Már egy ideje tervezgetjük itt családilag - Hanga persze nem - , hogy csinálunk valami jó kis mexikói ételt valamikor. Én bevallom, egyáltalán nem vagyok otthon a mexikói konyhát illetően, de egy szép napon, valami hirtelen ötlettől vezérelve - igen, megint* - bevásároltam némi tortillát és avokádót, azzal a céllal, hogy majd kinézek valahonnan valami tuti kis receptet amit aztán átvariálok úgy, ahogy nekem tetszik és óriási mexikói lakomát fogunk csapni. Meg is érkezett a sugallat, ahogy szokott, de már nem is tudom, hogy honnan és miért....
DE! Igen, megvan. Az történt, hogy ugye a ricottás szendvicskrémes receptemben említettem, hogy nem használom fel a teljes 25 dkg-os ricottamennyiséget, mert még ránk romlana a nagymennyiségű, egyébként igenjólsikerült krémecske, tekintettel, hogy a kapacitásunk nem engedné, hogy 1-2 nap alatt elfogyasszuk mindet. Így aztán egy jó 8 dkg-nyi ricotta még továbbra is szúrós tekinteteket meresztett rám a hűtőből. Szintén maradt az egyik ebédünkből némi pulykahús, mert az említett ebédhez előre kiporciózott és lefagyasztott pulykát használtam, de egy csomag kevés lett volna, kettő pedig sok, így a maradékot felmiszlikeltem és szintén várta a sorsát a hűtőben néhány olyan zöldséggel, amik már kezdtek belelépni az utolsó pillanatos korba. Tudom, hogy édesapám pipjei nagyon örültek volna némi zöldnek így tél közepén, még akkor is, ha szegény salátának valók már nem legszebb fényükben tündökölnek, de azt azért mégsem várhattam tétlenül, hogy a zöldségek elhalálozzanak a hűtőben és a kis tojók eledeleként végezzék.
A fenti hosszas okfejtést összegezve tehát a végkövetkeztetés: ki kellett találnom valami olyan ételt, amiben mindhárom ételféleséget egy vakmerő ugrással kimentem az enyészet karmai közül és tortillába is göngyölhető. A gordiuszi csomót az alábbi recepttel oldottam fel: a húst megpirítottam egyszerűen sóval és borssal, a ricottából kevertem egy jó kis öntetet és az egészet egy nagyon ízes, dinsztelt hagymával feldobott zöldségeleggyel töltöttem a tésztába.
Részletek:
Hozzávalók a húshoz:
- apró kockákra vagy vékony csíkokra vágott csirke- vagy pulykamell - ebből minden tortillához egy pici marékkal számoljunk, szerintem 6 tortillához két csirkemell filé biztosan elég
- só, bors
- kevés olaj
Hozzávalók a ricottás öntethez:
- kb 8-10 dkg ricotta
- fél pohár natúr joghurt
- két evőkanál mustár
- egy teáskanál citromlé
- egy csipet cukor vagy egy mokkáskanál méz
- pici só és bors
Hozzávalók a dinsztelt hagymához:
- két nagy fej hagyma
- egy ek. olaj
- egy nagy csipet só
- egy ek. balzsamecet
Továbbá:
- tortilla
- zöldségek ízlés szerint, vagy amit épp meg akarunk menteni az enyészettől
Elkészítés:
Egy tapadásmentes serpenyőt forrósítsunk fel. Ha már jól felmelegedett, öntsünk bele egy kevés (kb kis evőkanálnyi) olajat, majd nagy lángon pirítsuk meg rajta a húst. Ha már kifehéredett és kissé kérget kapott, akkor sózzuk és borsozzuk.
A hagymát pucoljuk meg, vágjuk félbe és hajszál vékonyan szeleteljük fel. Egy serpenyőbe öntsünk egy kanálnyi olajat és adjuk hozzá a hagymát, majd sózzuk meg. Közepes lángon dinszteljük. A só kicsalja a nedveket a hagymából, ezáltal segít neki megpuhulni és nem is fog odaégni, csak párolódik. Ha megpuhult és láthatóan összeesett, kissé borsozzuk, majd zárjuk el alatta a gázt és locsoljuk meg a balzsamecettel, és alaposan keverjük össze.
Az öntethez a fent felsorolt hozzávalókat keverjük ki simára.
Hangát egyébként nagyon érdekli a főzés, egyre gyakrabban kéredzkedik, hogy vegyem fel, mikor főzök és nézi a karomból, ahogy sül a husi, vagy fő a tészta és bugyog a fazékban. Ilyenkor mindig elmondjuk, hogy ez lesz majd a "hamm", de most még nem szabad hozzányúlni, mert nagyon forró, csak nézni szabad. Szerencsére az soha nem jutott eszébe, hogy a tűzhelyen lévő lábasokhoz nyúljon, de elővigyázatossági okokból azért mindig a belső gázrózsákat használom. Viszont azt tudja, hogy ha meleg az étel, akkor meg kell fújni és ő is fújja, ha mondjuk neki. Sőt, egyszer öltöztetés közben mondtam neki, hogy felvesszük ezt a nadrágot, mert ez jó meleg, erre azt is fújni kezdte. :)
Már csak össze kell állítani az ételünket. A tortillákat melegítsük fel, majd töltsük meg a finomságokkal. Szerintem az a legjobb, ha az összes hozzávalót kitesszük az asztalra és mindenki összeállíthatja a sajátját. (Mi is így csináltuk, kivéve Hangát, akinek külön-külön pakoltam a tányérjára a hozzávalókat és desszertvillával egyesével kebelezte a husikat meg a zöldségeket. Apropó, azt nem tudom, említettem-e, hogy Hanga lelkesen gyakorol evőeszközzel enni. Én azt gondoltam, hogy a gyerekek kanállal tanulnak meg először enni, de lehet, hogy ez nem így van, mert a kicsi lányom evés közben mindig mutogatni szokott a fiókra, hogy adjunk neki tortavillát. Azzal úgy eszik, hogy megfogja az ételt a kezében, majd felszúrja a villára és úgy teszi a szájába. Már egész ügyes, nagyon kigyakorolta a folyamatot. A kanállal evés még nem igazán megy, mert ahogy teszi a szájához a kanalat, azzal együtt elkezdi dönteni is, így mire a szájához ér, minden kiborul belőle. Viszont nagyon makacs, így nem mindig hagyja, hogy segítsek, szóval el lehet képzelni az ebédlőasztal környékét, miután mondjuk pl. rizst eszik kanállal... :))
Visszatérve az ebédünkre, szerintem egészséges, laktató és gyors étellel lettünk ismét gazdagabbak. Persze legközelebb majd biztos valami más maradék lesz, amiből ebédet kell gyártani, de hát nem ismerünk lehetetlent. :) Joggal kérdezheted azonban, Kedves Olvasó, hogy mi lett az avocadoval, mert az nem szerepel a receptben. Nem tévedés. Tényleg nem szerepel. Várja a sorsát a hűtőben. :D
*Ez vagyok én: egyrészt jön a kattanás, amikor valamit meglátok a
boltban, hogy biztos finomat lehetne csinálni ebből vagy abból az
alapanyagból, másrészt mindig félek, hogy kevés lesz az étel és éhen
halunk, ezért néha túllövök a célon, aztán meg nagyon büszke vagyok
magamra és itt a blogon újságolom el, hogy milyen gazdaságosan főzök, mert
minden maradékot felhasználok. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése