Bemutatkozunk

Ülök a laptopom előtt és azon gondolkodom, hogyan tudnék megosztani magamról néhány feltétlenül szükséges alapinformációt anélkül, hogy a Kedves Olvasó rögtön ásítozni kezdjen az unalomtól és tovább haladjon egy „Nna, ez is egy otthon ülő kismama…” kezdetű gondolattal a fejében. Pedig egyrészt ez az igazság, másrészt úgy érzem, mégis muszáj ilyen jellegű dolgokat megosztanom ahhoz, hogy alapjául szolgálhasson a további bejegyzéseknek, és a Kedves Olvasó lássa, kivel van dolga, miközben remélhetőleg olvassa a receptjeimet, történeteimet.

Tehát, ami engem illet, egy egygyermekes anyuka vagyok (remélem, ezt nemsokára átjavíthatom „több gyermekesre” :D), végzettségem szerint humán erőforrás menedzser és amikor épp nem a GYED-en lévő anyukák táborát gazdagítom, a munkaerő-kölcsönzés területén tevékenykedem. Egy Pest megyei közepes méretűnek mondható faluban élek kis családommal, ahol mostanában kezdjük kitanulni a kertészkedés csínját-bínját, hogy a jövőben a magunknak megtermelt zöldségekből, gyümölcsökből is kerülhessen étel az asztalra és addig nem nyugszunk, míg a kertünkből egy buja, termékeny, virágzó paradicsomot nem varázsolunk. :D Sütni, főzni mindig is szerettem, bár főleg a sütés áll közel a lelkemhez. Kislány koromban mindig ott kuktálkodtam nagymamám mellett és gyakoroltuk, hogyan kell simára és levegősre dagasztani a buktatésztát, és próbálgattam a pudingot is úgy feldíszíteni, ahogy az újságban láttam.  Jelenleg napjaim szerves részét képezi kicsi lányom nevelése és az, hogy megpróbálok minden nap friss ételeket előállítani lehetőség szerint költséghatékony módon, illetve cukrászati téren is próbálgatom szárnyaimat. Mindkét területen eléggé szeretek kísérletezni, az éppen otthon lévő alapanyagokból összeütni valamit. Férjem, aki lelkes kóstoló, szokta mondani, hogy azért ha Hanga nagyobb lesz, kellene főzni létező ételeket is, hogy az óvodában ne üljön majd értetlenül a paprikás krumpli fölött.  Ez persze azért egy költői túlzás, igenis szoktam főzni borsófőzeléket meg rántott húst is, de tényleg sokszor van „kísérleti ebéd”. Emellett szeretek természetes alapanyagokból főzni, az alapokat és porokat nagyon régen száműztem a konyhámból, még azt a bizonyos ételízesítőt is. Ha csak tehetem, a saját magunk által termelt fűszereket használom. Legtöbb ételem vagy úgy fél óra alatt elkészül (rettegj Jamie! :D), vagy amolyan fazékba dobálós, hosszan főzős fajta, így a főzési idő alatt akármi mással is foglalkozhatunk. Ezen ételek receptjeit szeretném az érdeklődőkkel megosztani, ötvözve elkészülésük remélhetőleg szórakoztató történetével, melyeknek általában két írója van: kis családom és a való élet, színtere pedig leginkább a mi konyha-nappalink.

Mivel férjem és gyermekem fontos szereplője blogom tartalmának, néhány szót róluk is ejtenem kell. Hanga lányom jelenleg 16 hónapos, gyönyörűen megy, mit megy, szalad, rohan, olyan mint a forgószél, mindent kirámol, szétszed, „miszlikel”. Imádja a savanyú uborkát, a nyers kígyóuborkát és paradicsomot, a főzelékből a borsót pedig csak kézzel, szemenként hajlandó megenni, minden szemet alaposan megrágva. Tudja, hogy működik a cipzár, a tépőzár és a gyerekzár.  Férjem otthon dolgozik, így néha ő is aktív résztvevője a főzőcskének, viszont így bizony minden délben elkél a meleg étel az asztalon.

Kedves Olvasó! Bízom benne, hogy ezzel a kis bemutatkozással sikerült kedvet csinálnom a továbbiakhoz és ugyan úgy fogod élvezni a bejegyzések olvasását mint én a megírásukat, emellett sikerül hasznos ötleteket is átadnom a sütés-főzés területén kicsi konyhám világából.

Baráti üdvözlettel

Blaskóné Orsi