A bazsalikom "ültetvény" - és ami lett belőle: olaszos bazsalikomos tészta

Kicsi lányomnak most volt a 2. szülinapja. Ebből az alkalomból mindenféle rokonok sereglettek hozzánk, így előzetesen úgy döntöttem, hogy szegény, elhanyagolt tavaszi nagytakarítást ennek apropóján fogom megejteni. Két napig ment a sika-mikálás, bútor húzogatás, ami - legyünk őszinték - egy örökmozgó kis tökmag jelenlétében nem túl egyszerű feladat. Igen kotnyeles kislányomat ugyanis minden érdekelte; a felmosóvíz felmosófej általi szétfröcsögtetésével és könyékig abban történő pancsolással segített felmosni, élvezte, hogy a bútorok elhúzogatásával új, eddig felfedezetlen területekre juthatott, például a fotellal gondosan elbarikádozott könyvespolchoz, vagy a biztonságos helyéről ideiglenesen a frissen kitisztított szőnyeg közepére helyezett virágtartóhoz. 

Rettenetes energiakifejtésbe került, hogy a gyermek ne csináljon több kárt mint hasznot, de azért néhány dolgon így is otthagyta azért pici keze nyomát. A frissen megpucolt üvegajtó esetében például az volt az első teendője, hogy tiszta erőből hozzányomta orrát és homlokát és egy úgynevezett prüszkölő mozdulattal sikerült egy fél háztartási keksz félig megrágott darabjait egyenletesen az üvegen eloszlatnia. És ha már a virágtartót és a frissen kipucolt szőnyeget említettem, természetesen egy ébredés utáni első megnyilvánulással egy nagy cserép teljes tartalmát a szőnyegre borította, majd rámutatott és közölte, hogy "Pikkos, nem jó így, Aja!" Ekkor - gonosz, elítélendő dolog vagy sem - telefonoztam édesanyámnak, hogy nincs-e véletlenül leküzdhetetlen unoka-hiánya, mert rendbe kellene hoznom itthon néhány dolgot, amiben most egy kicsit nem tartanék igényt Hanga segítségére.

De hogy miért meséltem el mindezt? Hát azért, mert egy ilyen volumenű feladat elvégzése közben az ember nem tudja az egész délelőttjét a konyhában tölteni, következésképpen egy 20 perces étel elkészítésével kell levennie az éhes családját a lábáról. És mivel a teraszon a balkonládában ott duzzad fantasztikus bazsalikom ültetvényünk, illetve gyönyörűen virágzik az oregánó, kézenfekvő volt ezek hasznosítása egy olaszos tésztaételben. Maga a mártás az alapvető olasz hozzávalókból készül: hagyma, paradicsom, fokhagyma, bazsalikom, oregánó, de tehetünk bele pirított bacont, gombát vagy szárazkolbászt is és bármilyen formátumú tésztával tálalhatjuk.

Adagolás: fél csomag (25 dkg) száraz tésztához én az alábbi mennyiségekből szoktam mártást készíteni:

• 1 nagyobb fej hagyma fele
• egy konzerv darabolt paradicsom paradicsomlében eltéve
• két gerezd fokhagyma
• 2 evőkanál olíva olaj
• egy nagy csipet só és bors
• egy-egy marék bazsalikom és oregánó (kizárólag frissből, a szárítottból elég egy-egy púpos teáskanálnyi)
• lehet még bele tenni egy kis arasznyi szárazkolbászt karikákra vágva vagy 4-5 szelet bacont felkockázva, lepirítva illetve - mint esetünkben - néhány fej felszeletelt gombát
• kb 5 dkg parmezán a tetejére, hogy igazán olaszos legyen, de ha nincs, más sajt is megteszi 

A kivitelezés nagyon egyszerű: a felkockázott hagymát kicsit dinszteljük meg az olíva olajon, kapcsoljunk nagyobb lángra és dobjuk rá a gombát, kolbászt vagy bacont is, hogy az is megpiruljon kicsit és kieressze az ízeit, majd borítsuk bele a paradicsomot, nyomjuk bele a fokhagymát, fűszerezzük, hagyjuk kettőt rottyanni és kész is. Már csak össze kell kevernünk a frissen kifőtt tésztával.

Zöldfűszer-kéregben sült pulykamell grillezett cukkinivel és mozzarellás paradicsomsalátával

Kedves Olvasó! Díjnyertes recept következik. Úgy értem, a szó szoros értelmében. Nagyon büszke vagyok rá, hogy a lentebb olvasható étel több mint 150 recept közül elnyerte a második helyezést a Kor Kontroll Társaság és a MOMOT által kiírt országos receptversenyen, melyen testsúlycsökkentő, egészségmegőrző ételek receptjeivel lehetett nevezni. (A versenykiírás itt, beszámoló a díjkiosztóról itt.) Szóval, ha Te is egy könnyed, egészséges, de ízekben gazdag fogásra vágynál, bátran ajánlom ezt az ételt, mert ez tényleg ilyen, és már papírom is van róla. :)

Nem is szeretném húzni az időt apró-cseprő egyéb ügyekkel, írom is a receptet:

Hozzávalók (4 személyre):

• 8 közepes pulykamell szelet (lehet csirkemellből is készíteni, ekkor személyenként egy csirkemell filét szeleteljünk fel
• 3 dl író vagy folyékony kefír
• 2 gerezd fokhagyma
• só, bors
• 3 evőkanál zsemlemorzsa
• 1 evőkanál felaprított, szárított citromfű, bazsalikom, kakukkfű és snidling (nyáron használjunk friss zöldfűszereket, ezekből legalább másfélszeres mennyiség kell)
• egy citrom reszelt héja
• 3 evőkanál apróra vágott petrezselyem (ha ebből is szárított áll rendelkezésünkre, akkor a fele is elég)
• 2 evőkanál reszelt parmezán

Továbbá:

• két nagyobb cukkini
• kevés olíva olaj a tepsi kikenéséhez és a cukkini sütéséhez

Hozzávalók a salátához:

• 6 nagyobb paradicsom
• 20-30 dkg mozzarella
• egy kis csokor friss bazsalikom
• másfél evőkanál olívaolaj
• egy-egy teáskanál balzsamecet és citromlé
• egy csipet tetszőleges édesítő (xilit, nádcukor stb)
• fél gerezd fokhagyma
• egy csipet só és bors
• esetleg kevés reszelt parmezán

Elkészítés:

A húst enyhén klopfoljuk ki. A fokhagymát fokhagyma nyomóval nyomjuk a kefírbe (vagy íróba), vagy kis lyukú reszelőn reszeljük le és úgy keverjük hozzá. Ebbe áztassuk bele a húsokat legalább egy órára.

A sütőt melegítsük elő 190 fokra (alsó-felső sütés). Vékonyan kenjük ki egy tepsi alját olíva olajjal. Keverjük össze a zsemlemorzsát a zöldfűszerekkel, a citromhéjjal és a parmezánnal és borsozzuk meg a keveréket. A húsokat csepegtessük le, enyhén sózzuk és hempergessük meg a fűszerkeverékben, majd fektessük egymás mellé a tepsiben. A tepsit szorosan takarjuk le és így süssük kb 30 percig, amíg a hús megpuhul. Ekkor vegyük le róla a takarást, állítsuk a sütő hőmérsékletét 210 fokra és így süssük még a húst kb 10 percig.

A cukkinit ujjnyi vastagon szeleteljük fel, enyhén sózzuk és borsozzuk, majd grillserpenyőben vagy tapadásmentes serpenyőben kiskanálnyi olívaolajon mindkét oldalán süssük meg.

A salátához a paradicsomot és a mozzarellát kockázzuk fel. Tépkedjük hozzá a bazsalikomot. Az öntethez az olívaolajat, a citromlevet, a balzsam ecetet, valamint a reszelt vagy fokhagyma nyomón átnyomott fokhagymát, sót, édesítőt és borsot alaposan keverjük össze. Végül forgassuk össze a paradicsomos keverékkel. Reszelt parmezánnal tovább ízesíthetjük, de ez el is maradhat.

Pizzát egyszerűen és egészségesen!

Kezdem azt gondolni, hogy a gyermekem téli álmot alszik. Miközben ugyan abban az időben fektetjük le, mint amikor eddig mindig szoktuk, az utóbbi néhány napban rendszeresen reggel 9 után ébredt fel, tegnap például nem átallott 10-ig aludni. Már kezdtünk aggódni az apjával, hogy valami baja van és be kellene menni hozzá, hogy megnézzük, rendben van-e a gyermek, mikor hallottuk, hogy kezd ébredezni. Mondjuk lehet, hogy neki van igaza, ilyen időben a kutyának sincs kedve csinálni semmit.

Ez az eset tegnap két dolgot eredményezett: az egyik, hogy mi sem keltünk időben, mivel nem volt gyerekriasztás, így mire elkezdtem gondolkodni, hogy mi legyen ma az ebéd, döbbenten tapasztaltam, hogy fél tizenkettő, ami elég erőteljesen behatárolta a lehetőségeimet, tekintettel, hogy a mélyhűtő tartalma ezáltal úgy, ahogy van, kiesett a lehetséges opciók közül. Így aztán kénytelen voltam az otthon fellelhető friss alapanyagokból ebédet gyártani, de mint azt már tudod, Kedves Olvasó, nem szoktam visszariadni az efféle kihívásoktól, így néhány perc múlva már kész tervvel a fejemben fogtam neki a főzésnek...

A másik dolog, amit a téli időjárásnak nem mondható ködös szürkeség okozott, az az, hogy az ember valahogy óhatatlanul elkezd vágyakozni egy kis nyárra. Mivel az ez iránti vágyamat ebben a pillanatban viszonylag körülményesen lehetne egy déli országba szóló repülőjeggyel kielégíteni, azt gondoltam, hogy az ebéddel próbálok meg egy csipetnyi napsütést hozni a sötétségbe. Erre pedig mi lenne alkalmasabb, mint egy jó pizza. Szerintem semmi sem fogható ahhoz az érzéshez, amikor nyáron a kertből frissen szedett fűszernövényekkel és zamatos zöldségekkel megrakott pizzából falatozunk a teraszon a virágzó növények árnyékában…

Még egy dolog, ami a mai pizza-ebédem mellett szól – aztán ígérem, nem szövegelek tovább, hanem mondom a lényeget -, hogy ezzel a recepttel nem egy nehéz, vastag tésztás, hizlaló ételt fogunk előállítani. Ha vékony tésztát gyúrunk, magunk készítjük a pizzaszószt és feltétként sok zöldséget és sovány sajtot használunk, nem egy kalóriabombát kapunk eredményül. Így azt gondolom, talán kompromisszumos megoldás lehet azoknak, akik eddig azt gondolták, a pizza nem beilleszthető egy fogyókúrába. (A fogyókúra iránt végképp elkötelezettek a liszt felét teljes kiőrlésűre cserélhetik, így még egészségesebb lesz.)

Hozzávalók a tésztához (ez egy vékony tésztás pizza esetén gáztepsinyi mennyiség, 3 személynek biztos elég, leves után 4-nek is)

• 25 dkg liszt
• bő 1,5 dl víz (langyos)
• 1 csomag instant élesztő
• fél teáskanál só
• fél teáskanál cukor (hogy legyen barátja az élesztőnek)

A fentieket gyúrjuk össze, alaposan dolgozzuk ki, majd addig hagyjuk pihenni, amíg elkészítjük a pizzaszószt és előkészítjük a feltétnek valókat.

Hozzávalók a pizzaszószhoz:

• egy kicsi konzerv sűrített paradicsom + 1 dl paradicsomlé; mindezek helyett a jó öreg „darabolt paradicsom paradicsomlében” nevezetű konzerv kétharmadát is használhatjuk
• 1 nagyobb gerezd fokhagyma
• egy csipet só és bors
• egy teáskanál szárított bazsalikom és oregánó (ha olyan mázlisták vagyunk, hogy rendelkezésünkre áll friss, mindenképp azt használjuk, egy-egy fél marékkal mehet bele mindkettőből, összetépkedve)
• és a titkos hozzávaló: egy csipet cukor

Ezeket mind plántáljuk egy lábasba és rottyantsuk össze.

Készítsük elő a feltétnek valókat (szabadon választott), továbbá

• némi olívaolajat
• kb 20 dkg sajtot. Használjunk sovány sajtot, ha fontos számunkra, hogy ne legyen kalóriabomba a végeredmény, amit ízesítsünk meg…
• kb 4-5 dkg parmezánnal (bármilyen sajtot használunk, ezt megtehetjük, a parmezán fűszerként fog viselkedni és extra aromát ad a pizzának)

Most jön a varázslat:

A sütőt melegítsük elő 210 fokra. A gáztepsit vékonyan kenjük ki olívaolajjal. A tésztát nyújtsuk ki akkorára, hogy a tepsi oldalára is jusson belőle egy kicsi, néhol szurkáljuk meg villával, majd kenjük meg leheletnyi olívaolajjal, tényleg nagyon kevés kell, inkább csak egy kis permet. Ez egyrészt plusz ízt ad a pizzának, másrészt szigeteli a tésztát, így nem fog elázni, ha lédúsabb feltétet választunk. Most kenjük rá a pizzaszószt, gondosan helyezzük el rajta a feltétet és a reszelt sajtot. A tetejét hintsük meg még egy kevés bazsalikommal és oregánóval és mehet a sütőbe kb 20 percre.

A feltétet természetesen szabadon választhatjuk. Az én jelenlegi verzióm, amitől azt remélem, hogy a karácsonykor derék tájra fellopakodott néhány kdg nem fog tovább gyarapodni:

• 4-5 nagyobb csiperke gomba vékonyra szeletelve
• két paradicsom felkarikázva (Ebből kb másfél ment a pizzára, mert a kicsi lányom mániákusan szereti a zöldséget, így a többit elkunyerálta, még jó, hogy a nyers gombától sikerült eltérítenem... Hidd el, Kedves Olvasó, nem túlzok ezzel, most már evés közben nem mondjuk ki előtte, hogy „uborka”, mert teljesen mindegy, hogy addig mit evett, ha ezt meghallja, azonnal elkezdi követelni és az addigi ennivalójához hozzá sem nyúl többé, csak mutogat a hűtőre és az uborkáért nyújtózkodik. :D)
• egy nagyobb kaliforniai paprika fele vékonyra szeletelve (ennek a kétharmadát sikerült megmentenem a pizzára)
• egy fél hagyma, igen, ez is vékonyra szeletelve :)
• kb 20 dkg sovány sonka

Nem akarom a pizzámat tovább fényezni, de azt még azért elmondom, hogy a végeredmény olyan ízes szokott lenni, hogy a ketchup sem kívánkozik hozzá, amivel újabb súlyos kalóriák megspórolására nyílik lehetőségünk.

Utóirat:

Mikor megírtam a szöveget és úgy gondoltam, hogy kész, már csak a képet akartam feltölteni, amitől lefagyott a rendszer és az egész mese elveszett. Így aztán egy fél - na jó, háromnegyed - nyugi-csokimikulás elfogyasztása után kezdhettem elölről az egészet. Azért bízom benne, hogy így sem lett rossz... :)

Bolognai penne - egyszerűbb mint gondolnánk

Sokat olvasgattam és kutattam minden felé, hogy megtaláljam az igazi bolognai receptjét. Nagyon sokan állítják, hogy a birtokában vannak, de mégis szemrebbenés nélkül képezi a ketchup a szósz alapját, vagy akár a mi jó öreg ételízesítőnk tűnik fel a hozzávalók között. Mivel a férjem egy ideig tartózkodott Olaszországban, azt például tudom, hogy a ketchupnak semmi köze nemhogy a bolognaihoz, de az országhoz sem sok.  Egy olaszországi étteremben minimum furán néznek az emberre, ha ketchupot kér a pizzájához. (Akármennyi olasz főzős műsort megnézhetünk a TV-ben, én még egyben sem láttam, hogy bármelyik szakács használta volna az ételeihez.) Arra azonban rá kellett jönnöm, hogy még az olaszok sem csinálják egészen egyformán a bolognai ragut, sőt, mi több, Bolognában nem is hívják bolognainak, náluk spagetti al ragu a neve és ott máshogy is készítik, pl nincs benne paradicsom. (Mondjuk ez nem meglepő, hiszen a párizsit sem hívják így a párizsiak, a nápolyit a nápolyiak és még sorolhatnánk.)

Fogtam hát a jó sok receptet, alaposan szelektáltam közöttük és a férjem olaszországi tapasztalataival összegyúrva az alábbi étel kerekedett ki belőle:

Hozzávalók (ez három személynek bőségesen elég, nálunk egy bő adag szokott maradni belőle, mivel mi két és félnyien vagyunk):

• 25 dkg darált hús (eredetileg sertés-marha egyvelegnek kellene lennie, de ha csak az egyiket kapunk, az sem kétségbe ejtő)
• egy közepes fej hagyma
• egy-két szál halványító-, avagy szárzeller mérettől függően (nekem most csak zellergumóm volt otthon sőt néha nem átallok zellerlevelet bele tenni, ez mondjuk nem autentikus, de kisegítő megoldásnak jó)
• egy sárgarépa
• 6-8 db friss, húsos paradicsom, vagy a jó öreg konzerv, a darabolt paradicsom paradicsomlében verzió, vagy egy családi méretű sűrített paradicsom, vagy az eltett paradicsomléből kb 2,5-3 dl.
• olíva olaj
• két nagy gerezd fokhagyma
• kakukkfű
• bazsalikom
• só, bors
• és az én titkos hozzávalóm minden paradicsomos ételhez: egy csipet cukor

Valamint:

• kb 25-30 dkg penne vagy spagetti tészta ízlés szerint
• 5 dkg parmezán

A hagymát apróra vágjuk, a répát és a zellert nagy lyukú reszelőn lereszeljük és elkészítjük a sofrittot, azaz ezt a három hozzávalót az olíva olajon addig pároljuk, míg kissé össze nem esnek, meg nem puhulnak a zöldségek. Ezután tegyük rá a darált húst, vegyük nagyobbra a lángot és pirítsuk, amíg a hús ki nem fehéredik. Öntsük nyakon a paradicsommal (ha sűrített paradicsomot használunk, egy kis vizet is öntsünk hozzá), nyomjuk bele a fokhagymákat  és szórjuk bele a fűszernövényeket (ha friss zöldfűszert használunk, csak a felét tegyük most a szószba, a másik felét a főzés végén, így sokkal intenzívebb lesz az ízük). Sózzuk, borsozzuk, tegyük bele a csipet cukrot is (tényleg csak egy pici csipet kell, de szerintem csodát művel a paradicsomos ételekkel). Ezzel kérem szépen, meg is vagyunk a szósszal, ugye, hogy semmi bonyolult nincs benne? Ennyi idő alatt még a kicsi lányom sem tud különösebb galibába bonyolódni. 

Akkor jó a mártás, mikor sűrű, majdnem egynemű és a répa és zeller darabokat már alig lehet felfedezni benne. Ez kb háromnegyed óra. Közben, ha nagyon elfőné a levét, kicsi vízzel lehet pótolni, valamint néha kevergessük meg. De tényleg nem okoz további bonyodalmakat az életünkben, nyugodtan magára lehet hagyni, hogy szépen, lassan rotyoghasson a tűzhelyen.

Ha a szósz már nagyjából kész, főzzük ki a tésztát. Én azért főzök mostanában szinte mindig pennét, mert Hanga még kézzel eszi a tésztát és ezt tudja jól megfogni és bekapni, valamint elég tartalmas, és mivel egyesével pakolja a szájába, így nem tölti be a 18-at, mire egyszer jól lakik az ebéddel. A spagetti nálunk sajnos mostanában szóba sem jöhet, nyilván akkor lesz majd nagy sláger, amikor már elég nagy lesz hozzá, hogy szálanként porszívózza be a hosszú tésztacsíkokat, szanaszét fröcsögtetve róla a szószt. Mondjuk a fröcsögtetés a pennével is megy, még a tarkóján meg a szemhéján is szokott lenni a mártásból (tényleg, ez nem költői túlzás, a szó szoros értelmében meg szokott ez történni). :D

A tészta leszűrése előtt tegyünk a szószhoz 3-4 evőkanálnyit a tészta főző vizéből és csak ez után szűrjük le, de nehogy leöblítsük hideg vízzel! Azonnal forgassuk össze a mártással és hagyjuk 1-2 percig pihenni, hogy a tészta magába szívhassa az ízeket.

Parmezánnal megszórva tálaljuk. (Ha csak lehet, ne helyettesítsük más sajttal, mert a parmezán nem csak egyszerűen sajt, fűszer is egyben, ezzel lesz teljes az étel íze.)

Nem mondom, hogy szép, de isteni finom :)

A kétszer főzött patisszonragu igaz története

Az a problémám, hogy mindig veszek egy csinos kis patisszont, hogy majd főzök belőle valami érdekeset aztán mindegyik a végén rántva végzi. Most azonban sziklaszilárdan elhatároztam, hogy NEM fogom kirántani azt a példányt, ami a hűtőben pihen már úgy két hete. Elkezdtem keresgélni a neten, hogy mégis mit lehet még kezdeni ezzel a szegény árvával és úgy láttam, igen sokan készítenek belőle például paprikást. Nekem sem kellett több, úgy gondoltam, hogy akkor nem nyúlhatok mellé, ha a jól bevált csirkepaprikás receptemben a csirkét helyettesítem a patisszonnal. Hozzá is fogtam nagy lelkesedéssel.

Hozzávalók:

• 1 db patisszon
• 1 hagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• kb 1 ek pirospaprika
• egy ek sűrített paradicsom vagy kb 1 dl paradicsomlé vagy 2-3 friss paradicsom hámozva, kockázva
• só, bors
• kb 1 dl tejszín
• kb két evőkanál tejföl
• kevés olaj

A patisszont meghámozzuk és felkockázzuk. Ezt úgy tudjuk a legkönnyebben elérni ennél a fura formájú kis termésnél, hogy félbe vágjuk, kiszedjük a magjait egy kanállal (közben vigyázzunk, hogy a magok ne keljenek önálló életre és röpködjenek szanaszét az egész konyhában, nekem sikerült néhányat belepottyantanom a Hanga poharába). Ha ezzel megvagyunk, állítsuk a vágott részével lefelé egy vágódeszkára a patisszont és szeleteljük fel kb 1 cm-es szeletekre. Ezeket a szeleteket már egy hámozó késsel könnyedén megszabadíthatjuk a héjuktól. Ezután daraboljuk tovább a szeleteket, hogy nagyjából kockákat kapjunk. 

Én is épp ott szeletelgetek-szeletelgetek elmélyülten, mikor egyszer csak a hátam mögött hallom, amint Hanga azt mondja, hogy Hámm! és valamit bevesz a szájába a földről. Ilyenkor egy anyuka hajlamos azonnal leizzadni és pánikrohamot kapni, én is rögtön kapok a gyerek szájához, szegény viszont egyáltalán nem érti, hogy minek ez a nagy hajcihő. Kétségbeesetten próbáltam kicsi lányom szájából kihalászni a gonosz kis valamit, ami álnok módon arra merte őt ösztönözni, hogy a szájába kapja. Szerencsére csak egy eltévedt tökmag volt, nem tragédia, az én pulzusszámom is visszatér a normális mederbe. Visszatérek hát a reményteljes patisszonhoz.

A hagymát kockázzuk apróra és kevés olajon dinszteljük meg. Dobjunk rá egy csipet sót, ez kivonja a hagymából a nedvességet és előbb megpuhul. Mehet rá a patisszon, pirospaprika, paradicsom, só, bors, fokhagyma. Pici víz is mehet, de épp csak annyi, hogy ne égjen le. Így most csendesen, fedő alatt rotyoghat egy kicsit, amíg megpuhul a tök. Keverjük össze a tejszínt a tejföllel és öntsük a tökre. Kicsit forraljuk be és kész!

Nagy izgalommal megkóstoltam, kóstolgattam-kóstolgattam, de az ízét csak nem éreztem. Hívtam a férjemet is, hogy kóstolja már meg, hogy mi a véleménye. Ő sem volt túl lelkes, persze neki a hús is hiányzott belőle, mindössze egy „Nem rossz…” hagyta el a száját. Hangának nem adtam, mivel ő még nem igazán tudna véleményt alkotni. Kezdett rajtam eluralkodni a bizonytalanság. Egy „Nem rossz…” ebéddel mégsem szúrhatom ki a család szemét… !

Gondoltam egyet és úgy döntöttem, muszáj ezt a ragut valahogy tovább fejleszteni.

Hozzávalók az 1.2-es verzióhoz:

• az ízetlen kis patisszonpaprikás
• egy paradicsomkonzerv (a „darabolt paradicsom paradicsomlében” verzió)
• nagy adag kakukkfű és bazsalikom (szárítottból mehet 1-1 csapott evőkanál)
• egy csipet cukor (minden paradicsomos ételbe teszek, nem lesz tőle édes, de elveszi a paradicsom durva savasságát)

Nagy sebesen összeöntöttem a hozzávalókat, hagytam, hogy forrjon egyet és tádááámmm: egy ízes, finom patisszonragut kaptam végeredményül.

Pennével és reszelt sajttal ettük. Hangának szerintem megfelelt volna az 1.1-es verzió is, mert neki csak a tészta az érdekes, a szósz csak arra jó, hogy mire végez az ebéddel, a tarkóján és a szemhéján is legyen belőle.

Ossobuco-szerűség, avagy szétomlós marhahusi zöldséges-paradicsomos szószban sokáig főzve

Mivel a tegnapi kis történet után nem csökkent a vágyam a meleg, húsos tésztaételek iránt, viszont a darált húst ellőttem a fasírtba, elkezdtem gondolkodni valami szétomlós, paradicsomszószos csodán. A kiindulási alapom az olasz ossobuco volt, ebből gondoltam tovább az én receptemet (na jó, nem aratom le az összes babért egyedül, a férjem javasolta, hogy ha szétomlós husis, paradicsomos mártásra vágyom, nézzem meg az ossobuco receptjét kiindulásnak). Így is tettem, és a végeredmény annyira jó lett, hogy muszáj megőriznem az én verziómat is az utókor számára :):

Hozzávalók:

• kb 40 dkg marhahús, de szerintem a malacka sem sértődik meg
• egy közepes méretű sárgarépa
• egy nagyobb darab zeller (nem kell egy egész zellergumó ehhez a mennyiséghez, csak úgy kb a harmada egy közepes gumónak, de lehet szárzellerből is csinálni)
• egy nagy vöröshagyma
• egy konzerv paradicsom, a „darabolt paradicsom paradicsomlében” verzió
• két gerezd foghagyma
• só
• bors
• két babérlevél
• fél-fél marék friss rozmaring és kakukkfű
• fél – 1 liter húsleves
• némi liszt és olaj
• egy fél citrom leve
• egy csapott teáskanál cukor
• kb 1 dl vörösbor (az ossobucoba fehér kell, azzal is biztos finom, nekünk ez volt itthon)
• apa, aki szórakoztatja a gyereket amíg én reszelek, vagdalok és kimegyek a kertbe fűszerekért (Ha ez nem áll rendelkezésre, akkor valami játék, amivel a gyerek lefoglalja magát, lehetőleg nagyon színes, izeg-mozog, zenél és verset is mond egyben :D. Nálunk apa csak fél megoldást jelentett ebben az esetben, mert időközben el kellett mennie.)

Elkészítés:

Azzal kezdtem, hogy összeszedtem a konyhai eszközöket a konyha padlójáról, amit a kicsi lányom kipakolt a fiókokból, hogy ne essek át rajtuk főzés közben.

A húst felkockáztam, mintha pörköltet főznék, a hagymát apróra vágtam, a zellert és a sárgarépát nagylyukú reszelőn lereszeltem. A húst összeforgattam a „némi liszttel” és a „némi olajon” megpirítottam, majd kiszedtem az olajból és ugyanebben az olajban kissé megdinszteltem a hagyma-zeller-sárgarépa triót, azaz sofrittot készítettem, mint azt az ossobuconál is kell.

Mikor a zöldségek már nagyjából összeestek és a hagyma megüvegesedett , visszatettem a húst és nyakon öntöttem a vörösborral. Hagytam, hogy az alkohol elpárologjon, majd belegyűjtöttem az összes többi hozzávalót a fazékba a húsleves kivételével, mert azt adagonként adom hozzá mindig, ahogy elfővi a levét. Ha kell, még némi vízzel pótolom a végén. Innentől kezdve már csak szeretgetni kell, nem kell vele egyebet csinálni, csak néha kevergetni, mert hajlamos leragadni, valamint kóstolgatni, hogy igazán ütős és az ízlésünknek megfelelő ízbomba alakuljon ki belőle. A főddögélés kb 2 órán keresztül tartson, ha valakinek több ideje van, mert nem délben kezdett hozzá mint szerény személyem, akár 3 órát is rotyogtathatja.

Ezt az időt remekül kihasználhatjuk arra, hogy előkerítjük a gyermekünk által időközben újra széthurcolt konyharuhákat és egyéb konyhai eszközöket. Történetesen a konyharuhákat a férjem találta meg a nappaliban található pokróctároló fedeles kosarunkban. Ezen felbuzdulva kipakoltuk a kosarat és találtunk még benne egy db gyerekfarmert, egy db vonalzót, két db plüssnyuszit, egy tekercs celluxot és egy kézi habverőt. No comment :D

De térjünk is vissza a főzőcskéhez, hiszen köret is dukál az ételünk mellé. :) Én most linguinit főztem hozzá. Mikor már megpuhult a hús, elkezdtem melegíteni a vizet a tésztának egy nagy, olyan háromujjas csipet sóval, így pont egyszerre lesznek majd készen a raguval (hiszen mi a „szétrágható” állapotnál most nem adjuk fel, sokkal többet szeretnénk a hústól, teljesen szétomlós kockákat sűrű, egynemű, ízes mártásban, ezért ha már puha, még egy kicsit tovább kell főznünk).

A tésztát a zacskón lévő utasítás szerint főztem meg, majd leszűrtem és rákanalaztam a kész ragut.

Összességében egy isteni étel lett, fotó sajnos nem készült róla, mert túl éhesek voltunk és azonnal befaltuk. :D