Zsemle muffinsütőben

Egy tipikusan novemberi őszi napon, mikor már odakint sötét volt és egy bolt sem volt nyitva a közelünkben, a kenyértartó pedig üresen tátongott másfél órával vacsoraidő előtt, hirtelen ötlettől vezérelve azt gondoltam, hogy a szokásos kenyércipó helyett kis muffinzsemléket fogok készíteni vacsorára. Az eredmény engem is meglepett: nádszál kislányom, aki előző nap az unokatestvére születésnapján a kb 8-féle ételnek és 3-féle süteménynek és egyikéből sem volt hajlandó enni egy falatot sem, és egész nap gyakorlatilag zöldségen, almán háztartási kekszen és kukorica pufin kívül semmi mást nem lehetett beletuszkolni, másfelet megevett a zsemlékből egy ültő helyében. Pedig nem lufizsemlékről van szó, hanem finom, testes, ropogós teljes kiőrlésű liszttel készült tápláló péksütiről.

Kedves Olvasó, ha ezzel a bevezetővel megfelelően kíváncsivá tettelek, mondom is a receptet.

Hozzávalók:
(gyakorlatilag a kenyértészta, csak kicsit változtattam rajta)

• 25 dkg finomliszt
• 25 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
• 2 csomag instant élesztő
• 1 púpos teáskanál cukor
• 2 csapott teáskanál só
• késhegynyi köménymag (őrölt)
• kb 3,5 dl meleg víz (nem forró)

Elkészítés:

A fentieket összegyúrjuk (tényleg ennyi, csak egybe kell önteni őket és jól kidagasztani, ha van dagasztós robotgépünk, az nagyon jó). A tészta ne legyen se kemény, se nagyon lágy. Ha egy picit ragacsos a felszíne, az a jó, de ha kezd nokedli tésztára emlékeztetni, akkor gyúrjunk még bele egy kis lisztet. Ha teljesen simára dagasztottuk és gyúrás közben néha pöffen egyet, akkor elkészült. Letakarva, kilisztezett edényben kelesszük a kétszeresére (azért kell a meleg víz, mert azzal langyos lesz a tészta és gyorsíthatunk a folyamaton). Közben a muffintepsi mélyedéseit vékonyan vajazzuk ki és az aljukat hintsük meg liszttel. A sütőt melegítsük elő 220 fokra (alsó-felső sütés).

Ha ezen is túl vagyunk, borítsuk deszkára a tésztát és osszuk szét: ha 10 felé osztjuk nagyobb - mint a képen -, ha 12 felé, akkor kicsit kisebb muffinzsemléket kapunk. Mindegyik adagból formázzunk gombócot és pottyantsuk a muffintepsibe. Ez után ismét hagyjuk kelni a zsemléinket kb 20 percig, míg elkezdenek megemelkedni, majd toljuk őket a sütőbe. Kb 25-30 perc alatt sülnek meg.

Ennyi! Jó étvágyat a vacsorához!

(A zsemlékről készült fotóról annyit, hogy nehéz úgy szép fényképet csinálni, hogy a család a fotóalanyok nagyrészét felfalta, a gyerkőc pedig rettenetesen kíváncsian ott kotnyeleskedik és rángatja anya karját a lentebb olvasható felkiáltással.)

"Engem is fényképezzél le, Aja!"

Maradékból lakomát! - Száraz kenyérből "kenyérkoch" - Fázisfotókkal

Tisztában vagyok vele, hogy az interneten ezer meg ezer dolgot lehet találni a maradék kenyér felhasználását illetően. Nekem azonban különleges igényeim voltak, ugyanis saját sütésű, teljes kiőrlésű kenyerünk volt itthon szikkadt állapotban, ámde annál nagyobb mennyiségben, ennek ellenére valami édességet szerettem volna készíteni belőle. És ha én egyszer valamit a fejembe veszek...

Egy szó mint száz, szerintem finom lett, és azt gondolom, hogy gyakorlatilag bármilyen kenyér- illetve kalácsmaradékból elkészíthető (kivéve persze az olívás, paradicsomos, erősen magvas, hagymás és egyéb"extra" ízesítésű kenyérkéket).

A kiindulási alapot a rizskoch receptje adta, csak picit változtattam rajta, sőt ha azt vesszük, ezt így egyszerűbb is elkészíteni, mert nem kell előre rizst főzni. :)

Mi vanília sodóval ettük, mert gyümölcs is volt benne, de ez nem kötelező, "üresen" lekvárral is finom, pont, mint a rizskoch.

De kezdem az elején:

Hozzávalók:

• nettó kb 25 dkg szikkadt kenyér (ez azt jelenti, hogy héj nélkül ennyi, a héját ugyanis nem tettem bele, abból lesz majd zsemlemorzsa)
• 3 tojás
• 12 dkg cukor
• kb 2-2,5 dl főzőtejszín
• gyümölcsök vagy pl. mazsola ízlés szerint (az én ízlésem pl. azt diktálta, hogy ne dobáljam ki a gyermekem által összerágott, majd otthagyott almákat, így mentettem a menthetőt, de némi málna is helyet kapott a masszában)
• 1 cs. vaníliás cukor
• a sütőforma kikenéséhez vaj és zsemlemorzsa

Elkészítés:
Tehát, ahogyan azt már említettem, levágtam a kenyér héját.

Jó, belátom, hogy ez még eddig nem túl izgalmas :)

A tojásokat szétválasztottam és a sárgáját kikevertem a cukorral addig, amíg a massza ki nem világosodott. Az enyém mondjuk nem lett annyira halvány sárga, mert nádcukrot használtam, gondoltam, a rusztikus teljes kiőrlésű kenyérhez az jobban illik.

Mikor ez az egész felhabosodott, beleöntöttem a tejszínt és a vaníliás cukrot. A tejszín mennyisége igazából attól függ, hogy milyen típusú a kenyerünk, először indítsunk kb 2 dl-vel, aztán ha úgy látjuk, hogy a kenyér még szívna fel, lehet hozzá önteni. Ha ezzel is megvagyunk, morzsoljuk a kenyeret a löttybe. Próbáljuk minél apróbbra, hogy egyenletesen eloszoljon és ne maradjanak sülés után kenyérdarabok a tésztában. Így hagyjuk állni egy picit (kb negyed órát). Állás közben néha keverjük át. Közben a tojásfehérjét verjük kemény habbá, a sütőformát pedig vajazzuk, majd szórjuk be zsemlemorzsával. Én egy 26 cm ármérőjű tortaformát használtam, de sima tepsiben is ugyan olyan lesz az íze. A sütőt melegítsük elő 190 fokra.

A masszánk jelen állapotában még nem nagyon fog ehető dolgokra emlékeztetni, de bízzál bennem, Kedves Olvasó, mire végzünk, egész csinos lesz. :)

Én ez után a negyed órás pihenő után adtam hozzá a gyümölcsöt, illetve a tojásfehérje-habot (ez utóbbi már nem opcionális, ezt most kell belekeverni lassú, óvatos mozdulatokkal).

Végül az egészet töltsük a sütőformába és süssük addig, amíg a teteje aranybarna nem lesz.

A végeredmény valami ilyesmi lesz:

Értekezés a kenyérről

Kb. két és fél - három éve mi is azoknak a táborához tartozunk, akik megunták a bolti felfújt térfogat kenyeret valamint az olyan teljes kiőrlésű kenyereket, amiknek csak a neve az és nagyjából 3% teljes kiőrlésű lisztet tartalmaznak valójában, így saját kenyér gyártásába fogtunk. Nem használunk kenyérsütő gépet, hanem a sütőben, tepsiben sütjük meg a cipókat. Aki még nem próbálta, mindenképp szánjon rá egy kis energiát, már csak azért is, mert az valami utánozhatatlan élmény, amikor a lakást belengi a sütőből kiszivárgó ellenállhatatlan kenyérillat.

Valamiért először a kenyérsütés fogalma egy nagy misztikumnak tűnt számomra, de egy kis utána olvasással és gyakorlással rájöttem, hogy gyorsabban megvan, mintha az ember lemenne érte a boltba. Van egy nagyon jól bevált alapreceptünk, amit aztán a végtelenségig lehet variálni. Szándékomban is áll néhány lehetőséget megosztani, érdemes kipróbálni őket szépen sorjában. Ha ugyanis, Kedves Olvasó, úgy döntesz, hogy megfogadod a tanácsomat és beleveted magad a kenyérsütés rejtelmeibe, hidd el, rá sem fogsz többé nézni a bolti bezacskózott, szeletelt, kenyérnek látszó tárgyakra.

Íme az alaprecept hozzávalói:

• 15 dkg teljes kiőrlésű liszt (vagy Graham, vagy tönkölybúza vagy rozs, ami tetszik)
• 35 dkg finomliszt 
• (a két liszt arányát lehet változtatni az egészségtudatunknak illetve ízlésünknek megfelelően, a lényeg, hogy a teljes mennyiség 500 g legyen)
• kb 3,4 dl meleg víz (a 3,5 dl már általában sok, de ha mégsem, dagasztás közben még lehet kicsit hozzáadni és mindenképp meleg víz legyen, ne forró és ne hideg)
• két csomag instant élesztő (Isten látja lelkem, nem vagyok oda az instant csodákért és különböző porokért, de az élesztő kivétel, mert sokáig eláll, mindig egyforma minőségű és nem kell külön felfuttatni)
• egy teáskanál só
• egy teáskanál cukor, hogy az élesztőnek legyen barátja (én nádcukrot szoktam használni)

Az elkészítés nem is lehetne egyszerűbb: mindent beleöntök a robotgépbe és a dagasztó pálcával addig dagasztom, amíg sima, hólyagos tészta nem lesz és el nem válik az edény oldalától. Ez kb 8-10 perc géppel. Ha úgy látjuk, hogy nagyon ragacsos, pici lisztet lehet beleszórni, ha kemény, vagy nem áll össze, akkor még némi vízre van szüksége.

Ha összeállt szépen a cipónk, kivesszük a masinából és kerek cipót formázunk belőle a következő módon: egy vágódeszkát vékonyan meghintünk liszttel (lusta vagyok a nagy gyúródeszkát kicipelni a spejzból, meg fölösleges is, egy nagyobb vágódeszka elég), rátesszük a bucit, kilapítjuk majd úgy kezdjük gyúrni, hogy a széleit mindig középre hajtogatjuk. Ha már szép kerek, megfordítjuk, hogy a gyűrődések legyenek alul, sütőpapírral kibélelt tepsire tesszük és bevagdossuk a tetejét. Oda egyensúlyozzuk a mosogató mellé és bőven megkenjük meleg vízzel. Én csak a kezemmel szoktam a vizet rálögybölni közvetlenül a csapról és aztán a tenyeremmel finoman elkenegetni rajta. Nem baj, ha pici tócsák lesznek mellette is, abból majd pára keletkezik a sütőben, amitől jobban feljön és ropogósabb lesz a kenyerünk. Ezután már csak annyi a dolgunk, hogy a kenyeret betesszük a hideg sütőbe (igen, nem tévedés) és 220 fokon 50 percig sütjük (alsó-felső sütés). Így kelesztenünk sem kell külön, mert mire a sütő bemelegszik, a kenyerünk megkel és ez az 50 perc arra is elég neki, hogy aranybarnára süljön. Ennyi. Ha megsült, vegyük ki és tegyük rácsra.

Most már csak az a dolgunk, hogy levágjuk a még forró kenyér sarkát, megkenjük vajjal, ami azonnal bele is olvad és még ott állva a konyhapult mellett azon melegében megegyük.

Ez az alap kenyér, de a változatok tárháza kimeríthetetlen, lentebb néhány nagyon bevált receptet szeretnék megosztani.

Hagymás kenyér:

Egy fej hagymát apróra vágunk és pici olíva olajon megdinsztelünk, majd összekeverjük a többi hozzávalóval. Ehhez a kenyérhez egy picit több sót érdemes adni, mert a dinsztelt hagyma édeskés íze felveszi.

Aszalt paradicsomos:

Egy nagy marék szárított paradicsomot apróra vágunk és egy púpos teáskanál szárított oregánó társaságában a kenyértésztába keverjük. (A szárított bazsalikom sem rontja el.) Fontos, hogy szárított fűszereket használjunk, mert a frisstől idő előtt megpenészedhet a kenyér. A só mennyiségét ennél a változatnál kicsit mérsékeljük, mert a szárított paradicsom is általában sós.

Fűszeres:

A tésztához keverünk még egy mokkáskanál frissen őrölt borsot és köménymagot.

Magvas:

A liszttel elkeverünk tetszés szerinti magvakat, a legjobb, ha vegyesen van benne lenmag, szezámmag és napraforgó mag, ezekből fél-fél marékkal mehet bele. Ekkor a kenyerünk kicsit kisebb lesz, mert a magok miatt nem kel meg annyira.

Olívás:

A tésztához tegyünk még egy evőkanál olíva olajat és egy marék összevágott olívabogyót. A só mennyiségét mérsékeljük, mert az olívabogyó is elég sós.

És még valami:

Ebből az alapreceptből készíthetünk grissinit (a tésztát sodorjuk kb 1 cm vastag csíkokra, 20 cm-enként vágjuk el, fektessük tepsire, kenjük meg vízzel és szórjuk meg magokkal), pizzaalapot (a tésztát nyújtsuk ki, kenjük meg vékonyan olíva olajjal és mehet rá a rakomány; ebben az esetben egy gáztepsihez fél adag tészta kell és csak fehér lisztet használjunk), valamint meg is tölthetjük minden félével.

Egy szó mint szász, Kedves Olvasó, most már egy kimeríthetetlen, megunhatatlan és számtalan módon elkészíthető kenyérrecept birtokában vagy.