Baconos, lilahagymás lencsesaláta

Most, hogy jön a hideg, meg a zord idő meg a sötétség, valahogy automatikusan táplálóbb ételekre vágyunk. Hiába szeretné az ember kicsi családját az egészséges ételek fogyasztása felé terelgetni, nem feltétlenül van kedvünk a friss, nyers, könnyű zöldsalátákhoz, amit a nyári hőségben kilószámra kebeleztünk. (Nem úgy a gyerek, mert ő még most is egyben elfogyasztana egy egész kígyóuborkát, ha hagynánk neki. Szoktuk is mondani, hogy más nagyszülő csokit vesz az unokájának, Hanga viszont folyton paradicsomot meg uborkát kap, mert mániákusan szereti, még magában is szívesen eszi, mint más gyerek az almát  – zárójel bezárva). Szóval, én legalábbis, ha rágondolok a nyári, jól behűtött, harsogó salátákra, valahogy azonnal fázni kezdek, így más lehetőségek után kellett néznem, ha nem akarom, hogy a téli köret fogalma a különböző módon elkészített burgonyákban és tésztafélékben merüljön ki.

Erre a problémára nyújt kitűnő megoldást például a lencsesaláta. Mindenféle sült hús mellé kiváló köret, mondom is, hogy én hogy csinálom:

Hozzávalók (két személyre, mint majdnem mindig):

• egy bögre lencse
• 4-5 szelet bacon
• egy teáskanál olíva olaj, vagy még annál is kevesebb
• 2-3 babérlevél
• 2 gerezd fokhagyma
• só, bors
• egy kisebb fej lilahagyma
• kb egy evőkanál citromlé, de kezdjük kevesebbel, nehogy nagyon savanyú legyen
• egy csipet cukor
• egy mokkáskanál mustár

Elkészítés:

Ha valaki annyira vérprofi, hogy képes előre gondolkodni (én ritkán tartozom ebbe a csoportba), akkor reggel beáztathatja a lencsét hideg vízbe, mert úgy sokkal gyorsabban megfő. A hagymát pedig pucoljuk meg és próbáljuk hajszál vékonyan felszeletelni, majd sózzuk le. Innentől kezdve egy darabig nincs dolgunk ezzel. Én például az itt következő szabadidőmben megpróbáltam blogot írni, de az nem annyira egyszerű, mert az ember lánya ilyenkor mindig kitalálja, hogy miért kell azonnal vele foglalkozni. Van például egy képes könyve, amit nagyon szeret, háziállatok vannak benne, és azt szoktuk játszani, hogy ő mutogat a képekre, nekem meg mondani kell, hogy mi van rajta. Ez most is így történt, ahogy leültem a gép elé, azonnal hozta a könyvet, hogy nézegetni kell. A vicces az benne, hogy ahol pl van tíz tyúk, ott mind a tizet végigmutogatja, illetve egyet többször is és meg kell mondani, hogy az a pipi. A könyvnézegetés tehát így néz ki: (ő mutat, én pedig mondom) pipi, pipi, tojás, tojás, tojás, tojás, pipi, kispipi, pipi, tojás, salátalevél, pipi… Az egyik oldalon a malacoknál egy kosár alma van, meg fölötte belóg egy faág szintén tele almával, el lehet képzelni… :D

Amikor belefáradtunk a könyvmagyarázásba, lehet folytatni a salátát. A lencséről öntsük le a vizet és újabb vízben kezdjük el főzni egy jó nagy csipet sóval és a babérlevéllel meg a fokhagymával (én szét szoktam nyomni fokhagymanyomóval, úgy jobban átveszi az ízét a lencse). Viszont ne főzzük ki a lelkét, mert ha túl puha lesz, mire összekeverjük a salátát, addigra püré lesz belőle. A bacont szeleteljük fel kb egy centi széles darabokra, és a kevéske olívaolajon lassú tűzön pirítsuk aranybarnára és ropogósra. Azért kell lassú tűzön, hogy ne egyből megégjen, hanem süljön ki teljesen a zsírja. Közben megint van időnk könyvet nézegetni egy kicsit. Egy másik oldal öt kutyával meg három madárral: kutyus, kutyus, kutyus, kismadár, kutyus, csont, kismadár, kutyus, kutyus, kismadár, fa, kutyus…

Ha a lencse is megfőtt, a bacon is megpirult, a lilahagyma is összeesett a sótól, akkor már csak az utolsó mozzanat van hátra: összekeverni a salátát. Ehhez fogjuk azt az edényt, amiben tálalni szeretnénk és öntsünk bele a bacon zsírjából kb egy szűk evőkanálnyit (ez nem olyan sok, mint amennyinek hangzik, nem kell megijedni, senkit nem szeretnék koleszterinmérgezésbe hajszolni, viszont verhetetlen ízt ad a salátának), csavarjuk bele a citromlét, dobjuk hozzá a pici cukrot, a mustárt és a borsot. Ezt gyors mozdulatokkal addig keverjük, amíg teljesen össze nem elegyednek a hozzávalók. A lencsét szűrjük le, halásszuk ki belőle a babérlevelet és még melegen öntsük a tálba. Dobjuk rá a lilahagymát és a bacont (további zsiradék nélkül) és keverjük össze. Kóstoljuk meg, ha nem elég savanykás, sós, édes stb, korrigáljunk rajta. Egy picit hagyhatjuk állni, hogy a lencse magába szívja az ízeket, de ne tegyük hűtőbe, mert ez a saláta langyosan a legfinomabb.

Én fasírthoz csináltam, de mint említettem, sült húsokhoz is nagyon passzol. (Fasírt recept itt, bár nem hiszem, hogy van olyan háztartás, ahol nem szoktak csinálni :))