2014. január 11., szombat

Leves utáni szombati süti – könnyű diós-szilvás kocka egy nehéz napra



Vannak olyan napok, amikor minden igyekezetünk, és a mostanság oly ritka mosolygós napsütés várva-várt megjelenése ellenére sem mennek úgy a dolgok, ahogy elterveztük. Távolról sem. Az ember felkel optimistán, azt gondolja, hogy a mai nap biztosan nagyon szép és különleges lesz, mert hisz hetek óta először ébredtünk napsütésre, a gyerkőc is jó sokáig hagyott aludni minket, aztán nem sokkal később valami történik, ami kissé megingatja az embert ebben a hitében, de még reménykedik, hogy nem baj, azért a nap további része még működhet jól, még nincs minden veszve, aztán néhány apró dolog miatt, amit talán máskor említésre sem méltat, kénytelen lesz belátni, hogy nem. Ez a nap ez ilyen. Mert a gyerkőc azzal kezdte a reggelt, hogy elesett és beverte a fejét a kanapéba és amúgy is nyűgös, mert jön a foga. Mert a betervezett és előre elkészített leves valamilyen oknál fogva megsavanyodott. Mert a gyerek kiborított egy bögre kávét, ezen kívül mindent kipróbált újra, amit eddig nem szabadott csinálnia, hogy azóta már szabad-e esetleg és folyamatosan kell lehalászni különböző bútorok tetejéről, és kiszedni a kezéből olyan dolgokat, amikről pontosan tudja, hogy tilos, majd kisebb-nagyobb hisztik és többszöri próbálkozás után a délutáni alvás is elmarad. Sétálás, dajkálás, zenélő körforgó, halk szavakkal csitítgatás, lélekre beszélés, minden hiábavaló. Ilyenkor kell az ember lelkének valami bíztató. Valami, amit nem lehet elrontani és lehetőleg az édes ízkategóriába tartozik és finom. Továbbá akkor sem lesz tőle az embernek lekiismeret-furdalása, ha több szeletet sem átall elfogyasztani belőle. Mert az is fontos, hogy ne csak közben, de fogyasztás után is érezzük tőle jobban magunkat, mint előtte.

Ez a süti ilyen. Elronthatatlan és némi átalakítás után csökkentett bűntudattal fogyasztható. Mivel a fent említett okok miatt kissé kicsúszott a kezeim közül az irányítás, ebédet meg ugye kell prezentálni, meg hát a léleknek is kell a maga nyugtatója, elkezdtem valami gyors kevert tésztát keresni a neten. Kicsi lányom folyamatos nyaggatása és a tiltott folyamatos feszegetése miatt nem is tudtam nagyon belemerülni a dologba, így nagyjából a második megtekintett receptet el is kezdtem gondolatban átalakítani a saját igényeimnek megfelelően. A cukor mennyiségét jelentősen lecsökkentettem és elhatároztam, hogy jól megpakolom gyümölccsel az eredetileg javasolt csokimázas borítás helyett.

Következzen tehát az én kevert tésztás finomságom:

Hozzávalók:

  • 10 dkg darált dió
  • 15 dkg nádcukor (sima cukorral is biztos finom, én ezzel csináltam)
  • 25 dkg liszt
  • 3 tojás
  • 2,5 dl tej
  • fél vaníliarúd kikapart magja vagy egy vaníliás cukor
  • 1 cs. sütőpor
  • kb 4 nagy marék szilva felezve, magozva (én fagyasztottat használtam, de egy üveg lecsepegtetett szilvabefőtt is megteszi)
  • két-három nagy csipet nádcukor (vagy sima) a tetejére
  • egy mokkáskanál fahéj

Az elkészítés tényleg elronthatatlan:
A sütőt melegítsük elő 190 fokra. Egy normál méretű tepsit béleljünk ki sütőpapírral. A száraz anyagokat (liszt, sütőpor, dió) keverjük össze egy tálban. A tojásokat keverjük habosra a cukorral és a vaníliával, majd adjuk hozzá a tejet és kanalanként a száraz anyagokat. Öntsük a tepsibe, oszlassuk el rajta a szilvát. Ha fagyasztottat használunk, ne hagyjuk teljesen kiengedni előtte. Olvadás közben a szilva kiengedi a levét, ami hasznos nekünk a sütiben, tele van ízzel, ne pazaroljuk el. A tetejét szórjuk meg a fahéjjal és a maradék cukorral. Kb 50 perc alatt alsó-felső sütésen süssük készre.

Ez a recept annyira egyszerű, hogy minden saját magunkból eredő, illetve gyermekben generálódott hiszti és egyéb akadályozó tényező ellenére is sütéssel együtt egy óra alatt elkészültem vele és az egyszerűsége és csökkentett cukortartalma ellenére tele van ízzel és téli boldogsággal. Nem csak rosszkedv-űzőnek, de egy kiadós leves után második fogásként, vagy szombat délutáni nassolnivalónak is megállja a helyét.(Az eredeti recept itt található.)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése