Elegáns desszert nem csak karácsonyra - Eszterházy pohárkrém

Úgy kezdődött, hogy jó néhány hónappal ezelőtt elrontottam egy Eszterházy tortát. Nagyon finom lett, viszont - talán a tejszínhab minősége miatt - túl lágy lett a krém, így nem lett igazán tartós az eredmény, majdnem, hogy kiskanállal kellett megenni a tortát a végén, viszont a férjem azóta emlegette, hogy ő bizony szívesen fogyasztaná ezt az "elrontott" krémet egy pohárkrém formájában, mert hát minek oda az a sok tészta, meg milyen elegáns is lenne valamilyen családi ünnepkor. Most tehát a szülinapján engedtem a finom lelki puhításnak és lesz ami lesz alapon nekifogtam egy ilyen pohárkrémes csoda elkészítésének. Hál' Istennek, ő teljesen oda volt és hát mi tagadás, szerintem sem lett rossz: legalulra egy puha csokiréteg került, majd középen jött a főszereplő, a diós, rumos vaníliakrém néhány piskótadarabbal gazdagítva, a tetején pedig a cukormáz a szokásos Eszterházy díszítéssel. Mivel az alsó csokiréteg keserű csokiból készült, a közepe pedig lágy és rumos, egyáltalán nem lett émelyítő a végeredmény, és úgy a legfinomabb, ha az ember mindhárom rétegből vesz a kanalára egyszerre. Azt nem mondom, hogy a világ legegyszerűbb desszertje, de legalább sütni nem kell. Igyekszem pontos ügymenetet írni, nehogy valahol elcsússzon a dolog.

Hozzávalók 6, kb két-két és fél dl űrtartalmú pohárhoz:

Az alsó réteghez:

• 6 dkg étcsokoládé
• 1 dl tejszín

A középső réteghez:

• 1 cs. vaníliás pudingpor
• 5 dl tej
• 3 evőkanál cukor
• 2 dl habtejszín (cukrozott, de ne legyen benne keményítő vagy fixáló)
• 1 evőkanál rum aroma
• 10 dkg darált dió
• 6 db kerek babapiskóta, avagy piskótatallér

A tetejéhez:

• egy nagyobb vagy két kisebb tojás fehérje
• 10 dkg porcukor
• kb 2 dkg tortabevonó étcsokoládé (használhatunk sima étcsokit is, de akkor előbb olvasszuk fel és nézzük meg mennyire folyós, nehogy a margarin hozzáadásával túl híg legyen. Mézszerűen folyósnak kell lennie.
• egy fogpiszkáló
• egy teáskanálnyi margarin vagy olaj

Azzal kezdjük, hogy a pudingport a csomagon található utasításoknak megfelelően megfőzzük a tejjel és a cukorral. Na ez nem igaz. Töredelmesen bevallom, hogy én nem szoktam külön felforralni a tejet majd összeöntögetni és újra felforralni, hanem a port a cukorral és a tej egy kis részével (kb 1 dl) hidegen csomómentesre keverem már abban az edényben, amiben főzni akarom. Ezt egy kézi habverővel a legkönnyebb megtenni, majd hozzáöntöm a többi tejet, elkeverem, alágyújtok és felforralom, miközben folyamatosan kevergetem. Még soha nem lett csomós, pedig azt sem mondhatnám, hogy takarék lángon óvatosan melegítgetem. Ha ez megvan, akkor ezt most kihűtjük. A család többi tagjánál különböző szankciókat helyezünk kilátásba, arra az esetre, ha belenyalnak a pudingba, majd jóhiszeműen magára hagyjuk. 

Ráérünk akkor folytatni a munkát, ha a puding teljesen kihűlt. Akkor viszont belevágunk a sűrűjébe: egy tálban felforrósítjuk a tejszínt a mikróban, beletördeljük a csokoládét és addig kevergetjük, míg fel nem olvad teljesen. Ne ijedjünk meg, ha hígabb lesz, mint amit sütik tetejére szoktunk kenni, hígnak is kell lennie, mert azt szeretnénk, ha a hűtőben elszállásolt desszertek alján a csoki puha maradna akkor is, ha teljesen áthűl. Így inkább, ha nem találjuk elég hígnak, öntsünk még egy kis tejszínt hozzá, mert a csoki fajtájától is függ, hogy milyen állagú lesz az olvasztás után. Ezt a mennyiséget osszuk el hat pohár alján és egyelőre ideiglenesen költöztessük be őket a hűtőbe.

Következő lépésként vágjunk neki a középső, lényegi rétegnek. A 2 dl habtejszínt verjük lágy habbá. Figyelem: a tejszín legyen hideg, különben megmakacsolja magát és az életben nem lesz belőle hab. Olyan legyen az állaga, ami már azért tartja a formáját, de süteményt még nem mernénk vele díszíteni, mert félnénk, hogy idővel elfolyik. A pudingot habverővel keverjük át és keverjük hozzá a rum aromát és a diót is, majd fakanál segítségével elegyítsük össze a tejszínhabbal. (A habot tegyük a pudinghoz és ne fordítva, nehogy összeessen.) Lágy, könnyű, de folyósnak azért nem nevezhető masszát kell kapnunk. Kapjuk elő a poharakat a hűtőből és osszuk el bennük a krém felét. Minden pohárba morzsoljunk bele egy piskótatallért, majd fedjük be a morzsákat a krém másik felével. Uccu vissza a hűtőbe.

Most, hogy már kezdünk belefáradni, elgondolkozunk rajta, hogy miért is kezdtünk ebbe bele és a hátunk is kezd belukadni a koncentrációtól és az asztal fölött görnyedéstől, jön a harmadik, legbonyolultabb lépés: a cukormáz és a díszítés. A tojásfehérjét (szintén legyen hideg, mert könnyebb dolgunk lesz) félig verjük fel, majd adjuk hozzá a porcukrot és addig verjük, amíg hófehér, fényes, formatartó massza lesz belőle és ha a két ujjunk közé csippentünk belőle és eldörzsöljük, nem érezzük a cukorszemcséket. Ennek a műveletnek jobb elektromos habverővel nekiállni, hacsak nem vagyunk fitness világbajnokok, mert eltart egy darabig. Ha mégis sikerül elérnünk a kívánt eredményt, kapjuk ki a poharakat a hűtőből és kanalazzuk rájuk a cukormasszát. A csokit olvasszuk fel, adjunk hozzá annyi zsiradékot (margarint vagy olajat), hogy sűrűn folyós legyen, majd a poharak közepétől kifelé irányuló csiga vonalban csorgassuk a fehér mázra. Én ezt úgy odottam meg, hogy egy kb 15 cm széles szeletet lemetszettem a sütőpapírból, ebből tölcsért hajtogattam, aminek csak egy egészen pici lyukat hagytam az alján, a tetejét pedig kihajtogattam. Ebbe kanalaztam a csokit, a tölcsér tetejét becsavartam és így nyomtam óvatosan a csokoládét a poharak tetejére. Ez a legnehezebb művelet szerintem ebben a desszertben, úgyhogy ha megvannak a csigabigák, büszkék lehetünk magunkra (én is az voltam). 

Az utolsó mozzanat, hogy egy fogpiszkáló segítségével kialakítsuk a virág formát. A csiga közepétől húzzuk el a masszát a pohár széle felé. A következő csíkot a pohár szélétől húzzuk a csiga közepe felé, és így tovább felváltva, amíg körbe nem érünk.

Jó hír: készen vagyunk. Az így elkészült remekműveket tegyük hűtőbe legalább két órára, aztán fogyasszuk egészséggel.

Maradékból lakomát! - Fűszeres sütőtök krémleves egy kis csavarral

Már nem tudom, hogy mióta készültem megírni ezt a bejegyzést. De hát nem olyan egyszerű leülni nyugodtan, csendes magányban és összeszedetten szép kerek történetet és barokkos körmondatokat rittyenteni az étel mellé körítésnek, ha az embernek egy két és fél éves, örökmozgó, igen cserfes és kíváncsi kicsi lánya van, aki ráadásul imád gombokat nyomogatni és kipróbálni újra és újra mindent, amit nem szabad. Meg "dógozni" (értsd: ész nélkül csépelni a számítógép billentyűzetét). És mivel ezt a tevékenységet rendkívül irigyli az apjától, és látszik rajta, hogy borzasztóan izgatja a fantáziáját, elővettünk neki egy régi, használaton kívüli billentyűzetet, hogy azt csapkodja és azon dolgozzon, de ez nem volt neki elég, egér is kellett, előtúrt hát a szobájából egy régi, kacsa formájú rágókát, amit még akkor kapott, amikor jöttek a fogai és elkezdte tologatni az asztalon, a billentyűzet mellett, mintha egér lenne. Kisvártatva odament az apjához, és rámutatott apa igazi egerére és a következő párbeszéd zajlott le közöttük:

- Ez a te egered, Apa?

- Igen kislányom, ez az én egerem.

- Nekem is van egerem, csak az kacsa.

De visszatérve mai ételünkre, most szeretnék egy ötletet leírni arról, hogy mit lehet csinálni a másnapos, kihűlt, úgynevezett punnyadt sütőtökkel, amit nem ettünk meg azonnal frissiben.

Az első dolog, amit szeretnék információ gyanánt közölni, hogy én a sütőtököt nem feltétlenül natúran szoktam megsütni (kivéve Hanga adagját), hanem megfűszerezem. Nevezetesen olíva olajjal, köménymaggal, csilivel és kurkumával. És akkor sem dobom ki, ha nem sikerült mindet egyszerre megenni, hanem levest főzök belőle. Most legutóbb pedig egy komplett ebédet kerekítettem a maradék sütőtökből, mert, hogy ne csak egy leves legyen, hanem egy laktató fogás, készítettem hozzá leveles tésztából egy kis baconos, sajtos kísérőt is. Az intenzív, füstölt ízű ropogtatni való nagyon jól kiegészíti a leves édeskés ízét és még jól is lakunk vele.

Hogy rövidre fogjam:

Hozzávalók a leveshez:

• 3-4 gerezd megmaradt sült tök
• kb 2 dl húsleves (kockából tökéletes)
• kb 1 dl főzőtejszín

Hozzávalók a baconos csavarthoz:

• 25 dkg leveles tészta
• kb 8 szelet bacon
• reszelt sajt
• tojás a kenéshez

A rettentően komplikált elkészítés pedig:

Leves: 

A húslevest főzzük meg, főzzünk kicsit többet, mert a leves sűrűségét ezzel fogjuk tudni majd ízlésünknek megfelelően beállítani, és tartsuk melegen. Ha nem fűszerekkel sütöttük meg a tököt előzőleg, akkor sincs gond, mert most belefőzhetjük őket a levesbe, a végeredmény ugyan az lesz. A sütőtökről húzzuk le a héját és dobjuk a turmixgépbe. Engedjük fel a húslevessel, majd turmixoljuk simára. Öntsük az egészet egy lábasba és öntsük hozzá a tejszínt (a tejszínt azért nem tesszük hozzá turmixolás előtt, mert túlhabosodna tőle a leves és az nem csini). Forraljuk fel és menet közben állítsuk be a tetszőleges sűrűséget.

Baconos csavart (a kép alapján nem nehéz elképzelni):

A sütőt melegítsük elő 200 fokra és egy sütőlemezre tegyünk sütőpapírt. A leveles tésztát nyújtsuk ki 2-3 mm vékonyra úgy, hogy közben legjobb képességeink szerint őrizzük meg a téglalap formát. Ha megvagyunk, csíkozzuk fel a tésztát 2-3 cm szélesen és mindegyik csíkra fektessünk egy szelet bacont. Semmi esetre se essünk kétségbe, ha nem ugyan olyan hosszúak a tészta csíkok, mint a bacon szeletek, igény szerint hajtsuk vissza vagy vágjuk le a kilógó részt, ha pedig szükséges, akkor pótoljuk ki, hogy végigérjen a tésztán. Ezután fogjuk össze a tésztát a ráfektetett baconnal és csavarjuk meg kétszer-háromszor. Fektessük a sütiket a sütőlemezre és a felénk, felfelé kilátszó tésztarészeket kenjük meg felvert tojással. A bacont ne. Majd szórjuk meg reszelt sajttal és kb 10 perc alatt süssük aranysárgára őket.