Sárgaborsó főzelék sült csirkével, pirított hagymával és káposzta salátával

Először én is kételkedtem. De aztán beláttam, ezzel az étellel új szintre lehet helyezni a rémálmainkban még most is néha megjelenő, óvodai menzán sárgaborsó főzelék gyanánt tálalt tapétaragasztót.

Szégyen vagy sem, még soha életemben nem főztem sárgaborsó főzeléket. Most azonban megláttam a boltban a sárga kis félbetört szemeket és azt gondoltam, egye kutya, megpróbálkozom vele, úgyis olyan nehéz folyton kitalálni, hogy mi is legyen az ebéd. Mivel a sárgaborsó főzelék főzéséről csak halvány sejtéseim voltak, a tapasztalt nagymamáktól kértem segítséget, hogy hogyan is kell ezt csinálni. Édesanyám a hagyományos verzió receptjét osztotta meg velem, anyósom azonban valami egészen furát mondott: hogy ők pirított hagymával és savanyú káposztával eszik. Hát ezen roppant mód csodálkoztam, de mivel férjem uram is szentül állította, hogy ez így abszolúte verhetetlen, ráálltam a dologra. Mivel azonban nekem a főzelék mellé egy darab husi dukál, megsütöttem hozzá egy fél csirkét is, hogy az én családom sárgaborsó főzelékhez fűződő hagyományai is érvényesüljenek az ebédnél, férjem kedvére pedig a savanyú káposzta helyett egy nagy adag káposzta salátával tettem, tekintettel, hogy csak nyers káposzta volt otthon.

Azt hiszem, most már mindenki teljesen tisztában van a körülményekkel, így belefoghatunk a receptbe.

Hozzávalók (kb 3 személyre, mert mi ennyien vagyunk):

• kb kétharmad bögre sárgaborsó
• két gerezd fokhagyma
• egy nagy csipet só
• egy kis fej vöröshagyma
• kb 2 evőkanál olaj
• egy csapott evőkanál liszt

A sült csirke receptjét nem nagyon ereszteném bő lére, bizonyára mindenkinek van rá bevált módszere, ami a szívének kedves és már az anyukája is úgy csinálta.

Káposzta saláta:

• egy kisebb káposzta fele
• egy fej hagyma
• só
• egy mokkáskanál köménymag
• három teáskanál cukor
• három teáskanál 15 vagy 20%-os ecet
• bors

Pirított hagyma:

• két fej hagyma
• néhány marék liszt
• olaj a sütéshez

Ez az étel egy viszonylag hosszú előkészítést igénylő finomság (értsd: az általam általában közölt ételekhez képest), ami mondjuk nálunk azért problémás kicsit, mert drága leánykám idővel meg szokta unni, hogy anya csak és kizárólag még mindig az ebéddel foglalkozik és két lehetőséget szokott nekem kínálni: vagy mindenáron segíteni szeretne vagy számára egyébként nem engedélyezett módokon szeretné kivívni anyukája figyelmét. Na ez teszi komplikálttá ezt az ételt, nem a sok hozzávaló.

Ha szabad javasolnom, a káposzta salátával kezdjük. A káposztát és a hagymát vágjuk vékony csíkokra, tegyük őket egy tálba és alaposan sózzuk be. Egyelőre ennyi. Hagyjuk így legalább egy órát. Következik a csirke. Fűszerezzük ahogy szoktuk és dugjuk a sütőbe. (Ha valaki mégis tanácstalan lenne, az én verzióm: alapos sózás és borsozás után vékonyan kiolajozott tepsibe teszem, letakarom szorosan alufóliával és 190 Fokos sütőbe teszem. Lehet még egyéb fűszereket is hozzá tenni, pl. fokhagyma, hagyma, zsálya, kakukkfű, rozmaring... Letakarva kb 45 percig süssük, majd ha megpuhult, vegyük le róla a fóliát, állítsuk kicsit melegebbre a sütőt és süssük piros ropogósra.)

Következik a sorban a főszereplő, a sárgaborsó főzelék. Tegyük fel főni nagyjából kétszer annyi vízben, mint a borsó maga, sóval, fokhagymával ízesítsük. Főzzük addig, amíg a borsó meg nem puhul és kicsit szét nem fő. Most vegyük újra elő a káposztát, ha letelt az egy óra. A cukorból, ecetből, köménymagból és borsból némi vízzel keverjünk öntetet. A hagymás káposztát csavarjuk ki és keverjük össze az öntettel. Engedjük fel annyi vízzel, amennyi ellepi. Megint mehet pihizni. Közben felügyeljünk a csirkére, a borsóra és a gyermekünkre.

Nem tudom, más két éves kislánya mivel foglalja el magát amíg anyuka főz, az én kislányom két dologgal szeret leginkább foglalkozni mostanság: a só-liszt gyurma vajkenő késsel történő gyaszatolása illetve az öltözés-vetkőzés. Képes a fél szekrényét naponta előhurcolni és minden ruhadarabot és cipőt újra és újra egyesével megpróbálni fölvenni. Anyuka meg csak hajtogat, hajtogat....

Szóval: ha megpuhult a borsó, rántsuk be a főzeléket úgy, hogy az olajba kicsit dinszteljük meg az apróra vágott hagymát, keverjük el benne a lisztet, kicsit pirítsuk meg. Ha ez megtörtént és sikerült megelőzni, hogy a liszt rozsdabarna árnyalatba menjen át, engedjük fel 1,5-2 dl hideg vízzel és keverés közben adjuk a borsóhoz. Ne izguljunk, ha hígnak tűnik, a borsó keményítő tartalma miatt még sűrűsödni fog. 1-2 rotty és kész.

Nézzük meg, hogy áll a csirke.

Már csak a pirított hagymát kell elkészíteni: a hagymát szeleteljük félkarikára, forgassuk meg a lisztben és apródonként, nagyon forró olajban süssük aranybarnára, de ezt csak akkor tegyük, ha az ebéd összes többi alkotóeleme készen várakozik. A hagyma nem nagyon várhat, mert megpuhulhat az állásban.

Ezzel kész. Anyuka feldarabolja a csirkét, tálalja az ebédet és összehajtogatja kicsi lánya a konyha és a nappali minden létező pontján szerte-szét hagyott ruhácskáit, amiket lelkesen próbált magára ölteni, mialatt anya a napi betevő előkészítésével volt elfoglalva. Ma szerencsénk volt, csak ennyi történt és nem bújt elő a már említett unatkozós, figyelemfelhívós rosszalkodás és nem csépelte különböző kemény tárgyakkal a TV-t, nem kapcsolgatta ki-be a mikrót, a robotgépet és a vízforralót és nem kapkodott le mindenféle veszélyes tárgyat a pultról, amivel anya éppen főzött és véletlenül elmulasztott a konyhapult belső, fal felőli harmadára helyezni.

Újabb egészségesség: tortilla balzsamecetes hagymával, ricottás öntettel, pirított husival és sok zöldséggel megpakolva

Már egy ideje tervezgetjük itt családilag - Hanga persze nem - , hogy csinálunk valami jó kis mexikói ételt valamikor. Én bevallom, egyáltalán nem vagyok otthon a mexikói konyhát illetően, de egy szép napon, valami hirtelen ötlettől vezérelve - igen, megint* - bevásároltam némi tortillát és avokádót, azzal a céllal, hogy majd kinézek valahonnan valami tuti kis receptet amit aztán átvariálok úgy, ahogy nekem tetszik és óriási mexikói lakomát fogunk csapni. Meg is érkezett a sugallat, ahogy szokott, de már nem is tudom, hogy honnan és miért....

DE! Igen, megvan. Az történt, hogy ugye a ricottás szendvicskrémes receptemben említettem, hogy nem használom fel a teljes 25 dkg-os ricottamennyiséget, mert még ránk romlana a nagymennyiségű, egyébként igenjólsikerült krémecske, tekintettel, hogy a kapacitásunk nem engedné, hogy 1-2 nap alatt elfogyasszuk mindet. Így aztán egy jó 8 dkg-nyi ricotta még továbbra is szúrós tekinteteket meresztett rám a hűtőből. Szintén maradt az egyik ebédünkből némi pulykahús, mert az említett ebédhez előre kiporciózott és lefagyasztott pulykát használtam, de egy csomag kevés lett volna, kettő pedig sok, így a maradékot felmiszlikeltem és szintén várta a sorsát a hűtőben néhány olyan zöldséggel, amik már kezdtek belelépni az utolsó pillanatos korba. Tudom, hogy édesapám pipjei nagyon örültek volna némi zöldnek így tél közepén, még akkor is, ha szegény salátának valók már nem legszebb fényükben tündökölnek, de azt azért mégsem várhattam tétlenül, hogy a zöldségek elhalálozzanak a hűtőben és a kis tojók eledeleként végezzék. 

A fenti hosszas okfejtést összegezve tehát a végkövetkeztetés: ki kellett találnom valami olyan ételt, amiben mindhárom ételféleséget egy vakmerő ugrással kimentem az enyészet karmai közül és tortillába is göngyölhető. A gordiuszi csomót az alábbi recepttel oldottam fel: a húst megpirítottam egyszerűen sóval és borssal, a ricottából kevertem egy jó kis öntetet és az egészet egy nagyon ízes, dinsztelt hagymával feldobott zöldségeleggyel töltöttem a tésztába.

Részletek:

Hozzávalók a húshoz:

• apró kockákra vagy vékony csíkokra vágott csirke- vagy pulykamell - ebből minden tortillához egy pici marékkal számoljunk, szerintem 6 tortillához két csirkemell filé biztosan elég
• só, bors
• kevés olaj

Hozzávalók a ricottás öntethez:

• kb 8-10 dkg ricotta
• fél pohár natúr joghurt
• két evőkanál mustár
• egy teáskanál citromlé
• egy csipet cukor vagy egy mokkáskanál méz
• pici só és bors

Hozzávalók a dinsztelt hagymához:

• két nagy fej hagyma
• egy ek. olaj
• egy nagy csipet só
• egy ek. balzsamecet

Továbbá:

• tortilla
• zöldségek ízlés szerint, vagy amit épp meg akarunk menteni az enyészettől

Elkészítés:

Egy tapadásmentes serpenyőt forrósítsunk fel. Ha már jól felmelegedett, öntsünk bele egy kevés (kb kis evőkanálnyi) olajat, majd nagy lángon pirítsuk meg rajta a húst. Ha már kifehéredett és kissé kérget kapott, akkor sózzuk és borsozzuk.

A hagymát pucoljuk meg, vágjuk félbe és hajszál vékonyan szeleteljük fel. Egy serpenyőbe öntsünk egy kanálnyi olajat és adjuk hozzá a hagymát, majd sózzuk meg. Közepes lángon dinszteljük. A só kicsalja a nedveket a hagymából, ezáltal segít neki megpuhulni és nem is fog odaégni, csak párolódik. Ha megpuhult és láthatóan összeesett, kissé borsozzuk, majd zárjuk el alatta a gázt és locsoljuk meg a balzsamecettel, és alaposan keverjük össze.

Az öntethez a fent felsorolt hozzávalókat keverjük ki simára.

Hangát egyébként nagyon érdekli a főzés, egyre gyakrabban kéredzkedik, hogy vegyem fel, mikor főzök és nézi a karomból, ahogy sül a husi, vagy fő a tészta és bugyog a fazékban. Ilyenkor mindig elmondjuk, hogy ez lesz majd a "hamm", de most még nem szabad hozzányúlni, mert nagyon forró, csak nézni szabad. Szerencsére az soha nem jutott eszébe, hogy a tűzhelyen lévő lábasokhoz nyúljon, de elővigyázatossági okokból azért mindig a belső gázrózsákat használom. Viszont azt tudja, hogy ha meleg az étel, akkor meg kell fújni és ő is fújja, ha mondjuk neki. Sőt, egyszer öltöztetés közben mondtam neki, hogy felvesszük ezt a nadrágot, mert ez jó meleg, erre azt is fújni kezdte. :)

Már csak össze kell állítani az ételünket. A tortillákat melegítsük fel, majd töltsük meg a finomságokkal. Szerintem az a legjobb, ha az összes hozzávalót kitesszük az asztalra és mindenki összeállíthatja a sajátját. (Mi is így csináltuk, kivéve Hangát, akinek külön-külön pakoltam a tányérjára a hozzávalókat és desszertvillával egyesével kebelezte a husikat meg a zöldségeket. Apropó, azt nem tudom, említettem-e, hogy Hanga lelkesen gyakorol evőeszközzel enni. Én azt gondoltam, hogy a gyerekek kanállal tanulnak meg először enni, de lehet, hogy ez nem így van, mert a kicsi lányom evés közben mindig mutogatni szokott a fiókra, hogy adjunk neki tortavillát. Azzal úgy eszik, hogy megfogja az ételt a kezében, majd felszúrja a villára és úgy teszi a szájába. Már egész ügyes, nagyon kigyakorolta a folyamatot. A kanállal evés még nem igazán megy, mert ahogy teszi a szájához a kanalat, azzal együtt elkezdi dönteni is, így mire a szájához ér, minden kiborul belőle. Viszont nagyon makacs, így nem mindig hagyja, hogy segítsek, szóval el lehet képzelni az ebédlőasztal környékét, miután mondjuk pl. rizst eszik kanállal... :))

Visszatérve az ebédünkre, szerintem egészséges, laktató és gyors étellel lettünk ismét gazdagabbak. Persze legközelebb majd biztos valami más maradék lesz, amiből ebédet kell gyártani, de hát nem ismerünk lehetetlent. :) Joggal kérdezheted azonban, Kedves Olvasó, hogy mi lett az avocadoval, mert az nem szerepel a receptben. Nem tévedés. Tényleg nem szerepel. Várja a sorsát a hűtőben. :D

*Ez vagyok én: egyrészt jön a kattanás, amikor valamit meglátok a boltban, hogy biztos finomat lehetne csinálni ebből vagy abból az alapanyagból, másrészt mindig félek, hogy kevés lesz az étel és éhen halunk, ezért néha túllövök a célon, aztán meg nagyon büszke vagyok magamra és itt a blogon újságolom el, hogy milyen gazdaságosan főzök, mert minden maradékot felhasználok. :D