Gondolom, nem vagyok vele teljesen egyedül, de néha nagyon nehezen
szülöm meg, hogy mi is legyen aznap az ebéd. Korábban is volt már rá egy finom
utalásom (lásd: krumpli főzelék fasírttal), hogy ilyenkor néha fél
tizenkettőkor jövök rá, hogy még nem is tudom, hogy aznap mi legyen az ebéd.
Most vasárnap is valahogy így voltam ezzel. Ilyenkor benézek a hűtőbe, a
spejzba és túrok egy kicsit a fagyasztóban, hátha rábukkanok valami rég
elfeledett kincsre, amiből húsz perc alatt vasárnapi ebédet lehet varázsolni.
Most többek között egy csomag lefagyasztott csirkecomb filét találtam és hosszas
gondolkodás után azt tudtam kitalálni, hogy akkor ebből paprikás lesz. De itt
még mindig nem értek véget a megpróbáltatásaim, mert sajnos ez egy olyan étel,
amihez köretet is ki kell valahogy találni. A tészta uncsi, a krumpli ízetlen,
és ne már rizst megint… Biztos van valami vésztartalék szoftver az ember agyában
ezekre az esetekre, aminek az a funkciója, hogy valahonnan mélyről előásson
valamit, amire már nem is emlékszünk és ki tudja, talán láttuk valahol egyszer,
de hirtelen arra gondoltam, hogy krumplitésztából fogok kicsi gombócokat gyúrni
a paprikás mellé. Aztán meg megijedtem egy kicsit, mert még életemben nem
csináltam. De mindegy, több vesztegetni való időm nem volt, neki kellett fogni, mert
nem akartam, hogy vacsi legyen az ebédből.
Hozzávalók a paprikáshoz:
- én 7 db csirkecomb filéből csináltam, de azt már lehet tudni, hogy az én receptjeim nincsenek kőbe vésve, szóval olyan husi, ami tetszik
- egy nagyobb hagyma
- 2-3 ek olaj
- só, bors, pirospaprika, késhegynyi köménymag
- pici víz (ínyencek fehérborral is helyettesíthetik, nekem most nem volt itthon)
- fél pohár tejföl (kicsi)
- kb 1 dl tejszín
Hozzávalók a krumpligombóchoz:
Hát, ez olyan lesz, mint mikor a már említett Vas megyei faluban
anyósom megkérdezte az egyik öreg nénitől, hogy hogyan kell szilvás gombócnak
tésztát csinálni. A néni így kezdte: végy kétszer annyi lisztet, mintha
levestésztát gyúrnál… :D Na, az én adagjaim is most pontosan ilyenek lesznek.
- én négy közepes krumplit főztem meg
ezen kívül:
- egy tojás
- liszt
- só
- pici olaj
- petrezselyem
A csirkepaprikásra nem vesztegetnék túl sok szót, szerintem szinte
mindenki főzött már, mindenkinek megvan a maga kis receptje, amihez ragaszkodik
és még az édesanyjától tanult… A csirke minden oldala pici olajon megpirít,
majd kiszed, az olajban hagyma dinsztel, husi vissza, rá a fűszerek, pici víz
(vagy bor), fedő alatt puhára párol; tejföl és tejszín összekever, ráönt, kicsit
beforral, kész. Aki szereti a csípőset, tesz bele.
Nna, a krumpligombóc már nem megy ilyen rutinból, nagyjából már
olvastam, hogy hogy kell csinálni, de csak homályos emlékeim voltak, nem
tudtam, mi fog kisülni az egészből. Minden esetre a krumplit megpucoltam,
felkockáztam és sós vízben megfőztem, majd melegen összetörtem. Hát, eddig
megvolnánk. Úgy emlékeztem, tojás is kell bele, így tettem egyet. Most jön a
neheze. Hogy mennyi liszt kell bele? A legesleghalványabb fogalmam sincs. Belemarkoltam
a lisztes bödönbe és tettem két marokkal a krumplihoz, majd elkezdtem gyúrni.
Így markonként haladtam, amíg puhának éreztem, mindig tettem bele egy kis marék
lisztet. Nekem fogalmam sincs, de
állítólag nem szabad sokáig gyúrni, mert nyúlós lesz a tészta, így inkább csak
tapicskoltam mint a szó szoros értelmében gyúrtam. Azt mondjuk tapasztalatként
leszűrhettem, hogy a tészta akkor is kicsit ragad, amikor már elég kemény, így
sok lisztet kell használni a gyúráshoz és a formázáshoz is. Azt gondoltam, hogy
kis gombócokat gyúrok belőle és úgy főzöm ki. Ehhez mindig lisztbe mártottam a
kezem és úgy szaggattam kis darabokat a tésztából és gyurmáztam meg gombóccá.
Teljesen nyilvánvaló, hogy az ember lánya is akkor jelenik meg különböző
igényekkel, amikor anya könyékig túr a krumplitésztában. És ha nem figyelünk rá
kellőképpen, elkezd rosszalkodni, így fegyelmezni kell, vagy épp leszedni az
asztal tetejéről, ami a nyúlós ragaccsal a kezünkön megint nem egyszerű...
Azonban
mielőtt befejezném krumpligombóc kalandom elbeszélését, a következő dolgot el
kell, hogy meséljem: Hanga nemrég jött rá, hogy nemcsak a kanapéra meg a
fotelra, de az ebédlő székekre is fel lehet mászni. Esetünkben is hallottam,
hogy az ebédlő székek körül motoszkál, hátra néztem hát, hogy ellenőrizzem,
hogy mivel foglalatoskodik. Azt láttam, hogy szépen csücsül az egyik széken. Nyugtáztam,
hogy ez még nem akkora tragédia, ha ez minden vágya, akkor ücsörögjön ott.
Visszafordultam hát a tésztámhoz, és mivel nagyfokú koncentrációt igényelt
tőlem a kísérleti étel, egy-két pillanatra bele is feledkeztem a gyúrásba. Mikor
megint hátra néztem, mert valami gyanúsat hallottam, az a látvány tárult elém,
hogy a kicsi lányom térdel az asztal tetején, és az ott található gyümölcsös tálból jóízűen majszolja a szőlőt. Na, ezt azért már mégsem akartam hagyni, mert hogy lesz úgy jól nevelt lányka az én gyermekemből, ha csak úgy hagyom, hogy az asztalon térdeljen, úgyhogy magára hagyva bizonytalan kimenetelű kis krumplitésztámat, azonnal vetődtem, hogy leparancsoljam önkiszolgáló gyermekemet az asztal
tetejéről. Azóta azt hiszem, sikerült vele megértetni, hogy anyáék sem
térdelnek az asztal tetején, így neki sem kellene, mert egy ideje nem csinálja,
de akkor egy pillanatra kihagyott a szívverésem. :D
Nem akarok senkit halálra untatni a többi részlettel, a tésztából
gombócokat formáztam, lisztezett tálcára tettem, majd sós vízben kifőztem. Mikor a gombócok feljöttek a víz
tetejére, onnantól főztem még kb egy percig őket, majd egyet kivettem és kettévágtam,
hogy lássam, megfőtt-e. Leszűrtem és pici olajon megpirítottam őket némi
aprított petrezselyem kíséretében. Hanga
ezalatt természetesen még egyszer megpróbált felmászni az asztal tetejére, de ekkor már nem jutott el a gyümölcsös tálig, mert én is
jobban résen voltam. Úgy egyeztünk ki, hogy beültettem az etető székébe és kapott néhány szem szőlőt. :)
Íme, ez lett a főztöm. Csak utólag jöttem rá, hogy tulajdonképpen
gnocchit csináltam. :D Nagyon meg is örültem neki, hogy most már tudok csinálni, így a jövőben mindenféle gnocchikat fogok gyártani. Remélem, Kedves
Olvasó, Te is tanúja leszel majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése