Elegáns desszert nem csak karácsonyra - Eszterházy pohárkrém

Úgy kezdődött, hogy jó néhány hónappal ezelőtt elrontottam egy Eszterházy tortát. Nagyon finom lett, viszont - talán a tejszínhab minősége miatt - túl lágy lett a krém, így nem lett igazán tartós az eredmény, majdnem, hogy kiskanállal kellett megenni a tortát a végén, viszont a férjem azóta emlegette, hogy ő bizony szívesen fogyasztaná ezt az "elrontott" krémet egy pohárkrém formájában, mert hát minek oda az a sok tészta, meg milyen elegáns is lenne valamilyen családi ünnepkor. Most tehát a szülinapján engedtem a finom lelki puhításnak és lesz ami lesz alapon nekifogtam egy ilyen pohárkrémes csoda elkészítésének. Hál' Istennek, ő teljesen oda volt és hát mi tagadás, szerintem sem lett rossz: legalulra egy puha csokiréteg került, majd középen jött a főszereplő, a diós, rumos vaníliakrém néhány piskótadarabbal gazdagítva, a tetején pedig a cukormáz a szokásos Eszterházy díszítéssel. Mivel az alsó csokiréteg keserű csokiból készült, a közepe pedig lágy és rumos, egyáltalán nem lett émelyítő a végeredmény, és úgy a legfinomabb, ha az ember mindhárom rétegből vesz a kanalára egyszerre. Azt nem mondom, hogy a világ legegyszerűbb desszertje, de legalább sütni nem kell. Igyekszem pontos ügymenetet írni, nehogy valahol elcsússzon a dolog.

Hozzávalók 6, kb két-két és fél dl űrtartalmú pohárhoz:

Az alsó réteghez:

• 6 dkg étcsokoládé
• 1 dl tejszín

A középső réteghez:

• 1 cs. vaníliás pudingpor
• 5 dl tej
• 3 evőkanál cukor
• 2 dl habtejszín (cukrozott, de ne legyen benne keményítő vagy fixáló)
• 1 evőkanál rum aroma
• 10 dkg darált dió
• 6 db kerek babapiskóta, avagy piskótatallér

A tetejéhez:

• egy nagyobb vagy két kisebb tojás fehérje
• 10 dkg porcukor
• kb 2 dkg tortabevonó étcsokoládé (használhatunk sima étcsokit is, de akkor előbb olvasszuk fel és nézzük meg mennyire folyós, nehogy a margarin hozzáadásával túl híg legyen. Mézszerűen folyósnak kell lennie.
• egy fogpiszkáló
• egy teáskanálnyi margarin vagy olaj

Azzal kezdjük, hogy a pudingport a csomagon található utasításoknak megfelelően megfőzzük a tejjel és a cukorral. Na ez nem igaz. Töredelmesen bevallom, hogy én nem szoktam külön felforralni a tejet majd összeöntögetni és újra felforralni, hanem a port a cukorral és a tej egy kis részével (kb 1 dl) hidegen csomómentesre keverem már abban az edényben, amiben főzni akarom. Ezt egy kézi habverővel a legkönnyebb megtenni, majd hozzáöntöm a többi tejet, elkeverem, alágyújtok és felforralom, miközben folyamatosan kevergetem. Még soha nem lett csomós, pedig azt sem mondhatnám, hogy takarék lángon óvatosan melegítgetem. Ha ez megvan, akkor ezt most kihűtjük. A család többi tagjánál különböző szankciókat helyezünk kilátásba, arra az esetre, ha belenyalnak a pudingba, majd jóhiszeműen magára hagyjuk. 

Ráérünk akkor folytatni a munkát, ha a puding teljesen kihűlt. Akkor viszont belevágunk a sűrűjébe: egy tálban felforrósítjuk a tejszínt a mikróban, beletördeljük a csokoládét és addig kevergetjük, míg fel nem olvad teljesen. Ne ijedjünk meg, ha hígabb lesz, mint amit sütik tetejére szoktunk kenni, hígnak is kell lennie, mert azt szeretnénk, ha a hűtőben elszállásolt desszertek alján a csoki puha maradna akkor is, ha teljesen áthűl. Így inkább, ha nem találjuk elég hígnak, öntsünk még egy kis tejszínt hozzá, mert a csoki fajtájától is függ, hogy milyen állagú lesz az olvasztás után. Ezt a mennyiséget osszuk el hat pohár alján és egyelőre ideiglenesen költöztessük be őket a hűtőbe.

Következő lépésként vágjunk neki a középső, lényegi rétegnek. A 2 dl habtejszínt verjük lágy habbá. Figyelem: a tejszín legyen hideg, különben megmakacsolja magát és az életben nem lesz belőle hab. Olyan legyen az állaga, ami már azért tartja a formáját, de süteményt még nem mernénk vele díszíteni, mert félnénk, hogy idővel elfolyik. A pudingot habverővel keverjük át és keverjük hozzá a rum aromát és a diót is, majd fakanál segítségével elegyítsük össze a tejszínhabbal. (A habot tegyük a pudinghoz és ne fordítva, nehogy összeessen.) Lágy, könnyű, de folyósnak azért nem nevezhető masszát kell kapnunk. Kapjuk elő a poharakat a hűtőből és osszuk el bennük a krém felét. Minden pohárba morzsoljunk bele egy piskótatallért, majd fedjük be a morzsákat a krém másik felével. Uccu vissza a hűtőbe.

Most, hogy már kezdünk belefáradni, elgondolkozunk rajta, hogy miért is kezdtünk ebbe bele és a hátunk is kezd belukadni a koncentrációtól és az asztal fölött görnyedéstől, jön a harmadik, legbonyolultabb lépés: a cukormáz és a díszítés. A tojásfehérjét (szintén legyen hideg, mert könnyebb dolgunk lesz) félig verjük fel, majd adjuk hozzá a porcukrot és addig verjük, amíg hófehér, fényes, formatartó massza lesz belőle és ha a két ujjunk közé csippentünk belőle és eldörzsöljük, nem érezzük a cukorszemcséket. Ennek a műveletnek jobb elektromos habverővel nekiállni, hacsak nem vagyunk fitness világbajnokok, mert eltart egy darabig. Ha mégis sikerül elérnünk a kívánt eredményt, kapjuk ki a poharakat a hűtőből és kanalazzuk rájuk a cukormasszát. A csokit olvasszuk fel, adjunk hozzá annyi zsiradékot (margarint vagy olajat), hogy sűrűn folyós legyen, majd a poharak közepétől kifelé irányuló csiga vonalban csorgassuk a fehér mázra. Én ezt úgy odottam meg, hogy egy kb 15 cm széles szeletet lemetszettem a sütőpapírból, ebből tölcsért hajtogattam, aminek csak egy egészen pici lyukat hagytam az alján, a tetejét pedig kihajtogattam. Ebbe kanalaztam a csokit, a tölcsér tetejét becsavartam és így nyomtam óvatosan a csokoládét a poharak tetejére. Ez a legnehezebb művelet szerintem ebben a desszertben, úgyhogy ha megvannak a csigabigák, büszkék lehetünk magunkra (én is az voltam). 

Az utolsó mozzanat, hogy egy fogpiszkáló segítségével kialakítsuk a virág formát. A csiga közepétől húzzuk el a masszát a pohár széle felé. A következő csíkot a pohár szélétől húzzuk a csiga közepe felé, és így tovább felváltva, amíg körbe nem érünk.

Jó hír: készen vagyunk. Az így elkészült remekműveket tegyük hűtőbe legalább két órára, aztán fogyasszuk egészséggel.

Lencsés marharagu

Nem nagyon tudok mit hozzáfűzni. Szétomlós marhahús gazdag szószban, lencsével, mert épp erre volt gusztusom. Nem szép, a fotók sem sikerültek túlzottan, de - és itt most nem szeretnék nagyképűnek tűnni - egy igazi ízbomba lett belőle.

Ezt az ételt reggel kell elkezdeni főzni, ha ebédet akarunk belőle, mert kb 2,5-3 óra főzés kell neki, viszont ha egyszer odatettük a tűzre, órákon keresztül semmi dolgunk nincs vele, csak néha megkeverni.

Hozzávalók (ez az adag 4 személynek bőven elég, nem nagyon lehet belőle keveset készíteni):

• kb 40 dkg marhahús (én lábszárból készítettem)
• egy bögre lencse
• egy nagy fej hagyma
• egy közepes sárgarépa
• kb 1.5-2 dl vörösbor (mondjuk szó, mi szó, én fehérborral csináltam, azzal is nagyon jó lett, de a vörös illik bele igazán)
• néhány szál zeller vagy egy negyed zellergumó
• két evőkanál olaj
• két kis konzerv sűrített paradicsom
• két gerezd fokhagyma
• egy teáskanál cukor
• egy csapott teáskanál bors (ízlés szerint lehet kevesebb is)
• kb egy púpos teáskanál só
• késhegynyi köménymag
• egy teáskanál borsikafű
• egy csapott teáskanál őrölt rozmaring (vagy egy púpos teáskanál friss)
• fél citrom leve
• 2-3 babérlevél
• kb egy evőkanál pirospaprika

Elkészítés (a sok hozzávaló ellenére nem kell megijedni, egyáltalán nem bonyolult):

A lencsét áztassuk hideg vízbe. A húst falatnyi kockákra vágjuk, a hagymát apróra kockázzuk, a sárgarépát lereszeljük nagylyukú reszelőn. Ha zellergumónk van, azt is lereszeljük, ha levelünk, akkor azt apró darabokra vágjuk. Kicsit felhevítjük az olajat a fazékban és a zöldségeket rádobjuk dinsztelni. A lángot vegyük közepesre és sózzuk meg a zöldségeket. Ha valamennyire megpuhultak, és összeestek, dobjuk rá a húst és jöhetnek a fűszerek: fokhagyma, köménymag, cukor, só, bors, babérlevél, pirospaprika, borsikafű, rozmaring, majd öntsük az egészet nyakon a borral és a paradicsommal. Keverjük jól össze, fedjük le, a lángot vegyük kicsire és kezdjünk valami egész mással foglalkozni, mert mostantól két órán keresztül az ég világon semmit nem kell csinálni az ebédünkkel (esetleg néha megkeverni és megnézni, hogy nem főtte-e el a levét; ha igen, akkor vízzel és/vagy borral pótoljuk, nehogy leégjen).

Ha a hús megpuhult, a szaftja pedig besűrűsödött és a reszelt zöldségeket sem lehet már felfedezni benne, adjuk hozzá a lencsét, öntsük fel egy bögre vízzel, amit majd főzés közben szépen fel fog szívni, a mártás összes finom ízével együtt. Ha a lencse megpuhult, a ragu szép sűrű és minden víz elfőtt róla, csorgassuk bele a citromlevet, keverjünk egyet rajta és már készen is vagyunk.

Friss kenyeret kínáljunk hozzá. (De szerintem anélkül is meg lehet enni, ha valaki vigyázni szeretne a vonalaira, mert egyáltalán nem zsíros étel.)

Tipikus "ronda, de finom"...

Anyósom spenót pestoja mángoldból

Hát ez egy olyan recept, amitől az ember azonnal a homlokára csap, hogy ez neki eddig hogy nem jutott eszébe. Arról nem is beszélve, hogy mennyire finom. Az a kérdés viszont biztos felmerül Benned, kedves Olvasó, hogy akkor most miről is beszélek én, ez most akkor spenót vagy mángold? A helyzet az, hogy mindegy. 

Hozzávalók:

• kb 50 dkg mángold- vagy spenótlevél
• egy marék dió
• egy kis marék reszelt parmezán sajt
• egy nagy csipet só és bors
• 2-3 nagy gerezd fokhagyma
• kb 4-5 evőkanál olíva olaj

Elkészítés:

Ha mángoldból csináljuk, akkor a leveleket tépjük le a középső nagy érről és nagyjából csíkozzuk fel. Innentől kezdve pedig már egyezik is az eljárás bármelyik levélzetet használjuk. Dobjuk őket lobogó forró vízbe néhány másodpercre, amíg össze nem esnek. A diót törjük durvára (konyharuhába csomagol és húsklopfolóval vagy sodrófával nekiesik) és száraz serpenyőben pirítsuk meg. A fokhagymát tisztítsuk meg és vágjuk apróra. Ezután már csak egy aprítógépre van szükségünk. Dobjuk bele a hozzávalókat és dolgozzuk össze egészen finomra. Frissen kifőzött tésztával összekeverve, egy újabb adag frissen reszelt parmezánnal meghintve isteni.

A burgonya és a sóska új arca salátának sminkelve, avagy sóskás-rozmaringos krumplisaláta

Édesanyám kertjében az első tavaszi virágok mellet a sóska sem tudott ellenállni a napsütés hívogatásának, így pár napja jó néhány csokor kikelt a zsenge, üde zöld levelekből. Megmondom őszintén, én nagyon szeretem a hagyományos sóskamártást is, de ezzel ki is merült a családunkban eme étel rajongótábora, ugyanis sem drága Férjem, sem Hanga nem szívleli a zöld szószt. Én viszont mégis szerettem volna becsempészni a kis levélkéket valahogy az étrendünkbe, talán azért is, mert gyakorlatilag ez volt idén az első, saját kertünkben leszedhető, ehető növényféleség, így azonnal erős kényszerem támadt a szüretelésre. Meg aztán itt a tavasz, gondoltam, legyen valami előtavaszi, friss ízvilágú ebédünk ma, hátha így is közelebb kerülnek a lelkünkhöz a vidám napsugarak. Azt hiszem, elég jól sikerült a próbálkozás, mert még a férjem is, elismerő szavak hangoztatása közepette, lelkesen lapátolta.

A most következő recept elkészítésekor tehát egy friss, citromos-savanykás ízvilágú salátára kell számítani, melyben a sóska nyersen szerepel, így a salátalevél szerepét tölti be. Halakhoz, sült csirkéhez kiváló körítés lehet.

Hozzávalók 4 személyre (Most kivételesen. Nem ennyit akartam csinálni, de így sikerült, legalább az elkészítőknek könnyebb dolga lesz. :D)

• kb 6 szem burgonya
• egy nagy csokor friss sóskalevél
• három evőkanál olíva olaj
• fél citrom reszelt héja és leve + 2-3 db citromhéj szelet
• só, bors
• egy nagy ág friss rozmaring
• egy kis csokor friss snidling opcionális jelleggel, de enélkül is nagyon finom (jelzem, ez is kikelt már a kertünkben :))

Elkészítési procedúra:

A krumplit hajában főzzük meg úgy, hogy néhány szelet citromhéjat és a rozmaringág felét beledobjuk a főzővízbe. (Egyszerű  és gyors krumplifőzés: tegyük egy fedeles, mikrózható edénybe a krumplikat, öntsünk alá 1-2 dl vizet - nem kell méricskélni, csak kb ujjnyi víz legyen az edény alján -  majd zárjuk le a tetejét és tegyük a mikróba maxigázra - ez nálunk 840 Watt - , 10 percre. Garantáltan kész a főtt burgonya.)

Abba a tálba, amiben tálalni szeretnénk, adagoljuk bele az olajat, a citrom levét és héját, egy nagy csipet sót és borsot, valamint a maradék rozmaringot és az opcionálisan felhasználható snidlinget apróra vágva.

Ha a krumpli megfőtt és kihűlt annyira, hogy nem okoz égési sérüléseket, ha megfogjuk, akkor hámozzuk meg és vágjuk kényelmes falatnyi kockákra. A sóskát mossuk meg és aprítsuk nagyobb darabokra, csak úgy hanyag módon. Nem kell nekiesni és metélni, csak épp annyira, hogy a szánkba férjenek, próbáljuk minél kevésbé összetörni őket.

A krumplit keverjük az öntethez és hagyjuk kissé kihűlni. A sóskát csak közvetlenül tálalás előtt keverjük bele, nehogy megfonnyadjon az öntetben.

Zöldfűszer-kéregben sült pulykamell grillezett cukkinivel és mozzarellás paradicsomsalátával

Kedves Olvasó! Díjnyertes recept következik. Úgy értem, a szó szoros értelmében. Nagyon büszke vagyok rá, hogy a lentebb olvasható étel több mint 150 recept közül elnyerte a második helyezést a Kor Kontroll Társaság és a MOMOT által kiírt országos receptversenyen, melyen testsúlycsökkentő, egészségmegőrző ételek receptjeivel lehetett nevezni. (A versenykiírás itt, beszámoló a díjkiosztóról itt.) Szóval, ha Te is egy könnyed, egészséges, de ízekben gazdag fogásra vágynál, bátran ajánlom ezt az ételt, mert ez tényleg ilyen, és már papírom is van róla. :)

Nem is szeretném húzni az időt apró-cseprő egyéb ügyekkel, írom is a receptet:

Hozzávalók (4 személyre):

• 8 közepes pulykamell szelet (lehet csirkemellből is készíteni, ekkor személyenként egy csirkemell filét szeleteljünk fel
• 3 dl író vagy folyékony kefír
• 2 gerezd fokhagyma
• só, bors
• 3 evőkanál zsemlemorzsa
• 1 evőkanál felaprított, szárított citromfű, bazsalikom, kakukkfű és snidling (nyáron használjunk friss zöldfűszereket, ezekből legalább másfélszeres mennyiség kell)
• egy citrom reszelt héja
• 3 evőkanál apróra vágott petrezselyem (ha ebből is szárított áll rendelkezésünkre, akkor a fele is elég)
• 2 evőkanál reszelt parmezán

Továbbá:

• két nagyobb cukkini
• kevés olíva olaj a tepsi kikenéséhez és a cukkini sütéséhez

Hozzávalók a salátához:

• 6 nagyobb paradicsom
• 20-30 dkg mozzarella
• egy kis csokor friss bazsalikom
• másfél evőkanál olívaolaj
• egy-egy teáskanál balzsamecet és citromlé
• egy csipet tetszőleges édesítő (xilit, nádcukor stb)
• fél gerezd fokhagyma
• egy csipet só és bors
• esetleg kevés reszelt parmezán

Elkészítés:

A húst enyhén klopfoljuk ki. A fokhagymát fokhagyma nyomóval nyomjuk a kefírbe (vagy íróba), vagy kis lyukú reszelőn reszeljük le és úgy keverjük hozzá. Ebbe áztassuk bele a húsokat legalább egy órára.

A sütőt melegítsük elő 190 fokra (alsó-felső sütés). Vékonyan kenjük ki egy tepsi alját olíva olajjal. Keverjük össze a zsemlemorzsát a zöldfűszerekkel, a citromhéjjal és a parmezánnal és borsozzuk meg a keveréket. A húsokat csepegtessük le, enyhén sózzuk és hempergessük meg a fűszerkeverékben, majd fektessük egymás mellé a tepsiben. A tepsit szorosan takarjuk le és így süssük kb 30 percig, amíg a hús megpuhul. Ekkor vegyük le róla a takarást, állítsuk a sütő hőmérsékletét 210 fokra és így süssük még a húst kb 10 percig.

A cukkinit ujjnyi vastagon szeleteljük fel, enyhén sózzuk és borsozzuk, majd grillserpenyőben vagy tapadásmentes serpenyőben kiskanálnyi olívaolajon mindkét oldalán süssük meg.

A salátához a paradicsomot és a mozzarellát kockázzuk fel. Tépkedjük hozzá a bazsalikomot. Az öntethez az olívaolajat, a citromlevet, a balzsam ecetet, valamint a reszelt vagy fokhagyma nyomón átnyomott fokhagymát, sót, édesítőt és borsot alaposan keverjük össze. Végül forgassuk össze a paradicsomos keverékkel. Reszelt parmezánnal tovább ízesíthetjük, de ez el is maradhat.

A bukta sósan - fázisfotókkal

Ki mondta, hogy a bukta csak édesen finom? Szeretnék, Kedves Olvasóm, a figyelmedbe ajánlani egy sós változatot, ami épp olyan puha kelt tésztából van, mint a hagyományos édes változat, de legalább ugyanannyi erénnyel is rendelkezik. Főleg azok számára, akik nem édesszájúak. Salátával kombinálva pedig egy finom ebéd vagy vacsora is lehet. A töltelék tulajdonképpen tetszőleges, én most egy gombás-darálthúsos egyveleget választottam (meg szokásomhoz híven volt némi gomba a hűtőben, ami, hogy úgy mondjam, megérett az elfogyasztásra...)

Az alábbi receptből kb 15 db kisebb bukta lesz.

Hozzávalók a töltelékhez:

• 25 dkg csiperke gomba
• 15 dkg darált hús
• 1 ek olaj
• fél fej hagyma
• egy gerezd fokhagyma
• egy csapott teáskanál kakukkfű
• egy teáskanál pirospaprika
• fél citrom héja és egy csavarintás a levéből
• egy nagy csipet só és bors
• kb 1 dl paradicsomlé
• egy késhegynyi köménymag
• kb 7-8 dkg sajt

Hozzávalók a buktatésztához:

• 12,5 dkg finom liszt
• 12,5 dkg rétesliszt
• egy tojás sárgája + egy egész tojás a tetejére
• 1 csomag instant élesztő
• egy csapott teáskanál cukor
• egy csapott teáskanál só
• kb 1 dl langyos tej
• 1 evőkanál olaj

Az elkészítés:

A bukta tésztával kezdjük, hogy amíg kel, meg tudjuk csinálni a tölteléket. A hozzávalókat szórjuk egy tálba és dagasszunk belőle sima tésztát. Szerencséseknek van erre egy gépi alkalmatosságuk, amihez lehet csatlakoztatni dagasztóspirált és így 2-3 perc alatt meg is van a tésztánk. Ha túl kemény lenne, pici tejet önthetünk még hozzá, ha ragad, akkor szórjunk még bele némi lisztet. Ha a tésztánk sima és egynemű, formáljunk belőle gombócot és letakarva langyos helyen pihentessük, amíg a töltelék elkészül.

A töltelékhez a hagymát vágjuk apró kockákra és a kevés olajon kezdjük el dinsztelni. Sózzuk is meg, mert úgy könnyebben puhul. Amíg a hagyma szépen sercegve teszi a dolgát, pucoljuk meg és karikázzuk fel a gombát. Ha a hagyma megadta magát a sónak és a forró olajnak, dobjuk rá a darált húst és nagy lángon addig pirítsuk, amíg ki nem fehéredik. Ekkor jöhet hozzá a sajt kivételével az összes többi dolog. Fedő alatt most már csak addig kell rotyogtatni, amíg el nem fővi a levét.

Ennyi idő alatt már bizonyára szépen megducisodott a tésztánk. Nyújtsuk is ki nagyjából négyzet alakúra és 2-3 mm vékonyra. A sütőt melegítsük elő 190 fokra (alsó-felső sütés) és béleljünk ki sütőpapírral egy nagyobb tepsit. Ha így előkészültünk, már csak a lényeg van hátra. A tésztát szabdaljuk fel kb 10 x 12 cm-es darabokra, de ahogy kijön, csak az egyik oldaluk legyen egy kicsit hosszabb a másiknál, ne legyenek teljesen négyzet alakúak a lapocskák. Én erre a célra a pizzavágót szoktam alkalmazni, de természetesen késsel is megoldható.

A képen 16 db lapocska látható, hogy hogy lett belőle 15 bukta...??? Nem emlékszem.. :D

Itt látható a 2-3 mm-es vastagság :)

Ez után szeleteljük fel a sajtot akkora darabokra, hogy kényelmesen beleférjenek a téglalapokba és minden sütiszeletre fektessünk egyet úgy, hogy a rövidebb oldallal legyenek párhuzamosak, mert így fogjuk őket feltekerni.

Osszuk el a tésztákon a gombás tölteléket...

majd a rövidebbik oldaluktól indulva tekerjük fel a buktakezdeményeket úgy, hogy alul kicsit fedje egymást a tészta két vége.

A széleit kicsit nyomkodjuk össze (erről nem csináltam fotót) és fektessük őket egymás mellé a tepsibe. Nem igazán kell közöttük helyet hagyni, mert így nem tehetnek mást, mint szépen felfelé törekednek a sütőben.

A tetejüket kenjük meg felvert tojással és addig süssük őket, amíg ilyen színűek nem lesznek (kb 30 perc):

És TÁDÁÁÁMMM:

kész a sós bukta. :)

Elkészítési idő (sütéssel együtt): kb másfél óra
Elfogyasztási idő (terítéssel együtt): kb 10 perc

Steak burger házi készítésű "barbecue szósszal"

Nem szeretnék ehhez az ételhez sok körítést fűzni. Egyáltalán nem biztos, hogy autentikusan ezt így kell csinálni, ami pedig a barbecue szószt illeti, interneten és egyéb mindenfélemás helyeken fellelhetőek sokkal bonyolultabb verziók is erre a mártásra, de én az egyszerűség híve vagyok és bevallom, szívesen kísérletezem azzal, hogy hogyan lehet bizonyos ételeket kisebb energiabefektetéssel ugyan olyan finomra készíteni. Most sem tettem másként, így megalkottam az én egyszerűen elkészíthető, ámde ettől függetlenül igen ízletes és a steakhez remekül passzoló kis barbecue szószomat.

Hozzávalók a burgerhez:

• étvágytól függően személyenként egy vagy két hamburgerzsemle
• a hamburgerzsemlék számának megfelelő számú, steaknek alkalmas, kb 1,5-2 cm vastag hússzelet (tehát, 4 zsemléhez 4 szelet hús, amelyek méretre nagyjából illeszkednek a zsemlék méretéhez - lehet tehát kreatívan darabolni :)) én személy szerint marha hátszínt használtam
• 3-4 evőkanál mustár
• só, bors
• kb egy evőknál olaj a hús sütéséhez
• zöldségek igény és ízlés szerint, az én hamburgeremben madársaláta, koktélparadicsom és uborka volt
• a fentebb emlegetett "barbecue" szósz, vagy ha nem akarjuk bonyolítani a saját életünket, akkor egyszerűen ketchup

Hozzávalók a barbecue szószhoz:

• egy kis konzerv sűrített paradicsom
• kevés víz
• egy közepes fej hagyma
• kb egy evőkanál olaj
• egy fej fokhagyma
• só, bors
• egy evőkanál méz
• egy evőkanál baracklekvár
• két babérlevél
• egy teáskanál vörösborecet
• azoknak, akik szeretik a csípőset, egy mokkáskanál chilipehely

Elkészítés:

A húst szeleteljük fel a fentebb már részletezett formában, majd mindkét oldalukat kenjük be vékonyan mustárral és borsozzuk meg, majd tegyük hűtőbe legalább egy órára. Amíg a hús pácolódik, és arra adtuk a fejünket, hogy a hamburgerben szokásos ketchupot felváltjuk egy ízletes szósszal, akkor azt most van alkalmunk elkészíteni. Ennek a módja a következő: a hagymát vágjuk apróra és az olajon kezdjük el kis lángon dinsztelni. Sózzuk is meg, mert az segít a hagymának puhulni, sőt, egy ideig fedő alatt is párolhatjuk. A lényeg, hogy viszonylag puha hagymát kapjunk eredményül. Ha ezt az állapotot elértük, öntsük rá a sűrített paradicsomot, meg kb még másfélszer annyi vizet. Nyomjuk, vagy reszeljük bele a fokhagymát, borsozzuk, dobjuk bele a babérlevelet és a chilipelyhet, majd így főzzük néhány percig, amíg alaposan el nem kezd rotyogni. Ekkor adjuk hozzá a mézet, a baracklekvárt és az ecetet, majd 5-10 perc alatt jól főzzük össze. Mire elfő róla a felesleges víz, addigra el is készül. Kóstoljuk és sózzuk vagy fűszerezzük utána, ha szükségesnek találjuk.

A következő lépés a hús megsütése. Forrósítsunk fel egy tapadásmentes serpenyőt és önsünk bele kevés olajat. A húsnak az egyik oldalát sózzuk meg és ezen oldalukkal lefelé fektessük a szeleteket a serpenyőbe. Innentől kezdve az ízlésünkre van bízva, hogy mennyire szeretnénk megsütni a húst. A teljes átsütést nem javaslom, én például úgy szeretem, ha a közepe rózsaszín. Ehhez az állapothoz 1-1,5 percig süssük az egyik felét. Ez alatt a másik felét (ami jelenleg felül van) sózzuk, majd fordítsuk meg a szeleteket és a másik oldalukat is kb 1 percig süssük, de az a biztos, ha óvatosan, az ujjunk hegyével megnyomkodjuk a husikat. Nézzük meg, mennyire puha az állaga közvetlenül megfordítás után. Ehhez kell némi tűrőképesség a forróság elviselését illetően, de azért nem vészes és nem rátenyerelni kell. :) A rózsaszín állapot eléréséhez akkor vegyük ki a húsokat, amikor ezzel a tapogatós módszerrel - amitől egy profi szakácsnak valószínűleg felállna a hátán a szőr - úgy érezzük, kezdenek keményedni a hússzeletkéink, de még érezhetően rugalmasak. Ez után fontos, hogy néhány percig pihentessük a husikat. Ez remek alkalom arra, hogy a zsemléinket félbevágjuk és megpirítsuk. Ezt én úgy szoktam csinálni, hogy egy száraz, tapadásmentes serpenyőt felforrósítok és vágott felükkel lefelé beleteszem a zsömiket és addig hagyom ott őket, amíg színt nem kapnak.

Már csak az összeállítás van hátra. A zsemlék alját és tetejét kenjük meg a szósszal. Mustár már van a hússzeleteken, de ha szeretjük, a zsemlék tetejét a mártás helyett további mustárral is megkenhetjük. Helyezzük rá a zsemle alsó felére a húst, pakoljuk meg zöldségekkel, majd borítsuk be a zsemle tetejével.

Hidd el, Kedves Olvasó, nem olyan hosszú és bonyolult dolog ez, mint ahogy a leírtak alapján tűnik. A végeredmény, és a család dicsérő és hálás szavai pedig biztosan kárpótolnak a befektetett energiáért. :)

"Rácsipsz" - Avagy hogyan süssünk házilag ropogós rácsos chipset a bolti ár töredékéből?

Nem gondolom, hogy a házi chips készítésének metódusa egy különleges, sohasevolt recept, de az elnevezés megér egy bejegyzést. Ezt a találó nevet a férjem alkotta a rácsos chipsre, bevallom, én nagyon jót nevettem rajta. Nagyon jó tehetsége van a szó- és névalkotáshoz. :) Egy kicsit szöszölős meló elkészíteni ezt a ropogtatni valót, de nem bonyolult. Házi chipset már többször készítettünk itthon, azt az ötletet, hogy rácsos is legyen, egy TV műsorból merítettük. Ebből következik, hogy annak sem kell kétségbe esnie, akinek nincs olyan alkalmatossága, amivel rácsokat lehet készíteni, a sima szeletelt krumpli is éppen olyan finom és ropogós lesz a lentebb ismertetett metódussal.

Hozzávalók:

• kb fél kg krumpli, de ez létszámfüggő, lehet több vagy kevesebb is (bár kevesebb ne nagyon, mert hamar hűlt helye lesz csak)
• bőségesen olaj a sütéshez (7-8 dl, de lehet egy liter is)
• só
• Ezen kívül még lehet használni bármilyen porított fűszert, ami érzésünk szerint megy a krumplihoz. Mi volt, hogy kínai ötfűszer keverékkel ettük, de lehet rászórni őrölt rozmaringot, borsot, akár fokhagyma granulátumot (de ezt csak módjával), vagy őrölt chilit. Ha valaki szereti az extrémebb ízeket, ecettel vagy citromlével is megcsepegtetheti.

Az elkészítési metódus:

A krumplikat pucoljuk meg, majd öblítsük le hideg vízzel. Szeleteljük fel hajszál vékonyra. Ezt késsel kicsit nehezebb megoldani, de ha nincs más, odafigyelve, éles késsel megoldható. A legjobb eszköz hozzá az uborkagyalu, vagy az erre a célra kifejlesztett mindenféle szeletelő okosságok egyike. A "rácsipszet" olyan szeletelővel tudjuk elkészíteni, amihez van hullámos penge. A krumplit minden szelet vágása után fordítsuk el egy negyed fordulattal és máris rácsos szeleteket kapunk. Ezután áztassuk a szeleteket hideg vízbe legalább fél órára. Ez azért szükséges lépés, hogy a keményítő kioldódjon a krumpliból. Minél több keményítő tud kioldódni, annál ropogósabb lesz. Ha eltelt az idő, szűrjük le a krumplit és öblítsük át még egy adag hideg vízben, majd terítsük ki a szeleteket egy konyharuhára vagy papírtörlőre. Borítsuk be egy másikkal és jól itassuk le róla a nedvességet. Az olajat töltsük egy nagyobb alapterületű lábasba és alaposan durrantsunk alá. Nagyon forrónak kell lennie, hogy a krumpliszeletek ne párolódjanak, hanem piruljanak benne. A legegyszerűbben úgy tudjuk ellenőrizni, hogy elég meleg-e az olaj, ha egy kis szelet krumplit beledobunk. Ha azonnal intenzív habzásba és sercegésbe fog a chipsszeletünk, akkor elég meleg az olaj. Innentől kezdve a következő dologra javasolnék odafigyelni: 

1. Ne tömjük meg az olajat sok chipsszel, mert nagyon lehűl és nem lesz ropogós a végeredmény. Két kisebb maréknál több krumplit ne tegyünk egyszerre az olajba. 

2. Sülés közben néha kevergessük meg a szeleteket, hogy mindkét oldaluk megpirulhasson.

3. Az olaj végig legyen nagyon forró, tartsuk folyamatosan nagy lángon.

4. A krumpliszeletek 1-2 perc alatt meg fognak sülni, így készüljünk oda konyhai papírtörlővel és edénnyel, amibe kiszedhetjük.

Ez után már csak a sózás, az ízesítés és a ropogtatás van hátra. :)

Maradékból lakomát! – Előző napi sült húsból friss saláta, mellé guacamole, pirítós és egy kis történet

Szerény blogomban továbbra is folytatódik a fogyókúrás ételek sorozata. Ma a tegnapról maradt sült hús, a spejzban árválkodó, fogalmamsincsmitkezdjekvele avokádó, a nemrég vásárolt, gyönyörű fej zöldsaláta és a több napos szikkadt, teljes kiőrlésű kenyér között kerestem a kapcsolatot. Meg is találtam. :)

Hozzávalók a salátához:

• fél fej zöldsaláta
• fél fej lilahagyma
• maradék sült hús lebőrözve, kicsontozva (ha szükséges), kb 30 dkg, de maradékról beszélünk, szóval amennyi van :)
• kb egyharmad avokádó
• fél pohár natúr joghurt
• egy evőkanál citromlé
• másfél evőkanál olíva olaj
• csipet só és bors

Hozzávalók a guacamoléhoz:

• az avokádó többi része (kb kétharmada), természetesen nem a héjára és a magjára gondolok :D
• két-három koktélparadicsom vagy egy közepes paradicsom
• egy kis gerezd fokhagyma
• kb egy evőkanál olíva olaj
• fél citrom leve
• egy csipet só és bors
• egy kis fej lilahagyma (vagy egyéb fajta, nem erős hagyma) fele
• És itt jön a szentségtörés, eredetileg ugyanis egy nagy, piros chilipaprikát kellene beletenni, viszont nekem nem volt itthon, így felhasználtam a megmaradt, kb egyharmad kápia paprikát és őrölt chilit adtam a keverékhez. Így végül is hasonló végeredményt lehet elérni.

Nagyon szeretem, és igazán nagyra értékelem azokat, a napom folyamán bekövetkező ritka, nyugis pillanatokat – mondjuk egy órát – amikor ebéd után a gyermekem alszik, a mosogatógép halkan duruzsolva végzi a dolgát (ami azért fontos és megjegyzendő, mert ez azt jelzi, hogy én már elvégeztem az enyémet), én pedig végre leülhetek egy csésze kávéval (ami mondjuk általában melegített, mert mire a kicsi lányomat ágyba teszem és rendet rakok, szinte mindig kihűl) és élvezhetem a csendet. Ezeket a csendes pillanatokat szoktam legtöbbször a blogírásra fordítani. Kell ennyi feltöltődés az embernek, főleg azért, mert egy ilyen kicsi gyerek mellett két opció lehetséges a számára, azaz inkább három: a gyerek után rohan, a gyerek széjjelhagyott dolgai után rohan, vagy rohanna, de kicsi gyermekének más az elképzelése, így az az érzése, hogy az életben nem fog elindulni sehova, mert mire a gyerekre adja a csizmát, addigra ő leveszi a sálat… Legutóbb, aznap, amikor ebédre a fentebb már beharangozott és rögtön be is következő ételt gyártottam, este egy barátnőm születésnapjára voltam hivatalos. Én mentem egyedül, gyerek nélkül.

-          Tudod, mi a legjobb az egészben? – intéztem a kérdést készülődés közben a páromhoz – Az, hogy nem kell összepakolnom semmit. Csak megfogom a kis retikülömet és beülök az autóba. :)

Ő persze jót derült ezen és nagyban helyeselt, hisz tudja, mit jelent, mikor gyerekkel együtt indulunk valahova. Lehet, hogy én vagyok az, aki túlgörcsöli a dolgot, de általában kétszer szoktam ellenőrizni indulás előtt, hogy megvan-e a kicsi lányom napi komfortját szolgáló dolgok hada a táskában.

A feltételezés - miszerint csak kapom a táskámat és beülök az autóba – viszont igen naivnak és elhamarkodottnak bizonyult, tekintettel, hogy a kulcsomat viszont égen-földön nem találtam. Persze azonnal tudtuk, hogy Hanga keze van a dologban, mert – mint minden gyerek – mániákusan szeret a kulcsokkal játszani és mivel korához képest elég magas kislány, már nem tudjuk úgy tárolni, hogy ne érje el őket. Ezért aztán, mikor úri kedve úgy kívánja, megszerez néhány kulcscsomót, majd a lakás valamely – lehetőleg minél félreesőbb - pontján minden átmenet nélkül elhagyja őket. Most azonban hiába hasaltunk be minden bútor alá és néztünk be minden elképzelhető résbe és fiókba, a történet vége az lett, hogy kénytelen voltam kulcs nélkül távozni, drága férjem meg virraszthatott, hogy beengedjen mikor jövök haza, én pedig, a mintegy 40 perc haszontalan kulcskeresés után mondhatom, kissé elkéstem...

Azt azért nem gondoltuk, hogy a kulcs örökre elveszett, mert már hozzászoktunk, hogy előbb-utóbb minden elő szokott kerülni, ha olykor igen meglepő helyekről is. Ami valójában történt, arra viszont egyikünk sem számított.

Távozásom után férjecském még mindig nem adta fel és tovább folytatta a keresést, kitartóan hasalt a bútorok alatt, kukucskált a résekbe. Hanga meg ment vele és ugyan úgy kitartóan hajlongott, nézett a bútorok alá, mint az apja. Erre párom, egy újabb, csaknem fél óra keresés után, egyszer csak gondolt egy merészet, elővette a meglévő kulcsot és megmutatta Hangának.

-          Hanga, hol van a másik ilyen? – kérdezte tőle.

Hanga erre fogta magát, odarohant az én sporttáskámhoz, ami az előszobában hevert az egyik ülőkén és elkezdett rá mutogatni. Párom kinyitotta a táskát, és ahogy megmoccantak benne a dolgok, láss csodát, megcsörrent benne a kulcs is...

Mint kiderült, a pótkulcs az én sporttáskámban található edzőcipőben volt, és Hanga ezt végig tudta, csak meg kellett volna tőle kérdezni. :D Persze, hogy milyen megfontolásból tette oda, azt valószínűleg soha nem tudjuk meg. :)

Hú, most viszont nagyon elkanyarodtam az eredeti mondandómtól, és Kedves Olvasóm, Te is méltán vonhatsz kérdőre, hogy hát jó, jó, de ez mégiscsak egy gasztroblog, hol van a beígért saláta recept? Teljességgel igazat is adok ebben Neked, de egy belső késztetésnek engedve ezt a kis történetet muszáj volt kiírnom magamból…

Az aznapi saláta elkészítése tehát, csak így, minden átmenet nélkül:

A húst vágjuk falatnyi darabokra, a salátát tépkedjük össze, a lilahagymát szeleteljük fel hajszál vékonyan és az egészet szórjuk egy tálba. A többi hozzávalóból lesz az öntet. Egyszerűen csak dobjuk őket egy turmixgépbe és keverjük simára. Tálalás előtt locsoljuk meg vele a salátát.

A guacamoléhoz az avokádót villával törjük össze, a paradicsomot, a paprikát és a lilahagymát vágjuk nagyon apró kockákra és tegyük az avokádóhoz. A fokhagymát nyomóval törjük össze, vagy reszeljük le és úgy adjuk a masszához. Fűszerezzük és adjuk hozzá az olíva olajat és a citromlevet, majd jól keverjük össze az egészet.

Mi pirítóssal ettük úgy, hogy a guacamoléba mártogattuk a kenyeret és ettük hozzá a salit – nagyon finom az összhatás -, de akkor sem fognak megsértődni ők ketten (mármint a guacamole és a saláta), ha tortillát társítunk hozzá.