Maradékból lakomát! - Egy kis quiche - zöldséges és szép színes

Sokat gondolkodtam ma, hogy mi legyen az ebéd. Aztán, mivel napok óta ettem volna valami tésztás sütiszerűséget, úgy gondoltam, hogy összekötöm a kellemest a hasznossal és egyúttal kipaterolom a maradék maréknyi zöldségeket a fagyasztóból, amik már önmagukban semmire sem lennének elegendőek, mindet összekeverem egy lábasban és quiche köntösbe öltöztetem. Ezt a francia pitét leginkább tavasszal, a spárgaszezonban szoktam készíteni, viszont most is kapóra jött az alaprecept, csak a beltartalmat cseréltem ki benne. 

Így több legyet is üthetünk egy csapásra: finom süti, minden maradék zöldséget fel lehet benne használni (akár megsütött, másnapos sütőtököt vagy maradék zöldköretet is) valamint - pont a fentiekből következően - nagyobb mennyiségű zöldséggel láthatjuk el kicsi családunk szervezetét ezekben a vitaminszegény időkben. Az már csak hab tortán, hogy ez is egyszerű és gyorsan elkészíthető recept, amiben semmi nem kötelező. Olyan jó ízű lett, hogy a hús nem is hiányzott belőle.

Hozzávalók a tésztához:

• 25 dkg liszt
• 10 dkg vaj
• 1 tojás sárgája
• egy mokkáskanál só
• 0,75 dl víz

  Hozzávalók a töltelékhez:
Gyakorlatilag bármilyen zöldség, lehetőleg jó sok. Amit én felhasználtam:

• egy közepes fej hagyma
• egy sárgarépa
• két paradicsom
• 3 marék zöldborsó
• egy marék zöldbab
• háromnegyed kápia paprika
• két maréknyi fagyasztott vegyes zöldség
• só, bors 
• kevés olíva olaj
• kb 5 dkg olvadós sajt (akár többféle, szintén maradék)

Hozzávalók az öntethez:

• 1 dl tejszín
• 1 dl tej
• két tojás + a tésztából kimaradt fehérje
• 1 gerezd fokhagyma lereszelve vagy fokhagymanyomón átnyomva
• fél marék apróra vágott petrezselyem

És az elkészítés:

Kezdjük a tésztával. A lisztet morzsoljuk el a vajjal, majd adjuk hozzá a többi hozzávalót és gyúrjuk össze. Nem kell kidolgozni, csak nagyjából álljon össze. Majd csomagoljuk folpackba és tegyük a hűtőbe, amíg előkészítjük a zöldségeket.

A sütőt melegítsük elő 190 fokra. A zöldségeket tisztítsuk meg és - ha szükséges - aprítsuk össze. A fagyasztott zöldségeket nem kell kiolvasztani, csak öblítsük le a csap alatt meleg vízzel. Hevítsük fel az olajat egy serpenyőben és dobjuk rá a zöldségeket (kivéve a paradicsomot, mert annak a sütési idő is elég, hogy megpuhuljon). Sózzuk, borsozzuk és fedő alatt félig pároljuk meg őket.

Amíg párolódik a zöldség, nyújtsuk ki a tésztát és béleljünk ki vele egy piteformát (kb 26 cm-eset), vagy ha ilyen nincs, akkor egy sima tortaforma is megfelel. Úgy intézzük a dolgot, hogy a forma oldalán még egy 2-3 cm-es pereme is legyen a tésztának. Az alját szurkáljuk meg villával, majd süssük elő így üresen, úgy 15 percig, amíg a tészta kifehéredik és a legszéle elkezd sültsárga színbe hajolni. (Tapasztalatom szerint, ha villával megszurkáljuk a tészta alját, nem kell babbal, rizzsel stb... kibélelni, nem fog felhólyagosodni) Ha ezt az állapotot elértük, vegyük ki a sütőből és öntsük bele a zöldségeket. Az öntet hozzávalóit keverjük ki és locsoljuk a zöldségekre. A sajtot vájguk apró kockákra vagy reszeljük le és szórjuk a zöldségek tetejére.

A quiche-t toljuk vissza a sütőbe és addig süssük, amíg a tészta széle aranybarna nem lesz és a közepe megszilárdul (kb 40 perc). Ha megsült, kb negyed órát hagyjuk pihenni és utána vágjuk fel.

Újabb egészségesség: tortilla balzsamecetes hagymával, ricottás öntettel, pirított husival és sok zöldséggel megpakolva

Már egy ideje tervezgetjük itt családilag - Hanga persze nem - , hogy csinálunk valami jó kis mexikói ételt valamikor. Én bevallom, egyáltalán nem vagyok otthon a mexikói konyhát illetően, de egy szép napon, valami hirtelen ötlettől vezérelve - igen, megint* - bevásároltam némi tortillát és avokádót, azzal a céllal, hogy majd kinézek valahonnan valami tuti kis receptet amit aztán átvariálok úgy, ahogy nekem tetszik és óriási mexikói lakomát fogunk csapni. Meg is érkezett a sugallat, ahogy szokott, de már nem is tudom, hogy honnan és miért....

DE! Igen, megvan. Az történt, hogy ugye a ricottás szendvicskrémes receptemben említettem, hogy nem használom fel a teljes 25 dkg-os ricottamennyiséget, mert még ránk romlana a nagymennyiségű, egyébként igenjólsikerült krémecske, tekintettel, hogy a kapacitásunk nem engedné, hogy 1-2 nap alatt elfogyasszuk mindet. Így aztán egy jó 8 dkg-nyi ricotta még továbbra is szúrós tekinteteket meresztett rám a hűtőből. Szintén maradt az egyik ebédünkből némi pulykahús, mert az említett ebédhez előre kiporciózott és lefagyasztott pulykát használtam, de egy csomag kevés lett volna, kettő pedig sok, így a maradékot felmiszlikeltem és szintén várta a sorsát a hűtőben néhány olyan zöldséggel, amik már kezdtek belelépni az utolsó pillanatos korba. Tudom, hogy édesapám pipjei nagyon örültek volna némi zöldnek így tél közepén, még akkor is, ha szegény salátának valók már nem legszebb fényükben tündökölnek, de azt azért mégsem várhattam tétlenül, hogy a zöldségek elhalálozzanak a hűtőben és a kis tojók eledeleként végezzék. 

A fenti hosszas okfejtést összegezve tehát a végkövetkeztetés: ki kellett találnom valami olyan ételt, amiben mindhárom ételféleséget egy vakmerő ugrással kimentem az enyészet karmai közül és tortillába is göngyölhető. A gordiuszi csomót az alábbi recepttel oldottam fel: a húst megpirítottam egyszerűen sóval és borssal, a ricottából kevertem egy jó kis öntetet és az egészet egy nagyon ízes, dinsztelt hagymával feldobott zöldségeleggyel töltöttem a tésztába.

Részletek:

Hozzávalók a húshoz:

• apró kockákra vagy vékony csíkokra vágott csirke- vagy pulykamell - ebből minden tortillához egy pici marékkal számoljunk, szerintem 6 tortillához két csirkemell filé biztosan elég
• só, bors
• kevés olaj

Hozzávalók a ricottás öntethez:

• kb 8-10 dkg ricotta
• fél pohár natúr joghurt
• két evőkanál mustár
• egy teáskanál citromlé
• egy csipet cukor vagy egy mokkáskanál méz
• pici só és bors

Hozzávalók a dinsztelt hagymához:

• két nagy fej hagyma
• egy ek. olaj
• egy nagy csipet só
• egy ek. balzsamecet

Továbbá:

• tortilla
• zöldségek ízlés szerint, vagy amit épp meg akarunk menteni az enyészettől

Elkészítés:

Egy tapadásmentes serpenyőt forrósítsunk fel. Ha már jól felmelegedett, öntsünk bele egy kevés (kb kis evőkanálnyi) olajat, majd nagy lángon pirítsuk meg rajta a húst. Ha már kifehéredett és kissé kérget kapott, akkor sózzuk és borsozzuk.

A hagymát pucoljuk meg, vágjuk félbe és hajszál vékonyan szeleteljük fel. Egy serpenyőbe öntsünk egy kanálnyi olajat és adjuk hozzá a hagymát, majd sózzuk meg. Közepes lángon dinszteljük. A só kicsalja a nedveket a hagymából, ezáltal segít neki megpuhulni és nem is fog odaégni, csak párolódik. Ha megpuhult és láthatóan összeesett, kissé borsozzuk, majd zárjuk el alatta a gázt és locsoljuk meg a balzsamecettel, és alaposan keverjük össze.

Az öntethez a fent felsorolt hozzávalókat keverjük ki simára.

Hangát egyébként nagyon érdekli a főzés, egyre gyakrabban kéredzkedik, hogy vegyem fel, mikor főzök és nézi a karomból, ahogy sül a husi, vagy fő a tészta és bugyog a fazékban. Ilyenkor mindig elmondjuk, hogy ez lesz majd a "hamm", de most még nem szabad hozzányúlni, mert nagyon forró, csak nézni szabad. Szerencsére az soha nem jutott eszébe, hogy a tűzhelyen lévő lábasokhoz nyúljon, de elővigyázatossági okokból azért mindig a belső gázrózsákat használom. Viszont azt tudja, hogy ha meleg az étel, akkor meg kell fújni és ő is fújja, ha mondjuk neki. Sőt, egyszer öltöztetés közben mondtam neki, hogy felvesszük ezt a nadrágot, mert ez jó meleg, erre azt is fújni kezdte. :)

Már csak össze kell állítani az ételünket. A tortillákat melegítsük fel, majd töltsük meg a finomságokkal. Szerintem az a legjobb, ha az összes hozzávalót kitesszük az asztalra és mindenki összeállíthatja a sajátját. (Mi is így csináltuk, kivéve Hangát, akinek külön-külön pakoltam a tányérjára a hozzávalókat és desszertvillával egyesével kebelezte a husikat meg a zöldségeket. Apropó, azt nem tudom, említettem-e, hogy Hanga lelkesen gyakorol evőeszközzel enni. Én azt gondoltam, hogy a gyerekek kanállal tanulnak meg először enni, de lehet, hogy ez nem így van, mert a kicsi lányom evés közben mindig mutogatni szokott a fiókra, hogy adjunk neki tortavillát. Azzal úgy eszik, hogy megfogja az ételt a kezében, majd felszúrja a villára és úgy teszi a szájába. Már egész ügyes, nagyon kigyakorolta a folyamatot. A kanállal evés még nem igazán megy, mert ahogy teszi a szájához a kanalat, azzal együtt elkezdi dönteni is, így mire a szájához ér, minden kiborul belőle. Viszont nagyon makacs, így nem mindig hagyja, hogy segítsek, szóval el lehet képzelni az ebédlőasztal környékét, miután mondjuk pl. rizst eszik kanállal... :))

Visszatérve az ebédünkre, szerintem egészséges, laktató és gyors étellel lettünk ismét gazdagabbak. Persze legközelebb majd biztos valami más maradék lesz, amiből ebédet kell gyártani, de hát nem ismerünk lehetetlent. :) Joggal kérdezheted azonban, Kedves Olvasó, hogy mi lett az avocadoval, mert az nem szerepel a receptben. Nem tévedés. Tényleg nem szerepel. Várja a sorsát a hűtőben. :D

*Ez vagyok én: egyrészt jön a kattanás, amikor valamit meglátok a boltban, hogy biztos finomat lehetne csinálni ebből vagy abból az alapanyagból, másrészt mindig félek, hogy kevés lesz az étel és éhen halunk, ezért néha túllövök a célon, aztán meg nagyon büszke vagyok magamra és itt a blogon újságolom el, hogy milyen gazdaságosan főzök, mert minden maradékot felhasználok. :D

Csak úgy gyorsan: zöldséges-ricottás szendvicskrém

Már néhány bevásárlással ezelőtt történt, hogy lekaptam egy csomag ricottát a polcról és a következő érdeklődő kérdést intéztem a páromhoz:

- Ebből lehet valamilyen szendvicskrémet is csinálni, nem? - Ő meg azt mondta, hogy valószínűleg igen, erre én: 

- Jó, akkor majd kitalálunk valamit! - és a ricotta landolt a kosárban. Aztán a hűtőben. Aztán minden egyes hűtő nyitásnál ránéztem, hogy "Hú, ezzel is kellene kezdeni valamit, mielőtt megromlik..." és egy enyhe lelkiismeret furdalás kezdett eluralkodni rajtam, hogy ilyen könnyelmű módon szert tettem valamire, amihez semmi konkrét tervem nem fűződött, és átfutott az agyamon az önostorozó gondolat, hogy hová tűnt akkor a célirányos bevásárló énem, amikor szegény ricottát megvettem. Na jó, azért a történethez az is hozzátartozik ám, hogy nálunk szinte mindig van otthon valamilyen saját gyártású szendvicskence, mert a bolti felvágott egyrészt uncsi egy idő után, másrészt talán teszünk egy kicsit az egészségünkért azzal, ha olyan dolgokat eszünk, amiben tudjuk, hogy mi van. Viszont a szendvicskencék nagy része is némileg kalóriadús, és a karácsonyi bőség után megegyeztünk otthon, hogy visszaveszünk a tempóból és odafigyelünk kicsit azokra a fránya kalóriákra. Ezért most pihenőre küldtük a szokásos tojáskrémet, májkrém alapú szendvicsre valókat és kőrözöttet egy időre. Így jutottam el gondolatban a ricottáig abban a reményben, hogy sikerül belőle létre hozni valami egészséges kenyérre kenhetőt. Azonban ezzel az alapanyaggal nem vagyok kifejezetten gyakorlott, ha enyhén, viszont tőlem elvárható őszinteséggel szeretnék fogalmazni...

Szóval szegény, jobb sorsra érdemes ricotta csak megrovó pillantásokat lövellt felém a hűtőből néhány napon keresztül... Ma azonban mégis felragyogott a napja. Ebéd után gondoltam egy merészet és egy finom uzsonna reményében, minden előképzettség nélkül, egy hirtelen jött ötlettől vezérelve nekiálltam szendvicskrémet gyártani. Az alap koncepcióm az volt, hogy talán kihozhatok a dologból valami finomat, ha egészen apróra vágott nyers zöldségeket és néhány fűszert keverek vele össze. Az alapot néhány, otthon éppen fellelhető zöldség képezte, a többi menet közben alakult. Végül még most sem használtam fel a teljes 25 dkg ricottát, mert annyit mi ketten soha nem bírnánk megenni, de a maradék kb 8 dkg remek lesz egy finom spenótos tésztához, aminek a receptjét már korábban itt a blogon közzé is tettem  (itt olvasható, ha esetleg felkeltettem az érdeklődésedet). 

A végeredmény szerintem finom lett (persze, hisz másképp le sem írnám :D), ím a recept:

Hozzávalók:

• kb 15-20 dkg ricotta (de ahol nagyobb a család, bátorkodom javasolni az egész doboz felhasználását)
• egy fél kígyóuborka
• egy fél vajretek
• egy zöldpaprika
• só, bors
• 2-3 dkg parmezán
• fél gerezd fokhagyma
• egy púpos teáskanál petrezselyem és kapor (szárítottból nem kell púpos, elég a csapott teáskanál is)
• egy kisebb evőkanál margarin  (akit nem köt ígéret a kalóriaspóroláshoz, nyugodtan használjon vajat)
• egy teáskanál olívaolaj
• Nagyon finom lehet benne a piros kaliforniai paprika is, meg jól is mutatna, de nekem most sajnos nem volt itthon. Viszont ha valaki előre megfontolt szándékkal szeretne ilyet készíteni, feltétlenül szerezze be hozzá. Egy jó nagy szelet (vagy kettő) bőségesen elég.

Elkészítés:

Az uborkát és a retket reszeljük le nagylyukú reszelőn, a paprikákat vágjuk nagyon apróra, majd sózzuk be a zöldségeket egy nagy csipettel és hagyjuk kicsit állni, hogy kieresszék a levüket és kissé megpuhuljanak. (Zárójelben jegyzem csak meg, mert már lehet, hogy mindenki unja, de kicsi lányom, mikor látta, hogy itt bizony zöldségek kerülnek elő a hűtőből, hanyatt homlok rohant oda, hogy kicsaljon anyától némi kóstolót. Így nálunk a kígyóuborka másik fele bizony a másfél éves gyermekem pocakjában végezte, amit mintegy 10,3 másodperc alatt pusztított el...)

Ha már látjuk, hogy a zöldségek alatt összegyűlt a nedvesség, jól nyomkodjuk ki és keverjük hozzá a ricottához. A parmezánt és a fokhagymát kislyukú reszelőn lereszelve adjuk a masszához (a fokhagymának tényleg csak a felét reszeljük bele először, mert nyersen nagyon intenzív az íze, inkább fűszerezzünk később utána, nehogy elnyomja a zöldségeket), majd a vajjal, az olíva olajjal és a zöldfűszerekkel - és persze némi borssal - jó alaposan dolgozzuk össze az egészet. A legegyszerűbb ezt villával megtenni. Tegyük hűtőbe egy órára és máris fogyasztható.

A fénykép nem lett díjnyertes, mert már sötétben, lámpafénynél készült, de azért talán látszik rajta, hogy mit is akartunk a ricottától...

A magyar kínai

A kínaias ételeket a férjem hozta be a családba, én magamtól korábban nem mertem ilyesmibe bonyolódni. Nem mondom, egy kínai ember valószínűleg a hasát fogná a röhögéstől, hogy mi ezt annak hívjuk, de nekem az a személyes véleményem, hogy a kínai kifőzdékben kapható ételeknek sincsen sok köze az eredetihez. Ez az étel mondjuk nem kifejezetten gyerekbarát, így ha ilyet főzünk, akkor Hangának igyekszem valami más ebédet biztosítani.

Ennél az ételnél általában én vagyok a kiskukta és a férjem a konyhafőnök, mert az olyan „pasis dolog” a sistergő husit kavarni a tűzön, meg hát csak ő volt az, aki kitapasztalta a kínai csínját-bínját, nem is szeretném ilyenkor learatni a babérokat.

Keveset nem lehet ebből az ételből főzni, akár hogy igyekszünk, legalább 4 személyes adag lesz belőle.

Hozzávalók (nem szentírás, a zöldségek arányán és összetételén ízlés szerint lehet változtatni):

• 1 db wok (ha nincs, akkor egy tapadásmentes, mélyebb serpenyő is megteszi)
• egy férj, aki kutyulja a wokot, vagy ha mi vagyunk a főnökök, akkor valaki, aki a kezünk alá tolja a dolgokat, még mi a sistergő wokban vagyunk könyékig, ha egyik sincs, akkor minden további hozzávalót a kezünk ügyébe kell készíteni előkészítve, összedarabolva
• 25-30 dkg csirke- vagy pulykamell
• egy akkora gyömbér, mint egy felnőtt férfi hüvelykujjának legfelső ujjperce
• egy sárgarépa
• egy cukkini
• egy kaliforniai paprika
• (de lehet beletenni gombát, padlizsánt, zöldborsót, brokkolit, káposztát, kínai kelt, újhagymát, bambuszrügyet, babcsírát… bármit, amit az éhező kis lelkünk megkíván)
• egy fej hagyma
• 2-3 gerezd fokhagyma
• 2-3-4 dl húsleves, attól függ, ki mennyire szereti szaftosan,
• kb. fél dl szójaszósz, de kevesebbel induljunk, kóstolgatni kell, nehogy túl sós legyen
• 3-4 ek szezámolaj
• ha van, egy kupica rizsbor is finom bele, nekünk most nem volt
• bors
• 2 ek étkezési keményítő
• tehetünk még bele kínai ötfűszer keveréket, chilit vagy szezámmagot is (esetleg ebben a sorrendben mindet)

Elkészítés:

1. Szólni kell a férjnek, hogy jöhet kutyulni, aki megérkezik és rendelkezik, hogy a gyereket el kell vinni a tűzhely közeléből, nehogy baja legyen. Én ugyan mondtam neki, hogy ha én ezen ennyire izgulnék, akkor kb egy héten egyszer lenne ebéd. Egyrészt én megtanultam kerülgetni a gyereket és a kis aknamezőt, amit időközben a játékaival és a megszerzett konyhai eszközökkel létre szokott hozni a konyha padlóján, másrészt a belső lángokat használjuk a tűzhelyen, így nem nagyon érhet a gyerek a tűzhöz. Mindegy, ha apa főz, arrébb kell vinni a gyereket.
2. A husit fel kell csíkozni és bepácolni a következőkbe:  1-2 ek szezámolaj, 2-3 ek szójaszósz, bors, ötfűszer keverék és/vagy chili (ha van), fél evőkanál étkezési keményítő.
3. A zöldségeket fel kell szeletelni, darabolni, alapvetően tetszőleges formájúra, a lényeg, hogy vékonyak legyenek, hogy rövid idő alatt átsüljenek. Elvetemültek julienne-re is vághatják. A gyömbért nagyon apróra kell vágni, vagy reszelni is lehet, csakúgy, mint a fokhagymát. A hagymát is lehet apró kockára, vagy vékony szeletekre vágni, ahogy tetszik.
4. Ha van maradék húslevesünk, akkor az mázli, ha nincs, rittyentsünk egy keveset kockából.
5. Forrósítsuk fel a wokot. NAGYON.
6. Öntsük bele a maradék szezám olajat.
7. A továbbiakat az alábbi sorrendben szórjuk a wokba: hagyma, gyömbér, fokhagyma, husi, zöldségek keménységi sorrendben (esetünkben répa, paprika, cukkini). Minden adalék hozzáadása után várjunk kb negyed- fél percet, hogy az előző kicsit megpiruljon, közben folyamatosan kevergessük, rázogassuk a rakományt és tartsuk nagy lángon. Ha szeretnénk bele szezámmagot, azt most kell beleszórni.
8. Öntsük rá a maradék szójaszószt, majd a húslevest. Most lejjebb vehetjük a lángot alatta és egy kicsit hagyjuk párolódni. (Csak 1-2 perc kell neki, a zöldségeknek roppanósnak kell maradniuk.)
9. A maradék étkezési keményítőt keverjük el egy pici vízzel és öntsük az ételhez, hagyjuk egyet rottyanni.
10. Zárjuk el a gázt.
11. Kerítsük elő a gyereket a fedezékből.

Tálaljuk sima főtt rizzsel, tojásos rizzsel vagy rizstésztával (utóbbi elkészítéséhez sajnos nem tudok tanácsot adni...).