Őszibarackos csirkemell mazsolás-kurkumás rizzsel

Kedves Olvasó!

Bizony jó sok idő telt el azóta, hogy a legutóbbi bejegyzésemet megejtettem. Őszinte leszek: az elmúlt néhány hétben nem igazán pezsgett bennem az étel-újítási kedv. De ma megjött az áttörés: ismét rögtönzött étel került az asztalra, ami  - azt hiszem - egész jól sült el...

Persze, az elmúlt napok "blogcsendje", mely időszakot leginkább klasszikus és megbízható ételek készítésével töltöttem, nem azt jelenti, hogy ebben a röpke pár napban az ég világon semmi nem történt velünk. Azt például soha nem gondoltam, hogy az ivás egy program lehet. Na nem egy jó kis szombat esti tivornyára gondolok itt, hanem azokra a hosszú percekre, amelyeket kicsi lányom egy fél dl tea rendkívüli élvezettel történő elfogyasztásával tölt. Nagy dolog történt ugyanis: Hanga megtanult teljesen egyedül igazi bögréből inni. Ezt az új tudományát pedig olyannyira élvezi, hogy sokszor csakis azért iszik, hogy gyakorolhassa. Hiába mondom neki, hogy béka nő a hasában, úgy tűnik, ez nem elég visszatartó erő a számára és hatalmas vigyorgások közepette képes kiüríteni a kis bögréjét, még akkor is, amikor már egyértelműen látszik, hogy teljesen megtelt a kis pocakja a behörpölt itallal.

Ezt a jó kis tevékenységet viszont még kőkeményen felügyelni kell, mert nagyon könnyen megeshet, hogy a kis figyelme elterelődik egy pillanat alatt más irányba és egyszer csak, teszem azt, minden átmenet nélkül meg szeretné nézni, hogy mi van a pohár alján, amitől persze az egész beltartalom az ölébe csorog. Ilyenkor persze rettentően megsértődünk a bögrére, de szerencsére nem vagyunk haragtartóak, néhány perc múlva már jöhet is a következő adag innivaló, csak úgy, a vicc kedvéért.

Ilyen hosszadalmas, mindkettőnk részéről erős koncentrációt igénylő tevékenység mellett nehéz hosszan készítendő és bonyolult ételeket feltálalni, így jött a mai gyors ebéd ötlete - na meg még úgy is, hogy még mindig sorakozik a spejzban jó pár üveggel édesanyám kitűnő őszibarack befőttjéből. Ezt az ételt egyébként általában ananásszal szokták készíteni, de most, hogy ránéztem a mosolygó kis őszibarackokra, azt gondoltam, talán velük sem járna rosszul néhány szelet csirkemell...

Hozzávalók négy személyre:

A húshoz:

• két nagyobb csirkemell filé
• só, bors
• kb egy bő fél üveg őszibarack befőtt, vagy konzerv
• kb 10 dkg semleges ízű reszelt sajt
• késhegynyi őrölt szerecsendió
• kb egy teáskanál olíva olaj a sütéshez

Az elkészítés pont olyan egyszerű, mint amilyen kevés hozzávalóból áll az ételünk. A sütőt melegítsük elő 200 fokra. A csirkemelleket szeleteljük fel, kissé klopfoljuk ki a szeleteket (ez mondjuk nem olyan egyszerű ám nálunk, mert kicsi lányom egyszer valahogyan megszabadította a klopfoló fejét a nyelétől, amitől az azóta folyton lejár, így minden szelet után vissza kell helyezni a jogaiba, a nyél végére - zárójel bezárva). Sózzuk, borsozzuk a husit, majd felforrósított serpenyőben az olívaolaj segítségével süssük elő mindkét oldalát. Én ezzel úgy szoktam időt spórolni, hogy a vágódeszkán egymás mellé fektetem a hússzeleteket, a felfelé néző oldalukat sózom, borsozom, majd ezzel az oldalukkal lefelé fektetem őket a serpenyőbe és amíg a fűszeres oldala sül, a most felül lévő oldalt is fűszerezem. A husikat egyébként nem kell készre sütni - mert még mennek a sütőbe pirulni - csak annyira, hogy épp egy kis színt kapjanak.

Ha ezzel megvagyunk, fektessük őket egymás mellé egy tepsibe. Az őszibarackokat szeleteljük fel kb fél cm vastagra, majd borítsuk be velük a hússzeleteket. Közben engedjünk kicsi lányunk unszolásának és töltsünk neki egy adag innivalót és a továbbiakban próbáljuk meg megosztani a figyelmet az ebéd és a szürcsölő csöppség között. Nem fog menni. Elég, ha  egy pillanatra a csirke felé billen figyelmünk kényes mérlege, az éppen megfelelő idő arra, hogy valamilyen úton-módon a bögre tartalmának legalább egy része a padlón illetve gyermekünk ruháján végezze... igen, tudom, azt írtam, hogy megtanult bögréből inni, de azért még előfordulnak balesetek...

Takarítás után vissza a csirkéhez. Szórjuk meg az alkotásokat őrölt szerecsendióval majd vonjuk be a reszelt sajttal és irány a sütő. (Ellenőrizzük, hogy gyermekünk idő közben nem tekerte-e maximumra a hőfokot!) Addig süssük, amíg a sajt a tetején színt nem kap.

Amíg a csirke sülöget, pont elegendő időnk van arra, hogy elkészítsük a köretet. (Egy kicsit büszke vagyok azért rá, mert sikerült egy, a csirke ízvilágához nagyon jól passzoló rizst összekutyulnom.)

Hozzávalók 4 személyre:

• egy bögre rizs
• 10 dkg mazsola
• késhegynyi szerecsendió
• egy mokkáskanál kurkuma
• egy húsleves kocka
• kevés bors
• kb 3-4 nagyobb gerezd barackbefőtt
• egy nagy marék durvára tört dió
• kb egy evőkanál olívaolaj

És az elkészítés (ígérem, nem lesz hosszú):

A rizst hideg vízben mossuk meg, majd az olívaolajon pirítsuk egy rövid ideig. Ez után öntsük fel kétszer annyi vízzel, mint amennyi a rizsünk volt. Oldjuk fel benne a leveskockát, szórjuk bele a mazsolát és a fűszereket majd lefedve, takarék lángon főzzük tovább. A diót száraz serpenyőben pirítsuk meg, a barackot kockázzuk fel apróra. Ha a rizs felszívta a vizet, zárjuk el alatta a lángot és továbbra is letakarva pihentessük öt percig, majd keverjük hozzá a diót és az őszibarackot.

Lehet tálalni. :)

Újabb egészségesség: tortilla balzsamecetes hagymával, ricottás öntettel, pirított husival és sok zöldséggel megpakolva

Már egy ideje tervezgetjük itt családilag - Hanga persze nem - , hogy csinálunk valami jó kis mexikói ételt valamikor. Én bevallom, egyáltalán nem vagyok otthon a mexikói konyhát illetően, de egy szép napon, valami hirtelen ötlettől vezérelve - igen, megint* - bevásároltam némi tortillát és avokádót, azzal a céllal, hogy majd kinézek valahonnan valami tuti kis receptet amit aztán átvariálok úgy, ahogy nekem tetszik és óriási mexikói lakomát fogunk csapni. Meg is érkezett a sugallat, ahogy szokott, de már nem is tudom, hogy honnan és miért....

DE! Igen, megvan. Az történt, hogy ugye a ricottás szendvicskrémes receptemben említettem, hogy nem használom fel a teljes 25 dkg-os ricottamennyiséget, mert még ránk romlana a nagymennyiségű, egyébként igenjólsikerült krémecske, tekintettel, hogy a kapacitásunk nem engedné, hogy 1-2 nap alatt elfogyasszuk mindet. Így aztán egy jó 8 dkg-nyi ricotta még továbbra is szúrós tekinteteket meresztett rám a hűtőből. Szintén maradt az egyik ebédünkből némi pulykahús, mert az említett ebédhez előre kiporciózott és lefagyasztott pulykát használtam, de egy csomag kevés lett volna, kettő pedig sok, így a maradékot felmiszlikeltem és szintén várta a sorsát a hűtőben néhány olyan zöldséggel, amik már kezdtek belelépni az utolsó pillanatos korba. Tudom, hogy édesapám pipjei nagyon örültek volna némi zöldnek így tél közepén, még akkor is, ha szegény salátának valók már nem legszebb fényükben tündökölnek, de azt azért mégsem várhattam tétlenül, hogy a zöldségek elhalálozzanak a hűtőben és a kis tojók eledeleként végezzék. 

A fenti hosszas okfejtést összegezve tehát a végkövetkeztetés: ki kellett találnom valami olyan ételt, amiben mindhárom ételféleséget egy vakmerő ugrással kimentem az enyészet karmai közül és tortillába is göngyölhető. A gordiuszi csomót az alábbi recepttel oldottam fel: a húst megpirítottam egyszerűen sóval és borssal, a ricottából kevertem egy jó kis öntetet és az egészet egy nagyon ízes, dinsztelt hagymával feldobott zöldségeleggyel töltöttem a tésztába.

Részletek:

Hozzávalók a húshoz:

• apró kockákra vagy vékony csíkokra vágott csirke- vagy pulykamell - ebből minden tortillához egy pici marékkal számoljunk, szerintem 6 tortillához két csirkemell filé biztosan elég
• só, bors
• kevés olaj

Hozzávalók a ricottás öntethez:

• kb 8-10 dkg ricotta
• fél pohár natúr joghurt
• két evőkanál mustár
• egy teáskanál citromlé
• egy csipet cukor vagy egy mokkáskanál méz
• pici só és bors

Hozzávalók a dinsztelt hagymához:

• két nagy fej hagyma
• egy ek. olaj
• egy nagy csipet só
• egy ek. balzsamecet

Továbbá:

• tortilla
• zöldségek ízlés szerint, vagy amit épp meg akarunk menteni az enyészettől

Elkészítés:

Egy tapadásmentes serpenyőt forrósítsunk fel. Ha már jól felmelegedett, öntsünk bele egy kevés (kb kis evőkanálnyi) olajat, majd nagy lángon pirítsuk meg rajta a húst. Ha már kifehéredett és kissé kérget kapott, akkor sózzuk és borsozzuk.

A hagymát pucoljuk meg, vágjuk félbe és hajszál vékonyan szeleteljük fel. Egy serpenyőbe öntsünk egy kanálnyi olajat és adjuk hozzá a hagymát, majd sózzuk meg. Közepes lángon dinszteljük. A só kicsalja a nedveket a hagymából, ezáltal segít neki megpuhulni és nem is fog odaégni, csak párolódik. Ha megpuhult és láthatóan összeesett, kissé borsozzuk, majd zárjuk el alatta a gázt és locsoljuk meg a balzsamecettel, és alaposan keverjük össze.

Az öntethez a fent felsorolt hozzávalókat keverjük ki simára.

Hangát egyébként nagyon érdekli a főzés, egyre gyakrabban kéredzkedik, hogy vegyem fel, mikor főzök és nézi a karomból, ahogy sül a husi, vagy fő a tészta és bugyog a fazékban. Ilyenkor mindig elmondjuk, hogy ez lesz majd a "hamm", de most még nem szabad hozzányúlni, mert nagyon forró, csak nézni szabad. Szerencsére az soha nem jutott eszébe, hogy a tűzhelyen lévő lábasokhoz nyúljon, de elővigyázatossági okokból azért mindig a belső gázrózsákat használom. Viszont azt tudja, hogy ha meleg az étel, akkor meg kell fújni és ő is fújja, ha mondjuk neki. Sőt, egyszer öltöztetés közben mondtam neki, hogy felvesszük ezt a nadrágot, mert ez jó meleg, erre azt is fújni kezdte. :)

Már csak össze kell állítani az ételünket. A tortillákat melegítsük fel, majd töltsük meg a finomságokkal. Szerintem az a legjobb, ha az összes hozzávalót kitesszük az asztalra és mindenki összeállíthatja a sajátját. (Mi is így csináltuk, kivéve Hangát, akinek külön-külön pakoltam a tányérjára a hozzávalókat és desszertvillával egyesével kebelezte a husikat meg a zöldségeket. Apropó, azt nem tudom, említettem-e, hogy Hanga lelkesen gyakorol evőeszközzel enni. Én azt gondoltam, hogy a gyerekek kanállal tanulnak meg először enni, de lehet, hogy ez nem így van, mert a kicsi lányom evés közben mindig mutogatni szokott a fiókra, hogy adjunk neki tortavillát. Azzal úgy eszik, hogy megfogja az ételt a kezében, majd felszúrja a villára és úgy teszi a szájába. Már egész ügyes, nagyon kigyakorolta a folyamatot. A kanállal evés még nem igazán megy, mert ahogy teszi a szájához a kanalat, azzal együtt elkezdi dönteni is, így mire a szájához ér, minden kiborul belőle. Viszont nagyon makacs, így nem mindig hagyja, hogy segítsek, szóval el lehet képzelni az ebédlőasztal környékét, miután mondjuk pl. rizst eszik kanállal... :))

Visszatérve az ebédünkre, szerintem egészséges, laktató és gyors étellel lettünk ismét gazdagabbak. Persze legközelebb majd biztos valami más maradék lesz, amiből ebédet kell gyártani, de hát nem ismerünk lehetetlent. :) Joggal kérdezheted azonban, Kedves Olvasó, hogy mi lett az avocadoval, mert az nem szerepel a receptben. Nem tévedés. Tényleg nem szerepel. Várja a sorsát a hűtőben. :D

*Ez vagyok én: egyrészt jön a kattanás, amikor valamit meglátok a boltban, hogy biztos finomat lehetne csinálni ebből vagy abból az alapanyagból, másrészt mindig félek, hogy kevés lesz az étel és éhen halunk, ezért néha túllövök a célon, aztán meg nagyon büszke vagyok magamra és itt a blogon újságolom el, hogy milyen gazdaságosan főzök, mert minden maradékot felhasználok. :D

A magyar kínai

A kínaias ételeket a férjem hozta be a családba, én magamtól korábban nem mertem ilyesmibe bonyolódni. Nem mondom, egy kínai ember valószínűleg a hasát fogná a röhögéstől, hogy mi ezt annak hívjuk, de nekem az a személyes véleményem, hogy a kínai kifőzdékben kapható ételeknek sincsen sok köze az eredetihez. Ez az étel mondjuk nem kifejezetten gyerekbarát, így ha ilyet főzünk, akkor Hangának igyekszem valami más ebédet biztosítani.

Ennél az ételnél általában én vagyok a kiskukta és a férjem a konyhafőnök, mert az olyan „pasis dolog” a sistergő husit kavarni a tűzön, meg hát csak ő volt az, aki kitapasztalta a kínai csínját-bínját, nem is szeretném ilyenkor learatni a babérokat.

Keveset nem lehet ebből az ételből főzni, akár hogy igyekszünk, legalább 4 személyes adag lesz belőle.

Hozzávalók (nem szentírás, a zöldségek arányán és összetételén ízlés szerint lehet változtatni):

• 1 db wok (ha nincs, akkor egy tapadásmentes, mélyebb serpenyő is megteszi)
• egy férj, aki kutyulja a wokot, vagy ha mi vagyunk a főnökök, akkor valaki, aki a kezünk alá tolja a dolgokat, még mi a sistergő wokban vagyunk könyékig, ha egyik sincs, akkor minden további hozzávalót a kezünk ügyébe kell készíteni előkészítve, összedarabolva
• 25-30 dkg csirke- vagy pulykamell
• egy akkora gyömbér, mint egy felnőtt férfi hüvelykujjának legfelső ujjperce
• egy sárgarépa
• egy cukkini
• egy kaliforniai paprika
• (de lehet beletenni gombát, padlizsánt, zöldborsót, brokkolit, káposztát, kínai kelt, újhagymát, bambuszrügyet, babcsírát… bármit, amit az éhező kis lelkünk megkíván)
• egy fej hagyma
• 2-3 gerezd fokhagyma
• 2-3-4 dl húsleves, attól függ, ki mennyire szereti szaftosan,
• kb. fél dl szójaszósz, de kevesebbel induljunk, kóstolgatni kell, nehogy túl sós legyen
• 3-4 ek szezámolaj
• ha van, egy kupica rizsbor is finom bele, nekünk most nem volt
• bors
• 2 ek étkezési keményítő
• tehetünk még bele kínai ötfűszer keveréket, chilit vagy szezámmagot is (esetleg ebben a sorrendben mindet)

Elkészítés:

1. Szólni kell a férjnek, hogy jöhet kutyulni, aki megérkezik és rendelkezik, hogy a gyereket el kell vinni a tűzhely közeléből, nehogy baja legyen. Én ugyan mondtam neki, hogy ha én ezen ennyire izgulnék, akkor kb egy héten egyszer lenne ebéd. Egyrészt én megtanultam kerülgetni a gyereket és a kis aknamezőt, amit időközben a játékaival és a megszerzett konyhai eszközökkel létre szokott hozni a konyha padlóján, másrészt a belső lángokat használjuk a tűzhelyen, így nem nagyon érhet a gyerek a tűzhöz. Mindegy, ha apa főz, arrébb kell vinni a gyereket.
2. A husit fel kell csíkozni és bepácolni a következőkbe:  1-2 ek szezámolaj, 2-3 ek szójaszósz, bors, ötfűszer keverék és/vagy chili (ha van), fél evőkanál étkezési keményítő.
3. A zöldségeket fel kell szeletelni, darabolni, alapvetően tetszőleges formájúra, a lényeg, hogy vékonyak legyenek, hogy rövid idő alatt átsüljenek. Elvetemültek julienne-re is vághatják. A gyömbért nagyon apróra kell vágni, vagy reszelni is lehet, csakúgy, mint a fokhagymát. A hagymát is lehet apró kockára, vagy vékony szeletekre vágni, ahogy tetszik.
4. Ha van maradék húslevesünk, akkor az mázli, ha nincs, rittyentsünk egy keveset kockából.
5. Forrósítsuk fel a wokot. NAGYON.
6. Öntsük bele a maradék szezám olajat.
7. A továbbiakat az alábbi sorrendben szórjuk a wokba: hagyma, gyömbér, fokhagyma, husi, zöldségek keménységi sorrendben (esetünkben répa, paprika, cukkini). Minden adalék hozzáadása után várjunk kb negyed- fél percet, hogy az előző kicsit megpiruljon, közben folyamatosan kevergessük, rázogassuk a rakományt és tartsuk nagy lángon. Ha szeretnénk bele szezámmagot, azt most kell beleszórni.
8. Öntsük rá a maradék szójaszószt, majd a húslevest. Most lejjebb vehetjük a lángot alatta és egy kicsit hagyjuk párolódni. (Csak 1-2 perc kell neki, a zöldségeknek roppanósnak kell maradniuk.)
9. A maradék étkezési keményítőt keverjük el egy pici vízzel és öntsük az ételhez, hagyjuk egyet rottyanni.
10. Zárjuk el a gázt.
11. Kerítsük elő a gyereket a fedezékből.

Tálaljuk sima főtt rizzsel, tojásos rizzsel vagy rizstésztával (utóbbi elkészítéséhez sajnos nem tudok tanácsot adni...).