Újabb egészségesség: tortilla balzsamecetes hagymával, ricottás öntettel, pirított husival és sok zöldséggel megpakolva

Már egy ideje tervezgetjük itt családilag - Hanga persze nem - , hogy csinálunk valami jó kis mexikói ételt valamikor. Én bevallom, egyáltalán nem vagyok otthon a mexikói konyhát illetően, de egy szép napon, valami hirtelen ötlettől vezérelve - igen, megint* - bevásároltam némi tortillát és avokádót, azzal a céllal, hogy majd kinézek valahonnan valami tuti kis receptet amit aztán átvariálok úgy, ahogy nekem tetszik és óriási mexikói lakomát fogunk csapni. Meg is érkezett a sugallat, ahogy szokott, de már nem is tudom, hogy honnan és miért....

DE! Igen, megvan. Az történt, hogy ugye a ricottás szendvicskrémes receptemben említettem, hogy nem használom fel a teljes 25 dkg-os ricottamennyiséget, mert még ránk romlana a nagymennyiségű, egyébként igenjólsikerült krémecske, tekintettel, hogy a kapacitásunk nem engedné, hogy 1-2 nap alatt elfogyasszuk mindet. Így aztán egy jó 8 dkg-nyi ricotta még továbbra is szúrós tekinteteket meresztett rám a hűtőből. Szintén maradt az egyik ebédünkből némi pulykahús, mert az említett ebédhez előre kiporciózott és lefagyasztott pulykát használtam, de egy csomag kevés lett volna, kettő pedig sok, így a maradékot felmiszlikeltem és szintén várta a sorsát a hűtőben néhány olyan zöldséggel, amik már kezdtek belelépni az utolsó pillanatos korba. Tudom, hogy édesapám pipjei nagyon örültek volna némi zöldnek így tél közepén, még akkor is, ha szegény salátának valók már nem legszebb fényükben tündökölnek, de azt azért mégsem várhattam tétlenül, hogy a zöldségek elhalálozzanak a hűtőben és a kis tojók eledeleként végezzék. 

A fenti hosszas okfejtést összegezve tehát a végkövetkeztetés: ki kellett találnom valami olyan ételt, amiben mindhárom ételféleséget egy vakmerő ugrással kimentem az enyészet karmai közül és tortillába is göngyölhető. A gordiuszi csomót az alábbi recepttel oldottam fel: a húst megpirítottam egyszerűen sóval és borssal, a ricottából kevertem egy jó kis öntetet és az egészet egy nagyon ízes, dinsztelt hagymával feldobott zöldségeleggyel töltöttem a tésztába.

Részletek:

Hozzávalók a húshoz:

• apró kockákra vagy vékony csíkokra vágott csirke- vagy pulykamell - ebből minden tortillához egy pici marékkal számoljunk, szerintem 6 tortillához két csirkemell filé biztosan elég
• só, bors
• kevés olaj

Hozzávalók a ricottás öntethez:

• kb 8-10 dkg ricotta
• fél pohár natúr joghurt
• két evőkanál mustár
• egy teáskanál citromlé
• egy csipet cukor vagy egy mokkáskanál méz
• pici só és bors

Hozzávalók a dinsztelt hagymához:

• két nagy fej hagyma
• egy ek. olaj
• egy nagy csipet só
• egy ek. balzsamecet

Továbbá:

• tortilla
• zöldségek ízlés szerint, vagy amit épp meg akarunk menteni az enyészettől

Elkészítés:

Egy tapadásmentes serpenyőt forrósítsunk fel. Ha már jól felmelegedett, öntsünk bele egy kevés (kb kis evőkanálnyi) olajat, majd nagy lángon pirítsuk meg rajta a húst. Ha már kifehéredett és kissé kérget kapott, akkor sózzuk és borsozzuk.

A hagymát pucoljuk meg, vágjuk félbe és hajszál vékonyan szeleteljük fel. Egy serpenyőbe öntsünk egy kanálnyi olajat és adjuk hozzá a hagymát, majd sózzuk meg. Közepes lángon dinszteljük. A só kicsalja a nedveket a hagymából, ezáltal segít neki megpuhulni és nem is fog odaégni, csak párolódik. Ha megpuhult és láthatóan összeesett, kissé borsozzuk, majd zárjuk el alatta a gázt és locsoljuk meg a balzsamecettel, és alaposan keverjük össze.

Az öntethez a fent felsorolt hozzávalókat keverjük ki simára.

Hangát egyébként nagyon érdekli a főzés, egyre gyakrabban kéredzkedik, hogy vegyem fel, mikor főzök és nézi a karomból, ahogy sül a husi, vagy fő a tészta és bugyog a fazékban. Ilyenkor mindig elmondjuk, hogy ez lesz majd a "hamm", de most még nem szabad hozzányúlni, mert nagyon forró, csak nézni szabad. Szerencsére az soha nem jutott eszébe, hogy a tűzhelyen lévő lábasokhoz nyúljon, de elővigyázatossági okokból azért mindig a belső gázrózsákat használom. Viszont azt tudja, hogy ha meleg az étel, akkor meg kell fújni és ő is fújja, ha mondjuk neki. Sőt, egyszer öltöztetés közben mondtam neki, hogy felvesszük ezt a nadrágot, mert ez jó meleg, erre azt is fújni kezdte. :)

Már csak össze kell állítani az ételünket. A tortillákat melegítsük fel, majd töltsük meg a finomságokkal. Szerintem az a legjobb, ha az összes hozzávalót kitesszük az asztalra és mindenki összeállíthatja a sajátját. (Mi is így csináltuk, kivéve Hangát, akinek külön-külön pakoltam a tányérjára a hozzávalókat és desszertvillával egyesével kebelezte a husikat meg a zöldségeket. Apropó, azt nem tudom, említettem-e, hogy Hanga lelkesen gyakorol evőeszközzel enni. Én azt gondoltam, hogy a gyerekek kanállal tanulnak meg először enni, de lehet, hogy ez nem így van, mert a kicsi lányom evés közben mindig mutogatni szokott a fiókra, hogy adjunk neki tortavillát. Azzal úgy eszik, hogy megfogja az ételt a kezében, majd felszúrja a villára és úgy teszi a szájába. Már egész ügyes, nagyon kigyakorolta a folyamatot. A kanállal evés még nem igazán megy, mert ahogy teszi a szájához a kanalat, azzal együtt elkezdi dönteni is, így mire a szájához ér, minden kiborul belőle. Viszont nagyon makacs, így nem mindig hagyja, hogy segítsek, szóval el lehet képzelni az ebédlőasztal környékét, miután mondjuk pl. rizst eszik kanállal... :))

Visszatérve az ebédünkre, szerintem egészséges, laktató és gyors étellel lettünk ismét gazdagabbak. Persze legközelebb majd biztos valami más maradék lesz, amiből ebédet kell gyártani, de hát nem ismerünk lehetetlent. :) Joggal kérdezheted azonban, Kedves Olvasó, hogy mi lett az avocadoval, mert az nem szerepel a receptben. Nem tévedés. Tényleg nem szerepel. Várja a sorsát a hűtőben. :D

*Ez vagyok én: egyrészt jön a kattanás, amikor valamit meglátok a boltban, hogy biztos finomat lehetne csinálni ebből vagy abból az alapanyagból, másrészt mindig félek, hogy kevés lesz az étel és éhen halunk, ezért néha túllövök a célon, aztán meg nagyon büszke vagyok magamra és itt a blogon újságolom el, hogy milyen gazdaságosan főzök, mert minden maradékot felhasználok. :D

Csak úgy gyorsan: zöldséges-ricottás szendvicskrém

Már néhány bevásárlással ezelőtt történt, hogy lekaptam egy csomag ricottát a polcról és a következő érdeklődő kérdést intéztem a páromhoz:

- Ebből lehet valamilyen szendvicskrémet is csinálni, nem? - Ő meg azt mondta, hogy valószínűleg igen, erre én: 

- Jó, akkor majd kitalálunk valamit! - és a ricotta landolt a kosárban. Aztán a hűtőben. Aztán minden egyes hűtő nyitásnál ránéztem, hogy "Hú, ezzel is kellene kezdeni valamit, mielőtt megromlik..." és egy enyhe lelkiismeret furdalás kezdett eluralkodni rajtam, hogy ilyen könnyelmű módon szert tettem valamire, amihez semmi konkrét tervem nem fűződött, és átfutott az agyamon az önostorozó gondolat, hogy hová tűnt akkor a célirányos bevásárló énem, amikor szegény ricottát megvettem. Na jó, azért a történethez az is hozzátartozik ám, hogy nálunk szinte mindig van otthon valamilyen saját gyártású szendvicskence, mert a bolti felvágott egyrészt uncsi egy idő után, másrészt talán teszünk egy kicsit az egészségünkért azzal, ha olyan dolgokat eszünk, amiben tudjuk, hogy mi van. Viszont a szendvicskencék nagy része is némileg kalóriadús, és a karácsonyi bőség után megegyeztünk otthon, hogy visszaveszünk a tempóból és odafigyelünk kicsit azokra a fránya kalóriákra. Ezért most pihenőre küldtük a szokásos tojáskrémet, májkrém alapú szendvicsre valókat és kőrözöttet egy időre. Így jutottam el gondolatban a ricottáig abban a reményben, hogy sikerül belőle létre hozni valami egészséges kenyérre kenhetőt. Azonban ezzel az alapanyaggal nem vagyok kifejezetten gyakorlott, ha enyhén, viszont tőlem elvárható őszinteséggel szeretnék fogalmazni...

Szóval szegény, jobb sorsra érdemes ricotta csak megrovó pillantásokat lövellt felém a hűtőből néhány napon keresztül... Ma azonban mégis felragyogott a napja. Ebéd után gondoltam egy merészet és egy finom uzsonna reményében, minden előképzettség nélkül, egy hirtelen jött ötlettől vezérelve nekiálltam szendvicskrémet gyártani. Az alap koncepcióm az volt, hogy talán kihozhatok a dologból valami finomat, ha egészen apróra vágott nyers zöldségeket és néhány fűszert keverek vele össze. Az alapot néhány, otthon éppen fellelhető zöldség képezte, a többi menet közben alakult. Végül még most sem használtam fel a teljes 25 dkg ricottát, mert annyit mi ketten soha nem bírnánk megenni, de a maradék kb 8 dkg remek lesz egy finom spenótos tésztához, aminek a receptjét már korábban itt a blogon közzé is tettem  (itt olvasható, ha esetleg felkeltettem az érdeklődésedet). 

A végeredmény szerintem finom lett (persze, hisz másképp le sem írnám :D), ím a recept:

Hozzávalók:

• kb 15-20 dkg ricotta (de ahol nagyobb a család, bátorkodom javasolni az egész doboz felhasználását)
• egy fél kígyóuborka
• egy fél vajretek
• egy zöldpaprika
• só, bors
• 2-3 dkg parmezán
• fél gerezd fokhagyma
• egy púpos teáskanál petrezselyem és kapor (szárítottból nem kell púpos, elég a csapott teáskanál is)
• egy kisebb evőkanál margarin  (akit nem köt ígéret a kalóriaspóroláshoz, nyugodtan használjon vajat)
• egy teáskanál olívaolaj
• Nagyon finom lehet benne a piros kaliforniai paprika is, meg jól is mutatna, de nekem most sajnos nem volt itthon. Viszont ha valaki előre megfontolt szándékkal szeretne ilyet készíteni, feltétlenül szerezze be hozzá. Egy jó nagy szelet (vagy kettő) bőségesen elég.

Elkészítés:

Az uborkát és a retket reszeljük le nagylyukú reszelőn, a paprikákat vágjuk nagyon apróra, majd sózzuk be a zöldségeket egy nagy csipettel és hagyjuk kicsit állni, hogy kieresszék a levüket és kissé megpuhuljanak. (Zárójelben jegyzem csak meg, mert már lehet, hogy mindenki unja, de kicsi lányom, mikor látta, hogy itt bizony zöldségek kerülnek elő a hűtőből, hanyatt homlok rohant oda, hogy kicsaljon anyától némi kóstolót. Így nálunk a kígyóuborka másik fele bizony a másfél éves gyermekem pocakjában végezte, amit mintegy 10,3 másodperc alatt pusztított el...)

Ha már látjuk, hogy a zöldségek alatt összegyűlt a nedvesség, jól nyomkodjuk ki és keverjük hozzá a ricottához. A parmezánt és a fokhagymát kislyukú reszelőn lereszelve adjuk a masszához (a fokhagymának tényleg csak a felét reszeljük bele először, mert nyersen nagyon intenzív az íze, inkább fűszerezzünk később utána, nehogy elnyomja a zöldségeket), majd a vajjal, az olíva olajjal és a zöldfűszerekkel - és persze némi borssal - jó alaposan dolgozzuk össze az egészet. A legegyszerűbb ezt villával megtenni. Tegyük hűtőbe egy órára és máris fogyasztható.

A fénykép nem lett díjnyertes, mert már sötétben, lámpafénynél készült, de azért talán látszik rajta, hogy mit is akartunk a ricottától...

Spenótos-ricottás penne

Két dolognak vagyok folyamatosan képtelen a végére járni: az egyik a mosatlan ruha, a másik a mosatlan edény. Szerencsére már van segítségem. Hanga lányom nagyon lelkes minden házimunkát illetően (persze, most még, de majd megnézem őt az én koromban :D). Bármit csinálok, mindig ott sertepertél és mutatja, hogy mikor mi következik és rettenetesen segít. Például, mikor mosom ki a felmosó fejet a vödörben, mutatja a kosarat, hogy oda tegyem bele kicsavarni. Felsöpréskor hozza utánam a lapátot és próbálja a kezembe nyomni, még akkor is, ha még egyáltalán nem tartunk ott, hogy szükség lenne rá. A lapát kell, fontos és kész. A porszívó bekapcsolásával pedig folyton kísérletezik és miután látja, hogy én lábbal lépek a kapcsolóra, ő is úgy szeretne, de mivel neki a porszívó teteje nagyjából a csípőjéig ér, elég komoly nehézségekbe ütközik az ügy egyelőre. 

A mosogatógép ki- és bepakolásában viszont abszolút aktívan részt vesz és úgy tűnik, minden alkalom egy külön élmény számára. Mondjuk nekem is, mert mindig élményként fogom fel, hogy ma sem törtünk össze egyetlen edényt sem. Az én kicsi leányom ugyanis nem szívbajos gyerek. Mikor kinyitom a mosogatógép ajtaját, akkor „El! El!” kiáltásokkal szabályosan rohan felém és óriási lelkesedéssel kezdi adagolni a kezembe a dolgokat a gépből, mert már tudja, hogy ami benne van, azt el kell pakolni. Szerencsére most már kezdi megtanulni, hogy mi az, amit anya rak helyre, mert kezdetben némi aggodalomra adott okot, hogy a nagy porcelán leveses tányérokról is úgy érezte, az ő felelőssége, hogy helyre kerüljenek és feszített tempóban próbálta az összeset a kezembe nyomni én meg nem győztem őket kikapkodni a kis kezéből, nehogy valamelyik nagy sebességgel földet érjen. Mindettől függetlenül nagyon ügyes kislány, mert néhány dolgot már tényleg helyre tud tenni – persze nyilvánvalóan a játékai nem képezik részét ezeknek a tárgyaknak, de például teljesen önálló megfigyelései alapján tudja, hogy hol tartjuk a fedőket és az evőeszközöket, így néhány veszélytelennek látszó eszközt (pl teáskanál, fakanál), szoktam neki engedni, hogy helyre tegyen. Kettő pici probléma van csak, az egyik, hogy az evőeszközök a legfelső fiókban vannak, amibe még nem lát bele, így csak kihúzza a fiókot, és vaktában, de nagyon határozottan egyszerűen belehajítja a dolgokat, a másik, hogy nem mindig sikerül különbséget tenni a tiszta és piszkos evőeszközök között és néha lekap a pultról egy-egy maszatos kanalat is és azt is a fiókba helyezi. Annyit tudok tenni, hogy próbálom neki tanítgatni, hogy mi a különbség az eljárásban a tiszta és a piszkos edényeket illetően és szoktam neki hagyni, hogy ő is érvényesüljön és később mindig gyorsan rendet rakok a fiókban.

A kanál és kavartyú mánia pedig még mindig töretlen, így takarítás közben továbbra is folyamatosan szedem össze az újabb és újabb eltűnt kiskanalakat, habverőt, fakanalat, amik néha elképesztő helyekről kerülnek elő, de ez már egy másik mese. :)

Node, hogy jön mindez ide? Hát először is szerintem aranyos, hogy mit tud produkálni egy ilyen tökmagocska és szeretném ezzel a Te lelkedet is egy kicsit melengetni, Kedves Olvasó, másodszor meg arról jutott mindez eszembe, hogy azokon a napokon, amikor nagytakarítok, valami rendkívül gyorsan, vagy lehetőleg magától elkészülő ebédet kell kitalálnom, hogy mindenre legyen idő. A kicsi lányom ugyanis tényleg segít, de azt nem állítottam, hogy ezzel gyorsabban is haladnak a dolgok. :D A spenótos-ricottás penne pedig egy negyed óra alatt elkészülő ebéd, mert mire a tészta kifő, a szósz is kész és mivel frissen a legfinomabb, azonnal asztalhoz is ülhetünk.

Hozzávalók (2-3 személyre, természetesen :D):

• 15-20 dkg spenót (a legjobb a friss, de ha nincs, lehet kapni leveles mirelit spenótot is, ha az sincs vagy pofátlanul drágának találjuk, akkor még a fagyasztott spenót püré is megteszi, csak akkor kicsit máshogy fog kinézni az ételünk :))
• kb egy ek olíva olaj
• 2-3 gerezd fokhagyma
• só, bors, szerecsendióval is megbolondíthatjuk, de ez elhagyható
• kb 15-20 dkg ricotta, ez ízlés dolga, attól függ, mennyire szeretnénk lágyítani a spenót ízén
• kb 25 dkg tészta, ahogy „talán” említettem, én pennéből csináltam, de a masni tészta is jó hozzá, vagy akár a spagetti illetve a hosszú és vékony tészták további válfajai
• reszelt sajt a tetejére (én meg szoktam engedni magunknak azt a luxust, hogy parmezán sajtot használok, mert az nagyon intenzív ízű, fűszer is egyben, de az én receptjeimben semmit sem muszáj)

Elkészítés:

Olyan fél egy felé dobjuk el a kezünkből a felmosót és tegyük is el a gyerek elől, hogy amíg mi főzünk, ne tudjon a felmosó vízben könyékig pancsolni, kiskacsát, telefont úsztatni stb.

A tészta vizét tegyük fel melegedni. Innentől kicsit különböző módon járjunk el attól függően, hogy milyen spenótunk van:

• a. Friss spenót: A kanálnyi olíva olajon kezdjük el fonnyasztani, gyorsan össze fog esni.
• b. Mirelit leveles spenót: Nem kell kiengedni főzés előtt, hanem a kanálnyi olíva olajon, fedő alatt kezdjük lassú tűzön felmelegíteni. Önthetünk alá néhány csepp vizet, nehogy oda kapjon és néha kevergessük. 5-6  perc alatt ez is megvan.
• c. Ha okosan előre gondolkodtunk, amire én általában képtelen vagyok, akkor olvasszuk ki előre a spenótot. Amennyiben hozzám hasonlóan az utolsó pillanatban találjuk ki, hogy mi lesz az ebéd, akkor ugyan az a feladat, mint a leveles fagyasztott spenótnál, csak lehet, hogy 1-2 perccel tovább fog tartani, mert ez általában tömbösre van fagyasztva. De nem kell aggódni, mire a tészta kifő, ebben az esetben is el fogunk készülni a szósszal.

Ha összeesett/kiolvadt a spenót, fűszerezzük, nyomjuk rá a fokhagymát és öntsük rá a ricottát. Közben főzzük ki a tésztát. A tészta főzővizéből tegyünk egy merőkanálnyit a szószra és a végén keverjük össze a kifőtt tésztával (mármint a szószt).Ha leveles spenóttal dolgoztunk, akkor remélhetőleg a képen látható eredményt kaptuk, a pürés verziónál egy majdnem egyöntetű, élénk zöld tésztamártásunk lesz.

Üljünk asztalhoz, vegyünk magunkhoz a további fizikai megterheléshez elegendő szénhidrátot és folytassuk a takarítást.