Pizzát egyszerűen és egészségesen!

Kezdem azt gondolni, hogy a gyermekem téli álmot alszik. Miközben ugyan abban az időben fektetjük le, mint amikor eddig mindig szoktuk, az utóbbi néhány napban rendszeresen reggel 9 után ébredt fel, tegnap például nem átallott 10-ig aludni. Már kezdtünk aggódni az apjával, hogy valami baja van és be kellene menni hozzá, hogy megnézzük, rendben van-e a gyermek, mikor hallottuk, hogy kezd ébredezni. Mondjuk lehet, hogy neki van igaza, ilyen időben a kutyának sincs kedve csinálni semmit.

Ez az eset tegnap két dolgot eredményezett: az egyik, hogy mi sem keltünk időben, mivel nem volt gyerekriasztás, így mire elkezdtem gondolkodni, hogy mi legyen ma az ebéd, döbbenten tapasztaltam, hogy fél tizenkettő, ami elég erőteljesen behatárolta a lehetőségeimet, tekintettel, hogy a mélyhűtő tartalma ezáltal úgy, ahogy van, kiesett a lehetséges opciók közül. Így aztán kénytelen voltam az otthon fellelhető friss alapanyagokból ebédet gyártani, de mint azt már tudod, Kedves Olvasó, nem szoktam visszariadni az efféle kihívásoktól, így néhány perc múlva már kész tervvel a fejemben fogtam neki a főzésnek...

A másik dolog, amit a téli időjárásnak nem mondható ködös szürkeség okozott, az az, hogy az ember valahogy óhatatlanul elkezd vágyakozni egy kis nyárra. Mivel az ez iránti vágyamat ebben a pillanatban viszonylag körülményesen lehetne egy déli országba szóló repülőjeggyel kielégíteni, azt gondoltam, hogy az ebéddel próbálok meg egy csipetnyi napsütést hozni a sötétségbe. Erre pedig mi lenne alkalmasabb, mint egy jó pizza. Szerintem semmi sem fogható ahhoz az érzéshez, amikor nyáron a kertből frissen szedett fűszernövényekkel és zamatos zöldségekkel megrakott pizzából falatozunk a teraszon a virágzó növények árnyékában…

Még egy dolog, ami a mai pizza-ebédem mellett szól – aztán ígérem, nem szövegelek tovább, hanem mondom a lényeget -, hogy ezzel a recepttel nem egy nehéz, vastag tésztás, hizlaló ételt fogunk előállítani. Ha vékony tésztát gyúrunk, magunk készítjük a pizzaszószt és feltétként sok zöldséget és sovány sajtot használunk, nem egy kalóriabombát kapunk eredményül. Így azt gondolom, talán kompromisszumos megoldás lehet azoknak, akik eddig azt gondolták, a pizza nem beilleszthető egy fogyókúrába. (A fogyókúra iránt végképp elkötelezettek a liszt felét teljes kiőrlésűre cserélhetik, így még egészségesebb lesz.)

Hozzávalók a tésztához (ez egy vékony tésztás pizza esetén gáztepsinyi mennyiség, 3 személynek biztos elég, leves után 4-nek is)

• 25 dkg liszt
• bő 1,5 dl víz (langyos)
• 1 csomag instant élesztő
• fél teáskanál só
• fél teáskanál cukor (hogy legyen barátja az élesztőnek)

A fentieket gyúrjuk össze, alaposan dolgozzuk ki, majd addig hagyjuk pihenni, amíg elkészítjük a pizzaszószt és előkészítjük a feltétnek valókat.

Hozzávalók a pizzaszószhoz:

• egy kicsi konzerv sűrített paradicsom + 1 dl paradicsomlé; mindezek helyett a jó öreg „darabolt paradicsom paradicsomlében” nevezetű konzerv kétharmadát is használhatjuk
• 1 nagyobb gerezd fokhagyma
• egy csipet só és bors
• egy teáskanál szárított bazsalikom és oregánó (ha olyan mázlisták vagyunk, hogy rendelkezésünkre áll friss, mindenképp azt használjuk, egy-egy fél marékkal mehet bele mindkettőből, összetépkedve)
• és a titkos hozzávaló: egy csipet cukor

Ezeket mind plántáljuk egy lábasba és rottyantsuk össze.

Készítsük elő a feltétnek valókat (szabadon választott), továbbá

• némi olívaolajat
• kb 20 dkg sajtot. Használjunk sovány sajtot, ha fontos számunkra, hogy ne legyen kalóriabomba a végeredmény, amit ízesítsünk meg…
• kb 4-5 dkg parmezánnal (bármilyen sajtot használunk, ezt megtehetjük, a parmezán fűszerként fog viselkedni és extra aromát ad a pizzának)

Most jön a varázslat:

A sütőt melegítsük elő 210 fokra. A gáztepsit vékonyan kenjük ki olívaolajjal. A tésztát nyújtsuk ki akkorára, hogy a tepsi oldalára is jusson belőle egy kicsi, néhol szurkáljuk meg villával, majd kenjük meg leheletnyi olívaolajjal, tényleg nagyon kevés kell, inkább csak egy kis permet. Ez egyrészt plusz ízt ad a pizzának, másrészt szigeteli a tésztát, így nem fog elázni, ha lédúsabb feltétet választunk. Most kenjük rá a pizzaszószt, gondosan helyezzük el rajta a feltétet és a reszelt sajtot. A tetejét hintsük meg még egy kevés bazsalikommal és oregánóval és mehet a sütőbe kb 20 percre.

A feltétet természetesen szabadon választhatjuk. Az én jelenlegi verzióm, amitől azt remélem, hogy a karácsonykor derék tájra fellopakodott néhány kdg nem fog tovább gyarapodni:

• 4-5 nagyobb csiperke gomba vékonyra szeletelve
• két paradicsom felkarikázva (Ebből kb másfél ment a pizzára, mert a kicsi lányom mániákusan szereti a zöldséget, így a többit elkunyerálta, még jó, hogy a nyers gombától sikerült eltérítenem... Hidd el, Kedves Olvasó, nem túlzok ezzel, most már evés közben nem mondjuk ki előtte, hogy „uborka”, mert teljesen mindegy, hogy addig mit evett, ha ezt meghallja, azonnal elkezdi követelni és az addigi ennivalójához hozzá sem nyúl többé, csak mutogat a hűtőre és az uborkáért nyújtózkodik. :D)
• egy nagyobb kaliforniai paprika fele vékonyra szeletelve (ennek a kétharmadát sikerült megmentenem a pizzára)
• egy fél hagyma, igen, ez is vékonyra szeletelve :)
• kb 20 dkg sovány sonka

Nem akarom a pizzámat tovább fényezni, de azt még azért elmondom, hogy a végeredmény olyan ízes szokott lenni, hogy a ketchup sem kívánkozik hozzá, amivel újabb súlyos kalóriák megspórolására nyílik lehetőségünk.

Utóirat:

Mikor megírtam a szöveget és úgy gondoltam, hogy kész, már csak a képet akartam feltölteni, amitől lefagyott a rendszer és az egész mese elveszett. Így aztán egy fél - na jó, háromnegyed - nyugi-csokimikulás elfogyasztása után kezdhettem elölről az egészet. Azért bízom benne, hogy így sem lett rossz... :)