Maradékból lakomát! - Fűszeres sütőtök krémleves egy kis csavarral

Már nem tudom, hogy mióta készültem megírni ezt a bejegyzést. De hát nem olyan egyszerű leülni nyugodtan, csendes magányban és összeszedetten szép kerek történetet és barokkos körmondatokat rittyenteni az étel mellé körítésnek, ha az embernek egy két és fél éves, örökmozgó, igen cserfes és kíváncsi kicsi lánya van, aki ráadásul imád gombokat nyomogatni és kipróbálni újra és újra mindent, amit nem szabad. Meg "dógozni" (értsd: ész nélkül csépelni a számítógép billentyűzetét). És mivel ezt a tevékenységet rendkívül irigyli az apjától, és látszik rajta, hogy borzasztóan izgatja a fantáziáját, elővettünk neki egy régi, használaton kívüli billentyűzetet, hogy azt csapkodja és azon dolgozzon, de ez nem volt neki elég, egér is kellett, előtúrt hát a szobájából egy régi, kacsa formájú rágókát, amit még akkor kapott, amikor jöttek a fogai és elkezdte tologatni az asztalon, a billentyűzet mellett, mintha egér lenne. Kisvártatva odament az apjához, és rámutatott apa igazi egerére és a következő párbeszéd zajlott le közöttük:

- Ez a te egered, Apa?

- Igen kislányom, ez az én egerem.

- Nekem is van egerem, csak az kacsa.

De visszatérve mai ételünkre, most szeretnék egy ötletet leírni arról, hogy mit lehet csinálni a másnapos, kihűlt, úgynevezett punnyadt sütőtökkel, amit nem ettünk meg azonnal frissiben.

Az első dolog, amit szeretnék információ gyanánt közölni, hogy én a sütőtököt nem feltétlenül natúran szoktam megsütni (kivéve Hanga adagját), hanem megfűszerezem. Nevezetesen olíva olajjal, köménymaggal, csilivel és kurkumával. És akkor sem dobom ki, ha nem sikerült mindet egyszerre megenni, hanem levest főzök belőle. Most legutóbb pedig egy komplett ebédet kerekítettem a maradék sütőtökből, mert, hogy ne csak egy leves legyen, hanem egy laktató fogás, készítettem hozzá leveles tésztából egy kis baconos, sajtos kísérőt is. Az intenzív, füstölt ízű ropogtatni való nagyon jól kiegészíti a leves édeskés ízét és még jól is lakunk vele.

Hogy rövidre fogjam:

Hozzávalók a leveshez:

• 3-4 gerezd megmaradt sült tök
• kb 2 dl húsleves (kockából tökéletes)
• kb 1 dl főzőtejszín

Hozzávalók a baconos csavarthoz:

• 25 dkg leveles tészta
• kb 8 szelet bacon
• reszelt sajt
• tojás a kenéshez

A rettentően komplikált elkészítés pedig:

Leves: 

A húslevest főzzük meg, főzzünk kicsit többet, mert a leves sűrűségét ezzel fogjuk tudni majd ízlésünknek megfelelően beállítani, és tartsuk melegen. Ha nem fűszerekkel sütöttük meg a tököt előzőleg, akkor sincs gond, mert most belefőzhetjük őket a levesbe, a végeredmény ugyan az lesz. A sütőtökről húzzuk le a héját és dobjuk a turmixgépbe. Engedjük fel a húslevessel, majd turmixoljuk simára. Öntsük az egészet egy lábasba és öntsük hozzá a tejszínt (a tejszínt azért nem tesszük hozzá turmixolás előtt, mert túlhabosodna tőle a leves és az nem csini). Forraljuk fel és menet közben állítsuk be a tetszőleges sűrűséget.

Baconos csavart (a kép alapján nem nehéz elképzelni):

A sütőt melegítsük elő 200 fokra és egy sütőlemezre tegyünk sütőpapírt. A leveles tésztát nyújtsuk ki 2-3 mm vékonyra úgy, hogy közben legjobb képességeink szerint őrizzük meg a téglalap formát. Ha megvagyunk, csíkozzuk fel a tésztát 2-3 cm szélesen és mindegyik csíkra fektessünk egy szelet bacont. Semmi esetre se essünk kétségbe, ha nem ugyan olyan hosszúak a tészta csíkok, mint a bacon szeletek, igény szerint hajtsuk vissza vagy vágjuk le a kilógó részt, ha pedig szükséges, akkor pótoljuk ki, hogy végigérjen a tésztán. Ezután fogjuk össze a tésztát a ráfektetett baconnal és csavarjuk meg kétszer-háromszor. Fektessük a sütiket a sütőlemezre és a felénk, felfelé kilátszó tésztarészeket kenjük meg felvert tojással. A bacont ne. Majd szórjuk meg reszelt sajttal és kb 10 perc alatt süssük aranysárgára őket.

Baconos, lilahagymás lencsesaláta

Most, hogy jön a hideg, meg a zord idő meg a sötétség, valahogy automatikusan táplálóbb ételekre vágyunk. Hiába szeretné az ember kicsi családját az egészséges ételek fogyasztása felé terelgetni, nem feltétlenül van kedvünk a friss, nyers, könnyű zöldsalátákhoz, amit a nyári hőségben kilószámra kebeleztünk. (Nem úgy a gyerek, mert ő még most is egyben elfogyasztana egy egész kígyóuborkát, ha hagynánk neki. Szoktuk is mondani, hogy más nagyszülő csokit vesz az unokájának, Hanga viszont folyton paradicsomot meg uborkát kap, mert mániákusan szereti, még magában is szívesen eszi, mint más gyerek az almát  – zárójel bezárva). Szóval, én legalábbis, ha rágondolok a nyári, jól behűtött, harsogó salátákra, valahogy azonnal fázni kezdek, így más lehetőségek után kellett néznem, ha nem akarom, hogy a téli köret fogalma a különböző módon elkészített burgonyákban és tésztafélékben merüljön ki.

Erre a problémára nyújt kitűnő megoldást például a lencsesaláta. Mindenféle sült hús mellé kiváló köret, mondom is, hogy én hogy csinálom:

Hozzávalók (két személyre, mint majdnem mindig):

• egy bögre lencse
• 4-5 szelet bacon
• egy teáskanál olíva olaj, vagy még annál is kevesebb
• 2-3 babérlevél
• 2 gerezd fokhagyma
• só, bors
• egy kisebb fej lilahagyma
• kb egy evőkanál citromlé, de kezdjük kevesebbel, nehogy nagyon savanyú legyen
• egy csipet cukor
• egy mokkáskanál mustár

Elkészítés:

Ha valaki annyira vérprofi, hogy képes előre gondolkodni (én ritkán tartozom ebbe a csoportba), akkor reggel beáztathatja a lencsét hideg vízbe, mert úgy sokkal gyorsabban megfő. A hagymát pedig pucoljuk meg és próbáljuk hajszál vékonyan felszeletelni, majd sózzuk le. Innentől kezdve egy darabig nincs dolgunk ezzel. Én például az itt következő szabadidőmben megpróbáltam blogot írni, de az nem annyira egyszerű, mert az ember lánya ilyenkor mindig kitalálja, hogy miért kell azonnal vele foglalkozni. Van például egy képes könyve, amit nagyon szeret, háziállatok vannak benne, és azt szoktuk játszani, hogy ő mutogat a képekre, nekem meg mondani kell, hogy mi van rajta. Ez most is így történt, ahogy leültem a gép elé, azonnal hozta a könyvet, hogy nézegetni kell. A vicces az benne, hogy ahol pl van tíz tyúk, ott mind a tizet végigmutogatja, illetve egyet többször is és meg kell mondani, hogy az a pipi. A könyvnézegetés tehát így néz ki: (ő mutat, én pedig mondom) pipi, pipi, tojás, tojás, tojás, tojás, pipi, kispipi, pipi, tojás, salátalevél, pipi… Az egyik oldalon a malacoknál egy kosár alma van, meg fölötte belóg egy faág szintén tele almával, el lehet képzelni… :D

Amikor belefáradtunk a könyvmagyarázásba, lehet folytatni a salátát. A lencséről öntsük le a vizet és újabb vízben kezdjük el főzni egy jó nagy csipet sóval és a babérlevéllel meg a fokhagymával (én szét szoktam nyomni fokhagymanyomóval, úgy jobban átveszi az ízét a lencse). Viszont ne főzzük ki a lelkét, mert ha túl puha lesz, mire összekeverjük a salátát, addigra püré lesz belőle. A bacont szeleteljük fel kb egy centi széles darabokra, és a kevéske olívaolajon lassú tűzön pirítsuk aranybarnára és ropogósra. Azért kell lassú tűzön, hogy ne egyből megégjen, hanem süljön ki teljesen a zsírja. Közben megint van időnk könyvet nézegetni egy kicsit. Egy másik oldal öt kutyával meg három madárral: kutyus, kutyus, kutyus, kismadár, kutyus, csont, kismadár, kutyus, kutyus, kismadár, fa, kutyus…

Ha a lencse is megfőtt, a bacon is megpirult, a lilahagyma is összeesett a sótól, akkor már csak az utolsó mozzanat van hátra: összekeverni a salátát. Ehhez fogjuk azt az edényt, amiben tálalni szeretnénk és öntsünk bele a bacon zsírjából kb egy szűk evőkanálnyit (ez nem olyan sok, mint amennyinek hangzik, nem kell megijedni, senkit nem szeretnék koleszterinmérgezésbe hajszolni, viszont verhetetlen ízt ad a salátának), csavarjuk bele a citromlét, dobjuk hozzá a pici cukrot, a mustárt és a borsot. Ezt gyors mozdulatokkal addig keverjük, amíg teljesen össze nem elegyednek a hozzávalók. A lencsét szűrjük le, halásszuk ki belőle a babérlevelet és még melegen öntsük a tálba. Dobjuk rá a lilahagymát és a bacont (további zsiradék nélkül) és keverjük össze. Kóstoljuk meg, ha nem elég savanykás, sós, édes stb, korrigáljunk rajta. Egy picit hagyhatjuk állni, hogy a lencse magába szívja az ízeket, de ne tegyük hűtőbe, mert ez a saláta langyosan a legfinomabb.

Én fasírthoz csináltam, de mint említettem, sült húsokhoz is nagyon passzol. (Fasírt recept itt, bár nem hiszem, hogy van olyan háztartás, ahol nem szoktak csinálni :))

Vasárnap a pulykák is szeretnek ágyikóban, sokáig pihenni

Mostanában nem telik el nap, hogy a kicsi lányom ne produkáljon valami olyat, amitől a hajtincseim pillanatok alatt az égnek merednek. Ezt általában persze abban a fél-egy órában teszi, amikor én épp az ebédet főzöm. Hát hiába, mi nők szeretjük magunkról azt gondolni, hogy egyszerre többfelé is tudunk figyelni, de egyre kevésbé gondolom, hogy ez igaz lehet, mert akárhogy igyekszik az ember ilyenkor mindig kicsit megoszlik a figyelem és ha a gyermek éppen nem hangoskodik, akkor akaratlanul is néhány pillanatra bele tud feledkezni a főzésbe, ami a kis gézengúzoknak éppen elég idő arra, hogy kitalálják és ki is vitelezzék az aktuális napi kis kalandjukat.

Nem volt ez másként vasárnap sem, hiába készítettem megint egy olyan ebédet, amivel kb 15 perc munka van, Hanga nagyon jó érzékkel választotta ki ezt a néhány pillanatot a rosszalkodásra.

Történt ugyanis, hogy - mivel édesapám pulykájából még mindig elég sok részlet rejtőzik a fagyasztóban - úgy döntöttem, hogy pulyka felsőcombot fogok sütni ebédre. Ez hármunknak körettel bőségesen elég szokott lenni. Alább találhatóak a hozzávalók:

Hozzávalók:

• 1 db pulyka felsőcomb (nagyobb családoknál kéretik több pulykarészletet a tepsibe helyezni és a további mennyiségeket felszorozni)

Az ágyikóhoz:

• 4-5 szelet bacon
• egy fej hagyma
• két gerezd fokhagyma
• kb 10 szelet kolbász
• ha van birsalma, azt is lehet bele tenni, nagyon finom lesz
• zsálya

Továbbá:

• só
• bors
• majoranna
• 1-2 ek olaj (vagy pl. kacsazsír, nekem ez nem volt itthon)

A körethez:

• 4-5 szem krumpli
• 2-3 ek olaj
• só
• bors
• rozmaring

A pulykacombot bőrével együtt egyben hagyjuk és megágyazunk neki a tepsiben: kikenjük pici olajjal, ráfektetjük a baconszeletek felét. Erre jön a vastag szeletekre vágott hagyma fele, a vékony szeletekre vágott fokhagyma fele, a zsálya fele, valamint a kolbász. A pulykát körben megfűszerezzük a sóval, borssal, majorannával, majd bőrével felfelé a az ágyikóra fektetjük.

Éppen ennél a fázisnál tartottam, amikor Hanga előjött a szobájából. Két dolog volt nagyon gyanús a dologgal kapcsolatban, azaz három: egyrészt most tűnt csak fel, miután megjelent, hogy milyen hosszú ideig volt el csendben a szobájában, ami eleve aggodalomra adhat okot, mert máskor mindig ott rajcsúrozik körülöttem, másrészt nagyon óvatosan közelített a konyha felé - ami rá nem jellemző - és kicsit zavartan vigyorgott, harmadrészt a kezében volt a popsikrémes tégely. A három dolog együttállásából vaslogikával kikövetkeztettem, hogy itt valami turpisság van. Ahogy közelebb ért a gyermek, azt is megláttam, hogy az egy dolog, hogy a kezében van a tégely, de mindkét keze könyékig krémes. Vastagon. Ahogy közelebb ért és feltűnt neki, hogy én észre vettem a krémes kis mancsait, sebes léptekkel elindult vissza a szobája felé, közben a halandzsa nyelvén lelkesen magyarázott. Én természetesen követtem. Sejtettem, hogy hiba volt azt gondolni, hogy a gyerek szobája úgy van megcsinálva, hogy akkor sem tudnak egymásban kárt tenni a gyerkőccel, ha nincs ott semmilyen felügyeleti szerv. Oda sietett az ablakhoz és hevesen mutogatott a földre. Mondanom sem kell, hogy a lélegzetem is elállt, mikor megláttam, hogy az ablak alatt a parketta és a ruhásszekrényének mindkét ajtaja végig van kenve a jó zsíros krémmel, szép, egyenletes rétegben... 

Miután magamhoz tértem a sokk után, valamint kipucoltam a gyereket és a szobáját is a popsikrémből, visszatértem a pulykához, aki még mindig ott árválkodott a konyhapulton. Tehát ott tartottunk, hogy ráfektettük az ágyikóra, amit készítettünk. A tetejét spékeljük meg a fokhagyma másik felével, fektessük rá a maradék bacont, egy nagyon picit permetezzük meg olajjal. Szórjuk köré a maradék felszeletelt hagymát és a felkockázott birsalmát. Nagyon kevés vizet önthetünk alá, majd fedjük le fóliával és 190 fokon kb 1 óra 15 percig süssük (alsó-felső sütés, nem légkeverés). A sütőt nem kell előmelegíteni.

A köret még ennél is egyszerűbb, már-már pofátlanul könnyű és mégis nagyon finom, valamint jóval kevesebb olajat tartalmaz, mintha olajban sült krumplit készítenénk. A krumplikat mossuk meg alaposan, majd héjastól vágjuk fel fél - 1 cm-es karikákra (próbáljuk valahová a kettő közé belőni). Tegyük egy akkora tepsibe, amiben nagyjából egy rétegben elférnek. Szórjuk meg sóval, borssal, bőven rozmaringgal és permetezzük meg egy kis olajjal. Kézzel forgassuk össze az egészet, majd rendezgessük el nagyjából a tepsiben. Toljuk be a pulyka alá és ugyan annyi ideig süssük.

Mostantól legalább egy órán keresztül mindenki nyugodtan hátra dőlhet (mert innentől a sütő dolgozik) kivéve engem, mert egy gyerek mellett soha nem lehet unatkozni. A többieknek, akiknek nincs kicsi gyereke, mindössze annyi a dolguk, hogy kb 20 percenként a krumpliszeleteket kicsit átkeverik a tepsiben, hogy mindkét oldaluk piruljon. :D

Ha letelt az idő, vegyük le a fóliát a húsról, és állítsuk légkeverésesre a sütőt és így süssük még további 20 percig. 10 perc elteltével szedjük le a tetejéről a szalonna szeleteket, hogy a bőre is meg tudjon pirulni. Akkor vegyük ki, amikor megítélésünk szerint kellően aranybarna színt vett fel. A krumpli is nyugodtan maradhat bent végig, nem árt meg neki sem egy kis pirulás.

Íme, ez lett belőle, nem tudom, hogy ez-e a legelőnyösebb kép, de csak ezt az egyet tudtam csinálni, mert lemerült a fényképezőgépem. Arra pedig azóta mindig nagyon vigyázunk, hogy a popsikrémet jól betoljuk a falhoz, nehogy kicsi lányunk megint azzal élje ki művészi hajlamait.