Lencsés marharagu

Nem nagyon tudok mit hozzáfűzni. Szétomlós marhahús gazdag szószban, lencsével, mert épp erre volt gusztusom. Nem szép, a fotók sem sikerültek túlzottan, de - és itt most nem szeretnék nagyképűnek tűnni - egy igazi ízbomba lett belőle.

Ezt az ételt reggel kell elkezdeni főzni, ha ebédet akarunk belőle, mert kb 2,5-3 óra főzés kell neki, viszont ha egyszer odatettük a tűzre, órákon keresztül semmi dolgunk nincs vele, csak néha megkeverni.

Hozzávalók (ez az adag 4 személynek bőven elég, nem nagyon lehet belőle keveset készíteni):

• kb 40 dkg marhahús (én lábszárból készítettem)
• egy bögre lencse
• egy nagy fej hagyma
• egy közepes sárgarépa
• kb 1.5-2 dl vörösbor (mondjuk szó, mi szó, én fehérborral csináltam, azzal is nagyon jó lett, de a vörös illik bele igazán)
• néhány szál zeller vagy egy negyed zellergumó
• két evőkanál olaj
• két kis konzerv sűrített paradicsom
• két gerezd fokhagyma
• egy teáskanál cukor
• egy csapott teáskanál bors (ízlés szerint lehet kevesebb is)
• kb egy púpos teáskanál só
• késhegynyi köménymag
• egy teáskanál borsikafű
• egy csapott teáskanál őrölt rozmaring (vagy egy púpos teáskanál friss)
• fél citrom leve
• 2-3 babérlevél
• kb egy evőkanál pirospaprika

Elkészítés (a sok hozzávaló ellenére nem kell megijedni, egyáltalán nem bonyolult):

A lencsét áztassuk hideg vízbe. A húst falatnyi kockákra vágjuk, a hagymát apróra kockázzuk, a sárgarépát lereszeljük nagylyukú reszelőn. Ha zellergumónk van, azt is lereszeljük, ha levelünk, akkor azt apró darabokra vágjuk. Kicsit felhevítjük az olajat a fazékban és a zöldségeket rádobjuk dinsztelni. A lángot vegyük közepesre és sózzuk meg a zöldségeket. Ha valamennyire megpuhultak, és összeestek, dobjuk rá a húst és jöhetnek a fűszerek: fokhagyma, köménymag, cukor, só, bors, babérlevél, pirospaprika, borsikafű, rozmaring, majd öntsük az egészet nyakon a borral és a paradicsommal. Keverjük jól össze, fedjük le, a lángot vegyük kicsire és kezdjünk valami egész mással foglalkozni, mert mostantól két órán keresztül az ég világon semmit nem kell csinálni az ebédünkkel (esetleg néha megkeverni és megnézni, hogy nem főtte-e el a levét; ha igen, akkor vízzel és/vagy borral pótoljuk, nehogy leégjen).

Ha a hús megpuhult, a szaftja pedig besűrűsödött és a reszelt zöldségeket sem lehet már felfedezni benne, adjuk hozzá a lencsét, öntsük fel egy bögre vízzel, amit majd főzés közben szépen fel fog szívni, a mártás összes finom ízével együtt. Ha a lencse megpuhult, a ragu szép sűrű és minden víz elfőtt róla, csorgassuk bele a citromlevet, keverjünk egyet rajta és már készen is vagyunk.

Friss kenyeret kínáljunk hozzá. (De szerintem anélkül is meg lehet enni, ha valaki vigyázni szeretne a vonalaira, mert egyáltalán nem zsíros étel.)

Tipikus "ronda, de finom"...

Ossobuco-szerűség, avagy szétomlós marhahusi zöldséges-paradicsomos szószban sokáig főzve

Mivel a tegnapi kis történet után nem csökkent a vágyam a meleg, húsos tésztaételek iránt, viszont a darált húst ellőttem a fasírtba, elkezdtem gondolkodni valami szétomlós, paradicsomszószos csodán. A kiindulási alapom az olasz ossobuco volt, ebből gondoltam tovább az én receptemet (na jó, nem aratom le az összes babért egyedül, a férjem javasolta, hogy ha szétomlós husis, paradicsomos mártásra vágyom, nézzem meg az ossobuco receptjét kiindulásnak). Így is tettem, és a végeredmény annyira jó lett, hogy muszáj megőriznem az én verziómat is az utókor számára :):

Hozzávalók:

• kb 40 dkg marhahús, de szerintem a malacka sem sértődik meg
• egy közepes méretű sárgarépa
• egy nagyobb darab zeller (nem kell egy egész zellergumó ehhez a mennyiséghez, csak úgy kb a harmada egy közepes gumónak, de lehet szárzellerből is csinálni)
• egy nagy vöröshagyma
• egy konzerv paradicsom, a „darabolt paradicsom paradicsomlében” verzió
• két gerezd foghagyma
• só
• bors
• két babérlevél
• fél-fél marék friss rozmaring és kakukkfű
• fél – 1 liter húsleves
• némi liszt és olaj
• egy fél citrom leve
• egy csapott teáskanál cukor
• kb 1 dl vörösbor (az ossobucoba fehér kell, azzal is biztos finom, nekünk ez volt itthon)
• apa, aki szórakoztatja a gyereket amíg én reszelek, vagdalok és kimegyek a kertbe fűszerekért (Ha ez nem áll rendelkezésre, akkor valami játék, amivel a gyerek lefoglalja magát, lehetőleg nagyon színes, izeg-mozog, zenél és verset is mond egyben :D. Nálunk apa csak fél megoldást jelentett ebben az esetben, mert időközben el kellett mennie.)

Elkészítés:

Azzal kezdtem, hogy összeszedtem a konyhai eszközöket a konyha padlójáról, amit a kicsi lányom kipakolt a fiókokból, hogy ne essek át rajtuk főzés közben.

A húst felkockáztam, mintha pörköltet főznék, a hagymát apróra vágtam, a zellert és a sárgarépát nagylyukú reszelőn lereszeltem. A húst összeforgattam a „némi liszttel” és a „némi olajon” megpirítottam, majd kiszedtem az olajból és ugyanebben az olajban kissé megdinszteltem a hagyma-zeller-sárgarépa triót, azaz sofrittot készítettem, mint azt az ossobuconál is kell.

Mikor a zöldségek már nagyjából összeestek és a hagyma megüvegesedett , visszatettem a húst és nyakon öntöttem a vörösborral. Hagytam, hogy az alkohol elpárologjon, majd belegyűjtöttem az összes többi hozzávalót a fazékba a húsleves kivételével, mert azt adagonként adom hozzá mindig, ahogy elfővi a levét. Ha kell, még némi vízzel pótolom a végén. Innentől kezdve már csak szeretgetni kell, nem kell vele egyebet csinálni, csak néha kevergetni, mert hajlamos leragadni, valamint kóstolgatni, hogy igazán ütős és az ízlésünknek megfelelő ízbomba alakuljon ki belőle. A főddögélés kb 2 órán keresztül tartson, ha valakinek több ideje van, mert nem délben kezdett hozzá mint szerény személyem, akár 3 órát is rotyogtathatja.

Ezt az időt remekül kihasználhatjuk arra, hogy előkerítjük a gyermekünk által időközben újra széthurcolt konyharuhákat és egyéb konyhai eszközöket. Történetesen a konyharuhákat a férjem találta meg a nappaliban található pokróctároló fedeles kosarunkban. Ezen felbuzdulva kipakoltuk a kosarat és találtunk még benne egy db gyerekfarmert, egy db vonalzót, két db plüssnyuszit, egy tekercs celluxot és egy kézi habverőt. No comment :D

De térjünk is vissza a főzőcskéhez, hiszen köret is dukál az ételünk mellé. :) Én most linguinit főztem hozzá. Mikor már megpuhult a hús, elkezdtem melegíteni a vizet a tésztának egy nagy, olyan háromujjas csipet sóval, így pont egyszerre lesznek majd készen a raguval (hiszen mi a „szétrágható” állapotnál most nem adjuk fel, sokkal többet szeretnénk a hústól, teljesen szétomlós kockákat sűrű, egynemű, ízes mártásban, ezért ha már puha, még egy kicsit tovább kell főznünk).

A tésztát a zacskón lévő utasítás szerint főztem meg, majd leszűrtem és rákanalaztam a kész ragut.

Összességében egy isteni étel lett, fotó sajnos nem készült róla, mert túl éhesek voltunk és azonnal befaltuk. :D