2013. december 12., csütörtök

Téli gyümölcsös pite - Amikor a tészta csak arra van, hogy megtartsa a tölteléket...

Jelen pite összefonódása a háztartásunkkal évekkel ezelőtt történt, amikor drága férjem azt mondta a békebeli magyar almás pitére, hogy hát ez jó-jó, de ő olyat szeretne, aminek csak egy vékony hártya a tésztája és kb 5 cm magas az almatöltelék benne, hogy a tészta csak arra szolgáljon, hogy megtartsa a tölteléket. Akkor amerikai almás pite néven megtaláltam a neten amire vágyott, sajnos már nem emlékszem, hogy hol volt leírva a recept, de elsőre is nagyon finom lett a süti, csak a mi szánk ízének egy kicsit édes. Azóta jó néhányszor megsütöttem, sikerült optimalizálni a cukor és a fűszerek mennyiségét benne és több variációt is kitalálni a töltelékre vonatkozóan. 

Jelen esetben egyáltalán nem bonyolítottam túl a dolgot, mégis megkockáztatom, hogy most sikerült a legjobban ez a sütemény. Igazi téli kombinációval, almával és szilvával töltöttem meg a belsejét.

Hozzávalók a tésztához:
  • 35 dkg liszt
  • 18 dkg vaj (nem kell, hogy jég hideg legyen, de azért nem jó, ha nagyon puha)
  • 1 evőkanál cukor
  • 1 csipet só
  • 0,3 dl víz (lehet, hogy egy picit több kell, de ennyivel indítsunk)

Hozzávalók a töltelékhez:
  • nettó 80 dkg gyümölcs (tehát pucolva ennyi), jelen esetben 3 különböző fajta maradék, fonnyadozó alma és kb egyharmad rész szilva (mert előrelátóan felezve, kimagozva egy jó adagot lefagyasztottam mikor szezonja volt) alkotta a mennyiséget
  • 8 dkg cukor (én nádcukrot használtam, mert az plusz, kicsit karamelles ízt ad a tölteléknek)
  • 2 púpos evőkanál liszt
  • 1 csapott teáskanál őrölt fahéj
  • 1 csapott mokkáskanál őrölt szerecsendió
  • 1-2 evőkanál citromlé
  • lehet még durvára tört diót vagy mandulát belekeverni (ez csak most jutott eszembe, én nem tettem bele, de már van is okom legközelebb is megsütni :D)

Elkészítés:
Hanga éppen elaludt mielőtt hozzáláttam volna, meg a szilva is már elő volt készítve és olvadozott egy szűrőben, úgyhogy viszonylag gyorsan haladtam az üggyel. Nem kell egyébként teljesen kiolvasztani a gyümölcsöt, ha fagyasztottat használunk, nem baj, ha sülés közben ereszti ki a levét, nem pedig olvadozás közben a lefolyóba.

A tészta összeállításával kezdjük. A vajat kockázzuk a lisztbe, szórjuk bele a cukrot és a sót is és kicsit morzsoljuk szét, hogy a vaj valamennyire eloszoljon a lisztben. Öntsük hozzá a vizet és gyúrjuk össze. Először úgy érezhetjük, hogy ebből aztán az életben nem lesz tészta, de ahogy puhul a vaj a kezünk alatt és elolvad a cukor a nyomkodástól, szépen összeáll a tészta is. Ha nagyon morzsálódik, még egy kicsi vizet öntsünk hozzá, de ne gyúrjuk sokáig, csak ameddig muszáj, mert különben nyúlós lesz. Ha kész, csomagoljuk folpackba és tegyük a hűtőbe legalább egy fél órára.

Ezalatt daraboljuk össze a gyümölcsöt. Nagy előny, hogy az almát nem kell lereszelni, csak hámozni, magozni és szeletelni, így gyorsabb is mint a hagyományos almás pite (ezzel persze nem leszólni szeretném a mi almás piténket, mert azt is imádjuk :)). Csavarjuk a citromlevet közvetlenül az almára. Ha kész, keverjük össze a többi hozzávalóval. Én egy külön tálban össze szoktam kutyulni a fűszereket, a cukrot és a lisztet és úgy öntöm a gyümölcsre, mert szerintem így egyenletesebben keverednek az ízek.

A tésztát osszuk két részre, az egyik legyen egy kicsit nagyobb mint a másik, de nem kell, hogy a kétharmada legyen, az már kicsit sok, valahol a felezés és a kétharmad-egyharmad arány közé próbáljuk belőni az elosztást. :) Nyújtsuk ki a nagyobbik tésztát, béleljük ki vele egy piteforma alját és oldalát (nem kell vajazni, lisztezni, mert vajas a tészta, nem tapad). Öntsük bele a gyümölcsöt. Valószínűleg púposan megtelik majd a forma, de ne aggódjunk, így lesz nyerő a sütink. Nyújtsuk ki a másik tésztát és fedjük be vele a pitét. A széleket nyomkodjuk össze, a tetejére pedig vágjunk réseket, hogy a gőz távozhasson. A túllógó részeket vagy tömködjük vissza, vagy vágjuk le és dekoráljuk vele a sütit, de ne dobjuk ki. Én Hangának tettem félre, a Mikulás hozott neki kis gyúródeszkát nyújtófával, gondoltam, kipróbáljuk. Mikor felébredt, megmutattam neki, hogy mi a módi ezzel a darab tésztával. Kinyújtottuk (vagyis én, ő meg izgatottan nézte) és különböző formákat szúrtunk ki belőle. Nagyon jókat vihogott rajta, rettenetesen boldog volt tőle, hogy a formátlan tésztából egyszer csak kis csillag meg pillangó alakult. Aztán elkezdte szétcsipkedni a tésztát és az így keletkezett gombócokat pakolászta egyik edényéből a másikba, meg kutyulta nagy lendülettel (az edények valójában az enyémek, de minden nap rituálisan kipakolja őket a kanapéra és "főz" bennük, ami leginkább abban szokott megnyilvánulni, hogy egy kiskanállal felváltva kalapálja valamelyiket). Egészen sokáig el volt ezzel, de természetesen a nagy játék közben sikerült a nappali szőnyegét is az idővel ragacsossá gyömöszölt vajas tésztadarabokkal telíteni. Szerencse, hogy a szőnyeg nem az a kényes fajta, így semmi tragédia nem történt, csak egy rögtönzött takarítást kellett még beiktatni a programba...

Ja, majd elfelejtettem: a sütit előmelegített sütőben 200 fokon kb egy órán keresztül süssük (alsó-felső sütés). 

Szeletelni langyosan vagy hidegen lehet a legszebben, mert mikor meleg, még folyik a töltelék, de hát ki bírja azt kivárni???



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése