Zsemle muffinsütőben

Egy tipikusan novemberi őszi napon, mikor már odakint sötét volt és egy bolt sem volt nyitva a közelünkben, a kenyértartó pedig üresen tátongott másfél órával vacsoraidő előtt, hirtelen ötlettől vezérelve azt gondoltam, hogy a szokásos kenyércipó helyett kis muffinzsemléket fogok készíteni vacsorára. Az eredmény engem is meglepett: nádszál kislányom, aki előző nap az unokatestvére születésnapján a kb 8-féle ételnek és 3-féle süteménynek és egyikéből sem volt hajlandó enni egy falatot sem, és egész nap gyakorlatilag zöldségen, almán háztartási kekszen és kukorica pufin kívül semmi mást nem lehetett beletuszkolni, másfelet megevett a zsemlékből egy ültő helyében. Pedig nem lufizsemlékről van szó, hanem finom, testes, ropogós teljes kiőrlésű liszttel készült tápláló péksütiről.

Kedves Olvasó, ha ezzel a bevezetővel megfelelően kíváncsivá tettelek, mondom is a receptet.

Hozzávalók:
(gyakorlatilag a kenyértészta, csak kicsit változtattam rajta)

• 25 dkg finomliszt
• 25 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
• 2 csomag instant élesztő
• 1 púpos teáskanál cukor
• 2 csapott teáskanál só
• késhegynyi köménymag (őrölt)
• kb 3,5 dl meleg víz (nem forró)

Elkészítés:

A fentieket összegyúrjuk (tényleg ennyi, csak egybe kell önteni őket és jól kidagasztani, ha van dagasztós robotgépünk, az nagyon jó). A tészta ne legyen se kemény, se nagyon lágy. Ha egy picit ragacsos a felszíne, az a jó, de ha kezd nokedli tésztára emlékeztetni, akkor gyúrjunk még bele egy kis lisztet. Ha teljesen simára dagasztottuk és gyúrás közben néha pöffen egyet, akkor elkészült. Letakarva, kilisztezett edényben kelesszük a kétszeresére (azért kell a meleg víz, mert azzal langyos lesz a tészta és gyorsíthatunk a folyamaton). Közben a muffintepsi mélyedéseit vékonyan vajazzuk ki és az aljukat hintsük meg liszttel. A sütőt melegítsük elő 220 fokra (alsó-felső sütés).

Ha ezen is túl vagyunk, borítsuk deszkára a tésztát és osszuk szét: ha 10 felé osztjuk nagyobb - mint a képen -, ha 12 felé, akkor kicsit kisebb muffinzsemléket kapunk. Mindegyik adagból formázzunk gombócot és pottyantsuk a muffintepsibe. Ez után ismét hagyjuk kelni a zsemléinket kb 20 percig, míg elkezdenek megemelkedni, majd toljuk őket a sütőbe. Kb 25-30 perc alatt sülnek meg.

Ennyi! Jó étvágyat a vacsorához!

(A zsemlékről készült fotóról annyit, hogy nehéz úgy szép fényképet csinálni, hogy a család a fotóalanyok nagyrészét felfalta, a gyerkőc pedig rettenetesen kíváncsian ott kotnyeleskedik és rángatja anya karját a lentebb olvasható felkiáltással.)

"Engem is fényképezzél le, Aja!"

Korfui szellő: koum quatos gyümölcskenyér

Derékig érő rozmaring sövény egy étterem mellett

Hol is kezdjem? Igen, a múlt hónapban volt olyan szerencsém, hogy testközelből tapasztalhattam meg a korfui ételeket. Meg a tengert. Meg a napsütést. Meg a rengeteg korfui látványosságot... Azonban most nem engedhetem meg magamnak, hogy az emlékek messzire röpítsenek, maradok inkább ezen blog témájánál, azaz az ételeknél. Alapvetően igaz ránk (férjemre és jómagamra), hogy ha azon ritka esemény történik meg velünk, hogy ellátogathatunk más országokba, mindenképp megpróbáljuk magunkba szívni az ottani ízeket és illatokat, végigkóstolni a helyi ételeket, amennyire csak lehetséges. Korfun sem történt ez másként, ott tartózkodásunk alatt megpróbáltuk végigenni a nemzeti étlapot. Megkóstoltuk a rozmaringgal, fokhagymával, krumplival alufólia csomagban omlósra sütött bárányt, a cserépedényben sokáig párolódott marhahúst zöldségekkel és feta sajttal megrakva, illetve a finoman fűszerezett paradicsomszószban szétesősre párolt marhát. Sajnos a görög neveiket ezeknek az ételeknek nem tudtam megjegyezni (ha te, Kedves Olvasóm, esetleg tudod, kérlek írd meg nekem), de most már tudom, hogy szorgosan dokumentálni kellett volna, hogy kellően részletes képet tudjak adni ezekről a finomságokról és ne vesszenek a feledés homályába és adott esetben némi nyomozás után akár a receptjeiket is megleljem valahol. Ez esetben tehát maradnak az emlékek, legközelebb majd körültekintőbb leszek.

De hogy visszatérjünk mai ételünk háza tájára, egy érdekességről is szót kell, hogy ejtsek. Merthogy van ez a koum quat, ami egyáltalán nem hangzik európainak, mint ahogy nem is az, mégis ide került valahogy, mégpedig a Távol-Keletről és Európában kizárólag Korfun termesztik. Maga a gyümölcs egy citrusféle, ami akkora mint egy dió és héjastul kell megenni. A korfuiak készítenek belőle likőrt, jamet, és kandírozva is kapható. Természetesen én sem álltam meg, hogy ne vásároljak belőle egy kóstolónyi mennyiséget, ami a repülőutat túlélve, sokat látott koum quatként a mai gyümölcskenyérben landolt és végezte be sorsát. A végeredmény olyan finom lett, hogy komolyan sajnálom, hogy nálunk nem lehet ezt a gyümölcsöt kapni, bár valószínűleg kandírozott narancshéjjal helyettesíthető, így rajtam kívül, meg azon a néhány emberen kívül, aki most esett haza Korfuról koum quattal felfegyverkezve, más is meg tudja sütni hasonlóképpen ezt a finomságot.

Ő itt a kandírozott koum quat maga, háttérben a koum quat jam, aminek a férjem szerint jaffa ízű savanyú cukor íze van...

Hozzávalók:

• 15 dkg liszt (+1 evőkanálnyi a gyümölcsökhöz)
• 5 dkg cukor (én nádcukrot használtam, mert az elvileg egészségesebb, de bármilyen cukor jó)
• 1 teáskanál sütőpor
• 12 dkg margarin
• 4 tojás
• 1 csipet só
• 1 csomag vaníliás cukor vagy egy fél vaníliarúd kikapart magjai
• egy citrom reszelt héja
• 1 mokkáskanál őrölt gyömbér (elhagyható)
• 5 dkg durvára tört mandula, dió vagy mogyoró (az enyémben hántolatlan mandula volt)
• 10 dkg mazsola
• 10 dkg koum quat (helyettesíthető kandírozott narancshéjjal)
• 5 dkg aszalt sárgabarack
• 5-8 dkg étcsokoládé
• ha valakinek van otthon narancslikőrje, ne adj' Úristen koum quat likőrje, abból is mehet bele 1-2 evőkanállal, nekem nem volt, de így is nagyon finom lett

Elkészítés:

1. Ne ijedj meg Kedves Olvasóm, azért nem azzal fogom kezdeni, hogy menjél Korfura koum quatot venni, hanem azzal, hogy melegítsük elő a sütőt 180 fokra (alsó-felső sütés) és vajazzunk-lisztezzünk ki egy gyümölcskenyér sütőformát.

2. A koum uqatot vágjuk ketté, magozzuk ki és daraboljuk össze. Vágjuk össze a barackot és a csokit is apró darabokra és a mazsolával és a durvára tört mandulával együtt keverjük össze egy tálban. Szórjuk meg egy evőkanálnyi liszttel és alaposan forgassuk össze. A liszttől a gyümölcsök a tésztában egyenletesen el fognak keveredni, mert nem tudnak összeragadni, és sülés közben nem süllyednek le a massza aljára.

3. A konyhában terjengő szagok alapján kezdjünk gyanakodni, hogy a sütő nem volt üres, amikor begyújtottuk. Húsfogó csipesszel távolítsuk el belőle az olvadozó, már-már folyós, füstölgő-bűzölgő befőttesgumi darabokat, amiket a kicsi lányunk rejtett oda a tudtunk nélkül és próbáljunk meg megszabadulni az égett gumiszagtól.

4. Ha normalizáltuk a helyzetet, a vajat keverjük ki a cukorral és a vaníliás cukorral (vaníliával), adjuk hozzá a tojásokat, majd ha jól elkeveredett, a lisztet, gyömbér port, sütőport, sót, citrom héjat és a likőrt is. Ha sima a massza, keverjük hozzá a gyümölcsöket és az egészet öntsük a sütőformába.

5. Kb 50-55 percig süssük miközben kicsit izgulunk, hogy a sütink nehogy átvegye a még mindig makacsul a konyhánkhoz ragaszkodó gumiszagot.

6. Kicsit hagyjuk kihűlni és csak utána szeleteljük, mert forrón széteshet.

 

A tészta receptje egy alaprecept, természetesen bármilyen más aszalt és kandírozott gyümölccsel használható.

Nem bírtam ki, hogy egy ilyen képet ne tegyek ide zárásnak :)

Dobos torta, Eszerházy torta stb. - hogyan fogjunk neki a hat lapos tortáknak? Fázisfotókkal, ahogy még én is megérteném

Keverjük ki a tojássárgáját a cukorral? Forgassuk a lisztet a tojáshabba? Süssünk hat egyforma lapot? De mit csináljunk, ha nincs hat tortaformánk és három mixerünk? Hogyan lesz a fura habból tortalap és hogyan kell kiszedni a tepsiből? Magamból kiindulva valószínűleg sokan vannak, akik - kezdő tortasütőként - az ilyen és ehhez hasonló utasításokat látva nehezen indulnak neki egy hatlapos csoda megsütésének, vagy akár le is tesznek a dologról, tekintettel, hogy már előre látják maguk előtt a kb. másfél napos procedúrát, melynek végén a dicsfényben és elismerő szavakban való fürdőzés helyett a romos konyha közepén hulla fáradtan roskadnak magukba néhány kitépett hajtinccsel övezve. Nos, ezt szeretném én most megelőzni, így jelenlegi legjobb tudásommal megpróbálom úgy leírni a hat egyforma, hajszál vékony piskótalap megsütésének menetét, hogy az is megnövekedett önbizalommal vághasson bele, aki még soha életében nem csinált ilyet. Szeretném előre bocsátani, hogy én is egy tömör receptleírás alapján indultam neki először az ilyen tipusú torta megsütésének. Amit most leírok, a saját módszerem, nem profi cukrászé, így lehet, hogy egyesek jót mulatnak majd rajta. Nem lesz rövid a leírás, de bátorkodom azt állítani, Kedves Olvasó, hogy ha ennek elolvasására szánsz némi időt, az jelentősen lerövidíti a kivitelezési, és ezáltal a későbbi bosszankodásra és idegeskedésre pazarolt percek számát, hogy aztán valami ilyesmit - vagy ettől sokkal szebbet - kaphassunk végeredményül:

Hozzávalók, alaprecept: 

• 7 tojássárgája
• 7 tojásfehérje
• 1 csipet só
• 15 dkg liszt
• 15 dkg cukor
• Az Eszterházy tortához használjunk 8 tojást, 10 dkg lisztet és 10 dkg darált diót.

Ugorjunk neki:

1. Távolítsuk el a családot a közelből. Szeretjük, imádjuk a gyermekünket, de úgy képtelenség a tojáshab tésztát pillekönnyűvé emelni, hogy közben drága kislányunk a tojásért nyújtózkodik és mindenáron ki akarja próbálni, hogy mindegyik ugyan úgy csattan-e a konyhakövön, majd szívesen pakolna egy kis finomlisztet a cukros edénybe pici ujjacskái segítségével, illetve kihasználná a mixer rángatásával történő tojáshab szétfröcskölésben rejlő lehetőségeket.

2. Bemelegítésként kezdjük egy kis rajzórával. Pakoljunk le mindent az ebédlőasztalról (a terítőt is) és gurítsuk ki rajta a sütőpapírt (a legjobb, ha szilikonos). Fogjuk meg az egyetlen tortaformánk alapját (a karikát) és egymás mellé rajzoljuk körbe hatszor a sütőpapíron, kb 4-5 cm-nyi helyet hagyva a karikák között, majd vágjuk le a megrajzolt karikákat a tekercsről.

A sütőt melegítsük elő 200 fokra és ha van olyan lehetőség, állítsuk légkeverésesre. Készítsünk elő két olyan tepsit, aminek a hátuljára vagy belsejébe alapterületre belefér a megrajzolt karikánk. Így kettesével fogjuk tudni sütni a lapokat. A legjobb erre a gáztepsi, nekem abból valamilyen oknál fogva kettő van, de ha Kedves Olvasóm, neked csak egy, akkor egy másik tepsit felfordítva használhatsz, amit a sütőrácsra tehetsz.

3. Válasszuk szét a tojások sárgáját és fehérjét (Nem kezdő tojásszétválasztóknak való feladat. Ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, használjunk segédeszközt vagy törjük külön tálba egyesével a tojásokat és akkor adjuk a többihez, ha sikerült a művelet). A tojás legyen hideg, mert a fehérje akkor fog jól felverődni. A cukrot nagyjából felezzük el a sárgája és a fehérje között. A csipet sót a fehérjéhez tegyük.

4. A tojás fehérjét verjük kemény, hófehér habbá. Akkor jó, amikor a botmixert kiemelve belőle majdnemhogy ott maradnak a lyukak a habverők helyén. Az pedig, hogy a fehérjéhez is tettünk cukrot, azért hasznos, mert így sokkal stabilabb habot kapunk, kisebb az esély rá, hogy összetörjük a további elegyítések folyamán. A tojássárgájás cuccot is keverjük ki jó alaposan habverővel. Ez pedig akkor jó, amikor már szinte formatartó, halványsárga habos krémet kapunk belőle.

5. Keverjük a fehérjét a sárgájához. Ebben a sorrendben és ne fordítva, mert összetörjük a habot. Ezt fakanállal tegyük, lassú, nagy, kerek mozdulatokkal. Ugyanilyen mozdulatokkal keverjük a lisztet is, miután beleszitáltuk (igen, szitálni kell, nem elhanyagolandó), illetve Eszterházy tortánál a diót (azt nem kell szitálni, mert nem fér át a lyukakon). Legalább két részletben adjuk a száraz anyagokat a tojáshoz és óvatosan, fakanállal keverjük, alulról felfelé mozgatva a kanalat. Erről nehéz fázisfotót készíteni, de nagyjából ilyet kell kapnunk:

6. Most jön a trükk: terítsük a lecsupaszított ebédlő asztalon egymás mellé a hat megrajzolt sütőpapírt és osszuk el rajtuk a masszát a körökön belül, nagyjából egyenlő arányban. Először mindegyikre tegyünk egy nagy kanállal, aztán kezdjük elölről, és így tovább, míg el nem fogy.

7. Fogjunk egy evőkanalat és a hátuljával kenjük szét a masszát óvatosan, hogy kitöltsük a megrajzolt köröket. Nem baj, ha egy kicsit kifutunk a formából, sütés után majd tudunk rajta igazítani. Arra vigyázzunk inkább, hogy ne nehezedjünk a tésztára, csak szépen, óvatosan! Ja, és nem kell tökéletesen simának lennie.

8. Az így kapott tortakorongot húzzuk rá egy tepsire (csak tegyük mellé a tepsit, fogjuk meg a sütőpapír két sarkát és húzzuk át) és mehetnek is a sütőbe. Ha van több alkalmas tepsink, akkor kettesével, akár hármasával is süthetjük őket szépen, egymás alatt. Mivel vékonyak, kb 5 perc alatt megsülnek, de úgyis látni fogjuk, mikor kezd színesedni a széle, akkor már jó. 

Mialatt sülnek, készítsünk valamit oda, amire letesszük a forró tepsiket. Majd ugyan azzal a mozdulattal, amivel ráhúztuk a tepsire a korongokat, most húzzuk le őket a tepsiről az asztalra. Mivel sokat kell sütnünk, nem tudjuk megvárni, hogy a tepsin hűljenek ki, ezért azonnal meg kell ezt tennünk, ahogy kivesszük őket a sütőből, de a papír nem lesz olyan forró, hogy ne tudjuk megfogni. Kisült lehúz, nyers ráhúz és mehet tovább a sütés. Attól sem kell félnünk, hogy a megsült lapok a mozgatás közben eltörnek. Mivel szinte tojáshab az egész, hajlanak, mint a palacsinta, ha nem sütöttük sötétbarnára őket.

9. Utolsó lépésként válasszuk le a sütőpapírról a tortalapokat (most már nevezhetjük őket így :)). Terítsünk ki egy tiszta sütőpapírt, borítsuk rá a megsült tésztát (nyugi, tényleg nem törik) és a szélénél kezdjük el leválasztani a papírt, majd óvatosan húzzuk le, miközben ott fogjuk le a tésztát, ahol éppen húzzuk a papírt. Remélem, ez egyértelmű volt. :) Tehát tészta lefog, papír húz:

10. Ezennel van hat tortalapunk, már "csak" meg kell töltenünk őket a megfelelő krémmel és díszíteni. :D Nem baj, ha nem sülnek teljesen egyformára, amint látszik, az enyémek sem lettek azok, de ez a torta élvezeti értékén nem rontott, erről teljes bizonyossággal nyilatkozhatom. :) Neeem, a jobb felső sem kapott oda, csak a fotó miatt tűnik úgy. :D

11. Gyors áttekintés a további feladatokról (mivel itt most a tortalapok elkészítésén volt a hangsúly, a krémezés és díszítés már egy másik mese lenne, aki szeretné, hogy arról is szót ejtsek, emelje fel a kezét, a legközelebbi sütés alkalmával azt is részletesen lefotózom):

Fontos! Ha Eszterházy tortát csinálunk, a tetejét ne kenjük meg krémmel a cukormáz alá, mert lefolyik az egész. Kenjük meg a legfelső tésztalapot felforrósított barack lekvárral, tegyük néhány percre (mondjuk fél órára) a hűtőbe és ezután kenjük rá a cukormázat!

Málnás-túrós kocka

Nagy erőkkel érik a málna. Nem nagyon szoktam vele sütit sütni, de most a szomszéd nénitől kaptunk két dobozzal, mert aranyos, és a Hangának mindig ad valamit. Legtöbbször virágot. Cserébe pedig Hanga rendszeresen szórakoztatja őt előadásaival a teraszról. Kicsi lányom ugyanis napjában többször felkapaszkodik a teraszunkon található fonott kanapéra és onnan intéz nagy monológokat a szomszéd néni és bácsi felé, ha épp meglátja őket. Ezeket a monológokat általában széles gesztikulációkkal és nagy nevetésekkel tarkítja a gyermek és láthatóan nagyon jól érzi magát a szerepében, a szomszéd néniék pedig nagyon örülnek a gyerekcsivitelésnek és lelkesen hallgatják és beszélgetnek vele. Így mindenki boldog, mi pedig málnát kapunk.

Van a történetnek egy másik fonala is, ami viszont sokkal prózaibb, nevezetesen, hogy valamelyik nap penne carbonarat főztem, amiből maradt három tojásfehérjém. Ezzel is kellett kezdeni valamit. Így lett tehát a mai süti.

Hozzávalók a tésztához:

• 40 dkg rétesliszt
• 20 dkg margarin (nem kell, hogy hideg legyen, inkább olyan szobahőmérsékletű, de ne a kánikulai szobahőmérsékletre gondoljunk, mert akkor már túl olvadt, hanem olyan 20 fok körülire - na, de komplikált)
• 10 dkg cukor
• 1/2 csomag sütőpor
• 1 tojás sárgája
• 1-2 ek tejföl

Hozzávalók a töltelékhez:

• az említett három tojásfehérje, plusz ami kimarad a tésztából, ez összesen négy
• 12 dkg cukor
• 0,5 kg túró
• egy citrom reszelt héja és leve
• egy csomag vaníliás cukor (én olyat használok, amibe bele van darálva a vanília)
• 2 ek búzadara
• kb 25 dkg málna

Elkészítés:

Próbáljuk meg elérni a margarinnál, hogy a fenti hőmérsékletre beálljon. Ha szép szóval nem megy, akkor én ezt úgy szoktam - ha valamilyen oknál fogva nem veszem ki előre a hűtőből, márpedig valamilyen ok mindig van, egyszóval képtelen vagyok ilyesfajta előre gondolkodásra - hogy 320 Watton beteszem a mikróba 20 másodpercre. Kockázzuk a liszthez, öntsük még hozzá a cukrot és a két tenyerünk között kezdjük a liszttel szétmorzsolgatni. Akkor jó, ha már nincsenek nagy vajrögök a lisztben, hanem nagyjából egységes morzsalék lesz belőle. Ekkor adjuk hozzá a többi hozzávalót, de a tejföllel bánjunk óvatosan. Először csak egy kanállal tegyünk hozzá, a másodikat csak akkor, ha nem akar összeállni. Ne gyúrjuk sokáig, csak épp álljon össze és oszoljon el benne a tojássárgája, mert ha tovább gyúrjuk, nyúlós lesz. Ha kész, vágjuk ketté. Az egyik fele legyen egy picit nagyobb, mint a másik, az lesz majd az alja, amivel a tepsi oldalát is ki kell majd bélelnünk. Formázzunk belőlük gombócokat és letakarva hagyjuk pihenni. A sütőt melegítsük elő 180-190 fokra.

Ez alatt állítsuk össze a tölteléket: A tojásfehérjéket a cukorral verjük cefet kemény habbá. Akkor jó, amikor a habverőt kivéve csúcsok keletkeznek a hab felszínén és úgy is maradnak és az egész massza szép fehér és fényes. A túrót villával törjük össze és keverjük hozzá a vaníliás cukrot, a citrom alkatrészeket és a búzadarát. Ez így elég morzsás lesz a búzadara miatt, de nem baj, a tojáshab segíteni fog a bajunkon.

Nyújtsuk ki a nagyobbik tésztagombócot. A süti egy kb 20 x 30 cm-es tepsibe való, a tésztát úgy formázzuk, hogy egy nagyjából ekkora sütőalkalmatosság alját és oldalát fedje be. Mielőtt beletennénk a tésztát, vajazzuk és lisztezzük ki azt a tepsit, majd a tésztánkat igazítsuk bele. Úgy a legkönnyebb a deszkáról a tepsibe varázsolni, hogy lazán a nyújtófára tekerjük és átemeljük, majd kigörgetjük a tepsin.

A tojáshabból először 2-3 evőkanálnyit keverjünk villával a túróhoz, hogy a töltelék kicsit fellazuljon, majd fakanállal keverjük hozzá a többit is. Kenjük az egészet az alsó tésztára. Szórjuk meg a túrót a málnával és kissé nyomkodjuk is bele. Nem kell ráfeküdni, de a málnaszemek legalább félig merüljenek a töltelékbe.

Nyújtsuk ki a teteje tésztát is és a fent leírt módon fektessük a süti tetejére. A széleknél jól nyomkodjuk össze a két tésztaréteget, hogy a töltelék nehogy kifolyjon. Végül villával helyenként szurkáljuk meg a tetejét és toljuk a sütőbe. Kb. 50 perc alatt sül meg. Melegen is szépen lehet szeletelni recés késsel, nem fog folyni a belseje.

Egyébként ez a süti bármilyen gyümölccsel finom lehet, pl meggy, cseresznye, őszibarack, hogy csak néhányat említsek, de ha épp nincs friss gyümölcsünk, akkor az alsó lapot kenjük meg valamilyen lekvárral és úgy kenjük ráa tölteléket és fedjük be.

Talán másnál is előfordul, hogy marad a hűtőben 2-3 árválkodó tojásfehérje, így remélem, segítettem a felhasználásukban.

Túrós rizsfelfújt (rizskoch) házi eperöntettel

Tudom, egy ideje már tart az eperszezon, de egyrészt én szerettem volna az epres finomságokkal megvárni a szüleim kertjében termő, "bio", szabadföldi epret és nem a boltival kezdeni, másrészt, eddig csak úgy magában ettük uzsonnára, tízóraira, esti nasinak stb, ami ugye egy ilyen blogra nem lenne túl izgalmas téma... most már viszont megérkezett az igény az egyéb eperkészítményeket illetően is, így nekiálltam a következő finomság elkészítésének:

A rizsfelfújt elkészítése:

Hozzávalók:

• 1 bögre rizs
• 1 bögre víz
• 2 bögre tej
• 5 dkg vaj
• 3-4 szelet citromhéj
• legalább egy fél rúd vanília a magjaival együtt
• egy csipet só
• 4 tojás
• 12 dkg cukor
• a citrom maradék héja lereszelve
• legaláb 15 dkg túró (Őszintén? 2 nappal ezelőtt túrós tészta volt az ebéd és ennyi túró maradt a hűtőben. Mikor benyúltam, hogy kivegyem a tejet, megláttam és hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem, hogy belekeverem ezt is a rizskochba, el nem ronthatja. De ha valakinek egy egész csomag - 25 dkg - túró van otthon, nyugodtan tegye bele, mert nagyon finom.)
• 10 dkg mazsola
• a tepsi kikenéséhez vaj és zsemlemorzsa

Elkészítés:

Ez most nem az a 20 perc alatt összedobható desszert, számítsunk arra is időt, hogy az először megfőzött tejberizsnek valamennyire ki kell hűlnie, mielőtt a többi hozzávalóval összekeverjük, de ahogy ilyenkor mondani szoktam, nagyon megéri az időráfordítás, mert isteni finom. De kezdem az elején.

A rizst mossuk meg, majd az egy bögre vízzel, a csipet sóval, a citromhéj szeletekkel, a vaníliával és a vajjal kezdjük el főzni. Ha a vizet nagyjából beszívta, öntsük rá a tejet és takarék lángon főzzük puhára. Fontos, hogy néha kevergessük, mert a rizs hajlamos leragadni. Mire a folyadékmennyiséget beszívja és krémes állagú, ringatózó tejberizzsé válik, addigra a rizsnek is meg kell puhulnia, de azért kóstoljuk meg, mert ennek nem jó, ha al dente. :) Ha tényleg puha, próbáljuk meg kihalászni belőle a vanília rudat és a citromhéjakat és tegyük félre hűlni. Nem kell, hogy jég hideg legyen, de semmiképp se lépjünk tovább az elkészítési ügymenettel, amíg a rizs forró, mert összekapja a tojást és akkor kezdhetjük az egészet elölről. 

Ha legalább egy kézmeleg állapotot elértünk, melegítsük elő a sütőt 190 fokra, a sütőformát vajazzuk ki, majd szórjuk be zsemlemorzsával. Ami a sütőformát illeti, én egy 26 cm-es kapcsos tortaformában szoktam sütni, de megteszi egy hasonló méretű tepsi vagy tűzálló jénai tál is.

A tojásokat válasszuk szét, a fehérjéből verjünk kemény habot, a sárgáját keverjük ki a cukorral. Ha a sárgája már habos, és csak halványan emlékeztet a színe az eredeti intenzív tojássárgájára, valamint a cukorkristályok sem felfedezhetőek benne, reszeljük hozzá a citromunk felületén maradt sárga héjat és tegyük hozzá a túrót. Ismét keverjük jól át. A túró nedvességtartalmától egy kicsit hígulni fog a massza, de ez nem baj. Ha a túró eloszlott szépen, akkor tegyük félre a robotgépet pihenni és ragadjunk fakanalat. A további hozzávalókat már ezzel elegyítsük. Öntsük a tojásos masszához a rizst és a mazsolát és keverjük össze. Ha egyenletes a massza, óvatosan keverjük bele a tojásfehérje-habot és az egészet öntsük a sütőformába. Toljuk a sütőbe és hagyjuk kb egy órát sütkérezni.

Amíg a rizsfelfújt a sütőben azon fáradozik, hogy a mi legnagyobb örömünkre szemet gyönyörködtető, aranybarna színezetet vegyen fel, készítsük el az eper öntetet.

Hozzávalók:

• kb 35-40 dkg eper
• 3 evőkanál cukor
• 1 púpos teáskanál étkezési keményítő
• bő 1 evőkanál víz

Ettől egyszerűbb dolog nem nagyon van: az epret mossuk meg, tegyük egy lábasba és egy krumplitörővel kissé törjük össze. Nem kell rommá őrölni, maradjon picit darabos. Gyújtsunk alá és tegyük hozzá a cukrot. Főzzük így egy darabig és a keletkezett habot egy kanállal szedjük le a tetejéről. Ha már nem habzik, a keményítőt a hideg vízzel keverjük simára és öntsük az eperhez. Ezzel is rottyanjon kettőt, majd zárjuk el alatta a gázt. Hűlés közben néha kevergessük meg. Nem baj, ha nem hűl ki, mire elkészül a rizskoch, melegen is nagyon finom.

Extra gyors krumplis pogácsa kelesztés és szaggatás nélkül - fázisfotókkal

Természetesen, mint ahogy minden ételemnek, ennek is van egy története. Úgy kezdődött, hogy szegény Hangám beteg lett, elkapott egy jó kis vírust, amitől napokig lázas volt és ment a hasa. Ilyenkor mi van? Diéta. Három napig csak rizst, krumplit, almát meg sárgarépát ehetett a lelkem. Mikor már úgy tűnt, kifelé haladunk a kórságból, még mindig csak óvatosan lehetett bővíteni az ételpalettát. Mivel a fent említett alapanyagok láttán a harmadik nap már sikítófrászt kapott szegény gyerek, és a rizstől (amit egyébként imád) azonnal az ellenkező irányba kezdett menekülni, a krumplit pedig már minden lehetséges formában elkészítettem neki, úgy gondoltam, így a lábadozási időszakban már belefér egy kis csavar a dologba és az ötlött az eszembe, hogy csinálok neki egy jó kis krumplis pogácsát. El is kezdtem a neten kutakodni, amikor is ebbe a receptbe botlottam bele. Nagyon tetszett, hogy a recept írója azt ígérte, még másnap is könnyű, puha marad a pogácsa. Na nem mintha megérhette volna. :D Kicsit változtattam az összetevők arányán, hogy kevesebb zsiradék legyen a tésztában, de így is nagyon finom lett.

Ez volt az első eset, hogy megsütöttem ezt a pogit. Most viszont az történt, hogy egész délelőtt kint kertészkedtünk, így kissé megcsúsztam időben az ebéd készítéssel, márpedig a pogácsának ebédre kellett elkészülnie, mert ez volt eltervezve a frankfurti leves mellé és pont. Mostanában igen nehezen szülöm meg, hogy mi legyen a napi menü, így képtelen lettem volna az utolsó pillanatban új tervvel előállni, a frankfurti leves pedig adott volt, amellé meg nem passzol akármi stb, stb...

A fenti eszmefuttatásból következésképpen gyorsítanom kellett az eredeti folyamaton. Sikerült is, olyannyira, hogy bizton állíthatom, kedves Olvasó, hogy egy órán belül garantáltan friss krumplis pogácsa fog illatozni az asztalodon, ha Te is úgy teszel, ahogy én...

Íme az én verzióm:

Hozzávalók:

• 3 db nagyobb burgonya
• 40 dkg liszt
• 2 teáskanál só
• 1 teáskanál cukor
• 15 dkg puha margarin
• 1 tojás
• kb 1,5 dl tej
• 1 cs (2,5 dkg) instant élesztő

Villám elkészítés:

Azzal kezdjük, hogy a krumplikat hajában megfőzzük. Ez mikróban mindössze 10 percet vesz igénybe. A módszert anyósomtól tanultam: a krumplikat tegyük egy hőálló, mikrózható, fedeles edénybe. Töltsünk bele ujjnyi vizet, majd zárjuk le a tetejét és tegyük be a mikróba maximum hőfokra, 10 percre. Ha nagyok a krumplik, vagy nem olyan erős a mikrónk, lehet, hogy még két percre vissza kell tenni, de nálam ez elég ritkán szokott előfordulni. Mialatt fő a krumpli, a lisztet, az élesztőt, a sót, a cukrot, a margarint és a tojássárgáját készítsük a dagasztásra kiszemelt tálba (a tejet kissé langyosítsuk meg de majd csak a krumplival együtt adjuk a masszához). Ha csenget a mikró, a krumplikat azon melegében döfjük rá egy villára és hámozzuk meg, dobjuk egy tányérba és törjük össze. Immár a tejjel együtt ezt is hozzáadhatjuk a tésztához és jól kidagaszthatjuk. Ha van robotgépünk dagasztópálcával, azzal is mehet. Lágy tésztát kell, hogy kapjunk, de azért ne legyen egy merő ragacs, tartsa a formáját. Ha ez nem így lenne, adjunk hozzá még egy kis lisztet.

Melegítsük elő a sütőt 190-200 fokra.

Ha összeállt a tészta, gyúrjunk belőle egy gombócot...

... majd nyújtsuk ki 2-3 mm vékonyra.

Ez után jön egy kis hajtogatás: A tészta felső részét hajtsuk be a kétharmadáig...

... majd az alsó felét hajtsuk rá fel.

Ez után a bal szélét hajtsuk a tésztára szintén a kétharmadáig...

... majd a jobb szélét hajtsuk alá.

Ezt a procedúrát végezzük el még egyszer. Tehát nyújtsuk ki a tésztát és hajtogassuk. Ez azért kell, hogy a tészta szép réteges legyen, amikor megsül, illetve így négyzet alakú lesz, így sokkal könnyebb lesz egy nagyobb négyzetet nyújtani belőle.

Ha megvagyunk a hajtogatás komoly szertartásával, nyújtsuk ki a tésztát kb 1,5 cm vastagra. Fogjunk egy éles kést és egyszerűen kezdjük el felkockázni a tésztát kb 3*3 cm-es kockákra, de természetesen mindenkinek az ízlésére bízom, hogy mekkora pogácsákat szeretne. Ha a késünk ragadna, időnként mártsuk lisztbe.

(Ezt a képet a blogger valamiért kizárólag elforgatva volt hajlandó feltölteni, de azért így is láthatóak a kockák, amit ki kellene hozni a dologból.)

Az így keletkezett kockákat a kés lapjával és a kezünkkel kicsit megformálgathatjuk, hogy szebbek legyenek, így azokból is kockákat lapogathatunk, amik nem sikerültek teljesen annak. Az így keletkezett pogácsákat tegyük sütőpapírral kibélelt tepsibe. Jelentem, a szaggatás-összegyúrás-szaggatás-összegyúrás-szaggatás... hosszas procedúráját ezennel megúsztuk.

A tésztából kimaradt tojásfehérjéhez öntsünk egy korty tejet, villával kissé kavarjuk össze, majd ezzel kenjük meg a pogik tetejét és már mehetnek is a sütőbe. 200 fokon kb fél óra alatt sülnek meg. Akkor jó, amikor így néznek ki:

Ugye, hogy megkelt? :)

A fotók nem lettek a legprofibbak, mert ahogy már említettem, sietnem kellett, de azért a lényeg látszik rajtuk. Remélem, segítettem! :)

(Három nap és négyszeri nekifutás után már sikerült is közzé tenni ezt a bejegyzést. Unatkozó kismamák...)

A bukta sósan - fázisfotókkal

Ki mondta, hogy a bukta csak édesen finom? Szeretnék, Kedves Olvasóm, a figyelmedbe ajánlani egy sós változatot, ami épp olyan puha kelt tésztából van, mint a hagyományos édes változat, de legalább ugyanannyi erénnyel is rendelkezik. Főleg azok számára, akik nem édesszájúak. Salátával kombinálva pedig egy finom ebéd vagy vacsora is lehet. A töltelék tulajdonképpen tetszőleges, én most egy gombás-darálthúsos egyveleget választottam (meg szokásomhoz híven volt némi gomba a hűtőben, ami, hogy úgy mondjam, megérett az elfogyasztásra...)

Az alábbi receptből kb 15 db kisebb bukta lesz.

Hozzávalók a töltelékhez:

• 25 dkg csiperke gomba
• 15 dkg darált hús
• 1 ek olaj
• fél fej hagyma
• egy gerezd fokhagyma
• egy csapott teáskanál kakukkfű
• egy teáskanál pirospaprika
• fél citrom héja és egy csavarintás a levéből
• egy nagy csipet só és bors
• kb 1 dl paradicsomlé
• egy késhegynyi köménymag
• kb 7-8 dkg sajt

Hozzávalók a buktatésztához:

• 12,5 dkg finom liszt
• 12,5 dkg rétesliszt
• egy tojás sárgája + egy egész tojás a tetejére
• 1 csomag instant élesztő
• egy csapott teáskanál cukor
• egy csapott teáskanál só
• kb 1 dl langyos tej
• 1 evőkanál olaj

Az elkészítés:

A bukta tésztával kezdjük, hogy amíg kel, meg tudjuk csinálni a tölteléket. A hozzávalókat szórjuk egy tálba és dagasszunk belőle sima tésztát. Szerencséseknek van erre egy gépi alkalmatosságuk, amihez lehet csatlakoztatni dagasztóspirált és így 2-3 perc alatt meg is van a tésztánk. Ha túl kemény lenne, pici tejet önthetünk még hozzá, ha ragad, akkor szórjunk még bele némi lisztet. Ha a tésztánk sima és egynemű, formáljunk belőle gombócot és letakarva langyos helyen pihentessük, amíg a töltelék elkészül.

A töltelékhez a hagymát vágjuk apró kockákra és a kevés olajon kezdjük el dinsztelni. Sózzuk is meg, mert úgy könnyebben puhul. Amíg a hagyma szépen sercegve teszi a dolgát, pucoljuk meg és karikázzuk fel a gombát. Ha a hagyma megadta magát a sónak és a forró olajnak, dobjuk rá a darált húst és nagy lángon addig pirítsuk, amíg ki nem fehéredik. Ekkor jöhet hozzá a sajt kivételével az összes többi dolog. Fedő alatt most már csak addig kell rotyogtatni, amíg el nem fővi a levét.

Ennyi idő alatt már bizonyára szépen megducisodott a tésztánk. Nyújtsuk is ki nagyjából négyzet alakúra és 2-3 mm vékonyra. A sütőt melegítsük elő 190 fokra (alsó-felső sütés) és béleljünk ki sütőpapírral egy nagyobb tepsit. Ha így előkészültünk, már csak a lényeg van hátra. A tésztát szabdaljuk fel kb 10 x 12 cm-es darabokra, de ahogy kijön, csak az egyik oldaluk legyen egy kicsit hosszabb a másiknál, ne legyenek teljesen négyzet alakúak a lapocskák. Én erre a célra a pizzavágót szoktam alkalmazni, de természetesen késsel is megoldható.

A képen 16 db lapocska látható, hogy hogy lett belőle 15 bukta...??? Nem emlékszem.. :D

Itt látható a 2-3 mm-es vastagság :)

Ez után szeleteljük fel a sajtot akkora darabokra, hogy kényelmesen beleférjenek a téglalapokba és minden sütiszeletre fektessünk egyet úgy, hogy a rövidebb oldallal legyenek párhuzamosak, mert így fogjuk őket feltekerni.

Osszuk el a tésztákon a gombás tölteléket...

majd a rövidebbik oldaluktól indulva tekerjük fel a buktakezdeményeket úgy, hogy alul kicsit fedje egymást a tészta két vége.

A széleit kicsit nyomkodjuk össze (erről nem csináltam fotót) és fektessük őket egymás mellé a tepsibe. Nem igazán kell közöttük helyet hagyni, mert így nem tehetnek mást, mint szépen felfelé törekednek a sütőben.

A tetejüket kenjük meg felvert tojással és addig süssük őket, amíg ilyen színűek nem lesznek (kb 30 perc):

És TÁDÁÁÁMMM:

kész a sós bukta. :)

Elkészítési idő (sütéssel együtt): kb másfél óra
Elfogyasztási idő (terítéssel együtt): kb 10 perc

Két egészséges túrós süti: cukormentes túrófánk sütőben sütve és teljes kiőrlésű túrós pogácsa

Hol is kezdjem? Történt nálunk néhány héttel ezelőtt, hogy a drága Férjem az ünnepekhez szervesen kapcsolódó, és ezáltal megkerülhetetlen habzsi-dőzsi után fogyókúrára adta a fejét. Ez gondolom, blogom legutóbbi írásaiból is érezhető, tekintettel, hogy jó feleség lévén, férjem eme döntését tiszteletben tartván igyekeztem – és igyekszem eztán is – viszonylag alacsony kalóriatartalmú és egészséges ételeket ebéd gyanánt felkínálni. Néha egyébként minden túlzás nélkül állíthatom, hogy nincs könnyű dolgom, tekintettel pl a fánkszezonra (persze ilyen szempontból szinte soha nincs könnyű dolga az embernek, hiszen valamilyen „szezon” mindig van: bejgli szezon, fánk szezon, húsvéti sonka és kalács szezon, nyáron strandi lángos és főtt kukorica szezon, és még sorolhatnám…). Mostanában azonban tényleg lépten-nyomon ütközök bele a finomabbnál finomabb, habos kelt tésztából álló, porcukortól szikrázóan csillogó, házi lekvárokkal magukat szemérmetlenül illegető fánkreceptekbe, de mindezidáig keményen ellenálltam nekik a családi béke érdekében.

Most azonban úgy hozták a körülmények, hogy mégiscsak lett fánk, de korántsem a hagyományos fajta, ennek ellenére azonban nem lett kevésbé finom a végeredmény. Drága Férjem néhány nappal ezelőtt ugyanis vett egy fél kg zsírszegény túrót azzal az elgondolással, hogy reggelire joghurtba keverve fogja elfogyasztani. Tegnap azonban benéztem a hűtőbe és a fél kg-os túró csomag még mindig ott hevert bontatlanul. Mivel a lejárati dátum ellentmondást nem tűrően a mai napra hivatkozott, úgy gondoltam, hogy eddig kapott haladékot a túrós joghurt, ezzel a tejtermékkel bizony valamit kezdeni kell.

Hogy a teljes mennyiséget felhasználjam, két féle süti is sikeredett belőle: egy túrós fánk, amit nem olajban, hanem sütőben kell sütni, illetve egy finom túrós pogácsa. Azaz, hogy egészen pontos legyek, a túrós fánk receptje eredetileg fél kg túrót ír, azonban elvileg 32 fánk elkészítésére elegendő, de úgy gondoltam, hogy mi "két és felen" az életben nem eszünk meg 32 fánkot, így csak fél adagot sütöttem. A pogi meg eláll, még vacsira meg reggelire is el lehet rágcsálni.

De hogy ez után a rendkívül alapos, viszont cseppet sem rövid bevezető után a lényegre térjek, már írom is a recepteket (eredeti itt és itt, én ezeket formáltam a magam ízlésére)

Túrós fánk, a cukormentes

Hozzávalók:

Ez a fél adag, amit én sütöttem, a recepttel ellentétben nekem nem lett belőle 16 db csak kb 12, de mivel elég laktató, bőven elég volt leves után, még maradt is 4-5 db

• 125 g liszt (itt finomlisztet használtam, mégiscsak egy fánkról van szó… :))
• 1 teáskanál sütőpor
• 6 dkg xilit (na jó, ez is cukor, de sokkal alacsonyabb a kalóriatartalma, mint a kristálycukornak)
• 1 csipet só
• 25 dkg zsírszegény túró
• 1 tojás
• fél citrom reszelt héja
• fél vaníliarúd kikapart magjai

 A tetejére:

• kb 1 teáskanál olaj

Hozzá:

• baracklekvár (akár diabetikus), vagy ha még kalóriaszegényebben szeretnénk fogyasztani, keverjünk össze egy pohár natúr joghurtot egy teáskanál mézzel, fél citrom reszelt héjával és fél rúd vanília kikapart magjaival

Az elkészítéssel nagyon egyszerű dolgunk van, mindösszesen egy tálban alaposan össze kell gyúrni a hozzávalókat. A sütőt melegítsük elő 190 fokra. Az eredeti recept szerint nem kell a tésztát pihentetni, én azonban egy brokkoli krémlevest is rittyentettem mellé, hogy mégiscsak ebéd szaga legyen a dolognak, így amíg azt odatettem, a tészta pihent egyet. Majd kb 1-1,5 cm vastagra nyújtottam és kb 6 cm átmérőjű korongokat szaggattam belőle, amiket sütőpapírral kibélelt tepsibe fektettem. A tetejüket egy ecset segítségével vékonyan megkentem olajjal, majd irány a sütő. Őszintén megmondom, nem tudom, meddig sültek, de mikor szép aranybarna a tetejük, akkor már biztosan jók.

Amíg sült az édes, gyorsan összekutyultam a sósat is, mert annak viszont kell egy kis kelés. Ez is kalóriacsökkentett változat: a liszt egy részét lecseréltem teljes kiőrlésűre, a tejföl helyett pedig joghurtot használtam. Azért azt gondolom, fogyókúrázó körökben mindenképp finomnak számítana ez a süti is.

Sovány túrós pogácsa

Hozzávalók:

• 30 dkg finomliszt
• 10 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
• 1 tk xilit
• 0,7 dl tej
• 25 dkg zsírszegény túró
• 1 csapot evőkanál só
• 1 tojás sárgája + a fehérje a tetejére
• 1 kis pohár natúr joghurt
• 15 dkg margarin
• 1 csomag instant élesztő
• a pogácsák tetejére tetszés szerint reszelt sajt vagy bármilyen mag

Elkészítés:

Itt is mindent csak alaposan össze kell gyúrni, csak arra figyeljünk – kelt tészta lévén – hogy a hozzávalók ne legyenek hidegek. A túrót és a joghurtot is érdemes kicsit korábban kivenni a hűtőből, hogy át tudjanak melegedni. Ha sikerült összeállítanunk a tésztát, letakarva kelesszük egy órát, majd szaggatás, tepsibe rakás következik. A pogácsák tetejét kenjük meg a tojásfehérjével és szórjuk meg tetszés szerint sajttal vagy magokkal. A sütő még mindig 190 fokon az ideális, ezen a hőfokon süssük aranybarnára a pogikat.