Baconos lencsesaláta fasírttal

Ez a receptem még egy régebbi újságban jelent meg, de most aktuális igazán:

És akkor a recept, hogy olvasható verzióban is megtekinthető legyen:

Hozzávalók a fasírthoz:

• 60 dkg darált hús (a legjobb a sertés-marha keverék, de sima sertés húsból is finom) 
•  két szelet kenyér vagy kb másfél zsemle (jó, ha kicsit szikkadt)
• egy tojás
• egy púpos teáskanál pirospaprika
•  két nagy gerezd fokhagyma
• két nagy csipet só
• egy mokkáskanál őrölt bors

A panírozáshoz:

·         zsemlemorzsa

A sütéshez:

·         olaj

 Hozzávalók a baconos lencsesalátához:

• másfél bögre lencse
• három bögre víz
• két gerezd fokhagyma
• két-három babérlevél
• 6 szelet bacon
• 1 teáskanál olívaolaj
• fél citrom leve
• 1 teáskanál mustár
• 1 mokkáskanál cukor
• egy közepes fej lila hagyma
• só, bors

A lencsesalátához a hagymát tisztítsuk meg, vágjuk félbe és hajszálvékonyan szeleteljük fel, majd sózzuk be és tegyük félre. A lencsét a vízben két nagyobb csipet sóval, a babérlevéllel és a fokhagymával főzzük „haraphatóra”.

Közben állítsuk össze a fasírtot: a kenyeret áztassuk langyos vízbe, az összes többi hozzávalót tegyük egy tálba, a fokhagymát nyomjuk át fokhagymanyomón vagy vágjuk apróra és úgy adjuk a masszához. A kenyeret nyomkodjuk ki, adjuk a fasírthoz és az egészet alaposan gyúrjuk össze. Formázzunk belőle kb 4 cm átmérőjű golyókat és forgassuk meg őket a zsemlemorzsában. Bő olajban - ami kb 2/3-ig ellepi - süssük minden oldalukat aranybarnára.

Amíg sülnek a fasírtok, összeállíthatjuk a salátát: a bacont szeleteljük fel kb egy cm-es csíkokra és az olívaolajon lassú tűzön pirítsuk meg, hogy a zsírja kisüljön és ropogóssá váljon. A citromléből, a mustárból, a cukorból és kb másfél evőkanál baconből kisült zsírból keverjük ki a saláta öntetet (ezt lehet rögtön abban a tálban, amiben tálalni szeretnénk, így nem kell plusz edényt mosogatni és az öntet 100%-ban felhasználásra kerül). A lencsét szűrjük le és még melegen adjuk az öntethez. Keverjük bele a lesózott lilahagymát és a bacont is (további zsír nélkül), és ízesítsük még egy kevés borssal. Picit hagyhatjuk állni, hogy a lencse magába szívja az ízeket, de ne sokáig, mert ez a saláta melegen vagy langyosan a legfinomabb. A fasírttal tálaljuk.

 

A burgonya és a sóska új arca salátának sminkelve, avagy sóskás-rozmaringos krumplisaláta

Édesanyám kertjében az első tavaszi virágok mellet a sóska sem tudott ellenállni a napsütés hívogatásának, így pár napja jó néhány csokor kikelt a zsenge, üde zöld levelekből. Megmondom őszintén, én nagyon szeretem a hagyományos sóskamártást is, de ezzel ki is merült a családunkban eme étel rajongótábora, ugyanis sem drága Férjem, sem Hanga nem szívleli a zöld szószt. Én viszont mégis szerettem volna becsempészni a kis levélkéket valahogy az étrendünkbe, talán azért is, mert gyakorlatilag ez volt idén az első, saját kertünkben leszedhető, ehető növényféleség, így azonnal erős kényszerem támadt a szüretelésre. Meg aztán itt a tavasz, gondoltam, legyen valami előtavaszi, friss ízvilágú ebédünk ma, hátha így is közelebb kerülnek a lelkünkhöz a vidám napsugarak. Azt hiszem, elég jól sikerült a próbálkozás, mert még a férjem is, elismerő szavak hangoztatása közepette, lelkesen lapátolta.

A most következő recept elkészítésekor tehát egy friss, citromos-savanykás ízvilágú salátára kell számítani, melyben a sóska nyersen szerepel, így a salátalevél szerepét tölti be. Halakhoz, sült csirkéhez kiváló körítés lehet.

Hozzávalók 4 személyre (Most kivételesen. Nem ennyit akartam csinálni, de így sikerült, legalább az elkészítőknek könnyebb dolga lesz. :D)

• kb 6 szem burgonya
• egy nagy csokor friss sóskalevél
• három evőkanál olíva olaj
• fél citrom reszelt héja és leve + 2-3 db citromhéj szelet
• só, bors
• egy nagy ág friss rozmaring
• egy kis csokor friss snidling opcionális jelleggel, de enélkül is nagyon finom (jelzem, ez is kikelt már a kertünkben :))

Elkészítési procedúra:

A krumplit hajában főzzük meg úgy, hogy néhány szelet citromhéjat és a rozmaringág felét beledobjuk a főzővízbe. (Egyszerű  és gyors krumplifőzés: tegyük egy fedeles, mikrózható edénybe a krumplikat, öntsünk alá 1-2 dl vizet - nem kell méricskélni, csak kb ujjnyi víz legyen az edény alján -  majd zárjuk le a tetejét és tegyük a mikróba maxigázra - ez nálunk 840 Watt - , 10 percre. Garantáltan kész a főtt burgonya.)

Abba a tálba, amiben tálalni szeretnénk, adagoljuk bele az olajat, a citrom levét és héját, egy nagy csipet sót és borsot, valamint a maradék rozmaringot és az opcionálisan felhasználható snidlinget apróra vágva.

Ha a krumpli megfőtt és kihűlt annyira, hogy nem okoz égési sérüléseket, ha megfogjuk, akkor hámozzuk meg és vágjuk kényelmes falatnyi kockákra. A sóskát mossuk meg és aprítsuk nagyobb darabokra, csak úgy hanyag módon. Nem kell nekiesni és metélni, csak épp annyira, hogy a szánkba férjenek, próbáljuk minél kevésbé összetörni őket.

A krumplit keverjük az öntethez és hagyjuk kissé kihűlni. A sóskát csak közvetlenül tálalás előtt keverjük bele, nehogy megfonnyadjon az öntetben.

Zöldfűszer-kéregben sült pulykamell grillezett cukkinivel és mozzarellás paradicsomsalátával

Kedves Olvasó! Díjnyertes recept következik. Úgy értem, a szó szoros értelmében. Nagyon büszke vagyok rá, hogy a lentebb olvasható étel több mint 150 recept közül elnyerte a második helyezést a Kor Kontroll Társaság és a MOMOT által kiírt országos receptversenyen, melyen testsúlycsökkentő, egészségmegőrző ételek receptjeivel lehetett nevezni. (A versenykiírás itt, beszámoló a díjkiosztóról itt.) Szóval, ha Te is egy könnyed, egészséges, de ízekben gazdag fogásra vágynál, bátran ajánlom ezt az ételt, mert ez tényleg ilyen, és már papírom is van róla. :)

Nem is szeretném húzni az időt apró-cseprő egyéb ügyekkel, írom is a receptet:

Hozzávalók (4 személyre):

• 8 közepes pulykamell szelet (lehet csirkemellből is készíteni, ekkor személyenként egy csirkemell filét szeleteljünk fel
• 3 dl író vagy folyékony kefír
• 2 gerezd fokhagyma
• só, bors
• 3 evőkanál zsemlemorzsa
• 1 evőkanál felaprított, szárított citromfű, bazsalikom, kakukkfű és snidling (nyáron használjunk friss zöldfűszereket, ezekből legalább másfélszeres mennyiség kell)
• egy citrom reszelt héja
• 3 evőkanál apróra vágott petrezselyem (ha ebből is szárított áll rendelkezésünkre, akkor a fele is elég)
• 2 evőkanál reszelt parmezán

Továbbá:

• két nagyobb cukkini
• kevés olíva olaj a tepsi kikenéséhez és a cukkini sütéséhez

Hozzávalók a salátához:

• 6 nagyobb paradicsom
• 20-30 dkg mozzarella
• egy kis csokor friss bazsalikom
• másfél evőkanál olívaolaj
• egy-egy teáskanál balzsamecet és citromlé
• egy csipet tetszőleges édesítő (xilit, nádcukor stb)
• fél gerezd fokhagyma
• egy csipet só és bors
• esetleg kevés reszelt parmezán

Elkészítés:

A húst enyhén klopfoljuk ki. A fokhagymát fokhagyma nyomóval nyomjuk a kefírbe (vagy íróba), vagy kis lyukú reszelőn reszeljük le és úgy keverjük hozzá. Ebbe áztassuk bele a húsokat legalább egy órára.

A sütőt melegítsük elő 190 fokra (alsó-felső sütés). Vékonyan kenjük ki egy tepsi alját olíva olajjal. Keverjük össze a zsemlemorzsát a zöldfűszerekkel, a citromhéjjal és a parmezánnal és borsozzuk meg a keveréket. A húsokat csepegtessük le, enyhén sózzuk és hempergessük meg a fűszerkeverékben, majd fektessük egymás mellé a tepsiben. A tepsit szorosan takarjuk le és így süssük kb 30 percig, amíg a hús megpuhul. Ekkor vegyük le róla a takarást, állítsuk a sütő hőmérsékletét 210 fokra és így süssük még a húst kb 10 percig.

A cukkinit ujjnyi vastagon szeleteljük fel, enyhén sózzuk és borsozzuk, majd grillserpenyőben vagy tapadásmentes serpenyőben kiskanálnyi olívaolajon mindkét oldalán süssük meg.

A salátához a paradicsomot és a mozzarellát kockázzuk fel. Tépkedjük hozzá a bazsalikomot. Az öntethez az olívaolajat, a citromlevet, a balzsam ecetet, valamint a reszelt vagy fokhagyma nyomón átnyomott fokhagymát, sót, édesítőt és borsot alaposan keverjük össze. Végül forgassuk össze a paradicsomos keverékkel. Reszelt parmezánnal tovább ízesíthetjük, de ez el is maradhat.

Maradékból lakomát! – Előző napi sült húsból friss saláta, mellé guacamole, pirítós és egy kis történet

Szerény blogomban továbbra is folytatódik a fogyókúrás ételek sorozata. Ma a tegnapról maradt sült hús, a spejzban árválkodó, fogalmamsincsmitkezdjekvele avokádó, a nemrég vásárolt, gyönyörű fej zöldsaláta és a több napos szikkadt, teljes kiőrlésű kenyér között kerestem a kapcsolatot. Meg is találtam. :)

Hozzávalók a salátához:

• fél fej zöldsaláta
• fél fej lilahagyma
• maradék sült hús lebőrözve, kicsontozva (ha szükséges), kb 30 dkg, de maradékról beszélünk, szóval amennyi van :)
• kb egyharmad avokádó
• fél pohár natúr joghurt
• egy evőkanál citromlé
• másfél evőkanál olíva olaj
• csipet só és bors

Hozzávalók a guacamoléhoz:

• az avokádó többi része (kb kétharmada), természetesen nem a héjára és a magjára gondolok :D
• két-három koktélparadicsom vagy egy közepes paradicsom
• egy kis gerezd fokhagyma
• kb egy evőkanál olíva olaj
• fél citrom leve
• egy csipet só és bors
• egy kis fej lilahagyma (vagy egyéb fajta, nem erős hagyma) fele
• És itt jön a szentségtörés, eredetileg ugyanis egy nagy, piros chilipaprikát kellene beletenni, viszont nekem nem volt itthon, így felhasználtam a megmaradt, kb egyharmad kápia paprikát és őrölt chilit adtam a keverékhez. Így végül is hasonló végeredményt lehet elérni.

Nagyon szeretem, és igazán nagyra értékelem azokat, a napom folyamán bekövetkező ritka, nyugis pillanatokat – mondjuk egy órát – amikor ebéd után a gyermekem alszik, a mosogatógép halkan duruzsolva végzi a dolgát (ami azért fontos és megjegyzendő, mert ez azt jelzi, hogy én már elvégeztem az enyémet), én pedig végre leülhetek egy csésze kávéval (ami mondjuk általában melegített, mert mire a kicsi lányomat ágyba teszem és rendet rakok, szinte mindig kihűl) és élvezhetem a csendet. Ezeket a csendes pillanatokat szoktam legtöbbször a blogírásra fordítani. Kell ennyi feltöltődés az embernek, főleg azért, mert egy ilyen kicsi gyerek mellett két opció lehetséges a számára, azaz inkább három: a gyerek után rohan, a gyerek széjjelhagyott dolgai után rohan, vagy rohanna, de kicsi gyermekének más az elképzelése, így az az érzése, hogy az életben nem fog elindulni sehova, mert mire a gyerekre adja a csizmát, addigra ő leveszi a sálat… Legutóbb, aznap, amikor ebédre a fentebb már beharangozott és rögtön be is következő ételt gyártottam, este egy barátnőm születésnapjára voltam hivatalos. Én mentem egyedül, gyerek nélkül.

-          Tudod, mi a legjobb az egészben? – intéztem a kérdést készülődés közben a páromhoz – Az, hogy nem kell összepakolnom semmit. Csak megfogom a kis retikülömet és beülök az autóba. :)

Ő persze jót derült ezen és nagyban helyeselt, hisz tudja, mit jelent, mikor gyerekkel együtt indulunk valahova. Lehet, hogy én vagyok az, aki túlgörcsöli a dolgot, de általában kétszer szoktam ellenőrizni indulás előtt, hogy megvan-e a kicsi lányom napi komfortját szolgáló dolgok hada a táskában.

A feltételezés - miszerint csak kapom a táskámat és beülök az autóba – viszont igen naivnak és elhamarkodottnak bizonyult, tekintettel, hogy a kulcsomat viszont égen-földön nem találtam. Persze azonnal tudtuk, hogy Hanga keze van a dologban, mert – mint minden gyerek – mániákusan szeret a kulcsokkal játszani és mivel korához képest elég magas kislány, már nem tudjuk úgy tárolni, hogy ne érje el őket. Ezért aztán, mikor úri kedve úgy kívánja, megszerez néhány kulcscsomót, majd a lakás valamely – lehetőleg minél félreesőbb - pontján minden átmenet nélkül elhagyja őket. Most azonban hiába hasaltunk be minden bútor alá és néztünk be minden elképzelhető résbe és fiókba, a történet vége az lett, hogy kénytelen voltam kulcs nélkül távozni, drága férjem meg virraszthatott, hogy beengedjen mikor jövök haza, én pedig, a mintegy 40 perc haszontalan kulcskeresés után mondhatom, kissé elkéstem...

Azt azért nem gondoltuk, hogy a kulcs örökre elveszett, mert már hozzászoktunk, hogy előbb-utóbb minden elő szokott kerülni, ha olykor igen meglepő helyekről is. Ami valójában történt, arra viszont egyikünk sem számított.

Távozásom után férjecském még mindig nem adta fel és tovább folytatta a keresést, kitartóan hasalt a bútorok alatt, kukucskált a résekbe. Hanga meg ment vele és ugyan úgy kitartóan hajlongott, nézett a bútorok alá, mint az apja. Erre párom, egy újabb, csaknem fél óra keresés után, egyszer csak gondolt egy merészet, elővette a meglévő kulcsot és megmutatta Hangának.

-          Hanga, hol van a másik ilyen? – kérdezte tőle.

Hanga erre fogta magát, odarohant az én sporttáskámhoz, ami az előszobában hevert az egyik ülőkén és elkezdett rá mutogatni. Párom kinyitotta a táskát, és ahogy megmoccantak benne a dolgok, láss csodát, megcsörrent benne a kulcs is...

Mint kiderült, a pótkulcs az én sporttáskámban található edzőcipőben volt, és Hanga ezt végig tudta, csak meg kellett volna tőle kérdezni. :D Persze, hogy milyen megfontolásból tette oda, azt valószínűleg soha nem tudjuk meg. :)

Hú, most viszont nagyon elkanyarodtam az eredeti mondandómtól, és Kedves Olvasóm, Te is méltán vonhatsz kérdőre, hogy hát jó, jó, de ez mégiscsak egy gasztroblog, hol van a beígért saláta recept? Teljességgel igazat is adok ebben Neked, de egy belső késztetésnek engedve ezt a kis történetet muszáj volt kiírnom magamból…

Az aznapi saláta elkészítése tehát, csak így, minden átmenet nélkül:

A húst vágjuk falatnyi darabokra, a salátát tépkedjük össze, a lilahagymát szeleteljük fel hajszál vékonyan és az egészet szórjuk egy tálba. A többi hozzávalóból lesz az öntet. Egyszerűen csak dobjuk őket egy turmixgépbe és keverjük simára. Tálalás előtt locsoljuk meg vele a salátát.

A guacamoléhoz az avokádót villával törjük össze, a paradicsomot, a paprikát és a lilahagymát vágjuk nagyon apró kockákra és tegyük az avokádóhoz. A fokhagymát nyomóval törjük össze, vagy reszeljük le és úgy adjuk a masszához. Fűszerezzük és adjuk hozzá az olíva olajat és a citromlevet, majd jól keverjük össze az egészet.

Mi pirítóssal ettük úgy, hogy a guacamoléba mártogattuk a kenyeret és ettük hozzá a salit – nagyon finom az összhatás -, de akkor sem fognak megsértődni ők ketten (mármint a guacamole és a saláta), ha tortillát társítunk hozzá.

Karácsony utáni gyorstipp - avagy a majonézes saláta is lehet könnyű

1. 3 nap alatt egy étkezés (24-én reggel elkezd, 26-án este abbahagy)
2. Karácsonyi habzsi-dőzsiből megmaradó, hűtőben szétszabdalva szomorkodó sült hús társat keres
3. "Úrisen, fogynom kell", illetve "Rá sem bírok nézni a kajára"
4. Sali
5. 1 csapott evőkanál majonéz (egye fene, lehet bolti Light) + 1 pohár natúr joghurt + 1 mokkáskanál mustár + 1 csipet cukor (nádcukor, Xilit, édesítő stb... stb...) + 1 teáskanál citromlé + kevés bors = könnyű, majonézt helyettesítő salátaöntet.

Lila káposzta + kukorica (konzerv) + lesózott lilahagyma + öntet

Baconos, lilahagymás lencsesaláta

Most, hogy jön a hideg, meg a zord idő meg a sötétség, valahogy automatikusan táplálóbb ételekre vágyunk. Hiába szeretné az ember kicsi családját az egészséges ételek fogyasztása felé terelgetni, nem feltétlenül van kedvünk a friss, nyers, könnyű zöldsalátákhoz, amit a nyári hőségben kilószámra kebeleztünk. (Nem úgy a gyerek, mert ő még most is egyben elfogyasztana egy egész kígyóuborkát, ha hagynánk neki. Szoktuk is mondani, hogy más nagyszülő csokit vesz az unokájának, Hanga viszont folyton paradicsomot meg uborkát kap, mert mániákusan szereti, még magában is szívesen eszi, mint más gyerek az almát  – zárójel bezárva). Szóval, én legalábbis, ha rágondolok a nyári, jól behűtött, harsogó salátákra, valahogy azonnal fázni kezdek, így más lehetőségek után kellett néznem, ha nem akarom, hogy a téli köret fogalma a különböző módon elkészített burgonyákban és tésztafélékben merüljön ki.

Erre a problémára nyújt kitűnő megoldást például a lencsesaláta. Mindenféle sült hús mellé kiváló köret, mondom is, hogy én hogy csinálom:

Hozzávalók (két személyre, mint majdnem mindig):

• egy bögre lencse
• 4-5 szelet bacon
• egy teáskanál olíva olaj, vagy még annál is kevesebb
• 2-3 babérlevél
• 2 gerezd fokhagyma
• só, bors
• egy kisebb fej lilahagyma
• kb egy evőkanál citromlé, de kezdjük kevesebbel, nehogy nagyon savanyú legyen
• egy csipet cukor
• egy mokkáskanál mustár

Elkészítés:

Ha valaki annyira vérprofi, hogy képes előre gondolkodni (én ritkán tartozom ebbe a csoportba), akkor reggel beáztathatja a lencsét hideg vízbe, mert úgy sokkal gyorsabban megfő. A hagymát pedig pucoljuk meg és próbáljuk hajszál vékonyan felszeletelni, majd sózzuk le. Innentől kezdve egy darabig nincs dolgunk ezzel. Én például az itt következő szabadidőmben megpróbáltam blogot írni, de az nem annyira egyszerű, mert az ember lánya ilyenkor mindig kitalálja, hogy miért kell azonnal vele foglalkozni. Van például egy képes könyve, amit nagyon szeret, háziállatok vannak benne, és azt szoktuk játszani, hogy ő mutogat a képekre, nekem meg mondani kell, hogy mi van rajta. Ez most is így történt, ahogy leültem a gép elé, azonnal hozta a könyvet, hogy nézegetni kell. A vicces az benne, hogy ahol pl van tíz tyúk, ott mind a tizet végigmutogatja, illetve egyet többször is és meg kell mondani, hogy az a pipi. A könyvnézegetés tehát így néz ki: (ő mutat, én pedig mondom) pipi, pipi, tojás, tojás, tojás, tojás, pipi, kispipi, pipi, tojás, salátalevél, pipi… Az egyik oldalon a malacoknál egy kosár alma van, meg fölötte belóg egy faág szintén tele almával, el lehet képzelni… :D

Amikor belefáradtunk a könyvmagyarázásba, lehet folytatni a salátát. A lencséről öntsük le a vizet és újabb vízben kezdjük el főzni egy jó nagy csipet sóval és a babérlevéllel meg a fokhagymával (én szét szoktam nyomni fokhagymanyomóval, úgy jobban átveszi az ízét a lencse). Viszont ne főzzük ki a lelkét, mert ha túl puha lesz, mire összekeverjük a salátát, addigra püré lesz belőle. A bacont szeleteljük fel kb egy centi széles darabokra, és a kevéske olívaolajon lassú tűzön pirítsuk aranybarnára és ropogósra. Azért kell lassú tűzön, hogy ne egyből megégjen, hanem süljön ki teljesen a zsírja. Közben megint van időnk könyvet nézegetni egy kicsit. Egy másik oldal öt kutyával meg három madárral: kutyus, kutyus, kutyus, kismadár, kutyus, csont, kismadár, kutyus, kutyus, kismadár, fa, kutyus…

Ha a lencse is megfőtt, a bacon is megpirult, a lilahagyma is összeesett a sótól, akkor már csak az utolsó mozzanat van hátra: összekeverni a salátát. Ehhez fogjuk azt az edényt, amiben tálalni szeretnénk és öntsünk bele a bacon zsírjából kb egy szűk evőkanálnyit (ez nem olyan sok, mint amennyinek hangzik, nem kell megijedni, senkit nem szeretnék koleszterinmérgezésbe hajszolni, viszont verhetetlen ízt ad a salátának), csavarjuk bele a citromlét, dobjuk hozzá a pici cukrot, a mustárt és a borsot. Ezt gyors mozdulatokkal addig keverjük, amíg teljesen össze nem elegyednek a hozzávalók. A lencsét szűrjük le, halásszuk ki belőle a babérlevelet és még melegen öntsük a tálba. Dobjuk rá a lilahagymát és a bacont (további zsiradék nélkül) és keverjük össze. Kóstoljuk meg, ha nem elég savanykás, sós, édes stb, korrigáljunk rajta. Egy picit hagyhatjuk állni, hogy a lencse magába szívja az ízeket, de ne tegyük hűtőbe, mert ez a saláta langyosan a legfinomabb.

Én fasírthoz csináltam, de mint említettem, sült húsokhoz is nagyon passzol. (Fasírt recept itt, bár nem hiszem, hogy van olyan háztartás, ahol nem szoktak csinálni :))