Bolognai penne - egyszerűbb mint gondolnánk

Sokat olvasgattam és kutattam minden felé, hogy megtaláljam az igazi bolognai receptjét. Nagyon sokan állítják, hogy a birtokában vannak, de mégis szemrebbenés nélkül képezi a ketchup a szósz alapját, vagy akár a mi jó öreg ételízesítőnk tűnik fel a hozzávalók között. Mivel a férjem egy ideig tartózkodott Olaszországban, azt például tudom, hogy a ketchupnak semmi köze nemhogy a bolognaihoz, de az országhoz sem sok.  Egy olaszországi étteremben minimum furán néznek az emberre, ha ketchupot kér a pizzájához. (Akármennyi olasz főzős műsort megnézhetünk a TV-ben, én még egyben sem láttam, hogy bármelyik szakács használta volna az ételeihez.) Arra azonban rá kellett jönnöm, hogy még az olaszok sem csinálják egészen egyformán a bolognai ragut, sőt, mi több, Bolognában nem is hívják bolognainak, náluk spagetti al ragu a neve és ott máshogy is készítik, pl nincs benne paradicsom. (Mondjuk ez nem meglepő, hiszen a párizsit sem hívják így a párizsiak, a nápolyit a nápolyiak és még sorolhatnánk.)

Fogtam hát a jó sok receptet, alaposan szelektáltam közöttük és a férjem olaszországi tapasztalataival összegyúrva az alábbi étel kerekedett ki belőle:

Hozzávalók (ez három személynek bőségesen elég, nálunk egy bő adag szokott maradni belőle, mivel mi két és félnyien vagyunk):

• 25 dkg darált hús (eredetileg sertés-marha egyvelegnek kellene lennie, de ha csak az egyiket kapunk, az sem kétségbe ejtő)
• egy közepes fej hagyma
• egy-két szál halványító-, avagy szárzeller mérettől függően (nekem most csak zellergumóm volt otthon sőt néha nem átallok zellerlevelet bele tenni, ez mondjuk nem autentikus, de kisegítő megoldásnak jó)
• egy sárgarépa
• 6-8 db friss, húsos paradicsom, vagy a jó öreg konzerv, a darabolt paradicsom paradicsomlében verzió, vagy egy családi méretű sűrített paradicsom, vagy az eltett paradicsomléből kb 2,5-3 dl.
• olíva olaj
• két nagy gerezd fokhagyma
• kakukkfű
• bazsalikom
• só, bors
• és az én titkos hozzávalóm minden paradicsomos ételhez: egy csipet cukor

Valamint:

• kb 25-30 dkg penne vagy spagetti tészta ízlés szerint
• 5 dkg parmezán

A hagymát apróra vágjuk, a répát és a zellert nagy lyukú reszelőn lereszeljük és elkészítjük a sofrittot, azaz ezt a három hozzávalót az olíva olajon addig pároljuk, míg kissé össze nem esnek, meg nem puhulnak a zöldségek. Ezután tegyük rá a darált húst, vegyük nagyobbra a lángot és pirítsuk, amíg a hús ki nem fehéredik. Öntsük nyakon a paradicsommal (ha sűrített paradicsomot használunk, egy kis vizet is öntsünk hozzá), nyomjuk bele a fokhagymákat  és szórjuk bele a fűszernövényeket (ha friss zöldfűszert használunk, csak a felét tegyük most a szószba, a másik felét a főzés végén, így sokkal intenzívebb lesz az ízük). Sózzuk, borsozzuk, tegyük bele a csipet cukrot is (tényleg csak egy pici csipet kell, de szerintem csodát művel a paradicsomos ételekkel). Ezzel kérem szépen, meg is vagyunk a szósszal, ugye, hogy semmi bonyolult nincs benne? Ennyi idő alatt még a kicsi lányom sem tud különösebb galibába bonyolódni. 

Akkor jó a mártás, mikor sűrű, majdnem egynemű és a répa és zeller darabokat már alig lehet felfedezni benne. Ez kb háromnegyed óra. Közben, ha nagyon elfőné a levét, kicsi vízzel lehet pótolni, valamint néha kevergessük meg. De tényleg nem okoz további bonyodalmakat az életünkben, nyugodtan magára lehet hagyni, hogy szépen, lassan rotyoghasson a tűzhelyen.

Ha a szósz már nagyjából kész, főzzük ki a tésztát. Én azért főzök mostanában szinte mindig pennét, mert Hanga még kézzel eszi a tésztát és ezt tudja jól megfogni és bekapni, valamint elég tartalmas, és mivel egyesével pakolja a szájába, így nem tölti be a 18-at, mire egyszer jól lakik az ebéddel. A spagetti nálunk sajnos mostanában szóba sem jöhet, nyilván akkor lesz majd nagy sláger, amikor már elég nagy lesz hozzá, hogy szálanként porszívózza be a hosszú tésztacsíkokat, szanaszét fröcsögtetve róla a szószt. Mondjuk a fröcsögtetés a pennével is megy, még a tarkóján meg a szemhéján is szokott lenni a mártásból (tényleg, ez nem költői túlzás, a szó szoros értelmében meg szokott ez történni). :D

A tészta leszűrése előtt tegyünk a szószhoz 3-4 evőkanálnyit a tészta főző vizéből és csak ez után szűrjük le, de nehogy leöblítsük hideg vízzel! Azonnal forgassuk össze a mártással és hagyjuk 1-2 percig pihenni, hogy a tészta magába szívhassa az ízeket.

Parmezánnal megszórva tálaljuk. (Ha csak lehet, ne helyettesítsük más sajttal, mert a parmezán nem csak egyszerűen sajt, fűszer is egyben, ezzel lesz teljes az étel íze.)

Nem mondom, hogy szép, de isteni finom :)