Fűszeres juhtúróval töltött gombafejek, rántva

Jó hosszú neve van. :D

Hanga Keresztanyukájával még nagyon régen együtt dolgoztunk egy munkahelyen és akkor rengeteget ettünk ilyet ebédre. Persze akkor étteremből rendeltük, most már viszont tudom, hogy hogyan kell előállítani ezt a finomságot, sőt kikísérleteztem, hogy a mi szánk ízének milyen fűszerezéssel a legfinomabb. Azért említettem Hanga keresztanyukáját, mert ő jött hozzánk ebédre, amikor ezt főztem, bár teljesen véletlenül jött ez így ki – előbb döntöttem el, hogy ez lesz az ebéd és utána derült ki, hogy keresztanyu meglátogat minket. Mondjuk ő azt kérte, hogy maradjon névtelenség homályában, ő csak enni szeretne, de mondtam neki, hogy ez így nem megy, mert a történetet meg kell írni. Hát így most hoztam ajándékot meg nem is. :)

Az elkészítés során arany életem volt, mert itt volt Keresztanyu, aki lekötötte a gyereket, amíg én főzőcskéztem. Kicsi leányom így időközben nem pakolta ki a fél konyhaszekrényt, nem halászta le a pultról mindig azt a fakanalat, amit éppen használok, nem próbálta magára rántani a panírozó tányérokat és nem húzgálta neki a lábamnak a fiókokat, így az egész ment, mint a karikacsapás.

Hozzávalók:

• Személyenként két, nagyétkűek esetén három rántott gombát számoljunk, amihez egyenként két nagyobb gombafej kell. Én 12 szép nagy gombafejet vettem, így hat gombóc lett belőle.
• Juhtúró, az én gombamennyiségemhez kb 20 dkg
• Pici olaj
• Egy gerezd fokhagyma
• Egy teáskanál kakukkfű
• Egy fél marék petrezselyem
• Bors

A panírozáshoz:

• Liszt
• Tojás
• Zsemlemorzsa

A sütéshez:

• Olaj

Elkészítés:

A gyereket sózzuk rá Keresztanyura, aki nagyon lelkesen fogja vállalni a bébiszitter feladatot és közben még csacsogni is lehet.

A gombákat hámozzuk meg, a tönkjüket törjük ki és vágjuk apróra. A „pici olajon” kezdjük fonnyasztani a tönkdarabokat. Dobjuk hozzá a kakukkfüvet, a petrezselymet (apróra vágva természetesen), borsozzuk és nyomjuk bele a fokhagymát. Sózni nem kell, mert a juhtúró sós. Ha a gombadarabkák összeestek és magukba szívták az ízeket, öntsük hozzá a juhtúróhoz és jól keverjük el. Minden gombát töltsünk meg színültig a masszával, majd borítsuk őket kettesével össze. Kissé nyomkodjuk meg, hogy a töltelék középen összetapadjon, de azért vigyázzunk a nyomkodással, nehogy eltörjön a gomba.

Azonban Keresztanyu ide, Keresztanyu oda, Hangának sem lehet a végletekig lekötni a figyelmét, mint mindig, most is nagyon érdekelte, hogy mit csinálok. Néhányszor fel kellett emelni és meg kellett neki mutatni, hogy ez itt a gomba, ez a túró, az egy tányér, az meg a serpenyő. Ő pedig nagyokat mosolygott és élénken mutogatott, hogy „Hámm-hámm” - úgy látszik, felfogta, hogy mire megy ki anyu ténykedése - illetve egy gombát is meg kellett egészen közelről vizsgálni.

A panírozásnál érdemes dupla panírt használni (liszt, tojás, zsemlemorzsa, tojás, zsemlemorzsa), hogy sütés közben nehogy kifolyjon a töltelék. Sütésnél használjunk inkább mélyebb, de kisebb alapterületű lábast, mert az olajnak kb kétharmadig el kell fednie a gombuszokat. (A kisebb alapterületűt azért írtam, mert úgy mégis kevesebb olaj kell. Mivel elég nagy gombócok ezek, ha egy nagy serpenyőben egyszerre akarjuk kisütni őket, nagyon sok olajat el kell használnunk.)

Ha nem kell egy árvaházra való mennyiséget előállítanunk, akkor elég gyorsan elkészülhetünk ezzel az ebéddel is. Én vegyes salátát és rizst kínáltam hozzá, Keresztanyu tartárba sem átallotta beletunkolni (tényleg nagyon finom vele egyébként, ajánlom kipróbálásra).