Baconos lencsesaláta fasírttal

Ez a receptem még egy régebbi újságban jelent meg, de most aktuális igazán:

És akkor a recept, hogy olvasható verzióban is megtekinthető legyen:

Hozzávalók a fasírthoz:

• 60 dkg darált hús (a legjobb a sertés-marha keverék, de sima sertés húsból is finom) 
•  két szelet kenyér vagy kb másfél zsemle (jó, ha kicsit szikkadt)
• egy tojás
• egy púpos teáskanál pirospaprika
•  két nagy gerezd fokhagyma
• két nagy csipet só
• egy mokkáskanál őrölt bors

A panírozáshoz:

·         zsemlemorzsa

A sütéshez:

·         olaj

 Hozzávalók a baconos lencsesalátához:

• másfél bögre lencse
• három bögre víz
• két gerezd fokhagyma
• két-három babérlevél
• 6 szelet bacon
• 1 teáskanál olívaolaj
• fél citrom leve
• 1 teáskanál mustár
• 1 mokkáskanál cukor
• egy közepes fej lila hagyma
• só, bors

A lencsesalátához a hagymát tisztítsuk meg, vágjuk félbe és hajszálvékonyan szeleteljük fel, majd sózzuk be és tegyük félre. A lencsét a vízben két nagyobb csipet sóval, a babérlevéllel és a fokhagymával főzzük „haraphatóra”.

Közben állítsuk össze a fasírtot: a kenyeret áztassuk langyos vízbe, az összes többi hozzávalót tegyük egy tálba, a fokhagymát nyomjuk át fokhagymanyomón vagy vágjuk apróra és úgy adjuk a masszához. A kenyeret nyomkodjuk ki, adjuk a fasírthoz és az egészet alaposan gyúrjuk össze. Formázzunk belőle kb 4 cm átmérőjű golyókat és forgassuk meg őket a zsemlemorzsában. Bő olajban - ami kb 2/3-ig ellepi - süssük minden oldalukat aranybarnára.

Amíg sülnek a fasírtok, összeállíthatjuk a salátát: a bacont szeleteljük fel kb egy cm-es csíkokra és az olívaolajon lassú tűzön pirítsuk meg, hogy a zsírja kisüljön és ropogóssá váljon. A citromléből, a mustárból, a cukorból és kb másfél evőkanál baconből kisült zsírból keverjük ki a saláta öntetet (ezt lehet rögtön abban a tálban, amiben tálalni szeretnénk, így nem kell plusz edényt mosogatni és az öntet 100%-ban felhasználásra kerül). A lencsét szűrjük le és még melegen adjuk az öntethez. Keverjük bele a lesózott lilahagymát és a bacont is (további zsír nélkül), és ízesítsük még egy kevés borssal. Picit hagyhatjuk állni, hogy a lencse magába szívja az ízeket, de ne sokáig, mert ez a saláta melegen vagy langyosan a legfinomabb. A fasírttal tálaljuk.

 

Maradékból lakomát! - Fűszeres sütőtök krémleves egy kis csavarral

Már nem tudom, hogy mióta készültem megírni ezt a bejegyzést. De hát nem olyan egyszerű leülni nyugodtan, csendes magányban és összeszedetten szép kerek történetet és barokkos körmondatokat rittyenteni az étel mellé körítésnek, ha az embernek egy két és fél éves, örökmozgó, igen cserfes és kíváncsi kicsi lánya van, aki ráadásul imád gombokat nyomogatni és kipróbálni újra és újra mindent, amit nem szabad. Meg "dógozni" (értsd: ész nélkül csépelni a számítógép billentyűzetét). És mivel ezt a tevékenységet rendkívül irigyli az apjától, és látszik rajta, hogy borzasztóan izgatja a fantáziáját, elővettünk neki egy régi, használaton kívüli billentyűzetet, hogy azt csapkodja és azon dolgozzon, de ez nem volt neki elég, egér is kellett, előtúrt hát a szobájából egy régi, kacsa formájú rágókát, amit még akkor kapott, amikor jöttek a fogai és elkezdte tologatni az asztalon, a billentyűzet mellett, mintha egér lenne. Kisvártatva odament az apjához, és rámutatott apa igazi egerére és a következő párbeszéd zajlott le közöttük:

- Ez a te egered, Apa?

- Igen kislányom, ez az én egerem.

- Nekem is van egerem, csak az kacsa.

De visszatérve mai ételünkre, most szeretnék egy ötletet leírni arról, hogy mit lehet csinálni a másnapos, kihűlt, úgynevezett punnyadt sütőtökkel, amit nem ettünk meg azonnal frissiben.

Az első dolog, amit szeretnék információ gyanánt közölni, hogy én a sütőtököt nem feltétlenül natúran szoktam megsütni (kivéve Hanga adagját), hanem megfűszerezem. Nevezetesen olíva olajjal, köménymaggal, csilivel és kurkumával. És akkor sem dobom ki, ha nem sikerült mindet egyszerre megenni, hanem levest főzök belőle. Most legutóbb pedig egy komplett ebédet kerekítettem a maradék sütőtökből, mert, hogy ne csak egy leves legyen, hanem egy laktató fogás, készítettem hozzá leveles tésztából egy kis baconos, sajtos kísérőt is. Az intenzív, füstölt ízű ropogtatni való nagyon jól kiegészíti a leves édeskés ízét és még jól is lakunk vele.

Hogy rövidre fogjam:

Hozzávalók a leveshez:

• 3-4 gerezd megmaradt sült tök
• kb 2 dl húsleves (kockából tökéletes)
• kb 1 dl főzőtejszín

Hozzávalók a baconos csavarthoz:

• 25 dkg leveles tészta
• kb 8 szelet bacon
• reszelt sajt
• tojás a kenéshez

A rettentően komplikált elkészítés pedig:

Leves: 

A húslevest főzzük meg, főzzünk kicsit többet, mert a leves sűrűségét ezzel fogjuk tudni majd ízlésünknek megfelelően beállítani, és tartsuk melegen. Ha nem fűszerekkel sütöttük meg a tököt előzőleg, akkor sincs gond, mert most belefőzhetjük őket a levesbe, a végeredmény ugyan az lesz. A sütőtökről húzzuk le a héját és dobjuk a turmixgépbe. Engedjük fel a húslevessel, majd turmixoljuk simára. Öntsük az egészet egy lábasba és öntsük hozzá a tejszínt (a tejszínt azért nem tesszük hozzá turmixolás előtt, mert túlhabosodna tőle a leves és az nem csini). Forraljuk fel és menet közben állítsuk be a tetszőleges sűrűséget.

Baconos csavart (a kép alapján nem nehéz elképzelni):

A sütőt melegítsük elő 200 fokra és egy sütőlemezre tegyünk sütőpapírt. A leveles tésztát nyújtsuk ki 2-3 mm vékonyra úgy, hogy közben legjobb képességeink szerint őrizzük meg a téglalap formát. Ha megvagyunk, csíkozzuk fel a tésztát 2-3 cm szélesen és mindegyik csíkra fektessünk egy szelet bacont. Semmi esetre se essünk kétségbe, ha nem ugyan olyan hosszúak a tészta csíkok, mint a bacon szeletek, igény szerint hajtsuk vissza vagy vágjuk le a kilógó részt, ha pedig szükséges, akkor pótoljuk ki, hogy végigérjen a tésztán. Ezután fogjuk össze a tésztát a ráfektetett baconnal és csavarjuk meg kétszer-háromszor. Fektessük a sütiket a sütőlemezre és a felénk, felfelé kilátszó tésztarészeket kenjük meg felvert tojással. A bacont ne. Majd szórjuk meg reszelt sajttal és kb 10 perc alatt süssük aranysárgára őket.

Lencsés marharagu

Nem nagyon tudok mit hozzáfűzni. Szétomlós marhahús gazdag szószban, lencsével, mert épp erre volt gusztusom. Nem szép, a fotók sem sikerültek túlzottan, de - és itt most nem szeretnék nagyképűnek tűnni - egy igazi ízbomba lett belőle.

Ezt az ételt reggel kell elkezdeni főzni, ha ebédet akarunk belőle, mert kb 2,5-3 óra főzés kell neki, viszont ha egyszer odatettük a tűzre, órákon keresztül semmi dolgunk nincs vele, csak néha megkeverni.

Hozzávalók (ez az adag 4 személynek bőven elég, nem nagyon lehet belőle keveset készíteni):

• kb 40 dkg marhahús (én lábszárból készítettem)
• egy bögre lencse
• egy nagy fej hagyma
• egy közepes sárgarépa
• kb 1.5-2 dl vörösbor (mondjuk szó, mi szó, én fehérborral csináltam, azzal is nagyon jó lett, de a vörös illik bele igazán)
• néhány szál zeller vagy egy negyed zellergumó
• két evőkanál olaj
• két kis konzerv sűrített paradicsom
• két gerezd fokhagyma
• egy teáskanál cukor
• egy csapott teáskanál bors (ízlés szerint lehet kevesebb is)
• kb egy púpos teáskanál só
• késhegynyi köménymag
• egy teáskanál borsikafű
• egy csapott teáskanál őrölt rozmaring (vagy egy púpos teáskanál friss)
• fél citrom leve
• 2-3 babérlevél
• kb egy evőkanál pirospaprika

Elkészítés (a sok hozzávaló ellenére nem kell megijedni, egyáltalán nem bonyolult):

A lencsét áztassuk hideg vízbe. A húst falatnyi kockákra vágjuk, a hagymát apróra kockázzuk, a sárgarépát lereszeljük nagylyukú reszelőn. Ha zellergumónk van, azt is lereszeljük, ha levelünk, akkor azt apró darabokra vágjuk. Kicsit felhevítjük az olajat a fazékban és a zöldségeket rádobjuk dinsztelni. A lángot vegyük közepesre és sózzuk meg a zöldségeket. Ha valamennyire megpuhultak, és összeestek, dobjuk rá a húst és jöhetnek a fűszerek: fokhagyma, köménymag, cukor, só, bors, babérlevél, pirospaprika, borsikafű, rozmaring, majd öntsük az egészet nyakon a borral és a paradicsommal. Keverjük jól össze, fedjük le, a lángot vegyük kicsire és kezdjünk valami egész mással foglalkozni, mert mostantól két órán keresztül az ég világon semmit nem kell csinálni az ebédünkkel (esetleg néha megkeverni és megnézni, hogy nem főtte-e el a levét; ha igen, akkor vízzel és/vagy borral pótoljuk, nehogy leégjen).

Ha a hús megpuhult, a szaftja pedig besűrűsödött és a reszelt zöldségeket sem lehet már felfedezni benne, adjuk hozzá a lencsét, öntsük fel egy bögre vízzel, amit majd főzés közben szépen fel fog szívni, a mártás összes finom ízével együtt. Ha a lencse megpuhult, a ragu szép sűrű és minden víz elfőtt róla, csorgassuk bele a citromlevet, keverjünk egyet rajta és már készen is vagyunk.

Friss kenyeret kínáljunk hozzá. (De szerintem anélkül is meg lehet enni, ha valaki vigyázni szeretne a vonalaira, mert egyáltalán nem zsíros étel.)

Tipikus "ronda, de finom"...

Sárgaborsó főzelék sült csirkével, pirított hagymával és káposzta salátával

Először én is kételkedtem. De aztán beláttam, ezzel az étellel új szintre lehet helyezni a rémálmainkban még most is néha megjelenő, óvodai menzán sárgaborsó főzelék gyanánt tálalt tapétaragasztót.

Szégyen vagy sem, még soha életemben nem főztem sárgaborsó főzeléket. Most azonban megláttam a boltban a sárga kis félbetört szemeket és azt gondoltam, egye kutya, megpróbálkozom vele, úgyis olyan nehéz folyton kitalálni, hogy mi is legyen az ebéd. Mivel a sárgaborsó főzelék főzéséről csak halvány sejtéseim voltak, a tapasztalt nagymamáktól kértem segítséget, hogy hogyan is kell ezt csinálni. Édesanyám a hagyományos verzió receptjét osztotta meg velem, anyósom azonban valami egészen furát mondott: hogy ők pirított hagymával és savanyú káposztával eszik. Hát ezen roppant mód csodálkoztam, de mivel férjem uram is szentül állította, hogy ez így abszolúte verhetetlen, ráálltam a dologra. Mivel azonban nekem a főzelék mellé egy darab husi dukál, megsütöttem hozzá egy fél csirkét is, hogy az én családom sárgaborsó főzelékhez fűződő hagyományai is érvényesüljenek az ebédnél, férjem kedvére pedig a savanyú káposzta helyett egy nagy adag káposzta salátával tettem, tekintettel, hogy csak nyers káposzta volt otthon.

Azt hiszem, most már mindenki teljesen tisztában van a körülményekkel, így belefoghatunk a receptbe.

Hozzávalók (kb 3 személyre, mert mi ennyien vagyunk):

• kb kétharmad bögre sárgaborsó
• két gerezd fokhagyma
• egy nagy csipet só
• egy kis fej vöröshagyma
• kb 2 evőkanál olaj
• egy csapott evőkanál liszt

A sült csirke receptjét nem nagyon ereszteném bő lére, bizonyára mindenkinek van rá bevált módszere, ami a szívének kedves és már az anyukája is úgy csinálta.

Káposzta saláta:

• egy kisebb káposzta fele
• egy fej hagyma
• só
• egy mokkáskanál köménymag
• három teáskanál cukor
• három teáskanál 15 vagy 20%-os ecet
• bors

Pirított hagyma:

• két fej hagyma
• néhány marék liszt
• olaj a sütéshez

Ez az étel egy viszonylag hosszú előkészítést igénylő finomság (értsd: az általam általában közölt ételekhez képest), ami mondjuk nálunk azért problémás kicsit, mert drága leánykám idővel meg szokta unni, hogy anya csak és kizárólag még mindig az ebéddel foglalkozik és két lehetőséget szokott nekem kínálni: vagy mindenáron segíteni szeretne vagy számára egyébként nem engedélyezett módokon szeretné kivívni anyukája figyelmét. Na ez teszi komplikálttá ezt az ételt, nem a sok hozzávaló.

Ha szabad javasolnom, a káposzta salátával kezdjük. A káposztát és a hagymát vágjuk vékony csíkokra, tegyük őket egy tálba és alaposan sózzuk be. Egyelőre ennyi. Hagyjuk így legalább egy órát. Következik a csirke. Fűszerezzük ahogy szoktuk és dugjuk a sütőbe. (Ha valaki mégis tanácstalan lenne, az én verzióm: alapos sózás és borsozás után vékonyan kiolajozott tepsibe teszem, letakarom szorosan alufóliával és 190 Fokos sütőbe teszem. Lehet még egyéb fűszereket is hozzá tenni, pl. fokhagyma, hagyma, zsálya, kakukkfű, rozmaring... Letakarva kb 45 percig süssük, majd ha megpuhult, vegyük le róla a fóliát, állítsuk kicsit melegebbre a sütőt és süssük piros ropogósra.)

Következik a sorban a főszereplő, a sárgaborsó főzelék. Tegyük fel főni nagyjából kétszer annyi vízben, mint a borsó maga, sóval, fokhagymával ízesítsük. Főzzük addig, amíg a borsó meg nem puhul és kicsit szét nem fő. Most vegyük újra elő a káposztát, ha letelt az egy óra. A cukorból, ecetből, köménymagból és borsból némi vízzel keverjünk öntetet. A hagymás káposztát csavarjuk ki és keverjük össze az öntettel. Engedjük fel annyi vízzel, amennyi ellepi. Megint mehet pihizni. Közben felügyeljünk a csirkére, a borsóra és a gyermekünkre.

Nem tudom, más két éves kislánya mivel foglalja el magát amíg anyuka főz, az én kislányom két dologgal szeret leginkább foglalkozni mostanság: a só-liszt gyurma vajkenő késsel történő gyaszatolása illetve az öltözés-vetkőzés. Képes a fél szekrényét naponta előhurcolni és minden ruhadarabot és cipőt újra és újra egyesével megpróbálni fölvenni. Anyuka meg csak hajtogat, hajtogat....

Szóval: ha megpuhult a borsó, rántsuk be a főzeléket úgy, hogy az olajba kicsit dinszteljük meg az apróra vágott hagymát, keverjük el benne a lisztet, kicsit pirítsuk meg. Ha ez megtörtént és sikerült megelőzni, hogy a liszt rozsdabarna árnyalatba menjen át, engedjük fel 1,5-2 dl hideg vízzel és keverés közben adjuk a borsóhoz. Ne izguljunk, ha hígnak tűnik, a borsó keményítő tartalma miatt még sűrűsödni fog. 1-2 rotty és kész.

Nézzük meg, hogy áll a csirke.

Már csak a pirított hagymát kell elkészíteni: a hagymát szeleteljük félkarikára, forgassuk meg a lisztben és apródonként, nagyon forró olajban süssük aranybarnára, de ezt csak akkor tegyük, ha az ebéd összes többi alkotóeleme készen várakozik. A hagyma nem nagyon várhat, mert megpuhulhat az állásban.

Ezzel kész. Anyuka feldarabolja a csirkét, tálalja az ebédet és összehajtogatja kicsi lánya a konyha és a nappali minden létező pontján szerte-szét hagyott ruhácskáit, amiket lelkesen próbált magára ölteni, mialatt anya a napi betevő előkészítésével volt elfoglalva. Ma szerencsénk volt, csak ennyi történt és nem bújt elő a már említett unatkozós, figyelemfelhívós rosszalkodás és nem csépelte különböző kemény tárgyakkal a TV-t, nem kapcsolgatta ki-be a mikrót, a robotgépet és a vízforralót és nem kapkodott le mindenféle veszélyes tárgyat a pultról, amivel anya éppen főzött és véletlenül elmulasztott a konyhapult belső, fal felőli harmadára helyezni.

A bazsalikom "ültetvény" - és ami lett belőle: olaszos bazsalikomos tészta

Kicsi lányomnak most volt a 2. szülinapja. Ebből az alkalomból mindenféle rokonok sereglettek hozzánk, így előzetesen úgy döntöttem, hogy szegény, elhanyagolt tavaszi nagytakarítást ennek apropóján fogom megejteni. Két napig ment a sika-mikálás, bútor húzogatás, ami - legyünk őszinték - egy örökmozgó kis tökmag jelenlétében nem túl egyszerű feladat. Igen kotnyeles kislányomat ugyanis minden érdekelte; a felmosóvíz felmosófej általi szétfröcsögtetésével és könyékig abban történő pancsolással segített felmosni, élvezte, hogy a bútorok elhúzogatásával új, eddig felfedezetlen területekre juthatott, például a fotellal gondosan elbarikádozott könyvespolchoz, vagy a biztonságos helyéről ideiglenesen a frissen kitisztított szőnyeg közepére helyezett virágtartóhoz. 

Rettenetes energiakifejtésbe került, hogy a gyermek ne csináljon több kárt mint hasznot, de azért néhány dolgon így is otthagyta azért pici keze nyomát. A frissen megpucolt üvegajtó esetében például az volt az első teendője, hogy tiszta erőből hozzányomta orrát és homlokát és egy úgynevezett prüszkölő mozdulattal sikerült egy fél háztartási keksz félig megrágott darabjait egyenletesen az üvegen eloszlatnia. És ha már a virágtartót és a frissen kipucolt szőnyeget említettem, természetesen egy ébredés utáni első megnyilvánulással egy nagy cserép teljes tartalmát a szőnyegre borította, majd rámutatott és közölte, hogy "Pikkos, nem jó így, Aja!" Ekkor - gonosz, elítélendő dolog vagy sem - telefonoztam édesanyámnak, hogy nincs-e véletlenül leküzdhetetlen unoka-hiánya, mert rendbe kellene hoznom itthon néhány dolgot, amiben most egy kicsit nem tartanék igényt Hanga segítségére.

De hogy miért meséltem el mindezt? Hát azért, mert egy ilyen volumenű feladat elvégzése közben az ember nem tudja az egész délelőttjét a konyhában tölteni, következésképpen egy 20 perces étel elkészítésével kell levennie az éhes családját a lábáról. És mivel a teraszon a balkonládában ott duzzad fantasztikus bazsalikom ültetvényünk, illetve gyönyörűen virágzik az oregánó, kézenfekvő volt ezek hasznosítása egy olaszos tésztaételben. Maga a mártás az alapvető olasz hozzávalókból készül: hagyma, paradicsom, fokhagyma, bazsalikom, oregánó, de tehetünk bele pirított bacont, gombát vagy szárazkolbászt is és bármilyen formátumú tésztával tálalhatjuk.

Adagolás: fél csomag (25 dkg) száraz tésztához én az alábbi mennyiségekből szoktam mártást készíteni:

• 1 nagyobb fej hagyma fele
• egy konzerv darabolt paradicsom paradicsomlében eltéve
• két gerezd fokhagyma
• 2 evőkanál olíva olaj
• egy nagy csipet só és bors
• egy-egy marék bazsalikom és oregánó (kizárólag frissből, a szárítottból elég egy-egy púpos teáskanálnyi)
• lehet még bele tenni egy kis arasznyi szárazkolbászt karikákra vágva vagy 4-5 szelet bacont felkockázva, lepirítva illetve - mint esetünkben - néhány fej felszeletelt gombát
• kb 5 dkg parmezán a tetejére, hogy igazán olaszos legyen, de ha nincs, más sajt is megteszi 

A kivitelezés nagyon egyszerű: a felkockázott hagymát kicsit dinszteljük meg az olíva olajon, kapcsoljunk nagyobb lángra és dobjuk rá a gombát, kolbászt vagy bacont is, hogy az is megpiruljon kicsit és kieressze az ízeit, majd borítsuk bele a paradicsomot, nyomjuk bele a fokhagymát, fűszerezzük, hagyjuk kettőt rottyanni és kész is. Már csak össze kell kevernünk a frissen kifőtt tésztával.

Tárkonyos-gombás borjúragu snidlinges krumplipüré-puffanccsal

Általában elmondható, hogy igyekszem gyors és könnyű ételeket tálalni itt az internet virtuális asztalán, most azonban következzen egy kicsit több időt igénylő étel, amit azonban szintén nem bonyolult elkészíteni és az élmény minden fáradtságért kárpótol.

Hozzávalók a raguhoz (2-3 személyre):

• kb fél kg borjúhús, ízlés szerint olyan típusú, amiből szeretünk pörköltet készíteni
• kb 20 dkg gomba (vegyes erdei gombával a legfinomabb, de ez azért nem alap elvárás, csiperkével is nagyon finom)
• egy nagyobb fej hagyma
• só, bors ízlés szerint illetve kóstolás alapján - a sóból együnk egy nagy, olyan négyujjas csipettel először, aztán majd utána sózhatunk, borsból kb egy mokkáskanálnyit javasolnék
• kb egy evőkanál pirospaprika
• késhegynyi őrölt köménymag
• egy púpos teáskanál tárkony
• fél citrom leve
• 1-2 babérlevél
• fél pohár tejföl (kicsi pohár, hogy nehogy félreértés essék)
• 1-2 evőkanál olaj
• 1-1,5 dl paradicsomlé
• kevés víz

Mondhatjuk, hogy úgy indulunk neki a dolognak, mintha egy normál pörköltet szeretnénk készíteni: a husit kockázzuk fel, aprítsuk fel a hagymát, amit kezdjünk el közepes lángon az olajunkon dinsztelni. Könnyebben puhul a hagyma, ha kicsit megsózzuk. Ha úgy látjuk, hogy a hagyma feladja büszke, erős tartását és megadja magát a hő és a só folyamatos ostromának, rádobhatjuk a húst. Locsoljuk meg a paradicsomlével, mehet rá a só-bors-pirospaprika trió is, illetve a babérlevél és a köménymag, majd takarjuk le, vegyük alatta a lángot takarékra és egy jó ideig hagyjuk békén. Most mindössze annyi a dolgunk (az ebéddel legalábbis, az egyéb teendőkkel kapcsolatban nem tisztem tanácsokat adni), hogy kb negyed óránként ránézünk, megkeverjük és pótoljuk az elfőtt folyadékot kevés vízzel, nehogy odaégjen az ebédünk, mert ez némi elkeseredésre adhatna okot kicsi családunk körében.

Én speciel a fennmaradó időben arra adtam a fejem, hogy túlessek az általam gyűlöletes házimunkának tartott fürdőszoba takarítás procedúráján. Ebben az esetben természetesen Hanga lányom is ott kavarog körülöttem a fürdőszobában. Egyéb alkalmakkor nem nagyon szeretjük, ha ott tartózkodik, mert mindenféle flakonok, kencék, piperék stb... ki tudja, mi villanhat éppen egy ilyen pici lányka elméjébe. De most, hogy én is ott voltam és szeretem drága cseppemet szemmel tartani, ő is lelkesen segédkezett a takarításban és néhány testápolós meg egyéb flakont kezdett nagy műgonddal ide-oda rakosgatni. Azt meg szokták ugyebár mondani, hogy az ember csak egy pillanatra nem figyel oda és máris történik valami. Tényleg így volt, a következő pillanatban üvegcsörömpölésre lettem figyelmes a hátam mögött... Megfordulok, hát a kicsi lányom nem akármit tört össze, hanem a babaolajos üveget. Ott folydogált az olaj a földön egy csomó üvegcserép között Hanga meg lemerevedve állt a fenyegető, nagy folt szélén (Azoknak, akik nem tudják, milyen a gyógyszertári babaolaj, segítségül elmondom, hogy ez tulajdonképpen iszonyúan megtisztított, elképesztően agyonfinomított, sűrű napraforgó olaj. Most akkor képzeljük el, hogy ebből jó két dl folyt szét a fürdőszoba padlóján, tele üvegcserepekkel...) Mit volt mit tenni, valahogy meg kellett szabadulni ettől a szörnytől, viszont pontosan tudtam, hogy az üvegszilánkok összesöprése közepette a partvis tele fogja szívni magát az olajos rettenettel, amit egy örökkévalóság lesz kitisztítani belőle. Így is volt... Napokig próbáltam forró vízben kiáztatással és egyéb praktikákkal megszabadítani a pórul járt partvist a rettenettől... Mint ahogy az is napokig tartott, mindenféle csilli-villi és kevésbé csilli-villi tisztítószer bevetése ellenére, mire a fürdőszoba padlójáról eltűnt a sikamlós filmréteg, amit az okozott, hogy a szétfolyt babaolaj ügyesen megbújt a kövezet pórusaiban és egyáltalán nem szeretett volna onnan kijönni még nagyon hosszú ideig...

Nna, ha mindenki túl van az ilyen és ehhez hasonló közjátékokon és a hús már puha (ha szerencsénk van és tényleg borjúhúst kaptunk, akkor ez kb egy óra, egy meglett marha puhulásra bírásának kísérlete esetén ez két óra is lehet) akkor dobjuk hozzá a megpucolt, felkockázott gombát és a tárkonyt és locsoljuk meg a citromlével. Újabb lefedve rotyogtatás után, ha már a gomba is megpuhult és a citromlé beépült a ragu ízébe, még a tejfölt adjuk hozzá és hagyjuk, hogy bugyogjon 1-2 percig. Ezennel elkészültünk.

Bármilyen körettel kínálhatjuk, ami a lelkünknek kedves, én a krumplipürét a megszokottnál kicsit keményebbre kevertem, apróra vágott snidlinget kevertem bele, kanállal sütőpapírra puffancsokat formáztam belőle és a sütőben pirosra sütöttem.

Jó étvágyat!

Spárgás olasz rizottó

Éljen-éljen! Indul a spárga szezon. Már elég sok helyen lehet kapni a friss, zsenge zöld spárgát, amit mi nagyon szeretünk, így abban a rövid időszakban, amíg szezonja van, igyekszünk minél többet behabzsolni belőle. 

Így esett a választásom az olasz rizottó spárgás verziójára. Az alap rizottó receptet Jamie Oliver szolgáltatta, szóval még véletlenül sem én találtam ki és sajnos nem is egy hosszú olasz vakáció során tanultam neves itáliai éttermek főszakácsaitól. Én csak kicsi ezt-azt szoktam hozzá tenni... Most pl. spárgát. :)

Kedves Olvasó! Ha most először adod a fejed rizottókészítésre, talán hasznodra lehetnek a következő tudnivalók, ha vérprofi rizottómester vagy, akkor ezt a részt át is ugorhatod:

• Ez egy olyan étel, ami mellett ott kell állni a tűzhelynél és folyamatosan kavargatni kell, mint egy sodót. Egyébként nem lesz belőle rizottó. Tudom-tudom, mindig azt szoktam ígérni, hogy én csak olyan recepteket irományozok, amik alig igényelnek energia befektetést és gyorsan készen vannak, ez meg itt egy ilyen bonyolultság, de hidd el, nem olyan vészes dolog ez, kb 20 perc alatt így is elkészülsz vele.
• Azt is lehet már tudni rólam, hogy nem vagyok túl szigorú, ami a hozzávalókat illeti, itt viszont most kifejezetten szeretném kérni, hogy csak rizottóhoz való rizst használj. Apróságnak tűnhet, de nagyon fontos dolog.
• Ennek a rizottónak semmi köze a magyar rizottóhoz, avagy rizi-bizihez, ez egy krémes állagú egytálétel. Sokan, sokféleképpen próbálják meghatározni a különböző receptekben, hogy milyen a jó rizottó állaga, én csak annyit mondanék, olyan, mint egy hígabb tejberizs, csak ez sós.
• A parmezán sajtot ne helyettesítsd más sajttal, ez az étel egyik fűszere, ha más sajtot használunk, nem lesz olyan az íze.
• A rizottó nem várhat. Ahogy kész, azonnal tálalni kell, mert a rizs keményítő tartalmától fokozatosan sűrűsödik az állaga. Ha várakoztatjuk, megsértődhet és összeállhat.

Most pedig, ha ezt már mind tudod, lássuk a receptet:

Hozzávalók (bő két személyre):

• kb kétharmad bögre rizottó rizs
• egy közepes fej hagyma
• zeller (ez lehet 2-3 levél zellerzöld, kb két szál angolzeller vagy egy kisebb zellergumó fele) Az eredeti receptben persze angolzeller van, de én rugalmas vagyok. :)
• kb 1,5 dl fehérbor (száraz)
• bruttó 500 g spárga (tehát ennyit vegyünk a boltban, aztán mindjárt mondom a többi teendőt)
• egy bő liter húsleves (természetesen kockából is lehet, nem dől össze a világ)
• 4-5 dkg parmezán sajt + tálaláskor a tetejére
• kb 5 dkg vaj
• egy kis marék aprított petrezselyem
• 1-2 evőkanálnyi olíva olaj

Elkészítés:

A spárgát mossuk meg és válasszuk le róla a fás részeket. Ezt úgy tudjuk megtenni, hogy megfogjuk a spárga két végét, meghajlítjuk és ahol eltörik, ott a választóvonal. Ami marad, azt vágjuk kb 2 cm-es darabokra. A hagymát és a zellert vágjuk apróra, ha zellergumónk van, azt a legjobb nagy lyukú reszelőn lereszelni. A húslevest főzzük meg és tartsuk forráspont közelében (tegyük a legkisebb lángra, de ne zárjuk el alatta a gázt). Előrelátó módon készítsünk bele egy merőkanalat. 

A kevés olíva olajon kezdjük dinsztelni a hagymát és a zellert. Ha a hagyma összeesett, tegyük kissé feljebb a lángot és borítsuk bele a rizst, majd 1-2 percig ezt is kevergetve pirítsuk. Ha a rizsszemek már majdnem átlátszóak, öntsük le a fehérborral. Vigyázat, sistereg! Ha nagyjából elpárolgott a folyadék, kezdődik a lényegi ügymenet. Innentől kezdve kb 20 percen keresztül az lesz a dolgunk, hogy merőkanalanként adagoljuk a húslevest, mindig akkor, amikor az előző adagot felszívta a rizs, miközben szépen, lassan, de folyamatosan kevergetjük. Kb félidőnél adjuk hozzá a spárgát és a petrezselymet. Ha a rizsünk megpuhult és a rizottónk olyan állagú, mint egy hígabb tejberizs, elkészültünk. Zárjuk el alatta a lángot, dobjuk bele a vajat és a lereszelt parmezánt és alaposan, de szintén lassú, széles mozdulatokkal keverjük el benne. Ettől lesz a rizottónk fényes és krémes.

Most pedig gyorsan-gyorsan asztalhoz!

Tálaláskor szórjuk meg további reszelt parmezánnal.

Őszibarackos csirkemell mazsolás-kurkumás rizzsel

Kedves Olvasó!

Bizony jó sok idő telt el azóta, hogy a legutóbbi bejegyzésemet megejtettem. Őszinte leszek: az elmúlt néhány hétben nem igazán pezsgett bennem az étel-újítási kedv. De ma megjött az áttörés: ismét rögtönzött étel került az asztalra, ami  - azt hiszem - egész jól sült el...

Persze, az elmúlt napok "blogcsendje", mely időszakot leginkább klasszikus és megbízható ételek készítésével töltöttem, nem azt jelenti, hogy ebben a röpke pár napban az ég világon semmi nem történt velünk. Azt például soha nem gondoltam, hogy az ivás egy program lehet. Na nem egy jó kis szombat esti tivornyára gondolok itt, hanem azokra a hosszú percekre, amelyeket kicsi lányom egy fél dl tea rendkívüli élvezettel történő elfogyasztásával tölt. Nagy dolog történt ugyanis: Hanga megtanult teljesen egyedül igazi bögréből inni. Ezt az új tudományát pedig olyannyira élvezi, hogy sokszor csakis azért iszik, hogy gyakorolhassa. Hiába mondom neki, hogy béka nő a hasában, úgy tűnik, ez nem elég visszatartó erő a számára és hatalmas vigyorgások közepette képes kiüríteni a kis bögréjét, még akkor is, amikor már egyértelműen látszik, hogy teljesen megtelt a kis pocakja a behörpölt itallal.

Ezt a jó kis tevékenységet viszont még kőkeményen felügyelni kell, mert nagyon könnyen megeshet, hogy a kis figyelme elterelődik egy pillanat alatt más irányba és egyszer csak, teszem azt, minden átmenet nélkül meg szeretné nézni, hogy mi van a pohár alján, amitől persze az egész beltartalom az ölébe csorog. Ilyenkor persze rettentően megsértődünk a bögrére, de szerencsére nem vagyunk haragtartóak, néhány perc múlva már jöhet is a következő adag innivaló, csak úgy, a vicc kedvéért.

Ilyen hosszadalmas, mindkettőnk részéről erős koncentrációt igénylő tevékenység mellett nehéz hosszan készítendő és bonyolult ételeket feltálalni, így jött a mai gyors ebéd ötlete - na meg még úgy is, hogy még mindig sorakozik a spejzban jó pár üveggel édesanyám kitűnő őszibarack befőttjéből. Ezt az ételt egyébként általában ananásszal szokták készíteni, de most, hogy ránéztem a mosolygó kis őszibarackokra, azt gondoltam, talán velük sem járna rosszul néhány szelet csirkemell...

Hozzávalók négy személyre:

A húshoz:

• két nagyobb csirkemell filé
• só, bors
• kb egy bő fél üveg őszibarack befőtt, vagy konzerv
• kb 10 dkg semleges ízű reszelt sajt
• késhegynyi őrölt szerecsendió
• kb egy teáskanál olíva olaj a sütéshez

Az elkészítés pont olyan egyszerű, mint amilyen kevés hozzávalóból áll az ételünk. A sütőt melegítsük elő 200 fokra. A csirkemelleket szeleteljük fel, kissé klopfoljuk ki a szeleteket (ez mondjuk nem olyan egyszerű ám nálunk, mert kicsi lányom egyszer valahogyan megszabadította a klopfoló fejét a nyelétől, amitől az azóta folyton lejár, így minden szelet után vissza kell helyezni a jogaiba, a nyél végére - zárójel bezárva). Sózzuk, borsozzuk a husit, majd felforrósított serpenyőben az olívaolaj segítségével süssük elő mindkét oldalát. Én ezzel úgy szoktam időt spórolni, hogy a vágódeszkán egymás mellé fektetem a hússzeleteket, a felfelé néző oldalukat sózom, borsozom, majd ezzel az oldalukkal lefelé fektetem őket a serpenyőbe és amíg a fűszeres oldala sül, a most felül lévő oldalt is fűszerezem. A husikat egyébként nem kell készre sütni - mert még mennek a sütőbe pirulni - csak annyira, hogy épp egy kis színt kapjanak.

Ha ezzel megvagyunk, fektessük őket egymás mellé egy tepsibe. Az őszibarackokat szeleteljük fel kb fél cm vastagra, majd borítsuk be velük a hússzeleteket. Közben engedjünk kicsi lányunk unszolásának és töltsünk neki egy adag innivalót és a továbbiakban próbáljuk meg megosztani a figyelmet az ebéd és a szürcsölő csöppség között. Nem fog menni. Elég, ha  egy pillanatra a csirke felé billen figyelmünk kényes mérlege, az éppen megfelelő idő arra, hogy valamilyen úton-módon a bögre tartalmának legalább egy része a padlón illetve gyermekünk ruháján végezze... igen, tudom, azt írtam, hogy megtanult bögréből inni, de azért még előfordulnak balesetek...

Takarítás után vissza a csirkéhez. Szórjuk meg az alkotásokat őrölt szerecsendióval majd vonjuk be a reszelt sajttal és irány a sütő. (Ellenőrizzük, hogy gyermekünk idő közben nem tekerte-e maximumra a hőfokot!) Addig süssük, amíg a sajt a tetején színt nem kap.

Amíg a csirke sülöget, pont elegendő időnk van arra, hogy elkészítsük a köretet. (Egy kicsit büszke vagyok azért rá, mert sikerült egy, a csirke ízvilágához nagyon jól passzoló rizst összekutyulnom.)

Hozzávalók 4 személyre:

• egy bögre rizs
• 10 dkg mazsola
• késhegynyi szerecsendió
• egy mokkáskanál kurkuma
• egy húsleves kocka
• kevés bors
• kb 3-4 nagyobb gerezd barackbefőtt
• egy nagy marék durvára tört dió
• kb egy evőkanál olívaolaj

És az elkészítés (ígérem, nem lesz hosszú):

A rizst hideg vízben mossuk meg, majd az olívaolajon pirítsuk egy rövid ideig. Ez után öntsük fel kétszer annyi vízzel, mint amennyi a rizsünk volt. Oldjuk fel benne a leveskockát, szórjuk bele a mazsolát és a fűszereket majd lefedve, takarék lángon főzzük tovább. A diót száraz serpenyőben pirítsuk meg, a barackot kockázzuk fel apróra. Ha a rizs felszívta a vizet, zárjuk el alatta a lángot és továbbra is letakarva pihentessük öt percig, majd keverjük hozzá a diót és az őszibarackot.

Lehet tálalni. :)

Pizzát egyszerűen és egészségesen!

Kezdem azt gondolni, hogy a gyermekem téli álmot alszik. Miközben ugyan abban az időben fektetjük le, mint amikor eddig mindig szoktuk, az utóbbi néhány napban rendszeresen reggel 9 után ébredt fel, tegnap például nem átallott 10-ig aludni. Már kezdtünk aggódni az apjával, hogy valami baja van és be kellene menni hozzá, hogy megnézzük, rendben van-e a gyermek, mikor hallottuk, hogy kezd ébredezni. Mondjuk lehet, hogy neki van igaza, ilyen időben a kutyának sincs kedve csinálni semmit.

Ez az eset tegnap két dolgot eredményezett: az egyik, hogy mi sem keltünk időben, mivel nem volt gyerekriasztás, így mire elkezdtem gondolkodni, hogy mi legyen ma az ebéd, döbbenten tapasztaltam, hogy fél tizenkettő, ami elég erőteljesen behatárolta a lehetőségeimet, tekintettel, hogy a mélyhűtő tartalma ezáltal úgy, ahogy van, kiesett a lehetséges opciók közül. Így aztán kénytelen voltam az otthon fellelhető friss alapanyagokból ebédet gyártani, de mint azt már tudod, Kedves Olvasó, nem szoktam visszariadni az efféle kihívásoktól, így néhány perc múlva már kész tervvel a fejemben fogtam neki a főzésnek...

A másik dolog, amit a téli időjárásnak nem mondható ködös szürkeség okozott, az az, hogy az ember valahogy óhatatlanul elkezd vágyakozni egy kis nyárra. Mivel az ez iránti vágyamat ebben a pillanatban viszonylag körülményesen lehetne egy déli országba szóló repülőjeggyel kielégíteni, azt gondoltam, hogy az ebéddel próbálok meg egy csipetnyi napsütést hozni a sötétségbe. Erre pedig mi lenne alkalmasabb, mint egy jó pizza. Szerintem semmi sem fogható ahhoz az érzéshez, amikor nyáron a kertből frissen szedett fűszernövényekkel és zamatos zöldségekkel megrakott pizzából falatozunk a teraszon a virágzó növények árnyékában…

Még egy dolog, ami a mai pizza-ebédem mellett szól – aztán ígérem, nem szövegelek tovább, hanem mondom a lényeget -, hogy ezzel a recepttel nem egy nehéz, vastag tésztás, hizlaló ételt fogunk előállítani. Ha vékony tésztát gyúrunk, magunk készítjük a pizzaszószt és feltétként sok zöldséget és sovány sajtot használunk, nem egy kalóriabombát kapunk eredményül. Így azt gondolom, talán kompromisszumos megoldás lehet azoknak, akik eddig azt gondolták, a pizza nem beilleszthető egy fogyókúrába. (A fogyókúra iránt végképp elkötelezettek a liszt felét teljes kiőrlésűre cserélhetik, így még egészségesebb lesz.)

Hozzávalók a tésztához (ez egy vékony tésztás pizza esetén gáztepsinyi mennyiség, 3 személynek biztos elég, leves után 4-nek is)

• 25 dkg liszt
• bő 1,5 dl víz (langyos)
• 1 csomag instant élesztő
• fél teáskanál só
• fél teáskanál cukor (hogy legyen barátja az élesztőnek)

A fentieket gyúrjuk össze, alaposan dolgozzuk ki, majd addig hagyjuk pihenni, amíg elkészítjük a pizzaszószt és előkészítjük a feltétnek valókat.

Hozzávalók a pizzaszószhoz:

• egy kicsi konzerv sűrített paradicsom + 1 dl paradicsomlé; mindezek helyett a jó öreg „darabolt paradicsom paradicsomlében” nevezetű konzerv kétharmadát is használhatjuk
• 1 nagyobb gerezd fokhagyma
• egy csipet só és bors
• egy teáskanál szárított bazsalikom és oregánó (ha olyan mázlisták vagyunk, hogy rendelkezésünkre áll friss, mindenképp azt használjuk, egy-egy fél marékkal mehet bele mindkettőből, összetépkedve)
• és a titkos hozzávaló: egy csipet cukor

Ezeket mind plántáljuk egy lábasba és rottyantsuk össze.

Készítsük elő a feltétnek valókat (szabadon választott), továbbá

• némi olívaolajat
• kb 20 dkg sajtot. Használjunk sovány sajtot, ha fontos számunkra, hogy ne legyen kalóriabomba a végeredmény, amit ízesítsünk meg…
• kb 4-5 dkg parmezánnal (bármilyen sajtot használunk, ezt megtehetjük, a parmezán fűszerként fog viselkedni és extra aromát ad a pizzának)

Most jön a varázslat:

A sütőt melegítsük elő 210 fokra. A gáztepsit vékonyan kenjük ki olívaolajjal. A tésztát nyújtsuk ki akkorára, hogy a tepsi oldalára is jusson belőle egy kicsi, néhol szurkáljuk meg villával, majd kenjük meg leheletnyi olívaolajjal, tényleg nagyon kevés kell, inkább csak egy kis permet. Ez egyrészt plusz ízt ad a pizzának, másrészt szigeteli a tésztát, így nem fog elázni, ha lédúsabb feltétet választunk. Most kenjük rá a pizzaszószt, gondosan helyezzük el rajta a feltétet és a reszelt sajtot. A tetejét hintsük meg még egy kevés bazsalikommal és oregánóval és mehet a sütőbe kb 20 percre.

A feltétet természetesen szabadon választhatjuk. Az én jelenlegi verzióm, amitől azt remélem, hogy a karácsonykor derék tájra fellopakodott néhány kdg nem fog tovább gyarapodni:

• 4-5 nagyobb csiperke gomba vékonyra szeletelve
• két paradicsom felkarikázva (Ebből kb másfél ment a pizzára, mert a kicsi lányom mániákusan szereti a zöldséget, így a többit elkunyerálta, még jó, hogy a nyers gombától sikerült eltérítenem... Hidd el, Kedves Olvasó, nem túlzok ezzel, most már evés közben nem mondjuk ki előtte, hogy „uborka”, mert teljesen mindegy, hogy addig mit evett, ha ezt meghallja, azonnal elkezdi követelni és az addigi ennivalójához hozzá sem nyúl többé, csak mutogat a hűtőre és az uborkáért nyújtózkodik. :D)
• egy nagyobb kaliforniai paprika fele vékonyra szeletelve (ennek a kétharmadát sikerült megmentenem a pizzára)
• egy fél hagyma, igen, ez is vékonyra szeletelve :)
• kb 20 dkg sovány sonka

Nem akarom a pizzámat tovább fényezni, de azt még azért elmondom, hogy a végeredmény olyan ízes szokott lenni, hogy a ketchup sem kívánkozik hozzá, amivel újabb súlyos kalóriák megspórolására nyílik lehetőségünk.

Utóirat:

Mikor megírtam a szöveget és úgy gondoltam, hogy kész, már csak a képet akartam feltölteni, amitől lefagyott a rendszer és az egész mese elveszett. Így aztán egy fél - na jó, háromnegyed - nyugi-csokimikulás elfogyasztása után kezdhettem elölről az egészet. Azért bízom benne, hogy így sem lett rossz... :)

A karácsonyi gesztenyés pulyka receptje, ami nem csak Karácsonykor finom

Őszinte leszek. Legalább három napja nem főztem. A család összes egységénél jártunk ebédelni, illetve, amit én állítottam elő, az is egy árvaházra való mennyiség volt, nem is tudom, mi lett volna velünk, ha kicsi lányom keresztszülei nem segítenek az elpusztításában… Na jó, tekintettel, hogy ez kedves Férjem kedvenc étele, azért nem voltak álmatlan éjszakáim amiatt, hogy mi lesz a sorsa az imádott gesztenyés pulykának.

A pulyka története egyébként még kedves Férjem kicsi gyerekkorában kezdődött, amikor is emlékei szerint egy amerikai filmben meglátta, hogy ott pulykát esznek vacsorára karácsonykor és addig rágta Anyósom fülét, amíg kötélnek nem állt és ki nem kutatott egy megfelelőnek tűnő pulykás receptet valahonnan és elő nem varázsolt egy egész sült pulykát a karácsonyi asztalra. Apósomnak viszont a karácsony továbbra sem volt karácsony töltött káposzta nélkül, így anyósom a családi béke érdekében mindkettőt készítette éveken keresztül, egészen addig, amíg én be nem léptem az életükbe, mert most már az én feladatom a pulykasütés, ami természetesen azóta sem hiányozhat a karácsonyi menüből.

A pulyka elkészítése igazából csak addig volt bonyi, amíg nem lehetett előfőzött, pucolt gesztenyét kapni. Most már, ebben a nagyon modern világban viszont már nincs akadály meg kifogás, egészen könnyen tudunk világbajnok ételt készíteni és attól, hogy nálunk hagyományosan karácsonykor készül, Neked, Kedves Olvasó, nem kell a jövő karácsonyig várni az elkészítésével. Nem gondolom például, hogy az újévi malacsültet megjelenítő bőrös karajt vagy egy egészben megsütött pipit el lehetne rontani az alábbi recepttel. :)

Az eredeti receptet sajnos nem tudom megmondani, hogy honnan származott, Anyósomtól egy könyvből kifénymásolt papíron kaptam meg, de semmi nem utal rajta a könyv címére vagy szerzőjére. Néhány apró dolgon azóta módosítottunk, finomítottunk is, az eredeti mennyiségek például egy kb 4 kg-os bébi pulykára vonatkoztak, mi ezt az elképzelhetetlen mennyiségű húst egy kb másfél-két kg-os bőrös pulykamell darabra szelidítettük.

Hozzávalók tehát:

• belátásunk és a család mérete szerint megválasztott tömegű husi, nálunk, ahogy említettem, a kb másfél kg-os bőrös pulykamell volt a nyerő, a további mennyiségek ehhez igazodnak
• kb 20 dkg füstölt szárazkolbász
• 20 dkg aszalt szilva
• 5-6 szelet bacon
• 1 ek olíva olaj
• kb 20-25 dkg előfőzött gesztenye
• 4 birsalma
• kb 3 dl húsleves (lehet kockából)
• 1-1,5 dl száraz fehérbor
• só, bors, szerecsendió, zsálya, rozmaring

Elkészítés:

A sütőt melegítsük elő jó forróra (230-250 fok). A kolbászt karikázzuk fel és az olíva olajon kissé pirítsuk meg, majd zsírjával együtt öntsük egy mélyebb tepsi vagy tűzálló tál aljára (mi római tálban szoktuk sütni, azt előtte egy órával be kell vízbe áztatni). A husit alaposan szórjuk be a fűszerekkel, ha leveles zsályánk van, akkor néhányat szórjunk a kolbászra. Ha egyben sült állatkával rendelkezünk, a hasába tegyünk egy-két ág rozmaringot. Mondjuk akkor sem történik tragédia, ha ilyenünk nincs és őrölt rozmaringgal adunk egy masszázst a husinak. A kolbászos ágyra fektessük a madarat (vagy amink van :)). Locsoljuk köré a bort és így, ahogy van, toljuk be a forró sütőbe. „Kapassuk meg” kissé (10-15 perc), hogy picit összehúzódjanak a husi rostjai. Ha ez megtörtént, még egyszer vegyük ki, takargassuk be a bacon szeletekkel, locsoljuk meg a húslevessel, a sütő hőmérsékletét vegyük le olyan 180-190 fokra és a tepsit szorosan betakarva toljuk vissza a sütőbe.

Innentől kezdve azon kívül, hogy néha meglocsolgatjuk a saját levével, a husival az égvilágon semmi dolgunk nincs úgy másfél órán keresztül, esetleg annyi, hogy visszafogjuk a nyálelválasztásunkat, amikor a fűszerek illata elkezd kiszivárogni a sütőből és rafinált táncot kezd lejteni az orrunk körül.

Ha a hús már szinte teljesen puha, dobjuk hozzá a gesztenyét, az aszalt szilvát és a feldarabolt, hámozott almát és így süssük még kb 20 percig, még mindig letakarva. Ha teljes puhulást tapasztalunk, levesszük a fóliát, légkeverésesre állítjuk a sütőt vagy feljebb tesszük a hőfokot és pirosra sütjük a pecsenyénket.

Tálaláskor a sok vele sült finomság mellett  ne feledkezzünk meg a pecsenyeléről sem, szeletelés után alaposan locsoljuk meg vele a husinkat.

Köretnek nagyon finom hozzá a rozmaringos tepsis krumpli, ami egy másik tepsiben a hús alá betolva egy óra alatt nyugodtan megsülöget. Van nekünk más dolgunk meg pici gyerekünk is, nomeg sok egyéb finomság a tepsiben, nem kell a köretet túlbonyolítani. :) Recept itt.