2013. november 2., szombat

Értekezés a kenyérről

Kb. két és fél - három éve mi is azoknak a táborához tartozunk, akik megunták a bolti felfújt térfogat kenyeret valamint az olyan teljes kiőrlésű kenyereket, amiknek csak a neve az és nagyjából 3% teljes kiőrlésű lisztet tartalmaznak valójában, így saját kenyér gyártásába fogtunk. Nem használunk kenyérsütő gépet, hanem a sütőben, tepsiben sütjük meg a cipókat. Aki még nem próbálta, mindenképp szánjon rá egy kis energiát, már csak azért is, mert az valami utánozhatatlan élmény, amikor a lakást belengi a sütőből kiszivárgó ellenállhatatlan kenyérillat.

Valamiért először a kenyérsütés fogalma egy nagy misztikumnak tűnt számomra, de egy kis utána olvasással és gyakorlással rájöttem, hogy gyorsabban megvan, mintha az ember lemenne érte a boltba. Van egy nagyon jól bevált alapreceptünk, amit aztán a végtelenségig lehet variálni. Szándékomban is áll néhány lehetőséget megosztani, érdemes kipróbálni őket szépen sorjában. Ha ugyanis, Kedves Olvasó, úgy döntesz, hogy megfogadod a tanácsomat és beleveted magad a kenyérsütés rejtelmeibe, hidd el, rá sem fogsz többé nézni a bolti bezacskózott, szeletelt, kenyérnek látszó tárgyakra.

Íme az alaprecept hozzávalói:
  • 15 dkg teljes kiőrlésű liszt (vagy Graham, vagy tönkölybúza vagy rozs, ami tetszik)
  • 35 dkg finomliszt 
  • (a két liszt arányát lehet változtatni az egészségtudatunknak illetve ízlésünknek megfelelően, a lényeg, hogy a teljes mennyiség 500 g legyen)
  • kb 3,4 dl meleg víz (a 3,5 dl már általában sok, de ha mégsem, dagasztás közben még lehet kicsit hozzáadni és mindenképp meleg víz legyen, ne forró és ne hideg)
  • két csomag instant élesztő (Isten látja lelkem, nem vagyok oda az instant csodákért és különböző porokért, de az élesztő kivétel, mert sokáig eláll, mindig egyforma minőségű és nem kell külön felfuttatni)
  • egy teáskanál só
  • egy teáskanál cukor, hogy az élesztőnek legyen barátja (én nádcukrot szoktam használni)

Az elkészítés nem is lehetne egyszerűbb: mindent beleöntök a robotgépbe és a dagasztó pálcával addig dagasztom, amíg sima, hólyagos tészta nem lesz és el nem válik az edény oldalától. Ez kb 8-10 perc géppel. Ha úgy látjuk, hogy nagyon ragacsos, pici lisztet lehet beleszórni, ha kemény, vagy nem áll össze, akkor még némi vízre van szüksége.
Ha összeállt szépen a cipónk, kivesszük a masinából és kerek cipót formázunk belőle a következő módon: egy vágódeszkát vékonyan meghintünk liszttel (lusta vagyok a nagy gyúródeszkát kicipelni a spejzból, meg fölösleges is, egy nagyobb vágódeszka elég), rátesszük a bucit, kilapítjuk majd úgy kezdjük gyúrni, hogy a széleit mindig középre hajtogatjuk. Ha már szép kerek, megfordítjuk, hogy a gyűrődések legyenek alul, sütőpapírral kibélelt tepsire tesszük és bevagdossuk a tetejét. Oda egyensúlyozzuk a mosogató mellé és bőven megkenjük meleg vízzel. Én csak a kezemmel szoktam a vizet rálögybölni közvetlenül a csapról és aztán a tenyeremmel finoman elkenegetni rajta. Nem baj, ha pici tócsák lesznek mellette is, abból majd pára keletkezik a sütőben, amitől jobban feljön és ropogósabb lesz a kenyerünk. Ezután már csak annyi a dolgunk, hogy a kenyeret betesszük a hideg sütőbe (igen, nem tévedés) és 220 fokon 50 percig sütjük (alsó-felső sütés). Így kelesztenünk sem kell külön, mert mire a sütő bemelegszik, a kenyerünk megkel és ez az 50 perc arra is elég neki, hogy aranybarnára süljön. Ennyi. Ha megsült, vegyük ki és tegyük rácsra.

Most már csak az a dolgunk, hogy levágjuk a még forró kenyér sarkát, megkenjük vajjal, ami azonnal bele is olvad és még ott állva a konyhapult mellett azon melegében megegyük.


Ez az alap kenyér, de a változatok tárháza kimeríthetetlen, lentebb néhány nagyon bevált receptet szeretnék megosztani.

Hagymás kenyér:

Egy fej hagymát apróra vágunk és pici olíva olajon megdinsztelünk, majd összekeverjük a többi hozzávalóval. Ehhez a kenyérhez egy picit több sót érdemes adni, mert a dinsztelt hagyma édeskés íze felveszi.

Aszalt paradicsomos:

Egy nagy marék szárított paradicsomot apróra vágunk és egy púpos teáskanál szárított oregánó társaságában a kenyértésztába keverjük. (A szárított bazsalikom sem rontja el.) Fontos, hogy szárított fűszereket használjunk, mert a frisstől idő előtt megpenészedhet a kenyér. A só mennyiségét ennél a változatnál kicsit mérsékeljük, mert a szárított paradicsom is általában sós.

Fűszeres:

A tésztához keverünk még egy mokkáskanál frissen őrölt borsot és köménymagot.

Magvas:

A liszttel elkeverünk tetszés szerinti magvakat, a legjobb, ha vegyesen van benne lenmag, szezámmag és napraforgó mag, ezekből fél-fél marékkal mehet bele. Ekkor a kenyerünk kicsit kisebb lesz, mert a magok miatt nem kel meg annyira.

Olívás:

A tésztához tegyünk még egy evőkanál olíva olajat és egy marék összevágott olívabogyót. A só mennyiségét mérsékeljük, mert az olívabogyó is elég sós.

És még valami:

Ebből az alapreceptből készíthetünk grissinit (a tésztát sodorjuk kb 1 cm vastag csíkokra, 20 cm-enként vágjuk el, fektessük tepsire, kenjük meg vízzel és szórjuk meg magokkal), pizzaalapot (a tésztát nyújtsuk ki, kenjük meg vékonyan olíva olajjal és mehet rá a rakomány; ebben az esetben egy gáztepsihez fél adag tészta kell és csak fehér lisztet használjunk), valamint meg is tölthetjük minden félével.

Egy szó mint szász, Kedves Olvasó, most már egy kimeríthetetlen, megunhatatlan és számtalan módon elkészíthető kenyérrecept birtokában vagy.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése