Jelentem, sikerült. Egy óra alatt, két személyre való (na jó, lehet,
hogy három, vagy négy, de semmi esetre sem egy kondér), sűrű, ízes halászlevet
főzni passzírozás és bolti sűrítmény nélkül! De kezdem az elején:
Nálunk a családban a halászlé igen megosztó étel. Édesapám szereti,
édesanyám nem, én szeretem, a férjem nem, anyósomék szeretik, a gyerek meg még
nem evett. Minden évben karácsonykor felmerül a halászlé főzés problémaköre,
pontosabban édesapám veti fel, hogy ő enne, én támogatom, édesanyám közli, hogy
ő ugyan neki nem áll passzírozni két személyre, mert halászlében fog úszni az
egész konyha, anyósom pedig ilyenkor elő szokott állítani egy árvaházra való
másik ételt, úgyhogy nem merül fel, hogy még halászlé-készítéssel is
traktáljuk. Tavaly apuval rendeltünk étteremből halászlevet, ami finom is volt,
de én most a fejembe vettem, hogy idén, életemben először el fogom készíteni.
Bevallom őszintén, hogy engem is eddig a passzírozás rettentett el a dologtól,
viszont ha én egyszer a fejembe veszek valamit… Napokig gondolkodtam, hogy
hogyan lehetne valahogy a passzírozást megúszni, de ezzel együtt rendes
halászlevet főzni. Sűrítményt meg nem akartam használni, mert mittudomén… A
másik probléma az üggyel pedig az, hogy ugyebár ketten eszünk ebből összesen,
így nem kezdhettem el több hektolitert főzni, mert halászlé-mérgezést kapnánk,
mire elfogy. Így meg kellett cáfolnom az „ebből pedig nem lehet keveset főzni”
álláspontot is… Van egy kedves ismerősöm, aki Szeged környékéről származik, és kiokított
az általa ismert halászlé-főzés csínjáról-bínjáról, néhány dolgot meg is
fogadtam belőle, így úgy érzem, őt is meg kell említenem, mert neki is
köszönhető, hogy ez a halászlé létrejött; meg sok mindent olvastam az
interneten is, de mint tudjuk, önfejű vagyok…
Rettenetes nagy izgalommal fogtam neki a főzésnek, még az sem érdekelt,
hogy kicsi lányom közben újfent aknamezőt csinál a konyhakövön a különböző helyekről
előszedett konyhai eszközökből… Végül az alábbi hozzávalókból állt össze a
dolog:
- 6 nagyobb szelet ponty
- 1 nagy fej hagyma
- kb két-három evőkanálnyi olaj
- 2 evőkanál pirospaprika
- 1 pici gerezd fokhagyma (elhagyható)
- só, bors
- 1 teáskanál sűrített paradicsom
- 1 szelet zöldpaprika
- 1 mokkáskanál Erős Pista
Azzal kezdtem, hogy a halszeleteket besóztam. A hagymát felkockáztam és
az olajon fedő alatt párolni kezdtem. Mikor már üvegesedett, hozzá dobtam a
felkockázott zöldpaprikát, majd tovább pároltam, néha megkevertem. Néhány perc
alatt ezek összeesnek, megpuhulnak. Ekkor lehúztam a tűzről, hozzátettem egy
evőkanál pirospaprikát, két szelet halat, felengedem annyi vízzel, ami ellepi
őket és beletettem a paradicsompürét, valamint kicsit sóztam és borsoztam. Ezt
így főztem, amíg a hal meg nem puhult (kb 20 perc).
Éééés, kérem szépen, most jön az a része a dolognak, amiért engem a magyar
horgász- és profi halászléfőző-társadalom valószínűleg legszívesebben meglincselne:
fogtam a két szelet halat, kivettem egy deszkára és kicsit hűlni hagytam.
(Neeem, nem ez a szentségtörés, hanem ami ez után következik.) Mikor már hozzá
lehetett nyúlni, villával lefejtegettem a húst a gerincéről és nagyjából kiszedtem
a szálkákat. (Azért törekedtem rá, hogy mindet kiszedjem, amit találok, de nem akartam
vele órákat elmolyolni, meg mikroszkopikus darabokra szedni az egészet, hiszen
gyors halászléről van szó, állítólag, bár két szelet halat kiszálkázni azért
nem a világ.) A halhúst visszadobtam az alapléhez, engedtem hozzá még nagyjából
annyi vizet, mint amennyi volt benne és az egészet botmixerrel pépesítettem. Itt
nem kell megijedni, kicsit fura külleme lesz, mert a mixertől kissé felhabosodik, de mire készen leszünk a főzéssel, addigra híre-hamva sem
lesz a habosodásnak. Ezután csak egy nagy lyukú szűrőn (pl tésztaszűrő)
átszűrtem az egészet, nehogy szálka maradjon a lében. Itt egy kicsit segíteni
kell egy merőkanál hátuljával, nehogy az értékes halhús is fennakadjon a
szűrőn, de ez sehol nincs szerintem a fizikai erőt követelő passzírozáshoz
képest, inkább csak simogatni kell a halacska darabokat és finoman áttessékelni
a lyukakon, kutyuló mozdulatokkal.
Ha ezzel megvagyunk, tegyük a lébe a másik négy halszeletet, állítsuk
be a lé megfelelő sűrűségét és mennyiségét (lepje el a halszeleteket) további
víz hozzáadásával, ismét sózzuk, borsozzuk, adjuk hozzá a maradék pirospaprikát
és egy pici fokhagymát és főzzük készre. (Ismét kb 15-20 perc, ha a hal
megpuhult, már jó is.)
Mikor édesapám megkóstolta, azt mondta, olyan, mintha mindig is ezt
csináltam volna. Szerintem ez elég pozitív visszajelzés…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése