Baconos lencsesaláta fasírttal

Ez a receptem még egy régebbi újságban jelent meg, de most aktuális igazán:

És akkor a recept, hogy olvasható verzióban is megtekinthető legyen:

Hozzávalók a fasírthoz:

• 60 dkg darált hús (a legjobb a sertés-marha keverék, de sima sertés húsból is finom) 
•  két szelet kenyér vagy kb másfél zsemle (jó, ha kicsit szikkadt)
• egy tojás
• egy púpos teáskanál pirospaprika
•  két nagy gerezd fokhagyma
• két nagy csipet só
• egy mokkáskanál őrölt bors

A panírozáshoz:

·         zsemlemorzsa

A sütéshez:

·         olaj

 Hozzávalók a baconos lencsesalátához:

• másfél bögre lencse
• három bögre víz
• két gerezd fokhagyma
• két-három babérlevél
• 6 szelet bacon
• 1 teáskanál olívaolaj
• fél citrom leve
• 1 teáskanál mustár
• 1 mokkáskanál cukor
• egy közepes fej lila hagyma
• só, bors

A lencsesalátához a hagymát tisztítsuk meg, vágjuk félbe és hajszálvékonyan szeleteljük fel, majd sózzuk be és tegyük félre. A lencsét a vízben két nagyobb csipet sóval, a babérlevéllel és a fokhagymával főzzük „haraphatóra”.

Közben állítsuk össze a fasírtot: a kenyeret áztassuk langyos vízbe, az összes többi hozzávalót tegyük egy tálba, a fokhagymát nyomjuk át fokhagymanyomón vagy vágjuk apróra és úgy adjuk a masszához. A kenyeret nyomkodjuk ki, adjuk a fasírthoz és az egészet alaposan gyúrjuk össze. Formázzunk belőle kb 4 cm átmérőjű golyókat és forgassuk meg őket a zsemlemorzsában. Bő olajban - ami kb 2/3-ig ellepi - süssük minden oldalukat aranybarnára.

Amíg sülnek a fasírtok, összeállíthatjuk a salátát: a bacont szeleteljük fel kb egy cm-es csíkokra és az olívaolajon lassú tűzön pirítsuk meg, hogy a zsírja kisüljön és ropogóssá váljon. A citromléből, a mustárból, a cukorból és kb másfél evőkanál baconből kisült zsírból keverjük ki a saláta öntetet (ezt lehet rögtön abban a tálban, amiben tálalni szeretnénk, így nem kell plusz edényt mosogatni és az öntet 100%-ban felhasználásra kerül). A lencsét szűrjük le és még melegen adjuk az öntethez. Keverjük bele a lesózott lilahagymát és a bacont is (további zsír nélkül), és ízesítsük még egy kevés borssal. Picit hagyhatjuk állni, hogy a lencse magába szívja az ízeket, de ne sokáig, mert ez a saláta melegen vagy langyosan a legfinomabb. A fasírttal tálaljuk.

 

Elegáns desszert nem csak karácsonyra - Eszterházy pohárkrém

Úgy kezdődött, hogy jó néhány hónappal ezelőtt elrontottam egy Eszterházy tortát. Nagyon finom lett, viszont - talán a tejszínhab minősége miatt - túl lágy lett a krém, így nem lett igazán tartós az eredmény, majdnem, hogy kiskanállal kellett megenni a tortát a végén, viszont a férjem azóta emlegette, hogy ő bizony szívesen fogyasztaná ezt az "elrontott" krémet egy pohárkrém formájában, mert hát minek oda az a sok tészta, meg milyen elegáns is lenne valamilyen családi ünnepkor. Most tehát a szülinapján engedtem a finom lelki puhításnak és lesz ami lesz alapon nekifogtam egy ilyen pohárkrémes csoda elkészítésének. Hál' Istennek, ő teljesen oda volt és hát mi tagadás, szerintem sem lett rossz: legalulra egy puha csokiréteg került, majd középen jött a főszereplő, a diós, rumos vaníliakrém néhány piskótadarabbal gazdagítva, a tetején pedig a cukormáz a szokásos Eszterházy díszítéssel. Mivel az alsó csokiréteg keserű csokiból készült, a közepe pedig lágy és rumos, egyáltalán nem lett émelyítő a végeredmény, és úgy a legfinomabb, ha az ember mindhárom rétegből vesz a kanalára egyszerre. Azt nem mondom, hogy a világ legegyszerűbb desszertje, de legalább sütni nem kell. Igyekszem pontos ügymenetet írni, nehogy valahol elcsússzon a dolog.

Hozzávalók 6, kb két-két és fél dl űrtartalmú pohárhoz:

Az alsó réteghez:

• 6 dkg étcsokoládé
• 1 dl tejszín

A középső réteghez:

• 1 cs. vaníliás pudingpor
• 5 dl tej
• 3 evőkanál cukor
• 2 dl habtejszín (cukrozott, de ne legyen benne keményítő vagy fixáló)
• 1 evőkanál rum aroma
• 10 dkg darált dió
• 6 db kerek babapiskóta, avagy piskótatallér

A tetejéhez:

• egy nagyobb vagy két kisebb tojás fehérje
• 10 dkg porcukor
• kb 2 dkg tortabevonó étcsokoládé (használhatunk sima étcsokit is, de akkor előbb olvasszuk fel és nézzük meg mennyire folyós, nehogy a margarin hozzáadásával túl híg legyen. Mézszerűen folyósnak kell lennie.
• egy fogpiszkáló
• egy teáskanálnyi margarin vagy olaj

Azzal kezdjük, hogy a pudingport a csomagon található utasításoknak megfelelően megfőzzük a tejjel és a cukorral. Na ez nem igaz. Töredelmesen bevallom, hogy én nem szoktam külön felforralni a tejet majd összeöntögetni és újra felforralni, hanem a port a cukorral és a tej egy kis részével (kb 1 dl) hidegen csomómentesre keverem már abban az edényben, amiben főzni akarom. Ezt egy kézi habverővel a legkönnyebb megtenni, majd hozzáöntöm a többi tejet, elkeverem, alágyújtok és felforralom, miközben folyamatosan kevergetem. Még soha nem lett csomós, pedig azt sem mondhatnám, hogy takarék lángon óvatosan melegítgetem. Ha ez megvan, akkor ezt most kihűtjük. A család többi tagjánál különböző szankciókat helyezünk kilátásba, arra az esetre, ha belenyalnak a pudingba, majd jóhiszeműen magára hagyjuk. 

Ráérünk akkor folytatni a munkát, ha a puding teljesen kihűlt. Akkor viszont belevágunk a sűrűjébe: egy tálban felforrósítjuk a tejszínt a mikróban, beletördeljük a csokoládét és addig kevergetjük, míg fel nem olvad teljesen. Ne ijedjünk meg, ha hígabb lesz, mint amit sütik tetejére szoktunk kenni, hígnak is kell lennie, mert azt szeretnénk, ha a hűtőben elszállásolt desszertek alján a csoki puha maradna akkor is, ha teljesen áthűl. Így inkább, ha nem találjuk elég hígnak, öntsünk még egy kis tejszínt hozzá, mert a csoki fajtájától is függ, hogy milyen állagú lesz az olvasztás után. Ezt a mennyiséget osszuk el hat pohár alján és egyelőre ideiglenesen költöztessük be őket a hűtőbe.

Következő lépésként vágjunk neki a középső, lényegi rétegnek. A 2 dl habtejszínt verjük lágy habbá. Figyelem: a tejszín legyen hideg, különben megmakacsolja magát és az életben nem lesz belőle hab. Olyan legyen az állaga, ami már azért tartja a formáját, de süteményt még nem mernénk vele díszíteni, mert félnénk, hogy idővel elfolyik. A pudingot habverővel keverjük át és keverjük hozzá a rum aromát és a diót is, majd fakanál segítségével elegyítsük össze a tejszínhabbal. (A habot tegyük a pudinghoz és ne fordítva, nehogy összeessen.) Lágy, könnyű, de folyósnak azért nem nevezhető masszát kell kapnunk. Kapjuk elő a poharakat a hűtőből és osszuk el bennük a krém felét. Minden pohárba morzsoljunk bele egy piskótatallért, majd fedjük be a morzsákat a krém másik felével. Uccu vissza a hűtőbe.

Most, hogy már kezdünk belefáradni, elgondolkozunk rajta, hogy miért is kezdtünk ebbe bele és a hátunk is kezd belukadni a koncentrációtól és az asztal fölött görnyedéstől, jön a harmadik, legbonyolultabb lépés: a cukormáz és a díszítés. A tojásfehérjét (szintén legyen hideg, mert könnyebb dolgunk lesz) félig verjük fel, majd adjuk hozzá a porcukrot és addig verjük, amíg hófehér, fényes, formatartó massza lesz belőle és ha a két ujjunk közé csippentünk belőle és eldörzsöljük, nem érezzük a cukorszemcséket. Ennek a műveletnek jobb elektromos habverővel nekiállni, hacsak nem vagyunk fitness világbajnokok, mert eltart egy darabig. Ha mégis sikerül elérnünk a kívánt eredményt, kapjuk ki a poharakat a hűtőből és kanalazzuk rájuk a cukormasszát. A csokit olvasszuk fel, adjunk hozzá annyi zsiradékot (margarint vagy olajat), hogy sűrűn folyós legyen, majd a poharak közepétől kifelé irányuló csiga vonalban csorgassuk a fehér mázra. Én ezt úgy odottam meg, hogy egy kb 15 cm széles szeletet lemetszettem a sütőpapírból, ebből tölcsért hajtogattam, aminek csak egy egészen pici lyukat hagytam az alján, a tetejét pedig kihajtogattam. Ebbe kanalaztam a csokit, a tölcsér tetejét becsavartam és így nyomtam óvatosan a csokoládét a poharak tetejére. Ez a legnehezebb művelet szerintem ebben a desszertben, úgyhogy ha megvannak a csigabigák, büszkék lehetünk magunkra (én is az voltam). 

Az utolsó mozzanat, hogy egy fogpiszkáló segítségével kialakítsuk a virág formát. A csiga közepétől húzzuk el a masszát a pohár széle felé. A következő csíkot a pohár szélétől húzzuk a csiga közepe felé, és így tovább felváltva, amíg körbe nem érünk.

Jó hír: készen vagyunk. Az így elkészült remekműveket tegyük hűtőbe legalább két órára, aztán fogyasszuk egészséggel.

Maradékból lakomát! - Fűszeres sütőtök krémleves egy kis csavarral

Már nem tudom, hogy mióta készültem megírni ezt a bejegyzést. De hát nem olyan egyszerű leülni nyugodtan, csendes magányban és összeszedetten szép kerek történetet és barokkos körmondatokat rittyenteni az étel mellé körítésnek, ha az embernek egy két és fél éves, örökmozgó, igen cserfes és kíváncsi kicsi lánya van, aki ráadásul imád gombokat nyomogatni és kipróbálni újra és újra mindent, amit nem szabad. Meg "dógozni" (értsd: ész nélkül csépelni a számítógép billentyűzetét). És mivel ezt a tevékenységet rendkívül irigyli az apjától, és látszik rajta, hogy borzasztóan izgatja a fantáziáját, elővettünk neki egy régi, használaton kívüli billentyűzetet, hogy azt csapkodja és azon dolgozzon, de ez nem volt neki elég, egér is kellett, előtúrt hát a szobájából egy régi, kacsa formájú rágókát, amit még akkor kapott, amikor jöttek a fogai és elkezdte tologatni az asztalon, a billentyűzet mellett, mintha egér lenne. Kisvártatva odament az apjához, és rámutatott apa igazi egerére és a következő párbeszéd zajlott le közöttük:

- Ez a te egered, Apa?

- Igen kislányom, ez az én egerem.

- Nekem is van egerem, csak az kacsa.

De visszatérve mai ételünkre, most szeretnék egy ötletet leírni arról, hogy mit lehet csinálni a másnapos, kihűlt, úgynevezett punnyadt sütőtökkel, amit nem ettünk meg azonnal frissiben.

Az első dolog, amit szeretnék információ gyanánt közölni, hogy én a sütőtököt nem feltétlenül natúran szoktam megsütni (kivéve Hanga adagját), hanem megfűszerezem. Nevezetesen olíva olajjal, köménymaggal, csilivel és kurkumával. És akkor sem dobom ki, ha nem sikerült mindet egyszerre megenni, hanem levest főzök belőle. Most legutóbb pedig egy komplett ebédet kerekítettem a maradék sütőtökből, mert, hogy ne csak egy leves legyen, hanem egy laktató fogás, készítettem hozzá leveles tésztából egy kis baconos, sajtos kísérőt is. Az intenzív, füstölt ízű ropogtatni való nagyon jól kiegészíti a leves édeskés ízét és még jól is lakunk vele.

Hogy rövidre fogjam:

Hozzávalók a leveshez:

• 3-4 gerezd megmaradt sült tök
• kb 2 dl húsleves (kockából tökéletes)
• kb 1 dl főzőtejszín

Hozzávalók a baconos csavarthoz:

• 25 dkg leveles tészta
• kb 8 szelet bacon
• reszelt sajt
• tojás a kenéshez

A rettentően komplikált elkészítés pedig:

Leves: 

A húslevest főzzük meg, főzzünk kicsit többet, mert a leves sűrűségét ezzel fogjuk tudni majd ízlésünknek megfelelően beállítani, és tartsuk melegen. Ha nem fűszerekkel sütöttük meg a tököt előzőleg, akkor sincs gond, mert most belefőzhetjük őket a levesbe, a végeredmény ugyan az lesz. A sütőtökről húzzuk le a héját és dobjuk a turmixgépbe. Engedjük fel a húslevessel, majd turmixoljuk simára. Öntsük az egészet egy lábasba és öntsük hozzá a tejszínt (a tejszínt azért nem tesszük hozzá turmixolás előtt, mert túlhabosodna tőle a leves és az nem csini). Forraljuk fel és menet közben állítsuk be a tetszőleges sűrűséget.

Baconos csavart (a kép alapján nem nehéz elképzelni):

A sütőt melegítsük elő 200 fokra és egy sütőlemezre tegyünk sütőpapírt. A leveles tésztát nyújtsuk ki 2-3 mm vékonyra úgy, hogy közben legjobb képességeink szerint őrizzük meg a téglalap formát. Ha megvagyunk, csíkozzuk fel a tésztát 2-3 cm szélesen és mindegyik csíkra fektessünk egy szelet bacont. Semmi esetre se essünk kétségbe, ha nem ugyan olyan hosszúak a tészta csíkok, mint a bacon szeletek, igény szerint hajtsuk vissza vagy vágjuk le a kilógó részt, ha pedig szükséges, akkor pótoljuk ki, hogy végigérjen a tésztán. Ezután fogjuk össze a tésztát a ráfektetett baconnal és csavarjuk meg kétszer-háromszor. Fektessük a sütiket a sütőlemezre és a felénk, felfelé kilátszó tésztarészeket kenjük meg felvert tojással. A bacont ne. Majd szórjuk meg reszelt sajttal és kb 10 perc alatt süssük aranysárgára őket.

Zsemle muffinsütőben

Egy tipikusan novemberi őszi napon, mikor már odakint sötét volt és egy bolt sem volt nyitva a közelünkben, a kenyértartó pedig üresen tátongott másfél órával vacsoraidő előtt, hirtelen ötlettől vezérelve azt gondoltam, hogy a szokásos kenyércipó helyett kis muffinzsemléket fogok készíteni vacsorára. Az eredmény engem is meglepett: nádszál kislányom, aki előző nap az unokatestvére születésnapján a kb 8-féle ételnek és 3-féle süteménynek és egyikéből sem volt hajlandó enni egy falatot sem, és egész nap gyakorlatilag zöldségen, almán háztartási kekszen és kukorica pufin kívül semmi mást nem lehetett beletuszkolni, másfelet megevett a zsemlékből egy ültő helyében. Pedig nem lufizsemlékről van szó, hanem finom, testes, ropogós teljes kiőrlésű liszttel készült tápláló péksütiről.

Kedves Olvasó, ha ezzel a bevezetővel megfelelően kíváncsivá tettelek, mondom is a receptet.

Hozzávalók:
(gyakorlatilag a kenyértészta, csak kicsit változtattam rajta)

• 25 dkg finomliszt
• 25 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
• 2 csomag instant élesztő
• 1 púpos teáskanál cukor
• 2 csapott teáskanál só
• késhegynyi köménymag (őrölt)
• kb 3,5 dl meleg víz (nem forró)

Elkészítés:

A fentieket összegyúrjuk (tényleg ennyi, csak egybe kell önteni őket és jól kidagasztani, ha van dagasztós robotgépünk, az nagyon jó). A tészta ne legyen se kemény, se nagyon lágy. Ha egy picit ragacsos a felszíne, az a jó, de ha kezd nokedli tésztára emlékeztetni, akkor gyúrjunk még bele egy kis lisztet. Ha teljesen simára dagasztottuk és gyúrás közben néha pöffen egyet, akkor elkészült. Letakarva, kilisztezett edényben kelesszük a kétszeresére (azért kell a meleg víz, mert azzal langyos lesz a tészta és gyorsíthatunk a folyamaton). Közben a muffintepsi mélyedéseit vékonyan vajazzuk ki és az aljukat hintsük meg liszttel. A sütőt melegítsük elő 220 fokra (alsó-felső sütés).

Ha ezen is túl vagyunk, borítsuk deszkára a tésztát és osszuk szét: ha 10 felé osztjuk nagyobb - mint a képen -, ha 12 felé, akkor kicsit kisebb muffinzsemléket kapunk. Mindegyik adagból formázzunk gombócot és pottyantsuk a muffintepsibe. Ez után ismét hagyjuk kelni a zsemléinket kb 20 percig, míg elkezdenek megemelkedni, majd toljuk őket a sütőbe. Kb 25-30 perc alatt sülnek meg.

Ennyi! Jó étvágyat a vacsorához!

(A zsemlékről készült fotóról annyit, hogy nehéz úgy szép fényképet csinálni, hogy a család a fotóalanyok nagyrészét felfalta, a gyerkőc pedig rettenetesen kíváncsian ott kotnyeleskedik és rángatja anya karját a lentebb olvasható felkiáltással.)

"Engem is fényképezzél le, Aja!"

Lencsés marharagu

Nem nagyon tudok mit hozzáfűzni. Szétomlós marhahús gazdag szószban, lencsével, mert épp erre volt gusztusom. Nem szép, a fotók sem sikerültek túlzottan, de - és itt most nem szeretnék nagyképűnek tűnni - egy igazi ízbomba lett belőle.

Ezt az ételt reggel kell elkezdeni főzni, ha ebédet akarunk belőle, mert kb 2,5-3 óra főzés kell neki, viszont ha egyszer odatettük a tűzre, órákon keresztül semmi dolgunk nincs vele, csak néha megkeverni.

Hozzávalók (ez az adag 4 személynek bőven elég, nem nagyon lehet belőle keveset készíteni):

• kb 40 dkg marhahús (én lábszárból készítettem)
• egy bögre lencse
• egy nagy fej hagyma
• egy közepes sárgarépa
• kb 1.5-2 dl vörösbor (mondjuk szó, mi szó, én fehérborral csináltam, azzal is nagyon jó lett, de a vörös illik bele igazán)
• néhány szál zeller vagy egy negyed zellergumó
• két evőkanál olaj
• két kis konzerv sűrített paradicsom
• két gerezd fokhagyma
• egy teáskanál cukor
• egy csapott teáskanál bors (ízlés szerint lehet kevesebb is)
• kb egy púpos teáskanál só
• késhegynyi köménymag
• egy teáskanál borsikafű
• egy csapott teáskanál őrölt rozmaring (vagy egy púpos teáskanál friss)
• fél citrom leve
• 2-3 babérlevél
• kb egy evőkanál pirospaprika

Elkészítés (a sok hozzávaló ellenére nem kell megijedni, egyáltalán nem bonyolult):

A lencsét áztassuk hideg vízbe. A húst falatnyi kockákra vágjuk, a hagymát apróra kockázzuk, a sárgarépát lereszeljük nagylyukú reszelőn. Ha zellergumónk van, azt is lereszeljük, ha levelünk, akkor azt apró darabokra vágjuk. Kicsit felhevítjük az olajat a fazékban és a zöldségeket rádobjuk dinsztelni. A lángot vegyük közepesre és sózzuk meg a zöldségeket. Ha valamennyire megpuhultak, és összeestek, dobjuk rá a húst és jöhetnek a fűszerek: fokhagyma, köménymag, cukor, só, bors, babérlevél, pirospaprika, borsikafű, rozmaring, majd öntsük az egészet nyakon a borral és a paradicsommal. Keverjük jól össze, fedjük le, a lángot vegyük kicsire és kezdjünk valami egész mással foglalkozni, mert mostantól két órán keresztül az ég világon semmit nem kell csinálni az ebédünkkel (esetleg néha megkeverni és megnézni, hogy nem főtte-e el a levét; ha igen, akkor vízzel és/vagy borral pótoljuk, nehogy leégjen).

Ha a hús megpuhult, a szaftja pedig besűrűsödött és a reszelt zöldségeket sem lehet már felfedezni benne, adjuk hozzá a lencsét, öntsük fel egy bögre vízzel, amit majd főzés közben szépen fel fog szívni, a mártás összes finom ízével együtt. Ha a lencse megpuhult, a ragu szép sűrű és minden víz elfőtt róla, csorgassuk bele a citromlevet, keverjünk egyet rajta és már készen is vagyunk.

Friss kenyeret kínáljunk hozzá. (De szerintem anélkül is meg lehet enni, ha valaki vigyázni szeretne a vonalaira, mert egyáltalán nem zsíros étel.)

Tipikus "ronda, de finom"...

Korfui szellő: koum quatos gyümölcskenyér

Derékig érő rozmaring sövény egy étterem mellett

Hol is kezdjem? Igen, a múlt hónapban volt olyan szerencsém, hogy testközelből tapasztalhattam meg a korfui ételeket. Meg a tengert. Meg a napsütést. Meg a rengeteg korfui látványosságot... Azonban most nem engedhetem meg magamnak, hogy az emlékek messzire röpítsenek, maradok inkább ezen blog témájánál, azaz az ételeknél. Alapvetően igaz ránk (férjemre és jómagamra), hogy ha azon ritka esemény történik meg velünk, hogy ellátogathatunk más országokba, mindenképp megpróbáljuk magunkba szívni az ottani ízeket és illatokat, végigkóstolni a helyi ételeket, amennyire csak lehetséges. Korfun sem történt ez másként, ott tartózkodásunk alatt megpróbáltuk végigenni a nemzeti étlapot. Megkóstoltuk a rozmaringgal, fokhagymával, krumplival alufólia csomagban omlósra sütött bárányt, a cserépedényben sokáig párolódott marhahúst zöldségekkel és feta sajttal megrakva, illetve a finoman fűszerezett paradicsomszószban szétesősre párolt marhát. Sajnos a görög neveiket ezeknek az ételeknek nem tudtam megjegyezni (ha te, Kedves Olvasóm, esetleg tudod, kérlek írd meg nekem), de most már tudom, hogy szorgosan dokumentálni kellett volna, hogy kellően részletes képet tudjak adni ezekről a finomságokról és ne vesszenek a feledés homályába és adott esetben némi nyomozás után akár a receptjeiket is megleljem valahol. Ez esetben tehát maradnak az emlékek, legközelebb majd körültekintőbb leszek.

De hogy visszatérjünk mai ételünk háza tájára, egy érdekességről is szót kell, hogy ejtsek. Merthogy van ez a koum quat, ami egyáltalán nem hangzik európainak, mint ahogy nem is az, mégis ide került valahogy, mégpedig a Távol-Keletről és Európában kizárólag Korfun termesztik. Maga a gyümölcs egy citrusféle, ami akkora mint egy dió és héjastul kell megenni. A korfuiak készítenek belőle likőrt, jamet, és kandírozva is kapható. Természetesen én sem álltam meg, hogy ne vásároljak belőle egy kóstolónyi mennyiséget, ami a repülőutat túlélve, sokat látott koum quatként a mai gyümölcskenyérben landolt és végezte be sorsát. A végeredmény olyan finom lett, hogy komolyan sajnálom, hogy nálunk nem lehet ezt a gyümölcsöt kapni, bár valószínűleg kandírozott narancshéjjal helyettesíthető, így rajtam kívül, meg azon a néhány emberen kívül, aki most esett haza Korfuról koum quattal felfegyverkezve, más is meg tudja sütni hasonlóképpen ezt a finomságot.

Ő itt a kandírozott koum quat maga, háttérben a koum quat jam, aminek a férjem szerint jaffa ízű savanyú cukor íze van...

Hozzávalók:

• 15 dkg liszt (+1 evőkanálnyi a gyümölcsökhöz)
• 5 dkg cukor (én nádcukrot használtam, mert az elvileg egészségesebb, de bármilyen cukor jó)
• 1 teáskanál sütőpor
• 12 dkg margarin
• 4 tojás
• 1 csipet só
• 1 csomag vaníliás cukor vagy egy fél vaníliarúd kikapart magjai
• egy citrom reszelt héja
• 1 mokkáskanál őrölt gyömbér (elhagyható)
• 5 dkg durvára tört mandula, dió vagy mogyoró (az enyémben hántolatlan mandula volt)
• 10 dkg mazsola
• 10 dkg koum quat (helyettesíthető kandírozott narancshéjjal)
• 5 dkg aszalt sárgabarack
• 5-8 dkg étcsokoládé
• ha valakinek van otthon narancslikőrje, ne adj' Úristen koum quat likőrje, abból is mehet bele 1-2 evőkanállal, nekem nem volt, de így is nagyon finom lett

Elkészítés:

1. Ne ijedj meg Kedves Olvasóm, azért nem azzal fogom kezdeni, hogy menjél Korfura koum quatot venni, hanem azzal, hogy melegítsük elő a sütőt 180 fokra (alsó-felső sütés) és vajazzunk-lisztezzünk ki egy gyümölcskenyér sütőformát.

2. A koum uqatot vágjuk ketté, magozzuk ki és daraboljuk össze. Vágjuk össze a barackot és a csokit is apró darabokra és a mazsolával és a durvára tört mandulával együtt keverjük össze egy tálban. Szórjuk meg egy evőkanálnyi liszttel és alaposan forgassuk össze. A liszttől a gyümölcsök a tésztában egyenletesen el fognak keveredni, mert nem tudnak összeragadni, és sülés közben nem süllyednek le a massza aljára.

3. A konyhában terjengő szagok alapján kezdjünk gyanakodni, hogy a sütő nem volt üres, amikor begyújtottuk. Húsfogó csipesszel távolítsuk el belőle az olvadozó, már-már folyós, füstölgő-bűzölgő befőttesgumi darabokat, amiket a kicsi lányunk rejtett oda a tudtunk nélkül és próbáljunk meg megszabadulni az égett gumiszagtól.

4. Ha normalizáltuk a helyzetet, a vajat keverjük ki a cukorral és a vaníliás cukorral (vaníliával), adjuk hozzá a tojásokat, majd ha jól elkeveredett, a lisztet, gyömbér port, sütőport, sót, citrom héjat és a likőrt is. Ha sima a massza, keverjük hozzá a gyümölcsöket és az egészet öntsük a sütőformába.

5. Kb 50-55 percig süssük miközben kicsit izgulunk, hogy a sütink nehogy átvegye a még mindig makacsul a konyhánkhoz ragaszkodó gumiszagot.

6. Kicsit hagyjuk kihűlni és csak utána szeleteljük, mert forrón széteshet.

 

A tészta receptje egy alaprecept, természetesen bármilyen más aszalt és kandírozott gyümölccsel használható.

Nem bírtam ki, hogy egy ilyen képet ne tegyek ide zárásnak :)

Dobos torta, Eszerházy torta stb. - hogyan fogjunk neki a hat lapos tortáknak? Fázisfotókkal, ahogy még én is megérteném

Keverjük ki a tojássárgáját a cukorral? Forgassuk a lisztet a tojáshabba? Süssünk hat egyforma lapot? De mit csináljunk, ha nincs hat tortaformánk és három mixerünk? Hogyan lesz a fura habból tortalap és hogyan kell kiszedni a tepsiből? Magamból kiindulva valószínűleg sokan vannak, akik - kezdő tortasütőként - az ilyen és ehhez hasonló utasításokat látva nehezen indulnak neki egy hatlapos csoda megsütésének, vagy akár le is tesznek a dologról, tekintettel, hogy már előre látják maguk előtt a kb. másfél napos procedúrát, melynek végén a dicsfényben és elismerő szavakban való fürdőzés helyett a romos konyha közepén hulla fáradtan roskadnak magukba néhány kitépett hajtinccsel övezve. Nos, ezt szeretném én most megelőzni, így jelenlegi legjobb tudásommal megpróbálom úgy leírni a hat egyforma, hajszál vékony piskótalap megsütésének menetét, hogy az is megnövekedett önbizalommal vághasson bele, aki még soha életében nem csinált ilyet. Szeretném előre bocsátani, hogy én is egy tömör receptleírás alapján indultam neki először az ilyen tipusú torta megsütésének. Amit most leírok, a saját módszerem, nem profi cukrászé, így lehet, hogy egyesek jót mulatnak majd rajta. Nem lesz rövid a leírás, de bátorkodom azt állítani, Kedves Olvasó, hogy ha ennek elolvasására szánsz némi időt, az jelentősen lerövidíti a kivitelezési, és ezáltal a későbbi bosszankodásra és idegeskedésre pazarolt percek számát, hogy aztán valami ilyesmit - vagy ettől sokkal szebbet - kaphassunk végeredményül:

Hozzávalók, alaprecept: 

• 7 tojássárgája
• 7 tojásfehérje
• 1 csipet só
• 15 dkg liszt
• 15 dkg cukor
• Az Eszterházy tortához használjunk 8 tojást, 10 dkg lisztet és 10 dkg darált diót.

Ugorjunk neki:

1. Távolítsuk el a családot a közelből. Szeretjük, imádjuk a gyermekünket, de úgy képtelenség a tojáshab tésztát pillekönnyűvé emelni, hogy közben drága kislányunk a tojásért nyújtózkodik és mindenáron ki akarja próbálni, hogy mindegyik ugyan úgy csattan-e a konyhakövön, majd szívesen pakolna egy kis finomlisztet a cukros edénybe pici ujjacskái segítségével, illetve kihasználná a mixer rángatásával történő tojáshab szétfröcskölésben rejlő lehetőségeket.

2. Bemelegítésként kezdjük egy kis rajzórával. Pakoljunk le mindent az ebédlőasztalról (a terítőt is) és gurítsuk ki rajta a sütőpapírt (a legjobb, ha szilikonos). Fogjuk meg az egyetlen tortaformánk alapját (a karikát) és egymás mellé rajzoljuk körbe hatszor a sütőpapíron, kb 4-5 cm-nyi helyet hagyva a karikák között, majd vágjuk le a megrajzolt karikákat a tekercsről.

A sütőt melegítsük elő 200 fokra és ha van olyan lehetőség, állítsuk légkeverésesre. Készítsünk elő két olyan tepsit, aminek a hátuljára vagy belsejébe alapterületre belefér a megrajzolt karikánk. Így kettesével fogjuk tudni sütni a lapokat. A legjobb erre a gáztepsi, nekem abból valamilyen oknál fogva kettő van, de ha Kedves Olvasóm, neked csak egy, akkor egy másik tepsit felfordítva használhatsz, amit a sütőrácsra tehetsz.

3. Válasszuk szét a tojások sárgáját és fehérjét (Nem kezdő tojásszétválasztóknak való feladat. Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, használjunk segédeszközt vagy törjük külön tálba egyesével a tojásokat és akkor adjuk a többihez, ha sikerült a művelet). A tojás legyen hideg, mert a fehérje akkor fog jól felverődni. A cukrot nagyjából felezzük el a sárgája és a fehérje között. A csipet sót a fehérjéhez tegyük.

4. A tojás fehérjét verjük kemény, hófehér habbá. Akkor jó, amikor a botmixert kiemelve belőle majdnemhogy ott maradnak a lyukak a habverők helyén. Az pedig, hogy a fehérjéhez is tettünk cukrot, azért hasznos, mert így sokkal stabilabb habot kapunk, kisebb az esély rá, hogy összetörjük a további elegyítések folyamán. A tojássárgájás cuccot is keverjük ki jó alaposan habverővel. Ez pedig akkor jó, amikor már szinte formatartó, halványsárga habos krémet kapunk belőle.

5. Keverjük a fehérjét a sárgájához. Ebben a sorrendben és ne fordítva, mert összetörjük a habot. Ezt fakanállal tegyük, lassú, nagy, kerek mozdulatokkal. Ugyanilyen mozdulatokkal keverjük a lisztet is, miután beleszitáltuk (igen, szitálni kell, nem elhanyagolandó), illetve Eszterházy tortánál a diót (azt nem kell szitálni, mert nem fér át a lyukakon). Legalább két részletben adjuk a száraz anyagokat a tojáshoz és óvatosan, fakanállal keverjük, alulról felfelé mozgatva a kanalat. Erről nehéz fázisfotót készíteni, de nagyjából ilyet kell kapnunk:

6. Most jön a trükk: terítsük a lecsupaszított ebédlő asztalon egymás mellé a hat megrajzolt sütőpapírt és osszuk el rajtuk a masszát a körökön belül, nagyjából egyenlő arányban. Először mindegyikre tegyünk egy nagy kanállal, aztán kezdjük elölről, és így tovább, míg el nem fogy.

7. Fogjunk egy evőkanalat és a hátuljával kenjük szét a masszát óvatosan, hogy kitöltsük a megrajzolt köröket. Nem baj, ha egy kicsit kifutunk a formából, sütés után majd tudunk rajta igazítani. Arra vigyázzunk inkább, hogy ne nehezedjünk a tésztára, csak szépen, óvatosan! Ja, és nem kell tökéletesen simának lennie.

8. Az így kapott tortakorongot húzzuk rá egy tepsire (csak tegyük mellé a tepsit, fogjuk meg a sütőpapír két sarkát és húzzuk át) és mehetnek is a sütőbe. Ha van több alkalmas tepsink, akkor kettesével, akár hármasával is süthetjük őket szépen, egymás alatt. Mivel vékonyak, kb 5 perc alatt megsülnek, de úgyis látni fogjuk, mikor kezd színesedni a széle, akkor már jó. 

Mialatt sülnek, készítsünk valamit oda, amire letesszük a forró tepsiket. Majd ugyan azzal a mozdulattal, amivel ráhúztuk a tepsire a korongokat, most húzzuk le őket a tepsiről az asztalra. Mivel sokat kell sütnünk, nem tudjuk megvárni, hogy a tepsin hűljenek ki, ezért azonnal meg kell ezt tennünk, ahogy kivesszük őket a sütőből, de a papír nem lesz olyan forró, hogy ne tudjuk megfogni. Kisült lehúz, nyers ráhúz és mehet tovább a sütés. Attól sem kell félnünk, hogy a megsült lapok a mozgatás közben eltörnek. Mivel szinte tojáshab az egész, hajlanak, mint a palacsinta, ha nem sütöttük sötétbarnára őket.

9. Utolsó lépésként válasszuk le a sütőpapírról a tortalapokat (most már nevezhetjük őket így :)). Terítsünk ki egy tiszta sütőpapírt, borítsuk rá a megsült tésztát (nyugi, tényleg nem törik) és a szélénél kezdjük el leválasztani a papírt, majd óvatosan húzzuk le, miközben ott fogjuk le a tésztát, ahol éppen húzzuk a papírt. Remélem, ez egyértelmű volt. :) Tehát tészta lefog, papír húz:

10. Ezennel van hat tortalapunk, már "csak" meg kell töltenünk őket a megfelelő krémmel és díszíteni. :D Nem baj, ha nem sülnek teljesen egyformára, amint látszik, az enyémek sem lettek azok, de ez a torta élvezeti értékén nem rontott, erről teljes bizonyossággal nyilatkozhatom. :) Neeem, a jobb felső sem kapott oda, csak a fotó miatt tűnik úgy. :D

11. Gyors áttekintés a további feladatokról (mivel itt most a tortalapok elkészítésén volt a hangsúly, a krémezés és díszítés már egy másik mese lenne, aki szeretné, hogy arról is szót ejtsek, emelje fel a kezét, a legközelebbi sütés alkalmával azt is részletesen lefotózom):

Fontos! Ha Eszterházy tortát csinálunk, a tetejét ne kenjük meg krémmel a cukormáz alá, mert lefolyik az egész. Kenjük meg a legfelső tésztalapot felforrósított barack lekvárral, tegyük néhány percre (mondjuk fél órára) a hűtőbe és ezután kenjük rá a cukormázat!