Málnás-túrós kocka

Nagy erőkkel érik a málna. Nem nagyon szoktam vele sütit sütni, de most a szomszéd nénitől kaptunk két dobozzal, mert aranyos, és a Hangának mindig ad valamit. Legtöbbször virágot. Cserébe pedig Hanga rendszeresen szórakoztatja őt előadásaival a teraszról. Kicsi lányom ugyanis napjában többször felkapaszkodik a teraszunkon található fonott kanapéra és onnan intéz nagy monológokat a szomszéd néni és bácsi felé, ha épp meglátja őket. Ezeket a monológokat általában széles gesztikulációkkal és nagy nevetésekkel tarkítja a gyermek és láthatóan nagyon jól érzi magát a szerepében, a szomszéd néniék pedig nagyon örülnek a gyerekcsivitelésnek és lelkesen hallgatják és beszélgetnek vele. Így mindenki boldog, mi pedig málnát kapunk.

Van a történetnek egy másik fonala is, ami viszont sokkal prózaibb, nevezetesen, hogy valamelyik nap penne carbonarat főztem, amiből maradt három tojásfehérjém. Ezzel is kellett kezdeni valamit. Így lett tehát a mai süti.

Hozzávalók a tésztához:

• 40 dkg rétesliszt
• 20 dkg margarin (nem kell, hogy hideg legyen, inkább olyan szobahőmérsékletű, de ne a kánikulai szobahőmérsékletre gondoljunk, mert akkor már túl olvadt, hanem olyan 20 fok körülire - na, de komplikált)
• 10 dkg cukor
• 1/2 csomag sütőpor
• 1 tojás sárgája
• 1-2 ek tejföl

Hozzávalók a töltelékhez:

• az említett három tojásfehérje, plusz ami kimarad a tésztából, ez összesen négy
• 12 dkg cukor
• 0,5 kg túró
• egy citrom reszelt héja és leve
• egy csomag vaníliás cukor (én olyat használok, amibe bele van darálva a vanília)
• 2 ek búzadara
• kb 25 dkg málna

Elkészítés:

Próbáljuk meg elérni a margarinnál, hogy a fenti hőmérsékletre beálljon. Ha szép szóval nem megy, akkor én ezt úgy szoktam - ha valamilyen oknál fogva nem veszem ki előre a hűtőből, márpedig valamilyen ok mindig van, egyszóval képtelen vagyok ilyesfajta előre gondolkodásra - hogy 320 Watton beteszem a mikróba 20 másodpercre. Kockázzuk a liszthez, öntsük még hozzá a cukrot és a két tenyerünk között kezdjük a liszttel szétmorzsolgatni. Akkor jó, ha már nincsenek nagy vajrögök a lisztben, hanem nagyjából egységes morzsalék lesz belőle. Ekkor adjuk hozzá a többi hozzávalót, de a tejföllel bánjunk óvatosan. Először csak egy kanállal tegyünk hozzá, a másodikat csak akkor, ha nem akar összeállni. Ne gyúrjuk sokáig, csak épp álljon össze és oszoljon el benne a tojássárgája, mert ha tovább gyúrjuk, nyúlós lesz. Ha kész, vágjuk ketté. Az egyik fele legyen egy picit nagyobb, mint a másik, az lesz majd az alja, amivel a tepsi oldalát is ki kell majd bélelnünk. Formázzunk belőlük gombócokat és letakarva hagyjuk pihenni. A sütőt melegítsük elő 180-190 fokra.

Ez alatt állítsuk össze a tölteléket: A tojásfehérjéket a cukorral verjük cefet kemény habbá. Akkor jó, amikor a habverőt kivéve csúcsok keletkeznek a hab felszínén és úgy is maradnak és az egész massza szép fehér és fényes. A túrót villával törjük össze és keverjük hozzá a vaníliás cukrot, a citrom alkatrészeket és a búzadarát. Ez így elég morzsás lesz a búzadara miatt, de nem baj, a tojáshab segíteni fog a bajunkon.

Nyújtsuk ki a nagyobbik tésztagombócot. A süti egy kb 20 x 30 cm-es tepsibe való, a tésztát úgy formázzuk, hogy egy nagyjából ekkora sütőalkalmatosság alját és oldalát fedje be. Mielőtt beletennénk a tésztát, vajazzuk és lisztezzük ki azt a tepsit, majd a tésztánkat igazítsuk bele. Úgy a legkönnyebb a deszkáról a tepsibe varázsolni, hogy lazán a nyújtófára tekerjük és átemeljük, majd kigörgetjük a tepsin.

A tojáshabból először 2-3 evőkanálnyit keverjünk villával a túróhoz, hogy a töltelék kicsit fellazuljon, majd fakanállal keverjük hozzá a többit is. Kenjük az egészet az alsó tésztára. Szórjuk meg a túrót a málnával és kissé nyomkodjuk is bele. Nem kell ráfeküdni, de a málnaszemek legalább félig merüljenek a töltelékbe.

Nyújtsuk ki a teteje tésztát is és a fent leírt módon fektessük a süti tetejére. A széleknél jól nyomkodjuk össze a két tésztaréteget, hogy a töltelék nehogy kifolyjon. Végül villával helyenként szurkáljuk meg a tetejét és toljuk a sütőbe. Kb. 50 perc alatt sül meg. Melegen is szépen lehet szeletelni recés késsel, nem fog folyni a belseje.

Egyébként ez a süti bármilyen gyümölccsel finom lehet, pl meggy, cseresznye, őszibarack, hogy csak néhányat említsek, de ha épp nincs friss gyümölcsünk, akkor az alsó lapot kenjük meg valamilyen lekvárral és úgy kenjük ráa tölteléket és fedjük be.

Talán másnál is előfordul, hogy marad a hűtőben 2-3 árválkodó tojásfehérje, így remélem, segítettem a felhasználásukban.

Két egészséges túrós süti: cukormentes túrófánk sütőben sütve és teljes kiőrlésű túrós pogácsa

Hol is kezdjem? Történt nálunk néhány héttel ezelőtt, hogy a drága Férjem az ünnepekhez szervesen kapcsolódó, és ezáltal megkerülhetetlen habzsi-dőzsi után fogyókúrára adta a fejét. Ez gondolom, blogom legutóbbi írásaiból is érezhető, tekintettel, hogy jó feleség lévén, férjem eme döntését tiszteletben tartván igyekeztem – és igyekszem eztán is – viszonylag alacsony kalóriatartalmú és egészséges ételeket ebéd gyanánt felkínálni. Néha egyébként minden túlzás nélkül állíthatom, hogy nincs könnyű dolgom, tekintettel pl a fánkszezonra (persze ilyen szempontból szinte soha nincs könnyű dolga az embernek, hiszen valamilyen „szezon” mindig van: bejgli szezon, fánk szezon, húsvéti sonka és kalács szezon, nyáron strandi lángos és főtt kukorica szezon, és még sorolhatnám…). Mostanában azonban tényleg lépten-nyomon ütközök bele a finomabbnál finomabb, habos kelt tésztából álló, porcukortól szikrázóan csillogó, házi lekvárokkal magukat szemérmetlenül illegető fánkreceptekbe, de mindezidáig keményen ellenálltam nekik a családi béke érdekében.

Most azonban úgy hozták a körülmények, hogy mégiscsak lett fánk, de korántsem a hagyományos fajta, ennek ellenére azonban nem lett kevésbé finom a végeredmény. Drága Férjem néhány nappal ezelőtt ugyanis vett egy fél kg zsírszegény túrót azzal az elgondolással, hogy reggelire joghurtba keverve fogja elfogyasztani. Tegnap azonban benéztem a hűtőbe és a fél kg-os túró csomag még mindig ott hevert bontatlanul. Mivel a lejárati dátum ellentmondást nem tűrően a mai napra hivatkozott, úgy gondoltam, hogy eddig kapott haladékot a túrós joghurt, ezzel a tejtermékkel bizony valamit kezdeni kell.

Hogy a teljes mennyiséget felhasználjam, két féle süti is sikeredett belőle: egy túrós fánk, amit nem olajban, hanem sütőben kell sütni, illetve egy finom túrós pogácsa. Azaz, hogy egészen pontos legyek, a túrós fánk receptje eredetileg fél kg túrót ír, azonban elvileg 32 fánk elkészítésére elegendő, de úgy gondoltam, hogy mi "két és felen" az életben nem eszünk meg 32 fánkot, így csak fél adagot sütöttem. A pogi meg eláll, még vacsira meg reggelire is el lehet rágcsálni.

De hogy ez után a rendkívül alapos, viszont cseppet sem rövid bevezető után a lényegre térjek, már írom is a recepteket (eredeti itt és itt, én ezeket formáltam a magam ízlésére)

Túrós fánk, a cukormentes

Hozzávalók:

Ez a fél adag, amit én sütöttem, a recepttel ellentétben nekem nem lett belőle 16 db csak kb 12, de mivel elég laktató, bőven elég volt leves után, még maradt is 4-5 db

• 125 g liszt (itt finomlisztet használtam, mégiscsak egy fánkról van szó… :))
• 1 teáskanál sütőpor
• 6 dkg xilit (na jó, ez is cukor, de sokkal alacsonyabb a kalóriatartalma, mint a kristálycukornak)
• 1 csipet só
• 25 dkg zsírszegény túró
• 1 tojás
• fél citrom reszelt héja
• fél vaníliarúd kikapart magjai

 A tetejére:

• kb 1 teáskanál olaj

Hozzá:

• baracklekvár (akár diabetikus), vagy ha még kalóriaszegényebben szeretnénk fogyasztani, keverjünk össze egy pohár natúr joghurtot egy teáskanál mézzel, fél citrom reszelt héjával és fél rúd vanília kikapart magjaival

Az elkészítéssel nagyon egyszerű dolgunk van, mindösszesen egy tálban alaposan össze kell gyúrni a hozzávalókat. A sütőt melegítsük elő 190 fokra. Az eredeti recept szerint nem kell a tésztát pihentetni, én azonban egy brokkoli krémlevest is rittyentettem mellé, hogy mégiscsak ebéd szaga legyen a dolognak, így amíg azt odatettem, a tészta pihent egyet. Majd kb 1-1,5 cm vastagra nyújtottam és kb 6 cm átmérőjű korongokat szaggattam belőle, amiket sütőpapírral kibélelt tepsibe fektettem. A tetejüket egy ecset segítségével vékonyan megkentem olajjal, majd irány a sütő. Őszintén megmondom, nem tudom, meddig sültek, de mikor szép aranybarna a tetejük, akkor már biztosan jók.

Amíg sült az édes, gyorsan összekutyultam a sósat is, mert annak viszont kell egy kis kelés. Ez is kalóriacsökkentett változat: a liszt egy részét lecseréltem teljes kiőrlésűre, a tejföl helyett pedig joghurtot használtam. Azért azt gondolom, fogyókúrázó körökben mindenképp finomnak számítana ez a süti is.

Sovány túrós pogácsa

Hozzávalók:

• 30 dkg finomliszt
• 10 dkg teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt
• 1 tk xilit
• 0,7 dl tej
• 25 dkg zsírszegény túró
• 1 csapot evőkanál só
• 1 tojás sárgája + a fehérje a tetejére
• 1 kis pohár natúr joghurt
• 15 dkg margarin
• 1 csomag instant élesztő
• a pogácsák tetejére tetszés szerint reszelt sajt vagy bármilyen mag

Elkészítés:

Itt is mindent csak alaposan össze kell gyúrni, csak arra figyeljünk – kelt tészta lévén – hogy a hozzávalók ne legyenek hidegek. A túrót és a joghurtot is érdemes kicsit korábban kivenni a hűtőből, hogy át tudjanak melegedni. Ha sikerült összeállítanunk a tésztát, letakarva kelesszük egy órát, majd szaggatás, tepsibe rakás következik. A pogácsák tetejét kenjük meg a tojásfehérjével és szórjuk meg tetszés szerint sajttal vagy magokkal. A sütő még mindig 190 fokon az ideális, ezen a hőfokon süssük aranybarnára a pogikat.

Túrógombóc, o-o-o-óóóó!

Megint két dologról szeretnék mesélni, amik látszólag függetlenek egymástól, de valahol mégis találkoznak és a gyerekem a keresztmetszet. A két dolog pedig: egyfelől F. Nagy Angéla és az ő túrógombóc receptje, a másik pedig kicsi lányom rajztudományának kifejezésre juttatása. Történt ugyanis, hogy valahol az interneten láttam, hogy túrógombóc, amiről eszembe jutott, hogy de jó lenne csinálni. Az én nagyon bevált receptem pedig valójában F. Nagy Angéláé, amit ősidők óta követek, mert végtelenül egyszerű, nem fő szét, nem kemény, nem lágy, nem szívja meg magát vízzel és még finom is, egyszóval mindent tud, amit egy túrógombócnak tudnia kell. Szerintem egy ideig nem is volt Magyarországon olyan háztartás, ahol nem volt ott a könyvespolcon F. Nagy Angéla A család szakácskönyve c. műve. Én még most is felütöm néha, ha bizonytalan vagyok egy-két klasszikus étel receptjével kapcsolatban, de meglepő módon jó néhány olyan étel is szerepel benne, ami ma modernnek, divatosnak számít. (Nem, senki nem fizetett érte, hogy dicsérjem, csak azért írtam le, mert ez fontos információ a bejegyzés további folyományaira nézve és idegen tollakkal sem szeretnék ékeskedni, ami a túrógombóc receptet illeti.)

Én tehát tudom, hogy miért szeretem ezt a szakácskönyvet, de hogy a kicsi leányom miért pont ehhez az egy könyvhöz vonzódik annyira, arra már nem igen találok magyarázatot. A vonzalmát pedig rendszeresen azzal mutatja ki, hogy kizárólag ebbe a könyvbe szeretne firkálni, ha valamilyen íróeszköz akad a kezébe (véletlenül, vagy iszonyú erőfeszítések árán valamelyik asztalról szerzi meg), akkor azt mindig ezen a könyvön kell kipróbálni. Nem tudom, miért, talán mert látta, hogy én is ezt lapozgatom (természetesen a túrógombóc recept ügyében), de hiába adtam neki oda egy üres füzetet, vagy egy tiszta papírt, az nem volt jó. Már szaladt is vissza a polchoz és happolta el F. Nagy Angéla könyvét. Szegény könyv, hosszú éveket túlélt különböző könyvespolcokon és konyhaszekrényekben, most hiába próbáltam résen lenni, Hangának csak sikerült egyszer úgy elcsennie, hogy nem vettem azonnal észre és szegény könyv ily módon dedikálva lett egy 17 hónapos ifjú szakácsnő által. Ez van, ha gyerek van a háznál, az ember nem állhat ott egész nap fél méterre a gyerekétől, úgyhogy ilyen balesetek sajnos megtörténnek. Egyébként úgy veszem észre, hogy a rajzolást egyre érdekesebb dolognak tartja - bár az említett szakácskönyvet azóta biztonságos helyre mentettem - de akármekkora rajzolófelületet teszek elé, hogy erről majd talán nem lógunk le, ezt valahogy sosem sikerül megoldani és a terítő/asztal is kapni szokott egy kis emléket Hanga 17 hónapos rajztudományából.

Én viszont a világért sem szeretnék unalmassá és terjengőssé válni így a következőkben ismertetném a túrógombóc receptjét (FIGYELEM, megint olyan recept következik, amivel egész délelőtt nem kell csinálni semmit, szinte szó szerint magától elkészül):

Hozzávalók (egy jó leves után tuti, hogy elég négy személynek):

• ½ kg tehéntúró
• 3 tojás
• 2 dl búzadara (avagy gríz)
• csipetnyi só (ez lehet bátor csipet)

Továbbá:

• 2 evőkanál olaj
• a könyv 3-4 evőkanál zsemlemorzsát ír, nekem ez kevés lett, 1-2 evőkanállal több nyugodtan mehet bele, én meg olyan ritkán csinálok, hogy két alkalom között elfelejtem, hogy mennyi zsemlemorzsát is használtam…

Elkészítés:

1. A túrógombóc hozzávalóit keverjük össze (A „Továbbá” sor fölötti rész)
2. Hagyjuk állni legalább másfél-két órát, a legegyszerűbb, ha reggeli után összekeverjük és addig nincs is dolgunk vele, amíg a család meg nem éhezik az ebédre.
3. Amikor a családtagok kezdenek szállingózni, hogy mikor lesz ebéd, tegyünk fel jó sok vizet forrni, sózzuk meg, mint a tészta vizét szokás. Mikor felforrt, vizes kézzel formázzunk gombócokat a masszából (én olyan 3-4 cm átmérőjűeket szoktam) és dobjuk őket közvetlenül a forró vízbe (gyurmáz, bedob, gyurmáz, bedob…). Kétszerre érdemes őket kifőzni, nehogy túl sokan legyenek és összetapadjanak az edény alján. Ha a masszamennyiség fele már gombócok formájában vidáman úszkál a fazékban, óvatosan keverjük meg. Miután a gombócok feljöttek a víz tetejére, még 1-2 percig főzzük őket. Én egyet ki szoktam venni és félbe szoktam vágni, hogy megnézzem, megfőttek-e, szerintem ez a biztos. :)
4. Közben az olajon kezdjük el pirítani a zsemlemorzsát. Szerintem célszerű egy nagyobb alapterületű lábast vagy serpenyőt választani, mert úgy könnyebb lesz megforgatni a gombócokat a zsemlemorzsában. Ha elkezdett a zsemlemorzsa pirulni és már egy kicsit sötétebb színű mint alapállapotában volt, zárjuk el a gázt és még az elkövetkezendő 1-2 perc alatt néhányszor kavargassuk meg, mert az átforrósodott serpenyő még további pirulást eredményez, ami pont elég ahhoz, hogy a morzsa a megfelelő állapotot érje el.
5. A gombócokat forrón forgassuk a zsemlemorzsába majd szedjük ki, hogy helye legyen a következő turnusnak.

 Már csak jó sok tejföl és porcukor kell hozzá.