2014. január 2., csütörtök

Maradékból lakomát! - Megfáradt bejgliből vidám sütinyalóka

Azt hiszem, talán nem én vagyok az egyetlen, akinek Karácsony elmúltával még mindig ott tornyosulnak a bejgli szeletek szépen tekergőzve a süteményes tányéron. Gyűrtük, gyűrtük őket Karácsonytól mostanáig, de mégsem sikerült az árvaházra való mennyiséget eltüntetni.  Most viszont szeretném őket tájékoztatni, hogy a csatát megnyerték, de a háborút még korántsem. Nemsokára elárulom, hogyan képesek ezek a kissé már kiszáradt, talán idővel meg is unt sütiszeletek átmenni egy olyan átalakuláson, aminek a végeredményétől végül mindenkinek mosolyra húzódik majd a szája és a nyálelválasztása is intenzívebb szintre kapcsol.

Ennek az átalakulásnak az eredménye pedig nem más, mint a legújabb őrület, a sütinyalóka, avagy cakepop. Elég sok elkészítési módot olvastam el az interneten, vannak közöttük kicsit túlmisztifikált, rengeteg pihentetést és patikai precizitást előíró receptek is, én azonban nem voltam hajlandó bedőlni nekik, így megalkottam az én saját, leegyszerűsített, de nem kevésbé finom verziómat. Szerintem egy titka van: kemény masszát kell gyúrni. Íme tehát a megmaradt karácsonyi bejgli egy lehetséges újrahasznosítása:

Szilvás-mákos sütinyalóka - vidám kezdet az új évre:

Hozzávalók (pontos mennyiségeket nem fogok tudni írni, hisz nem tudhatom, hogy kinek mennyi bejgli maradt meg, én 8 szeletből csináltam):
  • a kissé kiszáradt, ide-oda rakosgatott mákos bejgli maradék
  • a begjli egynegyedének megfelelő mennyiségű darált keksz (ez majd a leírásból kiderül, hogy mennyi)
  • aszalt szilva apróra vágva
  • rumaroma
  • némi porcukor
  • szilvalekvár
  • kakaópor (nagyjából a porcukorral megegyező mennyiség)
  • reszelt citromhéj

Ha a bejglink valamilyen oknál fogva nem lenne elég száraz, egy fél napra tálcán, felszeletelve tegyük a radiátor tetejére. Ezután morzsoljuk kézzel össze a szeleteket minél apróbbra, ha lehet, tényleg morzsa állagúra (aprító gépbe is tehetjük). Így, hogy már látjuk, hogy mennyi morzsánk van, meg tudjuk állapítani, hogy mennyi az egynegyede, tehát mennyi keksz kell hozzá. Az aszalt szilvát vágjuk apróra (ez abszolút ízlés szerinti mennyiség (nálam kb 5 dkg), de nagyon rengeteg ne legyen, mert ha nagyon darabos a massza, nem fogjuk tudni pálcikára szúrni. Jöhet bele a kakaópor és a porcukor, megint ízlés szerint, 1-2 evőkanállal kezdjünk, aztán később meg lehet kóstolni, illetve 1-2 teáskanál rumaroma sem fog rosszat tenni neki. Ezután vigyáznunk kell, hogy a massza ne legyen túl puha, így a lekvárral nagyon óvatosan bánjunk, mert az a nedvesítőszer. Kanalanként adjuk a masszához és közben folyamatosan gyúrjuk, csak némi gyúrás után adjunk hozzá a következő kanállal, mert a kakaó vajtartalma is egy idő után kioldódik a gyúrástól és attól is puhul a tészta. Akkor jó, ha a kókuszgolyó tésztájánál keményebb és ugyan össze tudjuk tapasztani egy golyóvá, de ha középen a tenyerünkkel megnyomjuk, akkor az oldaláról lerepednek darabok. Ha ezt az állapotot elértük, és az íze is meggyőző, tegyük hűtőbe kb húsz percre. Amíg a massza pihen, elmesélek valamit:

Nagyon sok volt a program az elmúlt napokban. Tulajdonképpen december 20-a óta minden nap vagy voltunk valahol, vagy hozzánk jöttek, úgyhogy bloghoz nemigen jutottam, így elég sok bepótolni valóm akadt. Nagyon örülök neki azonban, hogy ez alatt a néhány nap alatt kicsi lányom némi fejlődést mutatott a beszélgetés területén. Épp most lett másfél éves, így már nagyon várjuk, hogy mikor kezd igazán csacsogni. Már korábban is látszott, hogy valami elkezdődött a kis fejében (a "hamm", "bamm" és "el" szavakat már nagyon begyakorolta), de a folyékony gyerekcsacsogás még várat magára. :) Anyósom szerint nincs igazunk, mert a gyerek beszél, csak mi nem értjük, édesanyám szerint énekel is. Mi meg a férjemmel nagyon szeretnénk nagyszülők lenni, hogy mindezt halljuk. :D Most viszont Karácsonyra kapott egy Mikulásos könyvet, amiben az egyik képen van egy óra. Együtt nézegettük és mondtam neki, hogy az egy óra és azt csinálja, hogy tik-tak-tik-tak, amin nagyokat vihogott és próbálta is utánozni, de a tik-tak helyett valahogy a "ka-ka-eeee"-t megfelelőbbnek találta,  így most is, mikor sütigyurmázás közben a sütigolyók mellett valahogy a gyerekkel is próbáltam kontaktust teremteni, megkérdeztem tőle, hogy "Hanga, mit csinál az óra?", ő pedig mutatott lelkesen a fali órára és azonnal mondta, hogy  "ka-ka-eeee" és közben jobbra-balra dőlöngélt és látszott, hogy nagyon büszke a tudományára. Én pedig ezt az új ismeretet a beszéd felé haladás fontos lépésének tekintem. A másik, amit szintén fejlődésként ítélek meg, hogy a "Kerekecske-gombocska..." kezdetű mondókát mindig is nagyon szerette, a múltkor viszont, mikor megint játszottuk, már mondta, hogy "kejeke", szóval haladunk-haladunk a folyamatos gyerekcsivitelés felé.

Letelt a 20 perc? Akkor készítsünk mindent oda, amivel szeretnénk díszíteni a sütinyalókákat. Néhány ötlet, de csak a fantázia szabhat határt: 
  • színes, vagy kakaós tortadara
  • cukorgyöngy
  • kristálycukor (lehet kakaóval elkeverve, így barnán csillogós lesz a süti)
  • bevonhatjuk színes, nyújtható cukormázzal is, nálam azonban most az olvasztott csoki volt az alap (ét tortabevonó), amibe gondosan belemártogattam a csokigömböket
  • felmelegített, némi víz esetleges hozzáadásával megfolyósított szilvalekvár, továbbá
  • valamilyen pálcika vagy szívószál, amire felszúrjuk
  • valami, pl hungarocell, amibe beleszurkáljuk a nyalókákat, vagy egy magasabb pohár, amibe bele tudjuk állítani, illetve csináljunk helyet a hűtőben, vagy a spájzban, hogy mindezek beférjenek hűlés céljából

A tortabevonót olvasszuk meg, de ne tegyük hozzá azt a mennyiségű vajat, amit a csomagoláson feltüntettek, mert az most túl híg lenne nekünk, elég a szűk fele. Vegyük elő a masszánkat és formáljunk belőle kis golyókat (kb 3-4 cm átmérőjű az ideális, mert ha nagyobbat gyúrunk, félő, hogy a nyalóka nem fogja elbírni a fejét). Maximalisták megtehetik azt, hogy úgy szúrják fel a golyókat, hogy a pálcikák végét előtte belemártják a csokiba, majd az erre szúrt sütiket ismét 20 percig hűtik bevonás előtt, mert így tuti, hogy nem fognak a pálcikán elforogni a golyók, de én ezt nem csináltam. Némelyik kicsit forgott, na bumm, de józan paraszti ésszel megoldottam azért a bevonásukat.

A csokival a következő módon vonjuk be a golyókat: szúrjuk őket a pálcikára, a pálcika kb a golyó közepéig menjen, tovább ne, nehogy átszúrjuk, illetve fontos, hogy ha saslikpálcikát használunk, a tompa végükre szúrjuk a sütit. Egy evőkanalat merítsünk tele csokival és ebbe forgassuk a nyalókákat úgy, hogy a pálcikánál kezdjük a bevonást, a golyót folyamatosan forgatva és így haladunk a nyalókák teteje felé. Ezután néhány pillanatig tartsuk a csokis edény felett, hogy a felesleges csoki lecsepegjen, majd szórjuk meg a kiválasztott dekorációval. Mehet vissza a hidegre. (Én azt az egy macerát iktattam az elkészítésbe, hogy egyesével mindig kivittem őket a spejzba száradni, mert a melegen nem kötnek azért valami gyorsan és féltem, hogy lecsöpög a csoki.) Vigyázzunk, hogy a száradás folyamán ne érjenek össze!

A dekorációval teljesen borított (tortadarás és cukros-kakaós) gombócokkal ugyan így jártam el, csak nem csokiba, hanem meleg, folyós lekvárba mártottam és ezután "paníroztam" a borítással.






Rumos-diós-mazsolás sütinyalóka:

A recept ugyan az mint a mákosnál, csak diós bejgliből készül, a szilvalekvár helyett baracklekvárt, az aszalt szilva helyett pedig mazsolát használjunk. Ha nagy szemű a mazsola, inkább azon is menjünk át néhányszor a késsel. A kakaót és a cukor egy részét akár el is lehet hagyni, kóstoljuk meg, milyen anélkül, csak ezután kakaózzunk!

Nagyon jópofa partyédesség, a felnőttek körében legalább olyan népszerű lesz, mint a gyerekeknél, de ajándék gyanánt egyesével be is csomagolhatjuk őket.


3 megjegyzés: