A karácsonyi gesztenyés pulyka receptje, ami nem csak Karácsonykor finom

Őszinte leszek. Legalább három napja nem főztem. A család összes egységénél jártunk ebédelni, illetve, amit én állítottam elő, az is egy árvaházra való mennyiség volt, nem is tudom, mi lett volna velünk, ha kicsi lányom keresztszülei nem segítenek az elpusztításában… Na jó, tekintettel, hogy ez kedves Férjem kedvenc étele, azért nem voltak álmatlan éjszakáim amiatt, hogy mi lesz a sorsa az imádott gesztenyés pulykának.

A pulyka története egyébként még kedves Férjem kicsi gyerekkorában kezdődött, amikor is emlékei szerint egy amerikai filmben meglátta, hogy ott pulykát esznek vacsorára karácsonykor és addig rágta Anyósom fülét, amíg kötélnek nem állt és ki nem kutatott egy megfelelőnek tűnő pulykás receptet valahonnan és elő nem varázsolt egy egész sült pulykát a karácsonyi asztalra. Apósomnak viszont a karácsony továbbra sem volt karácsony töltött káposzta nélkül, így anyósom a családi béke érdekében mindkettőt készítette éveken keresztül, egészen addig, amíg én be nem léptem az életükbe, mert most már az én feladatom a pulykasütés, ami természetesen azóta sem hiányozhat a karácsonyi menüből.

A pulyka elkészítése igazából csak addig volt bonyi, amíg nem lehetett előfőzött, pucolt gesztenyét kapni. Most már, ebben a nagyon modern világban viszont már nincs akadály meg kifogás, egészen könnyen tudunk világbajnok ételt készíteni és attól, hogy nálunk hagyományosan karácsonykor készül, Neked, Kedves Olvasó, nem kell a jövő karácsonyig várni az elkészítésével. Nem gondolom például, hogy az újévi malacsültet megjelenítő bőrös karajt vagy egy egészben megsütött pipit el lehetne rontani az alábbi recepttel. :)

Az eredeti receptet sajnos nem tudom megmondani, hogy honnan származott, Anyósomtól egy könyvből kifénymásolt papíron kaptam meg, de semmi nem utal rajta a könyv címére vagy szerzőjére. Néhány apró dolgon azóta módosítottunk, finomítottunk is, az eredeti mennyiségek például egy kb 4 kg-os bébi pulykára vonatkoztak, mi ezt az elképzelhetetlen mennyiségű húst egy kb másfél-két kg-os bőrös pulykamell darabra szelidítettük.

Hozzávalók tehát:

• belátásunk és a család mérete szerint megválasztott tömegű husi, nálunk, ahogy említettem, a kb másfél kg-os bőrös pulykamell volt a nyerő, a további mennyiségek ehhez igazodnak
• kb 20 dkg füstölt szárazkolbász
• 20 dkg aszalt szilva
• 5-6 szelet bacon
• 1 ek olíva olaj
• kb 20-25 dkg előfőzött gesztenye
• 4 birsalma
• kb 3 dl húsleves (lehet kockából)
• 1-1,5 dl száraz fehérbor
• só, bors, szerecsendió, zsálya, rozmaring

Elkészítés:

A sütőt melegítsük elő jó forróra (230-250 fok). A kolbászt karikázzuk fel és az olíva olajon kissé pirítsuk meg, majd zsírjával együtt öntsük egy mélyebb tepsi vagy tűzálló tál aljára (mi római tálban szoktuk sütni, azt előtte egy órával be kell vízbe áztatni). A husit alaposan szórjuk be a fűszerekkel, ha leveles zsályánk van, akkor néhányat szórjunk a kolbászra. Ha egyben sült állatkával rendelkezünk, a hasába tegyünk egy-két ág rozmaringot. Mondjuk akkor sem történik tragédia, ha ilyenünk nincs és őrölt rozmaringgal adunk egy masszázst a husinak. A kolbászos ágyra fektessük a madarat (vagy amink van :)). Locsoljuk köré a bort és így, ahogy van, toljuk be a forró sütőbe. „Kapassuk meg” kissé (10-15 perc), hogy picit összehúzódjanak a husi rostjai. Ha ez megtörtént, még egyszer vegyük ki, takargassuk be a bacon szeletekkel, locsoljuk meg a húslevessel, a sütő hőmérsékletét vegyük le olyan 180-190 fokra és a tepsit szorosan betakarva toljuk vissza a sütőbe.

Innentől kezdve azon kívül, hogy néha meglocsolgatjuk a saját levével, a husival az égvilágon semmi dolgunk nincs úgy másfél órán keresztül, esetleg annyi, hogy visszafogjuk a nyálelválasztásunkat, amikor a fűszerek illata elkezd kiszivárogni a sütőből és rafinált táncot kezd lejteni az orrunk körül.

Ha a hús már szinte teljesen puha, dobjuk hozzá a gesztenyét, az aszalt szilvát és a feldarabolt, hámozott almát és így süssük még kb 20 percig, még mindig letakarva. Ha teljes puhulást tapasztalunk, levesszük a fóliát, légkeverésesre állítjuk a sütőt vagy feljebb tesszük a hőfokot és pirosra sütjük a pecsenyénket.

Tálaláskor a sok vele sült finomság mellett  ne feledkezzünk meg a pecsenyeléről sem, szeletelés után alaposan locsoljuk meg vele a husinkat.

Köretnek nagyon finom hozzá a rozmaringos tepsis krumpli, ami egy másik tepsiben a hús alá betolva egy óra alatt nyugodtan megsülöget. Van nekünk más dolgunk meg pici gyerekünk is, nomeg sok egyéb finomság a tepsiben, nem kell a köretet túlbonyolítani. :) Recept itt.

Vasárnap a pulykák is szeretnek ágyikóban, sokáig pihenni

Mostanában nem telik el nap, hogy a kicsi lányom ne produkáljon valami olyat, amitől a hajtincseim pillanatok alatt az égnek merednek. Ezt általában persze abban a fél-egy órában teszi, amikor én épp az ebédet főzöm. Hát hiába, mi nők szeretjük magunkról azt gondolni, hogy egyszerre többfelé is tudunk figyelni, de egyre kevésbé gondolom, hogy ez igaz lehet, mert akárhogy igyekszik az ember ilyenkor mindig kicsit megoszlik a figyelem és ha a gyermek éppen nem hangoskodik, akkor akaratlanul is néhány pillanatra bele tud feledkezni a főzésbe, ami a kis gézengúzoknak éppen elég idő arra, hogy kitalálják és ki is vitelezzék az aktuális napi kis kalandjukat.

Nem volt ez másként vasárnap sem, hiába készítettem megint egy olyan ebédet, amivel kb 15 perc munka van, Hanga nagyon jó érzékkel választotta ki ezt a néhány pillanatot a rosszalkodásra.

Történt ugyanis, hogy - mivel édesapám pulykájából még mindig elég sok részlet rejtőzik a fagyasztóban - úgy döntöttem, hogy pulyka felsőcombot fogok sütni ebédre. Ez hármunknak körettel bőségesen elég szokott lenni. Alább találhatóak a hozzávalók:

Hozzávalók:

• 1 db pulyka felsőcomb (nagyobb családoknál kéretik több pulykarészletet a tepsibe helyezni és a további mennyiségeket felszorozni)

Az ágyikóhoz:

• 4-5 szelet bacon
• egy fej hagyma
• két gerezd fokhagyma
• kb 10 szelet kolbász
• ha van birsalma, azt is lehet bele tenni, nagyon finom lesz
• zsálya

Továbbá:

• só
• bors
• majoranna
• 1-2 ek olaj (vagy pl. kacsazsír, nekem ez nem volt itthon)

A körethez:

• 4-5 szem krumpli
• 2-3 ek olaj
• só
• bors
• rozmaring

A pulykacombot bőrével együtt egyben hagyjuk és megágyazunk neki a tepsiben: kikenjük pici olajjal, ráfektetjük a baconszeletek felét. Erre jön a vastag szeletekre vágott hagyma fele, a vékony szeletekre vágott fokhagyma fele, a zsálya fele, valamint a kolbász. A pulykát körben megfűszerezzük a sóval, borssal, majorannával, majd bőrével felfelé a az ágyikóra fektetjük.

Éppen ennél a fázisnál tartottam, amikor Hanga előjött a szobájából. Két dolog volt nagyon gyanús a dologgal kapcsolatban, azaz három: egyrészt most tűnt csak fel, miután megjelent, hogy milyen hosszú ideig volt el csendben a szobájában, ami eleve aggodalomra adhat okot, mert máskor mindig ott rajcsúrozik körülöttem, másrészt nagyon óvatosan közelített a konyha felé - ami rá nem jellemző - és kicsit zavartan vigyorgott, harmadrészt a kezében volt a popsikrémes tégely. A három dolog együttállásából vaslogikával kikövetkeztettem, hogy itt valami turpisság van. Ahogy közelebb ért a gyermek, azt is megláttam, hogy az egy dolog, hogy a kezében van a tégely, de mindkét keze könyékig krémes. Vastagon. Ahogy közelebb ért és feltűnt neki, hogy én észre vettem a krémes kis mancsait, sebes léptekkel elindult vissza a szobája felé, közben a halandzsa nyelvén lelkesen magyarázott. Én természetesen követtem. Sejtettem, hogy hiba volt azt gondolni, hogy a gyerek szobája úgy van megcsinálva, hogy akkor sem tudnak egymásban kárt tenni a gyerkőccel, ha nincs ott semmilyen felügyeleti szerv. Oda sietett az ablakhoz és hevesen mutogatott a földre. Mondanom sem kell, hogy a lélegzetem is elállt, mikor megláttam, hogy az ablak alatt a parketta és a ruhásszekrényének mindkét ajtaja végig van kenve a jó zsíros krémmel, szép, egyenletes rétegben... 

Miután magamhoz tértem a sokk után, valamint kipucoltam a gyereket és a szobáját is a popsikrémből, visszatértem a pulykához, aki még mindig ott árválkodott a konyhapulton. Tehát ott tartottunk, hogy ráfektettük az ágyikóra, amit készítettünk. A tetejét spékeljük meg a fokhagyma másik felével, fektessük rá a maradék bacont, egy nagyon picit permetezzük meg olajjal. Szórjuk köré a maradék felszeletelt hagymát és a felkockázott birsalmát. Nagyon kevés vizet önthetünk alá, majd fedjük le fóliával és 190 fokon kb 1 óra 15 percig süssük (alsó-felső sütés, nem légkeverés). A sütőt nem kell előmelegíteni.

A köret még ennél is egyszerűbb, már-már pofátlanul könnyű és mégis nagyon finom, valamint jóval kevesebb olajat tartalmaz, mintha olajban sült krumplit készítenénk. A krumplikat mossuk meg alaposan, majd héjastól vágjuk fel fél - 1 cm-es karikákra (próbáljuk valahová a kettő közé belőni). Tegyük egy akkora tepsibe, amiben nagyjából egy rétegben elférnek. Szórjuk meg sóval, borssal, bőven rozmaringgal és permetezzük meg egy kis olajjal. Kézzel forgassuk össze az egészet, majd rendezgessük el nagyjából a tepsiben. Toljuk be a pulyka alá és ugyan annyi ideig süssük.

Mostantól legalább egy órán keresztül mindenki nyugodtan hátra dőlhet (mert innentől a sütő dolgozik) kivéve engem, mert egy gyerek mellett soha nem lehet unatkozni. A többieknek, akiknek nincs kicsi gyereke, mindössze annyi a dolguk, hogy kb 20 percenként a krumpliszeleteket kicsit átkeverik a tepsiben, hogy mindkét oldaluk piruljon. :D

Ha letelt az idő, vegyük le a fóliát a húsról, és állítsuk légkeverésesre a sütőt és így süssük még további 20 percig. 10 perc elteltével szedjük le a tetejéről a szalonna szeleteket, hogy a bőre is meg tudjon pirulni. Akkor vegyük ki, amikor megítélésünk szerint kellően aranybarna színt vett fel. A krumpli is nyugodtan maradhat bent végig, nem árt meg neki sem egy kis pirulás.

Íme, ez lett belőle, nem tudom, hogy ez-e a legelőnyösebb kép, de csak ezt az egyet tudtam csinálni, mert lemerült a fényképezőgépem. Arra pedig azóta mindig nagyon vigyázunk, hogy a popsikrémet jól betoljuk a falhoz, nehogy kicsi lányunk megint azzal élje ki művészi hajlamait.

Nyakleves

Húslevest főzni mindenki tud. De szerintem azért mégis akad olyan háziasszony, aki nem mer nekifogni, mert fél, hogy elrontja, zavaros lesz, nem lesz finom stb. Az ő kedvükért leírom, hogy én hogy szoktam csinálni elég részletesen ahhoz, hogy az is neki merjen fogni, aki még soha nem csinálta. (Nézegettem, hogy az internetes oldalakon milyen leírások vannak és szerintem a legtöbbjük alapján egy kezdő húslevesfőzőben elég sok kérdés merülhet fel.)

Nemrég említettem, hogy édesapám megajándékozott egy fél pulykával. A csomag részét képezte a pulyka nyaka is, amiből egészen kitűnő levest lehet gyártani, így most sem szalasztottam el az alkalmat. A nyakán kívül még egyéb alkatrészek is kerültek a levesbe, úgy mint zúza, szív, máj, farhát. Más húsok esetén is ugyan úgy járok el a levessel, mint ezzel, annyi különbséggel, hogy a marhát, sertést valamivel tovább kell főzni. Ami nagyon fontos, hogy mindig legyen csont is a levesben, mert plusz ízt és tápértéket ad hozzá.

Hozzávalók:

• a szegény, elhalálozott pulyka nyaka és fentebb említett további részei
• egy nagyobb vagy két kisebb sárgarépa
• ugyanennyi fehérrépa
• egy vöröshagyma egyben, hámozva
• 3 gerezd fokhagyma
• 5-6 szem egész bors (a legjobb, ha vegyes)
• egy negyed zellergumó
• egy negyed karalábé
• egy gerezd kelkáposzta
• egy kis csokor petrezselyem
• só
• továbbá levestészta, ízlés szerint (én apró csigát szoktam mióta Hanga is eszik belőle, mert először cérnametéltet főztem és szegény majdnem elsírta magát, mikor a sok kis vékony tésztaszálat belekanalaztam a szájába)

A húst belepakolom egy akkora fazékba, amiben el tudja lepni a víz és még hely is marad a zöldségeknek. Felengedem hideg vízzel (fontos, hogy hideg legyen!) úgy, hogy ellepje a husit és még a zöldségek is bele férjenek majd. Nagy lángon felteszem melegedni. Amíg melegszik, megpucolom a zöldségeket. A répákat hasábokra vágom, a hagymát és a fokhagymát megtisztítom és egyben hagyom. Közben figyelni kell a húsra, mert ahogy melegszik és forráspont közelébe ér, elkezd majd habot kitermelni a víz tetejére. Ez a habozás a kritikus pont a húslevesnél és sokaknak egy misztikus tevékenység, amiért inkább bele sem fognak az egészbe. Pedig nem olyan bonyolult. Mikor felforr a leves, csak lassan, gyöngyözve szabad forrni hagyni, különben elforrja a habját mielőtt leszedhetnénk és a levesünk zavaros lesz. Akkor tehát, amikor látjuk, hogy pezsegni kezd és kezd kigyűlni a hab a tetejére, vegyük alatta a lángot olyan erősségűre, hogy épp csak forrjon és álljunk készenlétben egy kanállal és egy tálkával, hogy a megfelelő időpontban beavatkozhassunk. (Hanga lányom valahogy mindig bele szokott érezni és ennél a kritikus pontnál szokott megjelenni valamilyen igénnyel. Most például a cumi tokját hozta, hogy szedjem szét. Szeret azzal játszani, hogy én kinyitom a tokot, ő pedig összepattintja. Kinyitottam hát neki és ismét ráfókuszáltam a húslevesre.) Ha már annyi hab gyűlt ki a víz tetejére, hogy neki lehet esni a kanállal, akkor kezdjük el a kisebb-nagyobb habfelhőket lehalászni a tetejéről. (Cumitok megint kinyit.) Ezt addig kell csinálni, amíg már nem termelődik a hab újra és lelátunk a fazék aljára. Néha mozgassuk meg a husikat a lében, hogy azok a habocskák is fel tudjanak jönni, amik a terepviszonyok miatt elakadtak a felfelé vezető úton. (Cumitok kinyit.)

Ha kitisztult a levesünk, pakoljuk bele a zöldségeket és a fűszereket, sózzuk (egy eléggé csapott teáskanál sót tegyünk bele, aztán majd mielőtt kész, kóstoljuk). Ha abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy van friss petrezselymünk, amit csokorba tudunk kötni és bele tudjuk tenni a levesbe, akkor tegyük meg. Nekem most nincs, ezért összeaprított petrezselymet veszek elő a fagyasztóból, megtömöm vele a teatojást és belelógatom a levesbe. (Cumitok kinyit.) Vegyük a levest teljesen takarékra és fedjük le úgy, hogy egy kis rés maradjon a fedő mellett. (Cumitok…) Figyeljünk a forrásra, csak pezsegve szabad főzni a levest. Ha sikerült ezt beállítanunk, akkor magára is hagyhatjuk és bármi mást csinálhatunk mostantól legalább egy órán keresztül (csak néhány ötlet: eltehetjük a cumitokot valahova, ahol a gyerek nem találja meg; játszhatunk a formaegyeztetős játékkal, mert a gyerek még nem tud, hiába mondjuk neki, hogy a csillag akkor sem fog bemenni a kocka helyére, ha erősen nyomja; eltűnődhetünk rajta, hogyan fér a gyerekbe reggeli után annyi szőlő, amennyit mi sem bírunk megenni). A főzés közben elpárolgott vizet néha pótolhatjuk, de közvetlenül a befejezés előtt már ne, mert vízízű lesz a leves. Én mondjuk akkor nem is szoktam, ha marad annyi lé, hogy ne kandikáljon ki belőle a husi.

Akkor van készen, ha a zúza megpuhult és a csontról villával könnyedén le tudunk vadászni egy kis husit.

A tésztát én külön edényben, sós vízben főzöm és a leves mellé külön kínálom.

A levesből szűrőkanállal egy tálba ki szoktam szedni a sűrűjét és a lét átszűröm, hogy még véletlenül se maradjon benne csontszilánk, egész bors stb.

A cumitok azóta egyébként tényleg nincs meg, szőrén-szálán eltűnt, még takarításkor sem került elő, de esküszöm, nem az én kezem van a dologban. :D