2014. január 16., csütörtök

Csak úgy gyorsan: zöldséges-ricottás szendvicskrém

Már néhány bevásárlással ezelőtt történt, hogy lekaptam egy csomag ricottát a polcról és a következő érdeklődő kérdést intéztem a páromhoz:
- Ebből lehet valamilyen szendvicskrémet is csinálni, nem? - Ő meg azt mondta, hogy valószínűleg igen, erre én: 
- Jó, akkor majd kitalálunk valamit! - és a ricotta landolt a kosárban. Aztán a hűtőben. Aztán minden egyes hűtő nyitásnál ránéztem, hogy "Hú, ezzel is kellene kezdeni valamit, mielőtt megromlik..." és egy enyhe lelkiismeret furdalás kezdett eluralkodni rajtam, hogy ilyen könnyelmű módon szert tettem valamire, amihez semmi konkrét tervem nem fűződött, és átfutott az agyamon az önostorozó gondolat, hogy hová tűnt akkor a célirányos bevásárló énem, amikor szegény ricottát megvettem. Na jó, azért a történethez az is hozzátartozik ám, hogy nálunk szinte mindig van otthon valamilyen saját gyártású szendvicskence, mert a bolti felvágott egyrészt uncsi egy idő után, másrészt talán teszünk egy kicsit az egészségünkért azzal, ha olyan dolgokat eszünk, amiben tudjuk, hogy mi van. Viszont a szendvicskencék nagy része is némileg kalóriadús, és a karácsonyi bőség után megegyeztünk otthon, hogy visszaveszünk a tempóból és odafigyelünk kicsit azokra a fránya kalóriákra. Ezért most pihenőre küldtük a szokásos tojáskrémet, májkrém alapú szendvicsre valókat és kőrözöttet egy időre. Így jutottam el gondolatban a ricottáig abban a reményben, hogy sikerül belőle létre hozni valami egészséges kenyérre kenhetőt. Azonban ezzel az alapanyaggal nem vagyok kifejezetten gyakorlott, ha enyhén, viszont tőlem elvárható őszinteséggel szeretnék fogalmazni...

Szóval szegény, jobb sorsra érdemes ricotta csak megrovó pillantásokat lövellt felém a hűtőből néhány napon keresztül... Ma azonban mégis felragyogott a napja. Ebéd után gondoltam egy merészet és egy finom uzsonna reményében, minden előképzettség nélkül, egy hirtelen jött ötlettől vezérelve nekiálltam szendvicskrémet gyártani. Az alap koncepcióm az volt, hogy talán kihozhatok a dologból valami finomat, ha egészen apróra vágott nyers zöldségeket és néhány fűszert keverek vele össze. Az alapot néhány, otthon éppen fellelhető zöldség képezte, a többi menet közben alakult. Végül még most sem használtam fel a teljes 25 dkg ricottát, mert annyit mi ketten soha nem bírnánk megenni, de a maradék kb 8 dkg remek lesz egy finom spenótos tésztához, aminek a receptjét már korábban itt a blogon közzé is tettem  (itt olvasható, ha esetleg felkeltettem az érdeklődésedet). 

A végeredmény szerintem finom lett (persze, hisz másképp le sem írnám :D), ím a recept:

Hozzávalók:
  • kb 15-20 dkg ricotta (de ahol nagyobb a család, bátorkodom javasolni az egész doboz felhasználását)
  • egy fél kígyóuborka
  • egy fél vajretek
  • egy zöldpaprika
  • só, bors
  • 2-3 dkg parmezán
  • fél gerezd fokhagyma
  • egy púpos teáskanál petrezselyem és kapor (szárítottból nem kell púpos, elég a csapott teáskanál is)
  • egy kisebb evőkanál margarin  (akit nem köt ígéret a kalóriaspóroláshoz, nyugodtan használjon vajat)
  • egy teáskanál olívaolaj
  • Nagyon finom lehet benne a piros kaliforniai paprika is, meg jól is mutatna, de nekem most sajnos nem volt itthon. Viszont ha valaki előre megfontolt szándékkal szeretne ilyet készíteni, feltétlenül szerezze be hozzá. Egy jó nagy szelet (vagy kettő) bőségesen elég.

Elkészítés:
Az uborkát és a retket reszeljük le nagylyukú reszelőn, a paprikákat vágjuk nagyon apróra, majd sózzuk be a zöldségeket egy nagy csipettel és hagyjuk kicsit állni, hogy kieresszék a levüket és kissé megpuhuljanak. (Zárójelben jegyzem csak meg, mert már lehet, hogy mindenki unja, de kicsi lányom, mikor látta, hogy itt bizony zöldségek kerülnek elő a hűtőből, hanyatt homlok rohant oda, hogy kicsaljon anyától némi kóstolót. Így nálunk a kígyóuborka másik fele bizony a másfél éves gyermekem pocakjában végezte, amit mintegy 10,3 másodperc alatt pusztított el...)

Ha már látjuk, hogy a zöldségek alatt összegyűlt a nedvesség, jól nyomkodjuk ki és keverjük hozzá a ricottához. A parmezánt és a fokhagymát kislyukú reszelőn lereszelve adjuk a masszához (a fokhagymának tényleg csak a felét reszeljük bele először, mert nyersen nagyon intenzív az íze, inkább fűszerezzünk később utána, nehogy elnyomja a zöldségeket), majd a vajjal, az olíva olajjal és a zöldfűszerekkel - és persze némi borssal - jó alaposan dolgozzuk össze az egészet. A legegyszerűbb ezt villával megtenni. Tegyük hűtőbe egy órára és máris fogyasztható.






A fénykép nem lett díjnyertes, mert már sötétben, lámpafénynél készült, de azért talán látszik rajta, hogy mit is akartunk a ricottától...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése