Az a problémám, hogy mindig veszek egy csinos kis patisszont, hogy majd főzök
belőle valami érdekeset aztán mindegyik a végén rántva végzi. Most azonban
sziklaszilárdan elhatároztam, hogy NEM fogom kirántani azt a példányt, ami a
hűtőben pihen már úgy két hete. Elkezdtem keresgélni a neten, hogy mégis mit
lehet még kezdeni ezzel a szegény árvával és úgy láttam, igen sokan készítenek
belőle például paprikást. Nekem sem kellett több, úgy gondoltam, hogy akkor nem
nyúlhatok mellé, ha a jól bevált csirkepaprikás receptemben a csirkét
helyettesítem a patisszonnal. Hozzá is fogtam nagy lelkesedéssel.
Hozzávalók:
- 1 db patisszon
- 1 hagyma
- 2 gerezd fokhagyma
- kb 1 ek pirospaprika
- egy ek sűrített paradicsom vagy kb 1 dl paradicsomlé vagy 2-3 friss paradicsom hámozva, kockázva
- só, bors
- kb 1 dl tejszín
- kb két evőkanál tejföl
- kevés olaj
A patisszont meghámozzuk és felkockázzuk. Ezt úgy tudjuk a
legkönnyebben elérni ennél a fura formájú kis termésnél, hogy félbe vágjuk,
kiszedjük a magjait egy kanállal (közben vigyázzunk, hogy a magok ne keljenek
önálló életre és röpködjenek szanaszét az egész konyhában, nekem sikerült
néhányat belepottyantanom a Hanga poharába). Ha ezzel megvagyunk, állítsuk a
vágott részével lefelé egy vágódeszkára a patisszont és szeleteljük fel kb 1
cm-es szeletekre. Ezeket a szeleteket már egy hámozó késsel könnyedén megszabadíthatjuk
a héjuktól. Ezután daraboljuk tovább a szeleteket, hogy nagyjából kockákat
kapjunk.
Én is épp ott szeletelgetek-szeletelgetek elmélyülten, mikor egyszer
csak a hátam mögött hallom, amint Hanga azt mondja, hogy Hámm! és valamit bevesz
a szájába a földről. Ilyenkor egy anyuka hajlamos azonnal leizzadni és
pánikrohamot kapni, én is rögtön kapok a gyerek szájához, szegény viszont
egyáltalán nem érti, hogy minek ez a nagy hajcihő. Kétségbeesetten próbáltam
kicsi lányom szájából kihalászni a gonosz kis valamit, ami álnok módon arra
merte őt ösztönözni, hogy a szájába kapja. Szerencsére csak egy eltévedt tökmag
volt, nem tragédia, az én pulzusszámom is visszatér a normális mederbe.
Visszatérek hát a reményteljes patisszonhoz.
A hagymát kockázzuk apróra és kevés olajon dinszteljük meg. Dobjunk rá
egy csipet sót, ez kivonja a hagymából a nedvességet és előbb megpuhul. Mehet
rá a patisszon, pirospaprika, paradicsom, só, bors, fokhagyma. Pici víz is
mehet, de épp csak annyi, hogy ne égjen le. Így most csendesen, fedő alatt
rotyoghat egy kicsit, amíg megpuhul a tök. Keverjük össze a tejszínt a
tejföllel és öntsük a tökre. Kicsit forraljuk be és kész!
Nagy izgalommal megkóstoltam, kóstolgattam-kóstolgattam, de az ízét
csak nem éreztem. Hívtam a férjemet is, hogy kóstolja már meg, hogy mi a
véleménye. Ő sem volt túl lelkes, persze neki a hús is hiányzott belőle,
mindössze egy „Nem rossz…” hagyta el a száját. Hangának nem adtam, mivel ő még
nem igazán tudna véleményt alkotni. Kezdett rajtam eluralkodni a
bizonytalanság. Egy „Nem rossz…” ebéddel mégsem szúrhatom ki a család szemét… !
Gondoltam egyet és úgy döntöttem, muszáj ezt a ragut valahogy tovább
fejleszteni.
Hozzávalók az 1.2-es verzióhoz:
- az ízetlen kis patisszonpaprikás
- egy paradicsomkonzerv (a „darabolt paradicsom paradicsomlében” verzió)
- nagy adag kakukkfű és bazsalikom (szárítottból mehet 1-1 csapott evőkanál)
- egy csipet cukor (minden paradicsomos ételbe teszek, nem lesz tőle édes, de elveszi a paradicsom durva savasságát)
Nagy sebesen összeöntöttem a hozzávalókat, hagytam, hogy forrjon egyet
és tádááámmm: egy ízes, finom patisszonragut kaptam végeredményül.
Pennével és reszelt sajttal ettük. Hangának szerintem megfelelt volna
az 1.1-es verzió is, mert neki csak a tészta az érdekes, a szósz csak arra jó,
hogy mire végez az ebéddel, a tarkóján és a szemhéján is legyen belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése