Baconos lencsesaláta fasírttal

Ez a receptem még egy régebbi újságban jelent meg, de most aktuális igazán:

És akkor a recept, hogy olvasható verzióban is megtekinthető legyen:

Hozzávalók a fasírthoz:

• 60 dkg darált hús (a legjobb a sertés-marha keverék, de sima sertés húsból is finom) 
•  két szelet kenyér vagy kb másfél zsemle (jó, ha kicsit szikkadt)
• egy tojás
• egy púpos teáskanál pirospaprika
•  két nagy gerezd fokhagyma
• két nagy csipet só
• egy mokkáskanál őrölt bors

A panírozáshoz:

·         zsemlemorzsa

A sütéshez:

·         olaj

 Hozzávalók a baconos lencsesalátához:

• másfél bögre lencse
• három bögre víz
• két gerezd fokhagyma
• két-három babérlevél
• 6 szelet bacon
• 1 teáskanál olívaolaj
• fél citrom leve
• 1 teáskanál mustár
• 1 mokkáskanál cukor
• egy közepes fej lila hagyma
• só, bors

A lencsesalátához a hagymát tisztítsuk meg, vágjuk félbe és hajszálvékonyan szeleteljük fel, majd sózzuk be és tegyük félre. A lencsét a vízben két nagyobb csipet sóval, a babérlevéllel és a fokhagymával főzzük „haraphatóra”.

Közben állítsuk össze a fasírtot: a kenyeret áztassuk langyos vízbe, az összes többi hozzávalót tegyük egy tálba, a fokhagymát nyomjuk át fokhagymanyomón vagy vágjuk apróra és úgy adjuk a masszához. A kenyeret nyomkodjuk ki, adjuk a fasírthoz és az egészet alaposan gyúrjuk össze. Formázzunk belőle kb 4 cm átmérőjű golyókat és forgassuk meg őket a zsemlemorzsában. Bő olajban - ami kb 2/3-ig ellepi - süssük minden oldalukat aranybarnára.

Amíg sülnek a fasírtok, összeállíthatjuk a salátát: a bacont szeleteljük fel kb egy cm-es csíkokra és az olívaolajon lassú tűzön pirítsuk meg, hogy a zsírja kisüljön és ropogóssá váljon. A citromléből, a mustárból, a cukorból és kb másfél evőkanál baconből kisült zsírból keverjük ki a saláta öntetet (ezt lehet rögtön abban a tálban, amiben tálalni szeretnénk, így nem kell plusz edényt mosogatni és az öntet 100%-ban felhasználásra kerül). A lencsét szűrjük le és még melegen adjuk az öntethez. Keverjük bele a lesózott lilahagymát és a bacont is (további zsír nélkül), és ízesítsük még egy kevés borssal. Picit hagyhatjuk állni, hogy a lencse magába szívja az ízeket, de ne sokáig, mert ez a saláta melegen vagy langyosan a legfinomabb. A fasírttal tálaljuk.

 

Lencsés marharagu

Nem nagyon tudok mit hozzáfűzni. Szétomlós marhahús gazdag szószban, lencsével, mert épp erre volt gusztusom. Nem szép, a fotók sem sikerültek túlzottan, de - és itt most nem szeretnék nagyképűnek tűnni - egy igazi ízbomba lett belőle.

Ezt az ételt reggel kell elkezdeni főzni, ha ebédet akarunk belőle, mert kb 2,5-3 óra főzés kell neki, viszont ha egyszer odatettük a tűzre, órákon keresztül semmi dolgunk nincs vele, csak néha megkeverni.

Hozzávalók (ez az adag 4 személynek bőven elég, nem nagyon lehet belőle keveset készíteni):

• kb 40 dkg marhahús (én lábszárból készítettem)
• egy bögre lencse
• egy nagy fej hagyma
• egy közepes sárgarépa
• kb 1.5-2 dl vörösbor (mondjuk szó, mi szó, én fehérborral csináltam, azzal is nagyon jó lett, de a vörös illik bele igazán)
• néhány szál zeller vagy egy negyed zellergumó
• két evőkanál olaj
• két kis konzerv sűrített paradicsom
• két gerezd fokhagyma
• egy teáskanál cukor
• egy csapott teáskanál bors (ízlés szerint lehet kevesebb is)
• kb egy púpos teáskanál só
• késhegynyi köménymag
• egy teáskanál borsikafű
• egy csapott teáskanál őrölt rozmaring (vagy egy púpos teáskanál friss)
• fél citrom leve
• 2-3 babérlevél
• kb egy evőkanál pirospaprika

Elkészítés (a sok hozzávaló ellenére nem kell megijedni, egyáltalán nem bonyolult):

A lencsét áztassuk hideg vízbe. A húst falatnyi kockákra vágjuk, a hagymát apróra kockázzuk, a sárgarépát lereszeljük nagylyukú reszelőn. Ha zellergumónk van, azt is lereszeljük, ha levelünk, akkor azt apró darabokra vágjuk. Kicsit felhevítjük az olajat a fazékban és a zöldségeket rádobjuk dinsztelni. A lángot vegyük közepesre és sózzuk meg a zöldségeket. Ha valamennyire megpuhultak, és összeestek, dobjuk rá a húst és jöhetnek a fűszerek: fokhagyma, köménymag, cukor, só, bors, babérlevél, pirospaprika, borsikafű, rozmaring, majd öntsük az egészet nyakon a borral és a paradicsommal. Keverjük jól össze, fedjük le, a lángot vegyük kicsire és kezdjünk valami egész mással foglalkozni, mert mostantól két órán keresztül az ég világon semmit nem kell csinálni az ebédünkkel (esetleg néha megkeverni és megnézni, hogy nem főtte-e el a levét; ha igen, akkor vízzel és/vagy borral pótoljuk, nehogy leégjen).

Ha a hús megpuhult, a szaftja pedig besűrűsödött és a reszelt zöldségeket sem lehet már felfedezni benne, adjuk hozzá a lencsét, öntsük fel egy bögre vízzel, amit majd főzés közben szépen fel fog szívni, a mártás összes finom ízével együtt. Ha a lencse megpuhult, a ragu szép sűrű és minden víz elfőtt róla, csorgassuk bele a citromlevet, keverjünk egyet rajta és már készen is vagyunk.

Friss kenyeret kínáljunk hozzá. (De szerintem anélkül is meg lehet enni, ha valaki vigyázni szeretne a vonalaira, mert egyáltalán nem zsíros étel.)

Tipikus "ronda, de finom"...

Baconos, lilahagymás lencsesaláta

Most, hogy jön a hideg, meg a zord idő meg a sötétség, valahogy automatikusan táplálóbb ételekre vágyunk. Hiába szeretné az ember kicsi családját az egészséges ételek fogyasztása felé terelgetni, nem feltétlenül van kedvünk a friss, nyers, könnyű zöldsalátákhoz, amit a nyári hőségben kilószámra kebeleztünk. (Nem úgy a gyerek, mert ő még most is egyben elfogyasztana egy egész kígyóuborkát, ha hagynánk neki. Szoktuk is mondani, hogy más nagyszülő csokit vesz az unokájának, Hanga viszont folyton paradicsomot meg uborkát kap, mert mániákusan szereti, még magában is szívesen eszi, mint más gyerek az almát  – zárójel bezárva). Szóval, én legalábbis, ha rágondolok a nyári, jól behűtött, harsogó salátákra, valahogy azonnal fázni kezdek, így más lehetőségek után kellett néznem, ha nem akarom, hogy a téli köret fogalma a különböző módon elkészített burgonyákban és tésztafélékben merüljön ki.

Erre a problémára nyújt kitűnő megoldást például a lencsesaláta. Mindenféle sült hús mellé kiváló köret, mondom is, hogy én hogy csinálom:

Hozzávalók (két személyre, mint majdnem mindig):

• egy bögre lencse
• 4-5 szelet bacon
• egy teáskanál olíva olaj, vagy még annál is kevesebb
• 2-3 babérlevél
• 2 gerezd fokhagyma
• só, bors
• egy kisebb fej lilahagyma
• kb egy evőkanál citromlé, de kezdjük kevesebbel, nehogy nagyon savanyú legyen
• egy csipet cukor
• egy mokkáskanál mustár

Elkészítés:

Ha valaki annyira vérprofi, hogy képes előre gondolkodni (én ritkán tartozom ebbe a csoportba), akkor reggel beáztathatja a lencsét hideg vízbe, mert úgy sokkal gyorsabban megfő. A hagymát pedig pucoljuk meg és próbáljuk hajszál vékonyan felszeletelni, majd sózzuk le. Innentől kezdve egy darabig nincs dolgunk ezzel. Én például az itt következő szabadidőmben megpróbáltam blogot írni, de az nem annyira egyszerű, mert az ember lánya ilyenkor mindig kitalálja, hogy miért kell azonnal vele foglalkozni. Van például egy képes könyve, amit nagyon szeret, háziállatok vannak benne, és azt szoktuk játszani, hogy ő mutogat a képekre, nekem meg mondani kell, hogy mi van rajta. Ez most is így történt, ahogy leültem a gép elé, azonnal hozta a könyvet, hogy nézegetni kell. A vicces az benne, hogy ahol pl van tíz tyúk, ott mind a tizet végigmutogatja, illetve egyet többször is és meg kell mondani, hogy az a pipi. A könyvnézegetés tehát így néz ki: (ő mutat, én pedig mondom) pipi, pipi, tojás, tojás, tojás, tojás, pipi, kispipi, pipi, tojás, salátalevél, pipi… Az egyik oldalon a malacoknál egy kosár alma van, meg fölötte belóg egy faág szintén tele almával, el lehet képzelni… :D

Amikor belefáradtunk a könyvmagyarázásba, lehet folytatni a salátát. A lencséről öntsük le a vizet és újabb vízben kezdjük el főzni egy jó nagy csipet sóval és a babérlevéllel meg a fokhagymával (én szét szoktam nyomni fokhagymanyomóval, úgy jobban átveszi az ízét a lencse). Viszont ne főzzük ki a lelkét, mert ha túl puha lesz, mire összekeverjük a salátát, addigra püré lesz belőle. A bacont szeleteljük fel kb egy centi széles darabokra, és a kevéske olívaolajon lassú tűzön pirítsuk aranybarnára és ropogósra. Azért kell lassú tűzön, hogy ne egyből megégjen, hanem süljön ki teljesen a zsírja. Közben megint van időnk könyvet nézegetni egy kicsit. Egy másik oldal öt kutyával meg három madárral: kutyus, kutyus, kutyus, kismadár, kutyus, csont, kismadár, kutyus, kutyus, kismadár, fa, kutyus…

Ha a lencse is megfőtt, a bacon is megpirult, a lilahagyma is összeesett a sótól, akkor már csak az utolsó mozzanat van hátra: összekeverni a salátát. Ehhez fogjuk azt az edényt, amiben tálalni szeretnénk és öntsünk bele a bacon zsírjából kb egy szűk evőkanálnyit (ez nem olyan sok, mint amennyinek hangzik, nem kell megijedni, senkit nem szeretnék koleszterinmérgezésbe hajszolni, viszont verhetetlen ízt ad a salátának), csavarjuk bele a citromlét, dobjuk hozzá a pici cukrot, a mustárt és a borsot. Ezt gyors mozdulatokkal addig keverjük, amíg teljesen össze nem elegyednek a hozzávalók. A lencsét szűrjük le, halásszuk ki belőle a babérlevelet és még melegen öntsük a tálba. Dobjuk rá a lilahagymát és a bacont (további zsiradék nélkül) és keverjük össze. Kóstoljuk meg, ha nem elég savanykás, sós, édes stb, korrigáljunk rajta. Egy picit hagyhatjuk állni, hogy a lencse magába szívja az ízeket, de ne tegyük hűtőbe, mert ez a saláta langyosan a legfinomabb.

Én fasírthoz csináltam, de mint említettem, sült húsokhoz is nagyon passzol. (Fasírt recept itt, bár nem hiszem, hogy van olyan háztartás, ahol nem szoktak csinálni :))