Korfui szellő: koum quatos gyümölcskenyér

Derékig érő rozmaring sövény egy étterem mellett

Hol is kezdjem? Igen, a múlt hónapban volt olyan szerencsém, hogy testközelből tapasztalhattam meg a korfui ételeket. Meg a tengert. Meg a napsütést. Meg a rengeteg korfui látványosságot... Azonban most nem engedhetem meg magamnak, hogy az emlékek messzire röpítsenek, maradok inkább ezen blog témájánál, azaz az ételeknél. Alapvetően igaz ránk (férjemre és jómagamra), hogy ha azon ritka esemény történik meg velünk, hogy ellátogathatunk más országokba, mindenképp megpróbáljuk magunkba szívni az ottani ízeket és illatokat, végigkóstolni a helyi ételeket, amennyire csak lehetséges. Korfun sem történt ez másként, ott tartózkodásunk alatt megpróbáltuk végigenni a nemzeti étlapot. Megkóstoltuk a rozmaringgal, fokhagymával, krumplival alufólia csomagban omlósra sütött bárányt, a cserépedényben sokáig párolódott marhahúst zöldségekkel és feta sajttal megrakva, illetve a finoman fűszerezett paradicsomszószban szétesősre párolt marhát. Sajnos a görög neveiket ezeknek az ételeknek nem tudtam megjegyezni (ha te, Kedves Olvasóm, esetleg tudod, kérlek írd meg nekem), de most már tudom, hogy szorgosan dokumentálni kellett volna, hogy kellően részletes képet tudjak adni ezekről a finomságokról és ne vesszenek a feledés homályába és adott esetben némi nyomozás után akár a receptjeiket is megleljem valahol. Ez esetben tehát maradnak az emlékek, legközelebb majd körültekintőbb leszek.

De hogy visszatérjünk mai ételünk háza tájára, egy érdekességről is szót kell, hogy ejtsek. Merthogy van ez a koum quat, ami egyáltalán nem hangzik európainak, mint ahogy nem is az, mégis ide került valahogy, mégpedig a Távol-Keletről és Európában kizárólag Korfun termesztik. Maga a gyümölcs egy citrusféle, ami akkora mint egy dió és héjastul kell megenni. A korfuiak készítenek belőle likőrt, jamet, és kandírozva is kapható. Természetesen én sem álltam meg, hogy ne vásároljak belőle egy kóstolónyi mennyiséget, ami a repülőutat túlélve, sokat látott koum quatként a mai gyümölcskenyérben landolt és végezte be sorsát. A végeredmény olyan finom lett, hogy komolyan sajnálom, hogy nálunk nem lehet ezt a gyümölcsöt kapni, bár valószínűleg kandírozott narancshéjjal helyettesíthető, így rajtam kívül, meg azon a néhány emberen kívül, aki most esett haza Korfuról koum quattal felfegyverkezve, más is meg tudja sütni hasonlóképpen ezt a finomságot.

Ő itt a kandírozott koum quat maga, háttérben a koum quat jam, aminek a férjem szerint jaffa ízű savanyú cukor íze van...

Hozzávalók:

• 15 dkg liszt (+1 evőkanálnyi a gyümölcsökhöz)
• 5 dkg cukor (én nádcukrot használtam, mert az elvileg egészségesebb, de bármilyen cukor jó)
• 1 teáskanál sütőpor
• 12 dkg margarin
• 4 tojás
• 1 csipet só
• 1 csomag vaníliás cukor vagy egy fél vaníliarúd kikapart magjai
• egy citrom reszelt héja
• 1 mokkáskanál őrölt gyömbér (elhagyható)
• 5 dkg durvára tört mandula, dió vagy mogyoró (az enyémben hántolatlan mandula volt)
• 10 dkg mazsola
• 10 dkg koum quat (helyettesíthető kandírozott narancshéjjal)
• 5 dkg aszalt sárgabarack
• 5-8 dkg étcsokoládé
• ha valakinek van otthon narancslikőrje, ne adj' Úristen koum quat likőrje, abból is mehet bele 1-2 evőkanállal, nekem nem volt, de így is nagyon finom lett

Elkészítés:

1. Ne ijedj meg Kedves Olvasóm, azért nem azzal fogom kezdeni, hogy menjél Korfura koum quatot venni, hanem azzal, hogy melegítsük elő a sütőt 180 fokra (alsó-felső sütés) és vajazzunk-lisztezzünk ki egy gyümölcskenyér sütőformát.

2. A koum uqatot vágjuk ketté, magozzuk ki és daraboljuk össze. Vágjuk össze a barackot és a csokit is apró darabokra és a mazsolával és a durvára tört mandulával együtt keverjük össze egy tálban. Szórjuk meg egy evőkanálnyi liszttel és alaposan forgassuk össze. A liszttől a gyümölcsök a tésztában egyenletesen el fognak keveredni, mert nem tudnak összeragadni, és sülés közben nem süllyednek le a massza aljára.

3. A konyhában terjengő szagok alapján kezdjünk gyanakodni, hogy a sütő nem volt üres, amikor begyújtottuk. Húsfogó csipesszel távolítsuk el belőle az olvadozó, már-már folyós, füstölgő-bűzölgő befőttesgumi darabokat, amiket a kicsi lányunk rejtett oda a tudtunk nélkül és próbáljunk meg megszabadulni az égett gumiszagtól.

4. Ha normalizáltuk a helyzetet, a vajat keverjük ki a cukorral és a vaníliás cukorral (vaníliával), adjuk hozzá a tojásokat, majd ha jól elkeveredett, a lisztet, gyömbér port, sütőport, sót, citrom héjat és a likőrt is. Ha sima a massza, keverjük hozzá a gyümölcsöket és az egészet öntsük a sütőformába.

5. Kb 50-55 percig süssük miközben kicsit izgulunk, hogy a sütink nehogy átvegye a még mindig makacsul a konyhánkhoz ragaszkodó gumiszagot.

6. Kicsit hagyjuk kihűlni és csak utána szeleteljük, mert forrón széteshet.

 

A tészta receptje egy alaprecept, természetesen bármilyen más aszalt és kandírozott gyümölccsel használható.

Nem bírtam ki, hogy egy ilyen képet ne tegyek ide zárásnak :)

Maradékból lakomát! – Magyaros gombás raguleves és püspökkenyér

Azt gondolom, hogy ettől maradékabb maradékfeldolgozást rég követtem a háztartásomban. Az utolsó pillanatos gombáktól elkezdve a fél hagymán keresztül a maradék aszalt gyümölcsökig, fonnyadozó banánig és tojásfehérjéig mindent felhasználtam. Na nem kell megijedni, nem az „egy helyre megy” bölcsességet követve gyúrtam egybe mindent és lett belőle valami felismerhetetlenség, hanem két nagyon finom ételt (egy levest és egy sütit) sikerült kikutyulnom ezekből a látszólag egymáshoz nem passzoló alapanyagokból.

Azt is el kell mesélnem, hogy a gyermekem kanálmániás lett. Teljesen mindegy, hogy van-e valami ehető a közelében, mindig kivadászik az evőeszközös fiókból néhány kanalat (rendszerint nem is elég neki egyszerre egy, hanem kettőt-hármat szokott elcsórni, nem tudom, mi jár a kis fejében, még én sem tudnék egyszerre két kanállal enni :D), és evést imitálva „Hámm!” felkiáltással a szájába veszi őket és cuppog hozzájuk, mintha valami rendkívül ízleteset enne éppen. Van, amikor nem is elégszik meg ennyivel, valamilyen edény is kell, amiből lehet kanalazni, vagy épp anyát is eteti. A kedvencem viszont az, amikor a rozsdamentes lábasokat sorban előveszi a szekrényből és két kanállal püfölni kezdi őket. Szerintem azt még a szomszédok is hallják, pedig kertes házban lakunk. Biztos ez is valami fejlődési lépcső, amivel tanul és fejleszti magát a gyermek, viszont ezzel a lépcsővel nem jár együtt az, hogy dolga végeztével vissza is tegye a kanalakat a helyére, következésképpen mostanában a lakás több pontján botlottunk már bele egy avagy több ilyen-olyan kanálba. Ha a férjem nem talál kiskanalat a kávéjához a fiókban, szoktam neki mondani, hogy nézzen szét a lakásban, biztosan rájuk akad valahol. De azért nem csak püfölni szokott ám a kicsi lányom, van, amikor teljesen komoly arccal kever, főz a kis lábaskákban, amikről már egyébként lemondtam és „kölcsön” adtam neki, nehogymár az én privilégiumom legyen csak a főzés! Lehet, hogy rám fog hasonlítani? :D Arra viszont nagyon büszke vagyok, hogy sikerült neki megtanítani, hogy csak a kanalakkal játszhat, ha villa akad a kezébe, akkor azt visszateszi (na jó, hellyel-közzel).

De vissza a Földre és a mai ebédhez: Ahogy az már általában hála Istennek lenni szokott, ma is elég gyorsan elkészültem, csak az tolta ki egy kicsit az elkészítési időt, hogy a fent említett, gyermekem bizonyára fontos fejlődési állomásául szolgáló kanálmánia miatt néha kutatnom kellett a lakásban egy-egy teás- vagy evőkanálért. De nem húzom tovább az időt, már írom is, hogy mi kellett a mai ebéd elkészítéséhez. Ez az adag most kivételesen négy személynek is elég, nekünk maradt a levesből bőven.

Nem nagyon szép süti, de határozottan finom

Hozzávalók a püspökkenyérhez:

A receptet egy újságban láttam és néhány változtatás után sikerült a süti összetevőinek az én maradékaimhoz idomulnia. Tehát az én verzióm:

• 4 tojásfehérje (maradék)
• 12 dkg porcukor
• 8 dkg liszt
• csoki (ezt nem nagyon tudom, hogy mennyi volt, egy negyed tábla étcsoki, plusz egy lefejezett, Húsvétról maradt csokinyuszi képezte a csokitartlamat)
• 5-6 dkg maradék aszalt szilva
• 6-8 dkg maradék mazsola
• 1 banán (jelen esetben kissé fonnyadt, de nekünk jó)
• 1 cs sütőpor
• 5 dkg dió (kivételesen ez nem maradék volt)
• pici rum aroma

Az elkészítés nem bonyi, így kell csinálni:

Az aszalt gyümölcsöket 1-2 órára vízbe kell áztatni. A sütőt be kell melegíteni 180 fokra és sütőpapírral ki kell bélelni egy őzgerincet, vagy valami szögletes, hosszúkás sütőformát. A tojásfehérjét fel kell verni habnak, amikor már félig felverődött, hozzá kell szitálni a porcukrot, beleönteni a rum aromát és így felverni keményre. A csokit és a diót durvára kell törni (ezt már tudod, Kedves Olvasó: zacskóba be és adni neki a húsklopfolóval, mehet együtt is a kettő). Az aszalt szilvát kicsit össze kell darabolni, a banánt félkarikákra vágni. A tojásfehérjéhez hozzá kell szitálni a liszttel elkevert sütőport és beleszórni a mindenféle finomságokat majd laza mozdulatokkal, fakanállal összekeverni. Ezen a ponton egy kicsit megrekedtem, mert nem találtam fakanalat (azt hiszem, nem említettem, hogy a fakanalakat is kedveli a leányom). Amúgy a cukor miatt nem esik össze olyan könnyen a tészta, úgyhogy annyira nem kell vele finomkodni, mint a sima tojásfehérje habbal. Én ezen a ponton egy picit aggódtam, mert úgy nézett ki, hogy az egészből egy liszt ízű habcsók lesz, mivel hófehér és sűrű a massza, de nem kell megijedni, nagyon finomra sikerült. :) Bele kell az egészet önteni a formába, elegyengetni és megsütni.

A gombaleves:

Egy kicsit egyedi lett, mert husit is raktam bele, süti mellé úgy gondoltam, hogy husis leves dukál. A húsos részt a még mindig a fagyasztómban hibernálódott pulyka egyes alkatrészei alkották, nevezetesen a mellének egy darabja, kockákra vágva.

Hozzávalók tehát:

• 1-2 ek olaj
• kb 25 dkg pulykamell felkockázva
• fél fej hagyma (maradék, természetesen, befóliázva várta a sorsát a hűtőben)
• két gerezd fokhagyma
• kb 30 dkg gomba (Én egy határozottan utolsó pillanatos adag gombát mentettem meg. Szoktam venni gombát, hogy majd hét közben főzök belőle valamit, aztán nem alakul mindig úgy és szegény ott szomorodik el a hűtőben.)
• egy sárga- és egy fehérrépa
• só, bors kakukkfű, pirospaprika, késhegynyi köménymag
• kb egyharmad pohár tejföl (meglepő módon maradék, há-há)
• kb egy dl tejszín

Továbbá:

• egy tojás
• liszt
• só

Amíg a süti sül, ezzel a levessel kiválóan lehet végezni és még az elveszett kanalakat is lesz időnk megkeresni. A kanalakon kívül egyébként mindig vannak időszakosan eltűnt dolgok, a cumitok időközben meglett, most épp a fényképezőgépem tokja van eltűnt státuszban. De én már nem aggódom. :D

Ja, igen, a leves: A hagymát finomra kell vágni, a zöldségeket meg kell pucolni és föl kell karikázni, a gombát felszeletelni. A kevés olajon meg kell dinsztelni a hagymát, majd magasabb fokozatra kell állítani a tűzhelyet, hozzá kell adni a zöldségeket (a gombát még nem) és nagy lángon kicsit pirítani, majd rá kell dobni a husit is és fehéredésig azt is pirítani. Most jöhet rá a gomba, ezt is addig kavargassuk az edényben, míg kissé össze nem esik. Így készen van a leves alapunk. Fűszerezzük sóval, borssal, pirospaprikával, köménymaggal, majd engedjük fel vízzel. A tejfölt és a tejszínt keverjük össze és ha felforrt a leves, habarjuk be vele. Ne felejtsük ki a fokhagymát és a kakukkfüvet sem (én majdnem elfelejtettem beleírni a receptbe :D)!

A tojást verjük fel a sóval és keverjünk hozzá folyamatos keverés mellett annyi lisztet, hogy lágy, de azért valamennyire formatartó masszát kapjunk. (Olyan omlett sűrűségűtől még egy kicsit sűrűbbet, de nehogy szilárd tésztát gyúrjunk belőle!) Egy kiskanál segítségével (újabb kutatás a lakásban…) szaggassuk bele a levesbe. Ezt úgy a legkönnyebb, ha minden szaggatás előtt belemártjuk a levesbe a kiskanalat, így nem fog rátapadni a massza. Ha a kis galuskák feljöttek a leves tetejére, már csak egyet kell forralni rajta és kész. :)

A lányomra pedig nagyon büszke vagyok, mert a kanalat azért nem csak játékra használja. Most kezd tanulgatni kanállal enni és azt kell, hogy mondjam, hogy annak ellenére, hogy így nagyjából minden étkezés után át kell öltöztetni teljesen el vagyok olvadva, amikor próbálkozik és nem adja fel akkor sem, ha többedszerre sem sikerült a szájába irányítani a falatot. Mondjuk a lelkesedése azzal is együtt jár, hogy még a kiflit meg a kölesgolyót is kanállal kell enni, viszont ma már sikerült a levesből egy két zöldségdarabot teljesen egyedül, segítség nélkül kanállal megennie. :) Fejlődünk-fejlődünk, nincs megállás. :D

Megszórtam porcukorral, de őszintén szólva, sokkal szebb így sem lett. :)