásokat keverjük habosra a cukorral és a vaníliával, majd adjuk hozzá a tejet és kanalanként a száraz anyagokat. Öntsük a tepsibe, oszlassuk el rajta a szilvát. Ha fagyasztottat használunk, ne hagyjuk teljesen kiengedni előtte. Olvadás közben a szilva kiengedi a levét, ami hasznos nekünk a sütiben, tele van ízzel, ne pazaroljuk el. A tetejét szórjuk meg a fahéjjal és a maradék cukorral. Kb 50 perc alatt alsó-felső sütésen süssük készre.

Ez a recept annyira egyszerű, hogy minden saját magunkból eredő, illetve gyermekben generálódott hiszti és egyéb akadályozó tényező ellenére is sütéssel együtt egy óra alatt elkészültem vele és az egyszerűsége és csökkentett cukortartalma ellenére tele van ízzel és téli boldogsággal. Nem csak rosszkedv-űzőnek, de egy kiadós leves után második fogásként, vagy szombat délutáni nassolnivalónak is megállja a helyét.(Az eredeti recept itt található.)


2014. január 8., szerda

Pizzát egyszerűen és egészségesen!


Kezdem azt gondolni, hogy a gyermekem téli álmot alszik. Miközben ugyan abban az időben fektetjük le, mint amikor eddig mindig szoktuk, az utóbbi néhány napban rendszeresen reggel 9 után ébredt fel, tegnap például nem átallott 10-ig aludni. Már kezdtünk aggódni az apjával, hogy valami baja van és be kellene menni hozzá, hogy megnézzük, rendben van-e a gyermek, mikor hallottuk, hogy kezd ébredezni. Mondjuk lehet, hogy neki van igaza, ilyen időben a kutyának sincs kedve csinálni semmit.

Ez az eset tegnap két dolgot eredményezett: az egyik, hogy mi sem keltünk időben, mivel nem volt gyerekriasztás, így mire elkezdtem gondolkodni, hogy mi legyen ma az ebéd, döbbenten tapasztaltam, hogy fél tizenkettő, ami elég erőteljesen behatárolta a lehetőségeimet, tekintettel, hogy a mélyhűtő tartalma ezáltal úgy, ahogy van, kiesett a lehetséges opciók közül. Így aztán kénytelen voltam az otthon fellelhető friss alapanyagokból ebédet gyártani, de mint azt már tudod, Kedves Olvasó, nem szoktam visszariadni az efféle kihívásoktól, így néhány perc múlva már kész tervvel a fejemben fogtam neki a főzésnek...

A másik dolog, amit a téli időjárásnak nem mondható ködös szürkeség okozott, az az, hogy az ember valahogy óhatatlanul elkezd vágyakozni egy kis nyárra. Mivel az ez iránti vágyamat ebben a pillanatban viszonylag körülményesen lehetne egy déli országba szóló repülőjeggyel kielégíteni, azt gondoltam, hogy az ebéddel próbálok meg egy csipetnyi napsütést hozni a sötétségbe. Erre pedig mi lenne alkalmasabb, mint egy jó pizza. Szerintem semmi sem fogható ahhoz az érzéshez, amikor nyáron a kertből frissen szedett fűszernövényekkel és zamatos zöldségekkel megrakott pizzából falatozunk a teraszon a virágzó növények árnyékában…

Még egy dolog, ami a mai pizza-ebédem mellett szól – aztán ígérem, nem szövegelek tovább, hanem mondom a lényeget -, hogy ezzel a recepttel nem egy nehéz, vastag tésztás, hizlaló ételt fogunk előállítani. Ha vékony tésztát gyúrunk, magunk készítjük a pizzaszószt és feltétként sok zöldséget és sovány sajtot használunk, nem egy kalóriabombát kapunk eredményül. Így azt gondolom, talán kompromisszumos megoldás lehet azoknak, akik eddig azt gondolták, a pizza nem beilleszthető egy fogyókúrába. (A fogyókúra iránt végképp elkötelezettek a liszt felét teljes kiőrlésűre cserélhetik, így még egészségesebb lesz.)

Hozzávalók a tésztához (ez egy vékony tésztás pizza esetén gáztepsinyi mennyiség, 3 személynek biztos elég, leves után 4-nek is)
  • 25 dkg liszt
  • bő 1,5 dl víz (langyos)
  • 1 csomag instant élesztő
  • fél teáskanál só
  • fél teáskanál cukor (hogy legyen barátja az élesztőnek)
A fentieket gyúrjuk össze, alaposan dolgozzuk ki, majd addig hagyjuk pihenni, amíg elkészítjük a pizzaszószt és előkészítjük a feltétnek valókat.

Hozzávalók a pizzaszószhoz:
  • egy kicsi konzerv sűrített paradicsom + 1 dl paradicsomlé; mindezek helyett a jó öreg „darabolt paradicsom paradicsomlében” nevezetű konzerv kétharmadát is használhatjuk
  • 1 nagyobb gerezd fokhagyma
  • egy csipet só és bors
  • egy teáskanál szárított bazsalikom és oregánó (ha olyan mázlisták vagyunk, hogy rendelkezésünkre áll friss, mindenképp azt használjuk, egy-egy fél marékkal mehet bele mindkettőből, összetépkedve)
  • és a titkos hozzávaló: egy csipet cukor
Ezeket mind plántáljuk egy lábasba és rottyantsuk össze.

Készítsük elő a feltétnek valókat (szabadon választott), továbbá
  • némi olívaolajat
  • kb 20 dkg sajtot. Használjunk sovány sajtot, ha fontos számunkra, hogy ne legyen kalóriabomba a végeredmény, amit ízesítsünk meg…
  • kb 4-5 dkg parmezánnal (bármilyen sajtot használunk, ezt megtehetjük, a parmezán fűszerként fog viselkedni és extra aromát ad a pizzának)
Most jön a varázslat:
A sütőt melegítsük elő 210 fokra. A gáztepsit vékonyan kenjük ki olívaolajjal. A tésztát nyújtsuk ki akkorára, hogy a tepsi oldalára is jusson belőle egy kicsi, néhol szurkáljuk meg villával, majd kenjük meg leheletnyi olívaolajjal, tényleg nagyon kevés kell, inkább csak egy kis permet. Ez egyrészt plusz ízt ad a pizzának, másrészt szigeteli a tésztát, így nem fog elázni, ha lédúsabb feltétet választunk. Most kenjük rá a pizzaszószt, gondosan helyezzük el rajta a feltétet és a reszelt sajtot. A tetejét hintsük meg még egy kevés bazsalikommal és oregánóval és mehet a sütőbe kb 20 percre.

A feltétet természetesen szabadon választhatjuk. Az én jelenlegi verzióm, amitől azt remélem, hogy a karácsonykor derék tájra fellopakodott néhány kdg nem fog tovább gyarapodni:
  • 4-5 nagyobb csiperke gomba vékonyra szeletelve
  • két paradicsom felkarikázva (Ebből kb másfél ment a pizzára, mert a kicsi lányom mániákusan szereti a zöldséget, így a többit elkunyerálta, még jó, hogy a nyers gombától sikerült eltérítenem... Hidd el, Kedves Olvasó, nem túlzok ezzel, most már evés közben nem mondjuk ki előtte, hogy „uborka”, mert teljesen mindegy, hogy addig mit evett, ha ezt meghallja, azonnal elkezdi követelni és az addigi ennivalójához hozzá sem nyúl többé, csak mutogat a hűtőre és az uborkáért nyújtózkodik. :D)
  • egy nagyobb kaliforniai paprika fele vékonyra szeletelve (ennek a kétharmadát sikerült megmentenem a pizzára)
  • egy fél hagyma, igen, ez is vékonyra szeletelve :)
  • kb 20 dkg sovány sonka
Nem akarom a pizzámat tovább fényezni, de azt még azért elmondom, hogy a végeredmény olyan ízes szokott lenni, hogy a ketchup sem kívánkozik hozzá, amivel újabb súlyos kalóriák megspórolására nyílik lehetőségünk.





Utóirat:
Mikor megírtam a szöveget és úgy gondoltam, hogy kész, már csak a képet akartam feltölteni, amitől lefagyott a rendszer és az egész mese elveszett. Így aztán egy fél - na jó, háromnegyed - nyugi-csokimikulás elfogyasztása után kezdhettem elölről az egészet. Azért bízom benne, hogy így sem lett rossz... :)

2014. január 3., péntek

Közkívánatra: így készültek a fehér, csillogó karácsonyfadíszek

Többen kérték, hogy - bár nem ehető - írjam meg a blogra, hogy hogyan készítettem a hófehér, csillogó karácsonyfa díszeimet. Hát íme: 

A recept innen származik, nagyon jó a leírás is, tele fázisfotókkal, én nem is tennék hozzá sok mindent.

A hozzávalók és mennyiségek, amit én használtam, ebből több mint 60 db, kb 6-8 cm-es dísz lett:
  • 4 dl szódabikarbóna (kb 8-9 csomag)
  • 2 dl étkezési keményítő
  • 2,5 dl víz
  • én tettem bele még egy teáskanálnyi csillámport is

Elkészítés:

A hozzávalókat öntsük egy lábasba és kezdjük melegíteni. Főzzük-főzzük, egészen addig, amíg össze nem ugrik teljesen. Az oldal krumplipüré állapotot ír végcélnak, én annyit pontosítanék, hogy olyannak kell lennie (vagy egy kicsit még keményebbnek) mint a képviselő fánk égetett tésztája, vagyis egészen addig főzzük, amíg a massza egy gombóccá össze nem áll, el nem válik az edény oldalától és ha keverni próbáljuk, csak görög körben a lábasban. 

Ezután rögtön be kell szorosan csomagolni és hagyni kell kihűlni. Én először tányérra tettem és folpackkal letakartam, de a fólia alatt, ahol a massza nem ért sem a tányérhoz, sem a fóliához, elkezdett száradni a felülete, szóval a legjobb, ha teljesen szorosan begöngyöljük a folpackba és így hagyjuk kihűlni.

Ha kihűlt, vékonyan szórjuk be keményítővel a felületet, ahol kinyújtjuk és lehet szaggatni. A felfüggesztéshez a lyukakat szívószállal a legegyszerűbb megcsinálni.

Végül csak sütőpapíron hagytam őket száradni. (Naponta kétszer megforgattam őket, hogy egyenletesen száradjanak.) Kb két nap alatt száradnak ki teljesen és száradás közben is sokat fehérednek.
 

KÉSZ! :)


2014. január 2., csütörtök

Maradékból lakomát! - Megfáradt bejgliből vidám sütinyalóka

Azt hiszem, talán nem én vagyok az egyetlen, akinek Karácsony elmúltával még mindig ott tornyosulnak a bejgli szeletek szépen tekergőzve a süteményes tányéron. Gyűrtük, gyűrtük őket Karácsonytól mostanáig, de mégsem sikerült az árvaházra való mennyiséget eltüntetni.  Most viszont szeretném őket tájékoztatni, hogy a csatát megnyerték, de a háborút még korántsem. Nemsokára elárulom, hogyan képesek ezek a kissé már kiszáradt, talán idővel meg is unt sütiszeletek átmenni egy olyan átalakuláson, aminek a végeredményétől végül mindenkinek mosolyra húzódik majd a szája és a nyálelválasztása is intenzívebb szintre kapcsol.

Ennek az átalakulásnak az eredménye pedig nem más, mint a legújabb őrület, a sütinyalóka, avagy cakepop. Elég sok elkészítési módot olvastam el az interneten, vannak közöttük kicsit túlmisztifikált, rengeteg pihentetést és patikai precizitást előíró receptek is, én azonban nem voltam hajlandó bedőlni nekik, így megalkottam az én saját, leegyszerűsített, de nem kevésbé finom verziómat. Szerintem egy titka van: kemény masszát kell gyúrni. Íme tehát a megmaradt karácsonyi bejgli egy lehetséges újrahasznosítása:

Szilvás-mákos sütinyalóka - vidám kezdet az új évre:

Hozzávalók (pontos mennyiségeket nem fogok tudni írni, hisz nem tudhatom, hogy kinek mennyi bejgli maradt meg, én 8 szeletből csináltam):
  • a kissé kiszáradt, ide-oda rakosgatott mákos bejgli maradék
  • a begjli egynegyedének megfelelő mennyiségű darált keksz (ez majd a leírásból kiderül, hogy mennyi)
  • aszalt szilva apróra vágva
  • rumaroma
  • némi porcukor
  • szilvalekvár
  • kakaópor (nagyjából a porcukorral megegyező mennyiség)
  • reszelt citromhéj

Ha a bejglink valamilyen oknál fogva nem lenne elég száraz, egy fél napra tálcán, felszeletelve tegyük a radiátor tetejére. Ezután morzsoljuk kézzel össze a szeleteket minél apróbbra, ha lehet, tényleg morzsa állagúra (aprító gépbe is tehetjük). Így, hogy már látjuk, hogy mennyi morzsánk van, meg tudjuk állapítani, hogy mennyi az egynegyede, tehát mennyi keksz kell hozzá. Az aszalt szilvát vágjuk apróra (ez abszolút ízlés szerinti mennyiség (nálam kb 5 dkg), de nagyon rengeteg ne legyen, mert ha nagyon darabos a massza, nem fogjuk tudni pálcikára szúrni. Jöhet bele a kakaópor és a porcukor, megint ízlés szerint, 1-2 evőkanállal kezdjünk, aztán később meg lehet kóstolni, illetve 1-2 teáskanál rumaroma sem fog rosszat tenni neki. Ezután vigyáznunk kell, hogy a massza ne legyen túl puha, így a lekvárral nagyon óvatosan bánjunk, mert az a nedvesítőszer. Kanalanként adjuk a masszához és közben folyamatosan gyúrjuk, csak némi gyúrás után adjunk hozzá a következő kanállal, mert a kakaó vajtartalma is egy idő után kioldódik a gyúrástól és attól is puhul a tészta. Akkor jó, ha a kókuszgolyó tésztájánál keményebb és ugyan össze tudjuk tapasztani egy golyóvá, de ha középen a tenyerünkkel megnyomjuk, akkor az oldaláról lerepednek darabok. Ha ezt az állapotot elértük, és az íze is meggyőző, tegyük hűtőbe kb húsz percre. Amíg a massza pihen, elmesélek valamit:

Nagyon sok volt a program az elmúlt napokban. Tulajdonképpen december 20-a óta minden nap vagy voltunk valahol, vagy hozzánk jöttek, úgyhogy bloghoz nemigen jutottam, így elég sok bepótolni valóm akadt. Nagyon örülök neki azonban, hogy ez alatt a néhány nap alatt kicsi lányom némi fejlődést mutatott a beszélgetés területén. Épp most lett másfél éves, így már nagyon várjuk, hogy mikor kezd igazán csacsogni. Már korábban is látszott, hogy valami elkezdődött a kis fejében (a "hamm", "bamm" és "el" szavakat már nagyon begyakorolta), de a folyékony gyerekcsacsogás még várat magára. :) Anyósom szerint nincs igazunk, mert a gyerek beszél, csak mi nem értjük, édesanyám szerint énekel is. Mi meg a férjemmel nagyon szeretnénk nagyszülők lenni, hogy mindezt halljuk. :D Most viszont Karácsonyra kapott egy Mikulásos könyvet, amiben az egyik képen van egy óra. Együtt nézegettük és mondtam neki, hogy az egy óra és azt csinálja, hogy tik-tak-tik-tak, amin nagyokat vihogott és próbálta is utánozni, de a tik-tak helyett valahogy a "ka-ka-eeee"-t megfelelőbbnek találta,  így most is, mikor sütigyurmázás közben a sütigolyók mellett valahogy a gyerekkel is próbáltam kontaktust teremteni, megkérdeztem tőle, hogy "Hanga, mit csinál az óra?", ő pedig mutatott lelkesen a fali órára és azonnal mondta, hogy  "ka-ka-eeee" és közben jobbra-balra dőlöngélt és látszott, hogy nagyon büszke a tudományára. Én pedig ezt az új ismeretet a beszéd felé haladás fontos lépésének tekintem. A másik, amit szintén fejlődésként ítélek meg, hogy a "Kerekecske-gombocska..." kezdetű mondókát mindig is nagyon szerette, a múltkor viszont, mikor megint játszottuk, már mondta, hogy "kejeke", szóval haladunk-haladunk a folyamatos gyerekcsivitelés felé.

Letelt a 20 perc? Akkor készítsünk mindent oda, amivel szeretnénk díszíteni a sütinyalókákat. Néhány ötlet, de csak a fantázia szabhat határt: 
  • színes, vagy kakaós tortadara
  • cukorgyöngy
  • kristálycukor (lehet kakaóval elkeverve, így barnán csillogós lesz a süti)
  • bevonhatjuk színes, nyújtható cukormázzal is, nálam azonban most az olvasztott csoki volt az alap (ét tortabevonó), amibe gondosan belemártogattam a csokigömböket
  • felmelegített, némi víz esetleges hozzáadásával megfolyósított szilvalekvár, továbbá
  • valamilyen pálcika vagy szívószál, amire felszúrjuk
  • valami, pl hungarocell, amibe beleszurkáljuk a nyalókákat, vagy egy magasabb pohár, amibe bele tudjuk állítani, illetve csináljunk helyet a hűtőben, vagy a spájzban, hogy mindezek beférjenek hűlés céljából

A tortabevonót olvasszuk meg, de ne tegyük hozzá azt a mennyiségű vajat, amit a csomagoláson feltüntettek, mert az most túl híg lenne nekünk, elég a szűk fele. Vegyük elő a masszánkat és formáljunk belőle kis golyókat (kb 3-4 cm átmérőjű az ideális, mert ha nagyobbat gyúrunk, félő, hogy a nyalóka nem fogja elbírni a fejét). Maximalisták megtehetik azt, hogy úgy szúrják fel a golyókat, hogy a pálcikák végét előtte belemártják a csokiba, majd az erre szúrt sütiket ismét 20 percig hűtik bevonás előtt, mert így tuti, hogy nem fognak a pálcikán elforogni a golyók, de én ezt nem csináltam. Némelyik kicsit forgott, na bumm, de józan paraszti ésszel megoldottam azért a bevonásukat.

A csokival a következő módon vonjuk be a golyókat: szúrjuk őket a pálcikára, a pálcika kb a golyó közepéig menjen, tovább ne, nehogy átszúrjuk, illetve fontos, hogy ha saslikpálcikát használunk, a tompa végükre szúrjuk a sütit. Egy evőkanalat merítsünk tele csokival és ebbe forgassuk a nyalókákat úgy, hogy a pálcikánál kezdjük a bevonást, a golyót folyamatosan forgatva és így haladunk a nyalókák teteje felé. Ezután néhány pillanatig tartsuk a csokis edény felett, hogy a felesleges csoki lecsepegjen, majd szórjuk meg a kiválasztott dekorációval. Mehet vissza a hidegre. (Én azt az egy macerát iktattam az elkészítésbe, hogy egyesével mindig kivittem őket a spejzba száradni, mert a melegen nem kötnek azért valami gyorsan és féltem, hogy lecsöpög a csoki.) Vigyázzunk, hogy a száradás folyamán ne érjenek össze!

A dekorációval teljesen borított (tortadarás és cukros-kakaós) gombócokkal ugyan így jártam el, csak nem csokiba, hanem meleg, folyós lekvárba mártottam és ezután "paníroztam" a borítással.






Rumos-diós-mazsolás sütinyalóka:

A recept ugyan az mint a mákosnál, csak diós bejgliből készül, a szilvalekvár helyett baracklekvárt, az aszalt szilva helyett pedig mazsolát használjunk. Ha nagy szemű a mazsola, inkább azon is menjünk át néhányszor a késsel. A kakaót és a cukor egy részét akár el is lehet hagyni, kóstoljuk meg, milyen anélkül, csak ezután kakaózzunk!

Nagyon jópofa partyédesség, a felnőttek körében legalább olyan népszerű lesz, mint a gyerekeknél, de ajándék gyanánt egyesével be is csomagolhatjuk őket.